RefWiki

Az első magyar nyelvű diakonissza intézet megszervezése Biberauer Richárd református lelkész munkája volt. 1903 áldozócsütörtökjén a budai református templomban prédikált és bejelentette egyesületalapítási szándékát. Az istentisztelet után a Biberauer házaspár Pauler utcai lakásán megalakult a Filadelfia Diakonissza Szövetség, amely a Jelenések könyvében szereplő egyik kis-ázsiai gyülekezetről (Jel 3,7–13) kapta a nevét. Az első belépő diakonissza testvérjelöltek a házaspár lakásának egyik szobájába költöztek. A Filadelfia lett az anyaházi diakóniai első magyarországi megvalósulása. A Filadelfia Diakonissza Szövetséget 1906-ban egyletté alakították, melynek első elnöke Szabó Aladár református lelkész, a „magyar belmisszió atyja“ lett. Szabó Aladárt a belmissziós elkötelezettségen kívül családi szálak is fűzték a Fildelfiához: felesége, Biberauer Irma, Richárd nővére volt. A Filadelfia létrejöttének fontos előzményét képezi a pesti német leányegyház (ma: Hold utcai Református Egyházközség) által 1866-ban megalapított első pesti református kórház, a Bethesda története.

Az anyházi diakónia

Az anyaházi diakóniát (Mutterhaus-Diakonie) Theodor Fliedner evangélikus lelkész valósította meg a Poroszországhoz tartozó Kaiserswerthben (ma: Düsseldorf egyik városrésze), ahol 1836. október 13-án indult el a diakóniát élethivatásnak tekintő munka. Fliedner Hollandiában ismerkedett meg a női diakóniával. 1864-ben bekövetkezett halála idején 30 kaiserswerthi típusú anyaház működött, amelynek keretében 1600 diakonissza szolgált. A kaiserswerthi munkát a bajor Wilhelm Löhe evangélikus lelkész folytatta: 1854-ben alapította meg első diakonissza intézetét Neuendettelsau-ban. A „Jutalmam, hogy tehetem“ diakonissza jelmondatot Löhe fogalmazta meg 1873-ban. Löhe nyomán vált általánossá a kaiserswerthi típusú diakóniai szolgálat és gyorsan elterjedt a német területeken: 1921-ben 64 anyaházban 21 258 diakonissza testvér dolgozott.

Az anyaház egy közösségi életformát jelentett a szervezett női egyházi szolgálat megvalósítására. A kaiserswerthi alaptétel szerint a diakonissza testvér gyermeke volt az anyaháznak, „mégpedig az odatartozás és függés családi értelmében“ – fogalmazta meg a Filadelfia vezető lelkésze, Bodoky Richárd az anyaházi diakóniáról szóló, 1942-ben kiadott alapművében. Bodoky édesapja, az első magyar diakonissza lelkész, Biberauer Richárd szerint az anyaház legfontosabb rendeltetése, hogy „otthont nyújtson azoknak a nőknek, akik mint diakonisszák óhajtanak Krisztusnak szolgálni, ezért elhagyják a szülői házat és szeretteiket. A szülőket a diakonissza-intézetben, vagy az intézet lelkésze és felesége helyettesítik, mint ahogy az évtizedeken át megvolt a kaiserswerthi diakonissza-anyaházban, vagy az intézet lelkésze és egy idősebb testvér.“

A Magyarországi Református Egyház (MRE) 1941-ben kiadott első diakonissza szabályrendelete az anyaházat olyan református keresztyén életközösségként definiálta, amelyet a diakonisszák a vezetőség tagjaival együtt alkotnak. „Ez a közösség áll: az imádkozó élettel gyakorolt és bizonyságtételekkel megpecsételt közös hitből, egymás terhének hordozásából, egymás segítéséből és fegyelmezésből és Isten országa építésére vállalt közös és szervezett munkából.“

A Filadelfia-diakonisszák képzése és felszentelése

A diakonisszák nem szerzetesnővérek és a diakonissza intézetek nem szerzetesrendek voltak, annak ellenére, hogy a diakonissza ruha és közösségi életformájuk, a házasságról való lemondással együtt a katolikus szerzetesnővérekre emlékeztetett. A házasságról való lemondás a diakonissza testvérek esetében kegyelmi ajándék kérdése volt. Ennek pedig különös jelentősége volt a diakonissza életben, mert a „diakonissza elhivatása szorosan összefügg e kegyelmi ajándék elnyerésével, elvesztése tehát az elhívatás elvesztését, rendszerint kilépést és ettől függetlenül is sok »háborúságot a testben« és gyötrelmet von maga után.“ – hangsúlyozta Bodoky Richárd.

Az első magyar nyelvű diakonissza intézet, a Filadelfia vezetése 1909-ben, néhány évvel az alapítás után a következőképpen definiálta a diakonisszát: „oly evangéliumi protestáns vallású, komoly, józan gondolkodású és tiszta erkölcsű hajadon, vagy gyermektelen özvegy, aki Krisztus és embertársai iránti szeretetből indíttatva beteget ápol (kórházakban vagy magánházaknál), gyülekezeti szegényeket látogat, árva gyermekeket nevel, iskolában tanít.” A Filadelfia Diakonissza Egyletbe 18 és 30 év közti jelölteket vettek fel, akik mind testben, mind lélekben erősek voltak, tudtak írni, olvasni, számolni, illetve varrni, kötni, főzni és mosni. Az anyaház a felvételre alkalmas jelöltek teljes ellátásáról gondoskodott.

Az első évben kezdő testvérként éltek az anyaházban, a második évtől segítő testvérként működtek tovább és hasonlóan a felavatott testvérekhez ellátásukat és ruháikat az egylettől kapták és zsebpénzt is biztosítottak nekik. Kilépésre is volt lehetőség: vagy önként, vagy ha alkalmatlannak bizonyultak, a vezetőség elbocsátotta őket. Akiket alkalmasnak találtak, a harmadik évtől próba testvérként élhettek és dolgozhattak tovább a Filadelfia közösségében. A kezdő- és próbatestvérek jogosultak és kötelesek voltak a diakonissza ruhát viselni.

A próbatestvéri időszak legalább a rendes képzés befejezéséig tartott, a rendkívüli tanfolyamok ebbe már nem tartoztak bele. A próbatestvérek elméleti és gyakorlati képzésben részesültek. Az elméleti képzés bibliaismeretből és teológiai tárgyakból állt, a gyakorlati képzés keretében pedig magas szintű betegápolói ismeretekre tettek szert, illetve könyvvitelt és levelezést tanultak. A felszentelésre legalább 10 év diakonissza szolgálat után kerülhetett sor, amely ezen életforma vállalásának végső és ünnepélyes kinyilatkoztatása volt. A diakonissza szenteléseket a püspök végezte, ekkor kapták meg a felszentelt testvérek gyűrűjét. A felszentelt testvérek a szűkebb testvértanács tagjai, a segítő- és próbatestvérek elöljárói lettek.

A Filadelfia-diakonisszák szolgálati területei

A Filadelfiás testvérek első és legfontosabb szolgálati területe a Bethesda Kórház volt. A Filadelfia Diakonissza Egylet 1909-ben vásárolta meg a kórházat – a Hermina úti árvaházzal együtt – a pesti német leányegyháztól, a Szabó- és a Biberauer családok anyagi segítségével, illetve svájci adományoknak köszönhetően. A betegápolásban kiváló diakonisszáknak országszerte jó hírük volt, a hálás betegeknek köszönhetően. Így az egylet vezetősége az ország több részéről kapott levelet, amelyben diakonisszák kiküldését kérték. 1905-ben –, két évvel a Filadelfia alapítása után – indultak el az első testvérek a Bethesdán kívüli munkára: ekkor küldtek ki két diakonisszát a kolozsvári református árvaházba. Ezekben az esetekben a Filadelfia vezetősége szerződést kötött azokkal az intézményekkel, gyülekezetekkel, ahova a Filadelfia-diakonisszák hosszabb-rövidebb időre kiküldte.

A nyíregyházi Erzsébet leányárvaház vezetését 1907 szeptemberében két Filadelfia-diakonissza vette át. Szintén ebben az évben a Filadelfia egylet egy ingatlant vásárolt Pestújhelyen. Ugyanis ebben az évben a pesti német leányegyház tárgyalásokat kezdett a kórház eladása céljából, ezért szüksége volt az egyletnek egy saját tulajdonában lévő ingatlanra, a diakonisszák számára. Pestújhelyen 1908-ban négy árva lány nevelésével megkezdte saját árvaházi munkáját a Filadelfia, majd 1911-ben ugyanott polgári-, majd annak megszűnte után elemi iskolát nyitottak. (1909-ben pedig saját tulajdonukba került a Bethesda.) A Filadelfia 1919-ben azért, hogy a nehéz pénzügyi helyzetben lévő Bethesda Kórházat megmentse, eladta a pestújhelyi ingatlant a helyi református fiókegyházközségnek. 1911-ben már összesen öt diakonissza testvér dolgozott külső munkaterületeken, így református gyülekezetekben és leányinternátusokban, illetve közkórházakban is.

A Filadelfia vidéki árvaházai

1909-ben a Bethesda Kórházzal együtt a Hermina úti árvaház is a Filadelfia egylet tulajdonába került. Az árvaházat először átmenetileg az óbudai Testvérhegyre költöztették, majd végleges elhelyezést 1923-ban Gödöllőn nyert. A Kossuth utca 6. szám alatt ifj. Szabó Aladár gödöllői református lelkipásztor segítségével megvásárolták a volt jegyzői lakot. A gödöllői Filadelfia-árvaházban 25–30 három és tizennyolc év közötti leánygyermeket neveltek a diakonissza testvérek, egészen 1951-ig, amikor felszámolták a Filadelfiát.

A Filadelfia alapítvány 1940-ben örökölt házat Eger közelében, Noszvajon, a Bükkben. A félreeső helyen lévő ingatlant a Jó Pásztor Misszió rendelkezésére bocsátotta a Filadelfia. 1943-ban hivatalosan hadiárváknak nyitották meg az otthont, gyakorlatilag azonban üldözött zsidó gyermekeknek nyújtottak menedéket, akik közül mindenki épségben átvészelte, az otthon 1946 őszéig működött.

1942-ben a Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély területén, Szentmátén (Szolnok-Doboka vármegye) a Filadelfia népiskolai szórványinternátust nyitott. Ennek előzményeként Raviczky Mária Filadelfia-diakonissza családlátogatással, iratmisszióval mérte fel Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyékben a református vallású szórványmagyarság helyzetét. Elkeserítő tapasztalatai arra késztették, hogy az elrománosodás útján lévő magyar lányokat összegyűjtse. A Filadelfia két diakonissza testvért küldött ki, hogy segítsék Raviczky Mária munkáját. A gróf Bethlen Béla által átengedett, leromló állapotban lévő szentmátéi kastélyt rendbehozták. 1943 őszétől ötven, majd hetven magyarul alig beszélő, szegénységben élő lányt neveltek. A szentmátéi árvaház 1944 őszén a háborús események miatt megszűnt. A Filadelfia 1943 novemberében nyitotta meg kőszegi árvaházát református lányok számára, ahol nevelésüket a diakonisszák az 1951-es felszámolásig folyatták.

A Filadelfia mint alapítvány működése és felszámolása

A Filadelfia mint egyesület egyre kevesebb adományt kapott, így intézményei működtetése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Már a századfordulón a Filadelfia alapítói is úgy gondolták, hogy a diakonisszaügy és a református kórház nem csupán egy szűk körre, hanem az összes magyarországi reformátusra tartozik. A fenti okok miatt a Filadelfia vezetői az egylet további működését a Dunamelléki Református Egyházkerület keretében képzelték el, ezért éveken át, 1934–1937 között tárgyaltak erről az egyházkerülettel. Ravasz László dunamelléki püspök már 1921. évi megválasztását követően támogatta a Filadelfia ügyeit, majd végül a Filadelfia átvételéről is sikerült megegyezni a vezetése alatt lévő egyházkerülettel.

1937. december 31-én egy rendkívüli egyleti közgyűlés keretében feloszlatták a Filadelfia egyletet. Az egylet vagyonát átadták a megalakuló Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítványnak, amely a Dunamelléki Református Egyházkerület alapítványa lett. Önálló alapítványról volt szó, amely élvezte a Dunamellék védelmét és támogatását. A Filadelfia alapítvány legfőbb irányító testülete az igazgatótanács lett, melynek elnöki tisztét a mindenkori dunamelléki püspök látta el, így 1938–1948 között Ravasz László, majd 1948–1951 között Bereczky Albert. Az igazgatótanács mindenkori alelnöke felelt az ügyvitelért.

Noha 1948. október 7-én a kormány és a református egyház felső vezetése által aláírt Egyezmény biztosította a szeretetmunka végzését és a szeretetintézmények fenntartásának jogát, a keretek hamarosan változtak. Az állam felé lojális református egyházi felsővezetés 1949-ben eltávolította Bodoky Richárdot a Filadelfiából és a Bethesdából. Ezután Bodoky konventi diakóniai előadó lett, kidolgozta a Szeretetszolgálat koncepcióját. Péter János, a Bethesda lelkésze abbahagyta a kórházban végzett szolgálatát és 1949 decemberében a Tisztántúli Református Egyházkerület püspöke lett. 1951 tavaszán felszámolták a Dunamelléki Református Egyházkerület Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítványát és annak minden vagyona, fővárosi és vidéki ingatlanjaival együtt a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerülete osztatlan közös tulajdonába került. 1951. november 30-tól a protestáns diakonisszák nem folytathatták tovább addigi életformájukat, felszámolták a diakonissza intézeteket, köztük a Filadelfiát is.

Felhasznált irodalom

• BODOKY Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban, Budapest, Sylvester Nyomda, 1942.
• CSANÁDY Andrásné BODOKY Ágnes: A diakonissza életforma története Magyarországon és Nyugat-Európában, in: Erdős Kristóf–Kiss Réka (szerk.): Filadelfia-diakonisszák két diktatúra szorításában. A Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítvány 1938–1951 közötti története dokumentumok tükrében, Budapest, L’Harmattan–Református Szeretetszolgálat, 2024, 17–37.
• ERDŐS Kristóf–KISS Réka (szerk.): Filadelfia-diakonisszák két diktatúra szorításában. A Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítvány 1938–1951 közötti története dokumentumok tükrében, Budapest, L’Harmattan–Református Szeretetszolgálat, 2024.
• GÉRA Eleonóra Erzsébet: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 943–996.
• NAGY István: Diakónika, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, 2012.

Szerző

Erdős Kristóf