RefWiki

Dr. Bodoky Richárd (1908–1996), református lelkész A diakónia, a társadalom szükségleteit segítő, alapítványi formában működő anyaházi diakónia tudósa. 1939-től édesapja id. Biberauer Richárd halálától 1951-ig a diakonissza életforma erőszakos felszámolásáig – munkatársaival – irányította a Filadelfia diakonissza intézetet és annak intézményeit. Az intézményekben a kiszolgáltatottak (üldözött zsidók gyermekei) és az árva gyermekek társadalmi emelkedését szolgáló nézeteket és gyakorlatot követett. Ezek az évek a második világháborúval, az azt követő diktatúra, majd a református egyház politikát kiszolgáló időszaka sem rendítette meg hitét és azt a törekvését, hogy lehetőségeivel később is szolgálja és segítse a rábízottakat. Példája segíthet napjainkban is a diakónia művelésében és a jelen csapdáinak elkerülésében.

Fiatalkora

1908. augusztus 6-án Budapesten, a Bethesda Kórházban kései első gyermekként született. Leánytestvére, Alice 1912-ben, öccse, György 1914-ben született. Édesapja id. Biberauer Richárd hitoktató lelkész (1872–1939), aki 1903-ban alapította, majd haláláig igazgatta az első magyar nyelvű diakonisszaintézetet. Édesanyja a Svájcból származó Vischer Márta (1874–1933), aki Magyarországra jövetele előtt a berni (Svájc) diakonisszaintézet munkatársa volt. Iskoláit magántanulóként kezdte, majd a neves Fasori Evangélikus Gimnáziumban és a felső négy osztályt Lónyai Utcai Református Gimnáziumban végezte, ahol 1926-ban érettségizett. Ezt követően a Budapesti Református Teológiai Akadémián, majd 1928–1929-ben a strasbourgi teológián tanult. 1929-ben kisegítő káplán volt Budafokon, segédlelkészként részt vett a Szabadság téri egyházközség szervezésében, miközben többször prédikált a részben nagyapja, Biberauer Theodor alapította Hold utcai gyülekezetben. 1932-ben szentelték református lelkésszé. Kora ifjúságától kezdve a balatoni nyarakon kiváló vitorlázóvá vált, öccsével és a Schimert fiúkkal, számtalan versenyt és díjat nyertek. 1931-ben elsőként ő nyerte az Ifjúsági 420-as vándordíjat, amit 22-es versenyjolle kategóriában rendeztek.

Családja

1932. szeptember 29-én feleségül vette Zombory Ágnes (1940–2001) matematika–fizika szakos egyetemi hallgatót, akit a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségben (MEKDSZ) ismert meg. Négy lányuk, Márta (1933-1982, orvos), Ágnes (1935-, vegyész), Andrea (1944-, matematikus) és Orsolya (1954-, énekes) és egy fia Tamás (1941-, geofizikus) született. 1947-től családjában nevelte a teljesen árva Varga Ágnest (1933, egészségügyi szakasszisztens).

Életpályája

1932-ben a Filadelfia Diakonissza Egylet választmánya meghívta édesapja mellé másodlelkésznek. A diakonisszaképzés és szervezés munkájában, továbbá mint egyházi újságíró és fordító tevékenykedett. 1937-ben Pógyor Istvánnal, a KIE nemzeti titkárával, mint a KIE Nemzeti Bizottságának tagja részt vett a KIE Világszövetség (World Alliance of YMCAs) Indiában tartott világkonferenciáján, majd a konferencia után félévet Indiában töltöttek, felkeresve számos keresztyén missziói állomást. Élményeiről jelentette meg 1937-ben Ez is India című könyvét (Sylvester-kiadás).

Idős Biberauer Richárd 1939. január 12-én elhunyt. Ekkor az 1938-ban Filadelfia a Dunamelléki Református Egyházkerület alapítványa lett, amelynek kiterjedt intézményegyüttesét az Alapítvány választmánya két fiatal, egymással jó barátságban együtt munkálkodó lelkészre bízta. Biberauer Richárd lett az Alapítvány és a Bethesda Kórház igazgatója, Péter János munkakörei elsősorban a diakonissza testvérképző tanfolyamhoz és a sajtóhoz (Sylvester Nyomda és Kiadó Vállalat) kapcsolódtak. Biberauer Richárd 1940-ben testvéröccsével együtt magyarosított Bodokyra. Bodoky Richárd 1942-ben Makkai Sándornál védte meg doktori disszertációját a Debreceni Egyetemen az „Anyaházi Diakónia az Egyházban” címmel. A közelgő háború és következményei során az Anyaház és kórház diakonisszaseregével az üldözöttek oldalán állva, együttes erővel harcoltak a nehézségekkel, a bombázások következményeivel, az ostrom utáni újjáépítés gondjaival. Péter János 1945. február 6-án Tildy Zoltán köztársasági elnök kabinetfőnöke lett.

Dr. Bodoky Richárd 1948-ban mint a magyar delegáció tagja részt vehetett az Ökumenikus Tanács Amszterdamban rendezett alapító ülésén. 1949-ben Bereczky Albert dunamelléki püspök új vezetőt helyezett fölé Kara Pál lelkész személyében, aki azonban hamar elment. Dr. Bodoky Richárd 1949-ben azt a feladatot kapta az Egyetemes Konventtől, hogy dolgozza ki egy új típusú református szeretetszolgálat koncepcióját. Ezt a feladatot sikeresen megvalósította. 1950-ben államosították a Sylvester Nyomdát és 1951-ben a Lorántffy Diakonissza Anyaház szanatóriumát. 1951-ben felszámolták az alapítványokat, 1951. május 12-én a Filadelfia Diakonissza Intézeti Alapítványt is. Ekkor a két diakonisszaintézetet össze kellett vonni, mert már csak a Bethesda Kórház biztosított némi megélhetési hátteret. Ennek a tervezett új anyaháznak a vezetőjéül Bodoky Richárdot jelölték ki, de még 1951. július 8-án Bodoky Richárd megkapta az újabb utasítást, hogy november végére fel kell számolja ezt a diakonisszaintézetet is és ehhez gondoskodnia kell a diakonisszák lelki és életviteli felkészítéséről. Ezt követően a Konvent még alkalmazta diakóniai referensként. 1954-ben összefoglaló jelentést készített elő a református egyház 1953. január 1. óta végzett munkáiról, és ebben bemutatta az azóta végbement leépülési folyamatot és a kialakult nehéz helyzetet. Ekkor munkaköréből azonnal eltávolították. 1953. november 1-jén az egyház az addig még az egyház kötelékében maradt Bethesdát is átadta az államnak. Az 1956-os események kapcsán a református egyházban is az enyhülés jelei mutatkoztak.

1956 során a Konventen Bodoky Richárdra a Szeretetszolgálat és a sajtó ügyeit bízták. Ezen idő alatt a Református Világszövetségtől és az Egyházak Világtanácsától kapott papíron sikerült 100 000 bibliát és ugyanennyi énekeskönyvet kinyomtatnia. 1956. december 21-én az Egyetemes Konvent elnöksége írásban mondott neki köszönetet. 1957 márciusában több lelkész társával együtt rövid időre letartóztatták, de külföldi közbelépésre elbocsátották őket. Miután visszatértek a régi vezetők az egyházba, 1959 februárjában az 50 éves dr. Bodoky Richárdot állományon kívüli segédlelkésszé minősítették, de az egyházi kötelékből sokszori kérésére sem engedték kilépni. A továbbiakban írásaiból és fordítói munkáiból próbált jövedelemhez jutni. Testvérei családjai a Szentágothai család és dr. Bodoky György és felesége mindenben támogatták.

Az enyhülés éveiben ismét utazhatott külföldre és felvehette a kapcsolatot az egykori diakonisszatestvérekkel. Írásaiban és életvitelében is a diakónia és családja elkötelezett híve maradt.

Írásai És Fordításai

Könyvei

ifj. Biberauer Richárd: Ez is India (útleírás), Bp., Sylvester Rt., 1937.

Bodoky Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban (tanulmánykötet), Bp., Sylvester Rt., 1942.

Bodoky Richárd: Livingstone (regény), Bp., Móra kiadó, 1966.

Családtörténeti könyvsorozata

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek I. (1860-ig), Budapest, Könyvfólia Bt., 1996.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek II. (1860–1970-ig), Budapest, 1997, Könyvfólia Bt., 1997.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek a kezdetektől 1870-ig, I. és II. egy kötetben 2. kiadás, Luther Kiadó, 2016, Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDiT)

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek III. (1919–1922) Égi sziget, Budapest, Könyvfólia Bt., 1997.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek IV. (1922-1926) Kerengő, Budapest, Könyvfólia Bt., 1999.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek V. (1926-1928) Aranyhíd, Budapest, Könyvfólia Bt., 2001.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek VI. (1928–1932) Szent Mihály Napja, Budapest, 2007.

Bodoky Richárd: JÖVEVÉNYEK ÉS VÁNDOROK Családtörténeti töredékek (1870–1918) Gyanútlanok II. rész Egy világkorszak vége, II. rész Ház a Balatonnál, Budapest, Luther Kiadó, 2018, MEDiT.

A Lónyai legendája, szerk. Bór István és Ritoók Zsigmond, 2006, A Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete, Bodoky Richárd: Kerengő, A Lónyai tanárai 23–26.

Összefoglaló jelentések

Biberauer, később Bodoky Richárd: A Filadelfia Diakonissza Egyesület 1931–1934, később Alapítvány (1939–1951) jelentései (részben Sylvester-kiadásban) magyarul, részben németül, diakóniai előadói jelentések, 1950, stb. (a források őrzési helye: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára).

Fordításai

A Magyarországi Református Egyház magyar nyelvű kőnyomatosának a német nyelven is kiadott Church Pressnek állandó fordítója volt. A diktatúra évei alatt állami kiadóknál Papp Elemér néven jelenhettek meg angol és német fordításai, pl. Alan Paton Too Late the Phalarope c. regénye: Már késő, Magyar Helikon Kiadó, 1959. Dietrich Bonhoeffer emlékezete továbbá két versének fordítása, Vigilia,1975. január 30.

Szerkesztői és újságírói munkássága

Első írásai 1928-ban a Kálvinista Szemlében jelentek meg. 1930–1931 szerkesztője a PRO CHRISTO Diákvilág havilapnak. 1930-tól felelős kiadója és belső munkatársa a Református Figyelőnek, ill. a Református Életnek ezekben sok névtelen szerkesztőségi glossza írója (cikkeit részben Helvetius, részben –rd s más aláírásokkal jegyezte, 1936-tól felelős szerkesztője, majd társszerkesztője a Keresztyén Családnak, 1940-ben részt vett a Református Jövő megalapításában, melynek kiadója és Péter János mellett társszerkesztője volt ekkor már Bodoky Richárd néven.

Elismerése

Díszdoktorrá avatás a Budapesti Református Teológiai Akadémián 1992. június 24-én (Oklevél a BFL XIII. 42. BBGY-ben) 2013. augusztus 4-én Embermentő Kitüntetés (Helytállásért oklevél) a Holokauszt Emlékközpontban (Oklevél a BFL XIII. 42. BBGY-ben)

Szerző
Csanády Andrásné Bodoky Ágnes