Bethesda Kórház

A kórházalapítás körülményei

A Bethesda 1866. évi megalapítását megelőző évtizedekben – a városegyesítés előtt – Pesten mindössze egy református gyülekezet volt, amelynek temploma 1830-ban lett kész a Széna téren (a mai Kálvin téren). A gyülekezet magyar lelkészeként a későbbi dunamelléki püspök Török Pál 1838-tól szolgált. Pest városa ekkor többségében német ajkú volt, így a pesti gyülekezet tagjai között német ajkú reformátusok is voltak.

Theodor Biberauer vasúti mérnök (a pesti Indóház – a mai Nyugati pályaudvar – későbbi pályafenntartási főnöke) alapította meg a Pesti Németajkú Evangélium szerint Reformált Leányegyházat.[1] Az ügy támogatójának megnyerte Török Pált, aki rokonszenvezett a belmisszióval.[2] A pesti református gyülekezethez tartozó német leányegyház (ma: Hold utcai Református Egyházközség) jogilag 1864-ben jött létre.[3] Első saját lelkészük, az európai ébredési körökben nagy tekintélynek örvendő Rudolf König lett, aki egyben a magyarországi Skót Misszió lelkésze is volt.[4]

Részben az ébredési mozgalmakra jellemző szociális felelősségtudatnak köszönhető, hogy tizenkét évvel előbb nyitott kórházat a leányegyház, minthogy 1878-ban saját templomát felépítette a Mondgassén. A 19. század közepén egy kórházalapítás különös jelentőséggel bírt, hiszen a nagy kórházépítések előtt Pest-Budán igen alacsony volt a nyugat-európai átlaghoz képest a kórházi ágyak száma. A leányegyház saját gyülekezeti tagjai, illetve a Magyarországon tartózkodó külföldiek gyógyítására tervezte a kórházat. A kórház ügyét Bakody Tivadar orvos (a Bethesda későbbi igazgató főorvosa és tanszékvezető egyetemi orvosprofesszor), Rudolf König lelkész és Theodor Biberauer karolták fel.[5]

1864 májusában Theodor Biberauer hathetes tanulmányútra utazott Skóciába. Előadást tartott a Skót Szabad Egyház zsinatán és adományokat gyűjtött a leányegyház templomának felépítésére. Nagy sikert aratott és fontos kapcsolatokra is szert tett. Ennek egyik oka az volt, hogy fiatalon elhunyt felesége egy skót arisztokrata lánya volt.[6] Skóciai tartózkodása során széleskörű tapasztalatra tett szert, mikor kórházakat, árva- és szegényházakat, illetve munkáslakásokat látogatott meg. Hazaútja alkalmával Kaiserswerthben (ma Düsseldorf egyik városrésze) diakonisszaként élő húga, Hermine biztatására felkereste Theodor Fliednert, a kaiserswerthi diakonisszaház vezetőjét. Egyeztetett Fliednerrel néhány diakonissza Pestre küldéséről, akik képzett ápolónők voltak. A kórház alapításával egy ideig nem foglalkoztak, majd egy váratlan esemény tette aktuálissá a terv megvalósítását. Egy előkelő skót hölgy –, aki König lelkész baráti köréhez tartozott – útja során Pesten megbetegedett. Mivel kórházban nem tudták elhelyezni, Bakody doktor saját lakásán kezelte. A skót hölgy hálából nagy összegű adományt ajánlott fel egy református kórház létesítésre.[7]

A Rózsa utcában

Adománygyűjtés indult mind Magyarországon, mind külföldön és keresték a kórház számára alkalmas épületet. A terézvárosi Rózsa utca 5. szám alatt vásárolt egy házat Bakody doktor, majd bérbe adta kórház céljára a leányegyháznak. Az intézmény a Bibliában szereplő gyógyító medencéről, a Bethesdáról (Jn 5,2–8) kapta a nevét. A kórház ünnepélyes avatását 1866. január 1-jén Török Pál püspök végezte.[8]

A Bethesda egy L alakú, földszintes épületben nyitotta meg kapuit, amelyben két rendelő, két 3–3 ágyas betegszoba, egy-egy szoba az ápolónőnek és a cselédnek, konyha és kamra kapott helyet. A hat beteg ellátására berendezkedő kórháznak szüksége volt képzett egészségügyi személyzetre. Míg a kaiserswerthi diakonissza anyaházból a diakonisszák meg nem érkeztek, ideiglenesen alkalmaztak egy betegápolásban jártas nőt. Addig tárgyalások folytak Kaiserswerth és a német leányegyház között, az együttműködésről pedig részletes szerződést kötöttek.

1866. június elején érkezett meg az első két diakonissza a kaiserswerthi anyaházból és hamarosan felvették az első betegeket a Bethesda Kórházba. Az ekkor folyó porosz–osztrák háború sebesültjei közül sokan kerültek Pestre. A Bethesda is fogadott sebesülteket, de a kis kórház még úgyis szűknek bizonyult, hogy a diakonissza testvérek a saját szobájukat is átengedték a betegeknek. A leányegyház tagjai pénzügyi segítségével az ágyszámot megduplázták, tehát 12-re emelték.[9]

A Bethesda két év múlva új helyre, egy szomszédos telekre – a Rózsa utca 8. szám alá – költözött. Ez nagy változást jelentett a kórház életében, mivel egy hatalmas kertben két épületben tudtak tovább működni.[10] A kórház azonban az új helyén sem maradhatott sokáig. A főváros egy modern sugárút (a mai Andrássy út) kiépítését tervezte, a Bethesda új telke pedig ennek a nyomvonalába esett és azt 1871-ben törvényben biztosított kisajátítási jogával megvásárolta a német leányegyháztól.

A Hermina úton

A Rózsa utca 8. szám alatti ingatlan eladása váratlanul érte a leányegyházat. Azonban adódott egy lehetőség: kedvező áron eladóvá vált a Hermina úti Bartl-villa, amely sokáig népszerű nyaralószállóként működött. A leányegyház megvásárolta a két holdnyi területen fekvő üdülőt, a mai Bethesda Gyermekkórház törzsépületét.[11] A telek földrajzi fekvése hátrányt jelentett: a betegek csak hosszadalmas utazás árán érhették el a kórházat az akkori város szélén lévő üdülőövezetben. Az új helynek azonban számos előnye volt: egy tágas, száz ágyas kórház megnyitására alkalmas épületről volt szó, amely egy nagy területen lévő, szépen gondozott kerttel rendelkezett, a betegek gyógyulását pedig a jó levegő és a nyugodt körülmények is segíthették.

A Bethesdát 1871 márciusában belügyminisztériumi engedéllyel nyitották meg, immáron végleges helyén. A kórház fejlődésének azonban gátat szabott az ápolási személyzet alacsony létszáma. A diakonisszák toborzása nem járt sikerrel, Kaiserswerthből pedig nem tudtak több testvért küldeni. 1873-ban jelentkezett az első magyarországi születésű diakonisszajelölt, így vele együtt mindössze hárman látták el a betegeket. A Bethesdában kedvező ápolási díjért főképp szegényeket fogadtak. Ez mentette meg az intézményt a bezárástól, amit a telekszomszédok időről időre kérvényeztek a fővárosnál.[12]

Mivel egyre többen keresték fel a Bethesdát, az ágyszám növelésre volt szükség. A meglévő épülethez, az egykori Bartl-villához egy új, emeletes szárnyat toldottak. Azonban továbbra sem volt diakonissza jelentkező, ami problémás helyzetet idézett elő, hisz nélkülük nehezen lehetett működtetni a kórházat. Az átmeneti megoldást az jelentette, hogy a leányegyház nőtagjai rövid tanfolyam elvégzése után segítettek a betegápolásban. Nyolc év után vették fel a második magyarországi jelentkezőt. König lelkész utódja 1891-től Gladischefsky Károly lett, aki a diakonisszák toborzása céljából hosszabb előadókörutakra ment bácskai német protestáns településekre. Ennek eredményeképpen hat jelöltet tudtak felvenni, akik a Bethesdában beálltak a munkába.[13]

A Bethesda- és a diakonisszaügy válsága

A diakonisszák felvételének egyik fontos előfeltétele a német nyelv kiváló ismerete volt. A Bethesda 1866-ban történt megnyitása óta azonban sokat változott a társadalmi környezet: Pest, Buda és Óbuda 1873-ban egyesült, a város német nyelvűből magyarrá lett, sokat fejlődött az orvostudomány, valamint kórházak és klinikák épültek. A leányegyház presbitériumában 1903 márciusában vita bontakozott ki: eltérő tervei voltak a kórház további működtetésére a Biberauer és a Victor családok tagjainak.[14] Ennek eredményeképpen Biberauer Richárd (Theodor Biberauer fia) lemondott kórházlelkészi állásáról, édesapja pedig a presbiteri tisztről. A Biberauer Richárdot támogató diakonisszák többségben voltak, ezért mindössze hatan maradtak a Bethesdában, tizenketten áthelyezésüket kérték. Egy szigorú, Kaiserswerthből érkező főnöknő érkezése után pedig további három diakonissza hagyta el a kórházat, ahol így három diakonissza és hat próbatestvér maradt.[15]

A diakonisszák megfogyatkozott létszáma továbbra sem gyarapodott. A magyar nemzetiségű protestáns lányok között visszatartó erőnek mutatkozott a német nyelv kötelező használata. A leányegyház és a kórház elöljáróság úgy döntött, hogy egy magyar nyelvű diakonissza intézetet kell szervezni, amely szervezetileg független a kaiserswerthi anyaháztól, mégis kaiserswerthi szellemben működik. Biberauer Richárd vállalta magára az első magyar nyelvű diakonissza intézet megszervezését.

A diakonissza életformát tanulmányozó útján, Svájcban, a berni diakonissza intézetben ismerkedett meg későbbi feleségével. Az intézet igazgatójának lánya, Martha Vischer az intézet tanítója volt, aki később fontos munkatársa lett férjének a budapesti intézetben. Biberauer Richárd 1903 áldozócsütörtökjén a budai református templomban prédikált és bejelentette egyesületalapítási szándékát. Az istentisztelet után a Biberauer házaspár Pauler utcai lakásán megalakult a Filadelfia Diakonissza Szövetség, amely a Jelenések könyvében szereplő egyik kis-ázsiai gyülekezetről (Jel 3,7–13) kapta a nevét. Az első belépő testvérjelöltek a házaspár lakásának egyik szobájába költöztek.[16]

A Filadelfia fenntartásában

A Bethesdában magyar nemzetiségű és anyanyelvű Filadelfia-diakonisszák dolgoztak, a fenntartás pedig egyre megterhelőbb lett a kórházból egyre kiszoruló leányegyháznak. 1906-ban megvételre felajánlották a huszonöt éve egyesült Magyar Református Egyháznak, azonban Dunamellék és Erdély szavazatával szemben a többi egyházkerület azzal érvelt, hogy nincs pénz a kórházra. 1907-ben miniszteri rendelettel „nyilvános közkórházzá” minősítették a Bethesdát, így a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező betegeket az állam költségén ápolták.

1909-ben a Filadelfia Diakonissza Egylet az ébredés híveinek, a Biberauer és a Szabó családok segítségével, illetve svájci adományoknak köszönhetően megvette a Bethesda Kórházat. 1910-ben elkészült a kórház első röntgenlaboratóriuma, majd a következő évben bevezették a villanyáramot és a műtő felszerelését is korszerűsítették. 1914-ben bővült a Bethesda ingatlanállománya: megvették Kobrak Mór váci cipőgyárostól a szomszédos telken lévő villáját, ahova a diakonisszák egy részét, valamint az igazgató lelkész családját költöztették át. A Bethesda bekerült a legjobb hírű fővárosi kórházak közé.[17]

Az első világháború és a Tanácsköztársaság idején

1914-ben fővárosi támogatással majdnem elindult a szülészeti osztály a Bethesdában, de közbeszólt a háború. Egy hónappal a háború kitörése után már sebesült katonákat láttak el a kórházban. A majdani szülészet üres termeit rendezték be hadikórháznak. A háborús időszak nagy anyagi terhet rótt a Bethesdára: emelkedtek az árak, problémás volt az intézmény üzemeltetése és az élelmezés kérdése. 1916 márciusában megnyílt a szülészeti osztály, ahol bábaképzőt végzett diakonisszák dolgoztak. A Tanácsköztársaság idején államosították a Bethesdát, amelyet végül Biberauer Richárd svájci sógora mentett meg. Ugyanis a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti megbízottja útján kijárta Kun Bélánál a kórház államosításának érvénytelenítését.[18]

A két világháború közötti időszakban

A Bethesda újraindításához szükség volt Biberauer Richárdné tekintélyes svájci örökségére, valamint Svájcból, Hollandiából és az Egyesült Államokból érkező adományokra, továbbá egy alapítvány jelentős anyagi támogatásra. Az első világháború utáni években új osztályokkal bővült a Bethesda. 1924 decemberében megnyitották a sebészeti osztályt, Szentpétery Gyula főorvos vezetésével, aki egyben a kórház igazgató főorvosa lett. Országos gyűjtés útján tudták mindezt elérni, amely mögé támogatólag beállt az új dunamelléki püspök, Ravasz László és felesége. Ezután nyílt meg a belgyógyászati osztály, majd a fogászati rendelő. A nagy gazdasági világválság (1929–1933) nem kerülte el a Bethesdát sem: csökkent a betegforgalmuk, így bevételektől esett el az intézmény.[19]

A két világháború közötti időszakban generációváltás történt a Filadelfia Diakonissza Intézetben és a Bethesda Kórházban. 1932 szeptemberében a huszonnégy éves ifj. Biberauer (1940-től Bodoky) Richárd – Biberauer Richárd és Vischer Márta fia – lett a Filadelfia új lelkésze, 1936-ban pedig a huszonhat éves Péter János – a Filadelfia akkori elnökének, Czeglédy Sándornak egyik veje – lett a Bethesda új lelkésze.[20]

A második világháború és az azt követő évek az államosításig

A háborús években a Bethesda komolyan kivette részét a betegellátásból, megfeszített munkával dolgoztak mind a diakonisszák, mind az orvosok. 1944 során légiriadók nehezítették a mindennapi működést, ilyenkor a kórház óvóhelyén folytatódott az ellátás. A Bethesdában a vészkorszak idején mind politikai, mind származási okokból üldözötteket bújtattak. 1945. január 10-én a szovjet csapatok elfoglalták a kórház területét, de két oroszul beszélő diakonissza kijárta, hogy továbbra is működhessen a kórház.

A háborút követő kommunista hatalomátvétel előkészítése a Bethesdát sem kerülte el: a Magyar Testvéri Közösség elleni eljárás keretében letartóztatták a kórház sebészeti osztályának vezetőjét, Szentpétery Gyula főorvost. Noha 1948. október 7-én a kormány és a református egyház felső vezetése által aláírt Egyezmény biztosította a szeretetmunka végzését és a szeretetintézmények fenntartásának jogát, a keretek hamarosan változtak. Az állam felé lojális református egyházi felsővezetés 1949-ben eltávolította Bodoky Richárdot a Filadelfiából és a Bethesdából. Ezután Bodoky konventi diakóniai előadó lett, kidolgozta a Szeretetszolgálat koncepcióját. Péter János elkerült a Bethesdából, 1949 decemberében a Tisztántúli Református Egyházkerület püspöke lett.[21]

1951 tavaszán felszámolták a Dunamelléki Református Egyházkerület Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítványát és annak minden vagyona, a Bethesda Kórházzal együtt a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerülete osztatlan közös tulajdonába került. 1951. november 30-tól a protestáns diakonisszák nem folytathatták tovább addigi életformájukat, felszámolták a diakonissza intézeteket, köztük a Filadelfiát is. Ekkor a Bethesda a Protestáns Egyházi Alkalmazottak Kórháza lett. Ezt a kórházat pedig 1953-ban államosították.[22]

Az államosítás utáni időszak és az MRE Bethesda Gyermekkórház

Az államosított Bethesda mint XIV. Kerületi Szülőotthon és Gyermekkórház működött tovább. Az intézmény részét képezte az az Ilka utcai épület, amely annak államosítása előtt a Lorántffy Zsuzsanna Alapítvány diakonisszái által működtett szanatórium volt. Itt 1953 után gyermekosztály működött. 1960-ban a Bethesda épületében szülészet helyett idegosztályt létesítettek, az intézmény az Apáthy István Kórház nevet kapta. Az idegosztály 1965-ben átkerült az Uzsoki utcai kórházba, ettől kezdve az egész kórház a gyermekek ellátását végezte.

A rendszerváltást követően, 1992. július 1-jével került vissza a Bethesda a református egyház tulajdonába. Az állam ehhez azt a feltételt szabta, hogy az intézmény gyermekkórházi jellegét nem változtathatják meg. A Bethesda Gyermekkórház fenntartója és működtetője mind a mai napig a Magyarországi Református Egyház.[23]

Szerző
Erdős Kristóf


Felhasznált irodalom

  • BODOKY Richárd: Jövevények és vándorok. Családtörténeti töredékek (A kezdetektől 1870-ig), Budapest, Luther Kiadó, 2016.
  • CSANÁDY Andrásné Bodoky Ágnes: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 1866–1951, Budapest, Filadelfia Diakonissza Egyesület, 2000.
  • GÉRA Eleonóra Erzsébet: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 943–996.
  • KOVÁCS Ábrahám: A Biberauer (Bodoky) család története, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 687–708.
  • KOVÁCS Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története 1858–1869, Debrecen, D. Dr. Harsányi András Alapítvány Kuratóriuma, A D. Dr. Harsányi András Alapítvány Kiadványai 10., 2004.
  • KOVÁCS Ábrahám: A skót presbiterianizmus hatása Budapesten: a Skót Misszió rövid története, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 895–914.
  • OSZTOVITSNÉ BERECZKY Noémi: A Victor család története 1825-től napjainkig, Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 721–739.
  1. ↑ KOVÁCS Ábrahám: A Biberauer (Bodoky) család története, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 687–708, 690–693.
  2. ↑ Theodor Biberauer és Török Pál kapcsolatáról lásd BODOKY Richárd: Jövevények és vándorok. Családtörténeti töredékek (A kezdetektől 1870-ig), Budapest, Luther Kiadó, 2016, 202–208.
  3. ↑ A pesti német leányegyház alapításának és első évtizedének történetéről lásd KOVÁCS Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története 1858–1869, Debrecen, D. Dr. Harsányi András Alapítvány Kuratóriuma, A D. Dr. Harsányi András Alapítvány Kiadványai 10., 2004.
  4. ↑ KOVÁCS Ábrahám: A skót presbiterianizmus hatása Budapesten: a Skót Misszió rövid története, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 895–914, 900–901.
  5. ↑ GÉRA Eleonóra Erzsébet: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 943–996, 943.
  6. ↑ Theodor Biberauer első feleségének betegségéről és haláláról lásd Bodoky: Jövevények és vándorok. Családtörténeti töredékek (A kezdetektől 1870-ig), 289–294.
  7. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 943–944.
  8. ↑ Bodoky: Jövevények és vándorok. Családtörténeti töredékek (A kezdetektől 1870-ig), 415–416.
  9. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 944–947.
  10. ↑ CSANÁDY Andrásné Bodoky Ágnes: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 1866–1951, Budapest, Filadelfia Diakonissza Egyesület, 2000, 5.
  11. ↑ Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 5.
  12. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 947–950.
  13. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 950–951.
  14. ↑ A Victor család történetéről lásd OSZTOVITSNÉ BERECZKY Noémi: A Victor család története 1825-től napjainkig, Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 721–739.
  15. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 952–955.
  16. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 955–956.
  17. ↑ Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 7–8; Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 958–959.
  18. ↑ Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 8; Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 960–965.
  19. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 965–968.
  20. ↑ Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 9–10.
  21. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 972–976; Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 12–13.
  22. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 987–993; Csanády Andrásné: A Bethesda, az első magyar diakonissza kórház története, 13.
  23. ↑ Géra: A Bethesda Kórház és a Filadelfia-diakonisszák, 994–996.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Bethesda_Kórház&oldid=829”