Váradi nyomda
A középkorban katolikus püspökségként a környék jelentős szellemi központjának számított Várad, és e szerepét a reformáció idején is megőrizte, részben a Református Kollégiumának köszönhetően. A 16. század második felében előbb Hoffhalter Rafael, majd Hoffhalter Rudolf nyomtatott a városban néhány évig. A 17. század közepén a Károlyi Biblia újrakiadására jött létre Szenci Kertész Ábrahám nyomdája.
A Hoffhalterek nyomdái
1. Hoffhalter Rafael váradi működése (1565–1567) 1565-ben menekült Bécsből Debrecenbe Hoffhalter Rafael, a korszak kiváló nyomdásza, és bár eleinte ideiglenes magyarországi tartózkodásra készült, élete végéig Magyarországon maradt. Az 1565. év második harmadában, a debreceni tűzesetek és a városra törő rablócsapatok miatt települhetett át a közeli Váradra. Az első váradi kiadványa Melius Juhász Péter debreceni lelkész bibliafordítása volt Jób könyvéből (RMNy 213) s még ugyanebben az évben kinyomtatta a Váradi énekeskönyvet is (RMNy 222), amelynek egyik forrása a Huszár Gál-féle debreceni énekeskönyv volt. Részben a Hoffhalter Rafael által Váradon használt, részben a debreceni nyomda 1567-ben használt készletével szedték Melius egy másik művét, a Jelenések könyvéről írott bibliamagyarázatos prédikációit (RMNy 259). 18. századi adatok alapján feltételezhető továbbá, hogy Melius azóta elveszett Újszövetség-fordítása is Váradon jelent meg 1567-ben (RMNy 238). 1567 nyarán János Zsigmond erdélyi fejedelem meghívta Hoffhaltert a biztos megélhetést biztosító gyulafehérvári nyomdába. A fejedelmi tipográfus ezután az 1568-ban bekövetkező haláláig unitárius szellemű munkákat nyomtatott.
2. Hoffhalter Rudolf váradi működése (1584–1585) Hoffhalter Rafael fia, Hoffhalter Rudolf 1573–1574 körül a Mura és a Dráva vidékén, majd Debrecenben nyomtatott. 1584-től egy éven át Váradon működött, majd visszatért Debrecenbe, ahol 1586-ban elhunyt. A váradi kitérő egyik oka a Debrecent sújtó éhínség és pestisjárvány lehetett, de valószínűbb, hogy Beregszászi Péter váradi református esperes hívására érkezett a városba a debreceni nyomda felszerelésével. Három munkája ismert ebből az időszakból: egy kalendárium (RMNy 559), Decsi Gáspár tolnai pap prédikációja (RMNy 560) és Beregszászi unitárius-ellenes hitvitairata (RMNy 572). Hoffhalter távozásával ezután évtizedekre megszűnt a könyvnyomtatás a városban.
Szenci Kertész Ábrahám és a váradi református egyház nyomdája (1639/1640–1660)
Szenci Kertész Ábrahám a régi magyarországi nyomdászat egyik legkiválóbb szakembere volt, külföldön tanulhatta a mesterséget. Jó ízléssel válogatta meg a betűtípusokat és azok elrendezését, kevés díszítő elem használatával, szépen nyomtatott. A váradi nyomdaalapítást Bethlen Gábor öccse, Bethlen István és hagyatéka tette lehetővé, aki nyomdafelszerelést hozatott részben Lüneburgból, részben Hollandiából. A műhely felállításának elsődleges célja a Károlyi Biblia újrakiadása volt. Két évtized alatt végül száznál is több nyomtatott munka került ki a helyi sajtók alól. A váradi vár eleste után (1660) Szenci Kertész a felszerelést Kolozsvárra vitte, ahol mindössze két évig dolgozott. Kolozsvárról 1662 novemberében Szebenbe költözött a műhely, ahol akkoriban már két másik nyomda is működött: a Gyulafehérvárról menekített fejedelmi nyomda és a városi tipográfia. Váradon, Kolozsvárott és Szebenben összesen több mint 190 mű jelent meg a Szenci Kertész-nyomda termékeként. Szenci Kertész 1667-ben örökösök nélkül elhunyt, a hagyatéki leltárában sok száz régebbi, új, bekötött és bekötetlen, valamint félkész nyomtatványt írtak össze. A nyomda felszerelését Apafi Mihály fejedelem parancsára Kolozsvárra vitték, ahol az addigra szintén Kolozsvárra került egykori gyulafehérvári fejedelmi nyomda maradékával egyesítve a kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumok tulajdonába adták át. 1669 és 1672 között Veresegyházi Szentyel Mihály vezetésével működött a tipográfia. A felszerelés ezután részben Keresdre vándorolt, de a század végén Tótfalusi Kis Miklós is használta a Szenci Kertész-féle betűkészletet Kolozsvárott.
A Váradi Biblia
Az ezer oldalt meghaladó terjedelmű, folio alakú Váradi Biblia, a Károlyi Biblia negyedik kiadása volt a 17. századi hazai könyvnyomtatás egyik csúcsteljesítménye (RMNy 2982). A Károlyi-fordítás elleni kritikák hatására még I. Rákóczi György fejedelem rendelte el 1638-ban, hogy az eredeti héber és görög nyelvű szövegek alapján korrigálják a hibákat. Fia, Rákóczi Zsigmond pedig a revízió támogatására saját költségére meghozatta Amszterdamból a párizsi poliglott Bibliát. A kiadást Szenci Kertész előszava szerint Bethlen István, Rákóczi György, Rhédei Ferenc, Barcsai Ákos, Gyulai Ferenc és a református egyház támogatta. A Váradi Biblia alapszövege a Szenci Molnár által már javított 1608. évi Hanaui Biblia volt (RMNy 971), a sajtó alá rendezést id. Köleséri Sámuel váradi professzor végezte, feltehetően a váradi tanári kar közreműködésével. A főcímlapra az iktári Bethlen család címerét nyomták, az egy nyíllal átlőtt nyakú két hattyút. Az újszövetségi címlapra pedig Szenci Kertész (a hollandiai Elzevir műhelytől átvett) jelvénye került. A Biblia nyomtatása 1658-ban kezdődött, és az újszövetségi rész hamarosan elkészült. Az ószövetségi rész befejezését a II. Rákóczi György balsikerű lengyelországi hadjáratára válaszul Erdélyre zúduló török bosszúhadjárat akasztotta meg. 1660 júliusában a török sereg ostrom alá vette a várat, amelyet augusztusban a védők kénytelenek voltak feladni. A Barcsai Ákos fejedelem és Ali pasa között létrejött megállapodás részeként az „nyomtatásban lévő biblia exemplárok”, azaz az 1.500 félkész példány is a várból kivonuló magyarokat illették. A Biblia nyomtatását végül a kimenekített nyomdafelszereléssel, Kolozsvárott fejezték be 1661-ben. Bár korábban Bod Péter nyomán még úgy vélték, hogy a Váradi Bibliát tízezer példányban nyomtatták ki, valószínűleg nem készült több ezerötszáznál. Szenci Kertész 1667. évi hagyatéki leltárában még 566 bekötetlen példányt találunk. Az 1661. évi közös címlapon kívül, a bekötetlen példányokhoz még ötször nyomtattak új szedésű címlapot 1665 és 1755 között, hogy a többszöri szállítás és gondatlan raktározás miatt megsérült címlapokat pótolják. A nagyméretű Váradi Biblia több száz példánya található ma a Kárpát-medencében szétszóródva. A templomi használatát bizonyítja, hogy református gyülekezetek régi leltáraiban gyakran a szószékhez tartozóként írnak róluk. Ma közel 90 példányt őriznek a muzeális könyvtárak, a református gyűjteményekben 6–8 példány sem ritka. Báthory Gábor dunamelléki püspök kezdeményezésére újra kiadták Pesten, 1805-ben, 2002-ben hasonmása is megjelent.
Szenci Kertész Ábrahám váradi kiadványai
A váradi könyvtermés egy részét a biztos piacot jelentő népszerű munkák tették ki. Évente jelent meg például kalendárium (RMNy 2621), ismerünk Váradon nyomtatott históriás éneket (RMNy 2682) és Siderius János „kisded gyermekeknek” készült katekizmusa is többször megjelent (RMNy 1980, 2303, 2406A). A nyomda készletéhez öntött hangjegy-sorozat is tartozott, amelyet kottás énekeskönyvek szedéséhez használtak (RMNy 2750). A váradi és más református Kollégiumok hasznára nyomtatott tankönyvek sorában említhetjük Molnár Gergely sok kiadást megért alapvető latin nyelvtanát (RMNy 2620), Johann Heinrich Bisterfeld logika- (RMNy 2297) és Philip Ludwig Piscator retorikatankönyvét (RMNy 2302). A Váradon megjelent református teológiai munkák között feltűnően sok prédikációt találunk. Ide tartoznak például Keresszegi Herman Istvánnak a Heidelbergi Kátét magyarázó prédikációi (RMNy 1863), Geleji Katona István monumentális kötetei (RMNy 2124, 2197, 2298), Séllyei Balog István temetési prédikációi (RMNy 2622, 2623), Keresztúri Bíró Pál 23. zsoltár-magyarázata (RMNy 2300), Komáromi Szvertán István Miatyánk-magyarázata (RMNy 1404) és Medgyesi Pál Hármas jajja (RMNy 2504). Milotai Nyilas István egyházi rendtartásának egyik kiadása is Váradon jelent meg (RMNy 2505). A város és a bihari egyházmegye a korabeli puritán meggyőződésű református teológusok jeles központja volt. A Lewis Bayly népszerű elmélkedéseit tartalmazó Praxis pietatis ötödik kiadása Medgyesi Pál fordításában, rézmetszetes címlappal látott napvilágot 1643-ban (RMNy 2042). Szenci Kertész maga is szerkesztett hitvitázó célú tematikus gyűjteményt bibliai igehelyekből (RMNy 2683). Az ő munkája révén született meg 1655 körül Balassi Bálint és Rimay János Istenes énekinek az első rendezett kiadása, amely a további hasonló kiadások számára szolgált mintául (RMNy 2619).
Szakirodalom
Bánfi Szilvia, V. Ecsedy Judit: A 450 éves váradi nyomdászat rövid története, Magyar Grafika, 2015/4, 54–55.
Bányai Réka, V. Ecsedy Judit, A Váradi Biblia címlapvariánsai, Magyar Könyvszemle 2019/3, 385–397.
Bottyán János, A magyar Biblia évszázadai, 2. átdolg. kiad., sajtó alá rend. Fekete Csaba, Bp., Kálvin, 2009.
Kurta József, „...mentül tisztább és hibátlanb Biblia jöne szemünk eleiben, és forgana kezünkben”: a Váradi Biblia rövid története, in A 360 éves Váradi Biblia: a Váradi Biblia története, hatása,szerk. N. Császi Ildikó, Balázs Géza, Pálfi József, Nagyvárad, Partium, 2022, 19–33.
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473–1800, Budapest, Balassi, 1999.
Uő: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473–1600, Bp., Balassi, OSZK, 2004, 93–96.
Uő [et al.]: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, XVII. század, 2/1., Kelet-magyarországi és erdélyi nyomdák: tanulmányok és katalógus, Bp., Balassi K., OSzK, 2014, 87–92.
