Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)

Torkos Jakab, ifjabb (Pápa, 1749. március 29. – Pápa, 1813. október 31.) református lelkész, dunántúli püspök.

Torkos Jakab dunántúli református püspök (1795–1813) a napóleoni háborúk idején, zűrzavaros időszakban is eredményesen szolgálta egyházát. A nehéz körülmények ellenére lelkésztársaival, majd egyedül sikerült a pápai gyülekezetet, a Pápai Református Kollégiumot újjászerveznie, a kollégiumot anyaiskolává fejlesztenie, Pápán tartania, miközben az egyházkormányzatban is több reformot vezetett be.

Származása, családja

Torkos Jakab Torkos János (id. Torkos Jakab püspök testvére) és szomori és somodori Pázmándy Julianna nemes szülők házasságából született, Komáromi József pápai lelkész keresztelte 1749. március 29-én. Keresztszülei (Kenessey István királyi tanácsos, a „pápaiak fő patrónusa” és felesége, Szondy Zsuzsanna; Soós Imre ügyvéd és felesége, László Judit, valamint Szappanyos István és felesége, Lukátsa Anna) a pápai református elit köréből kerültek ki.[1] Édesapja, Torkos János (1714–1789) a pápai és sárospataki kollégiumban tanult, 1747-től a pápai egyházközség kurátori és perceptori hivatalát viselte. Hivataláról 1768-ban mondott le, majd családjával néhány év múlva tótvázsonyi (Veszprém vm.) birtokára költözött. Később visszatelepült szülővárosába. Pápán hunyt el, ugyanitt temették 1789. augusztus 9-én.[2] Torkos János 1752 után egyik élharcosa volt a szabad vallásgyakorlat visszaszerzéséért, a főiskola visszaállításáért folytatott küzdelemnek. 1755-ben támogatta a az adászteveli templom bővítését, 1756-ban 100 rajnai forintot ajánlott az ott szervezett algimnázium fenntartására.[3]

Tanulmányai

Miután a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát 1752-ben Mária Terézia rendeletileg megszüntette, az egyháztagok a szomszédos nemes községbe, Adásztevelre jártak át istentiszteletre, és gyermekeiket is oda küldték a kisgimnáziumi szintre redukált kollégiumba. Ennek következtében Torkos Adásztevelen, majd a soproni evangélikus líceumban tanult, felsőbb tanulmányait Debrecenben folytatta és végezte. 1765-bern már Debrecenben tanult, 1766-ban írta alá a kollégiumi törvényeket. 1774-ben két évre a Komárom vármegyei Ácsra került iskolai rektornak. 1776-ban sikeresen folyamodott útlevélért, ennek köszönhetően 1777-ben a hollandiai Franekerben fejezte be tanulmányait. (Eredetileg Svájcba szeretett volna menni, de ez nem sikerült.) Hazatérte után Csöglén (1778–1783), majd 1783-tól haláláig Pápán, az újjászervezett gyülekezetben lett lelkész. 1785–1790 között a pápai egyházmegye alesperese és jegyzője volt. 1794–1795 között az egyházkerület főjegyzői, 1795–1813 között püspöki tisztségét töltötte be. Pápán hunyt el, 1813. november 2-án temették.[4]

Tevékenysége

II. József Türelmi rendelete (1781) lehetővé tette a pápai gyülekezet újjászervezését, melyre a hivatalos eljárás lezárultával, a királyi engedély kiadásával 1783 tavaszán került sor. Erre a nagy jelentőségű eseményre Eőry János kurátor 1802-ben így emlékezett vissza:

„… azon időközben a régi imádságos helyünk, ahol most fekszik az újonnan épült templom, kitisztíttatván, május hónapnak 11. napján Anni 1783. elkezdettük Pápán az isteni tiszteletet, első prédikátorunk lévén Tiszteletes Soldos [Zsoldos] János és Torkos Jakab urak és ugyan ő kegyelmek által vitettek végbe az első prédikációk is, az összegyűlt nagy sokaságnak nagy örömével és vigasztalásával és senki minket megháborítani nem merészelt.”[5]

Zsoldos János lelkésztársával együtt 1783–1784-ben 5500 rajnai forint költséggel megépíttették az új templomot (a mai Ótemplomot).[6] Zsoldos halála (1784) után Halász József (1786–1787), majd Buzás Pál (1787–1790) lett lelkésztársa. Az utóbbival együttműködve újjáépíttették a nagy pápai belvárosi tűzvészben 1788-ban leégett parókiát és a megrongálódott kollégiumot. 1790-től egyedüli prédikátorként látta el feladatát, munkáját szükség esetén egy-egy kollégiumi professzor segítette. Torkos Jakab 1783-tól pápai lelkészként, majd esperesként és püspökként elévülhetetlen érdemeket szerzett a pápai kollégium újjászervezésében, az iskolai törvények megalkotásában (1789), az iskola kétemeletesre építésében (1793), fenntartásában, tantervének jóváhagyásában (1795), továbbá egyházkerületi fenntartásba vételében (1797), majd anyaiskolaként való elismertetésében. A pápai kollégiumot először a négy református egyházkerület közös pesti ülése (1801), majd a két protestáns egyház konventje (1804) nyilvánította anyaiskolának.[7] A változások miatt a legáció kérdését is rendeznie kellett, ami elsősorban a sárospataki kollégium ellenállását váltotta ki. Torkos a pápai kollégium helyzetét megszilárdította azzal, hogy megakadályozta Révkomáromba való áthelyezését.[8] Egyházkormányzói rendelkezéseivel anyagilag is támogatta a cseh- és morvaországi reformátusok magyarországi tanulását. Az adminisztráció korszerűsítése, hatékonyságának növelése érdekében 1808-ban az egyházkerület bevezette az egyházközségek évenkénti összeírását, melyet 1811-ben újabb (földesurakat feltüntető) rubrikával egészítettek ki.[9] 1811-ben szorgalmazta, hogy a háborús infláció miatt emeljék kétszeresére a szegényebb lelkészek és a tanítók fizetését; és azokban a nemesi községekben, körbirtokosságokban is szervezzenek presbitériumot, amelyekben eddig azt elmulasztották.[10] 1811-ben Laky Mihály táblabíró, tatai egyházmegyei segédkurátor elnökletével felállította az egyházkerületi Litteraria Deputatiot (Tudományos Bizottságot), amely 1812-ben beterjesztette szakvéleményét a négy egyházkerület által bevezetendő nemzeti (triviális) és deák (gimnáziumi) tantervről és tanításmódról.[11] Ezzel párhuzamosan egy választmány elkészítette az egyházlátogatás normáját (plánumát).[12] A Litteraria Deputatio által véglegesített. az elemi (nemzeti) és grammatikai (deák) iskolákra vonatkozó tantervet az egyházkerület 1815-ben hagyta jóvá.[13] (E tanterv évtizedekre meghatározta az egyházkerület oktatásügyét.) 1812-ben Barta György esperes (1808–1816) vezetésével a pápai esperességből kiváló gyülekezetekből újjászervezte az Őrségi Református Egyházmegyét.[14] Torkos tevékenységét Veszprém vármegye főispánja táblabírói kinevezéssel ismerte el.[15] Halála után mintegy 200 kötetes könyvtára a főiskolai könyvtárat gyarapította.[16]

Emlékezete

Püspöki tevékenységét az eddigi egyháztörténeti kutatás nem méltányolta kellőképpen. Ezt jól tükrözi, hogy Zoványi Jenő kézikönyvként használatos protestáns egyháztörténeti lexikonában sem közölt róla önálló szócikket, csak Torkos nagybátyja, Torkos Jakab (1711–1785) dunántúli református püspök életrajzában említi rokonsági kapcsolatukat. A pápai református gyülekezetről és a kollégiumról készült feldolgozások néhány fontos adatot közöltek róla, melyekből nem kerekedett ki életrajza. A legújabb kutatásoknak köszönhetően ma már ismerjük vázlatos biográfiáját. Életének és működésének részletes feltárása a jövő kutatási feladata.

Irodalom

KÖBLÖS József: „Tiszteletes tudós, kegyességgel ’s böltsességgel tündöklő Áronok…” A pápai Torkos család története és szerepe a dunántúli reformátusság életében, Acta Papensia 10(2010/3–4), 251–253.

KÖBLÖS József–KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II/1, 1761–1849, Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2018, 61, 76, 991.

TÓTH Endre: A pápai református egyház története, Pápa, 1941, 234.

TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.): A pápai kollégium története, Budapest, 1981, 78, 86, 93, 114, 151, 159, 215, 219.

Szerző

Hudi József

  1. ↑ Pápai Református Egyházközség iratai (PREI), vegyes anyakönyvek II. (1739–1752) p. 84. (A keresztszülők nevét a kollégium-történetben elfogadott modernizált helyesírással írtuk.)
  2. ↑ KÖBLÖS József: „Tiszteletes tudós, kegyességgel ’s böltsességgel tündöklő Áronok…” A pápai Torkos család története és szerepe a dunántúli reformátusság életében, Acta Papensia 10(2010/3–4), 251–253.
  3. ↑ TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.): A pápai kollégium története, Budapest, 1981, 75–76.
  4. ↑ Köblös: „Tiszteletes tudós…”, 255–256., KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II/1, 1761–1849, Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2018, 991. TÓTH Endre: A pápai református egyház története, Pápa, 1941, 234.
  5. ↑ TÓTH Endre: A pápai református egyház története, Pápa, 1941, 234.
  6. ↑ Tóth: A pápai református egyház, 242–244. Ez az ún. első székhelyharc 1804–1809 között zajlott, hátterében a kollégium professzorok fizetésemelésért folyó küzdelme húzódott meg.
  7. ↑ KIS Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895. Pápa, 1896. 100–105., az 1795-ös tantervről: TROCSÁNYI Dezső: Mándi Márton István tudományos munkássága, Pápa, 1931, 111.
  8. ↑ Kis: A dunántúli ev. ref. egyházkerület, 124–139.
  9. ↑ Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (DREL) I.1.a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv, 30/1811. május 20–21. (bőnyi) közgy. sz.
  10. ↑ DREL I.1.a. 27, 29/1811. május 20–21. (bőnyi) közgy. sz.
  11. ↑ DREL I.1.a., 6 /1812. július 1–2. (losonci) közgy. sz.
  12. ↑ DREL I.1.a. 13/1812. július 1–2. (losonci) közgy. sz.
  13. ↑ Kis: A dunántúli ev. ref. egyházkerület, 173–184.
  14. ↑ Köblös-Kránitz: A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai, 74–75.
  15. ↑ Kis: A dunántúli ev. ref. egyházkerület, 173–184. Az 1813. június 29–30. és július 1-i pápai közgyűlési jegyzőkönyv bevezetőjében említi: „Fő Tisztelendő superintendens Torkos Jakab, másként tekintetes nemes Veszprém vármegyének is tábla birája”.
  16. ↑ SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története, KÖVY Zsolt (szerk.): Pápai Református Gyűjtemény, Pápa, 1987. 23.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Torkos_Jakab,_ifjabb_(1749–1813)&oldid=342”