Szerencs vára
Szerencs vára Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye déli részén, az Eperjes-Tokaji-hegyvidékhez tartozó Szerencsi-dombság lábánál fekvő Szerencs városában, az egykor a Takta-patak mocsarai által övezett szigeten épült fel 1557/1558 táján. A vár központi magját alkotó erődített castellumot a reformáció helvét irányzatának követője, Németi Ferenc tokaji várkapitány, énekszerző építtette vagy a 13. században épült bencés monostor átépítésével, vagy a monostor köveinek felhasználásával. A vár fénykorát a Rákócziak birtoklásának időszakában 1580-tól 1711-ig élte. A vár ma Szerencs város kulturális intézményeinek (Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár, Zempléni Múzeum) ad otthont és kedvelt turisztikai célpont a Tokaj-Hegyaljára látogató vendégeknek.
A várháborúk kora
Németi Ferenc tokaji várkapitány és Szerencs várának felépítése Szerencs mezővárosában a 16. század közepén, az. ún. „várháborúk korában”, az 1541–1568-as időszak török elleni, valamint Habsburg–erdélyi háborúk idején épült fel a vár. A Szapolyai-párt ugyanis 1556-ban nemcsak Erdélyben, de Kelet- és Felső-Magyarország területén is újra megerősödött és befolyásos tagjai révén jelentős területeket szakított ki I. Ferdinánd uralma alól. Ez történt Tokaj-Hegyalján is, ahol a sárospataki uradalom ura, a protestáns Perényi Gábor, valamint Serédy Gáspár kiskorú fiainak tokaji tiszttartója, a reformációt támogató Németi Ferenc is elpártoltak a császártól. Németi átpártolása azért is volt jelentős, mert sikerült megszereznie a fontos tiszai átkelőhelyet és egyben a Kelet-Magyarországra és Erdélybe vezető kereskedelmi utakat biztosító tokaji várat, amelynek várkapitánya is lett. Németi a Tokajtól Miskolc felé menő kereskedelmi és hadiúton található Szerencs mezővárosát és az ott található bencés monostort 1557/1558 telén foglalta el és a korábbi szakirodalom szerint megerősített kastéllyá (castellum) építette át. A várral kapcsolatos újabb régészeti kutatások azonban ezt nem igazolják egyértelműen. Az is lehetséges, hogy Németi az elhagyott kolostor köveinek a felhasználásával építtette fel a Takta-patak szigetén a szerencsi castellumot, amely a Tokaj-Hegyalját biztosító és a környező utakat ellenőrző várak, erősségek (Sárospatak, Tokaj, Szerencs, Ónod) sorába illeszkedett. A szerencsi castellum eredetileg kis alapterületű építmény volt. A legkorábbi építési periódusban, 1557/58-ban a négyszögletes alaprajzú erősség mindössze a déli oldalon álló háromszintes kaputoronyból és annak északkeleti oldalához kapcsolódó egyszintes lakóépületből állt, amelyhez valószínűleg a nyugati oldalon palánk kapcsolódott, lezárva a várudvart. Az erődített kastély (castellum) nyugati oldalának sarkain is lehettek tornyok. A castellum az építésekor korszerűtlen, olasz sarokbástyák nélküli erősség volt, amely inkább Tokaj „elővárának” számított, ennek ellenére a kisebb erőkkel végrehajtott portyák kivédésére alkalmas lehetetett. A frissen felépült castellum az egyik fontos színtere lett a Szapolyaiak és Habsburgok között folyó harcoknak. Németi erőssége ellen a királypárti hadvezérek, így többek között Thelekessy Imre, majd Lazarus von Schwendi felső-magyarországi főkapitányok több támadást is indítottak, amelyek 1565-ig sikertelenek voltak. Bencédi Székely István 1559-ben kiadott világkrónikájában ( amelyet patrónusának, Németi Ferencnek ajánlott) olvassuk, hogy 1558. július 20-án Németi és 500 fős tokaji várőrsége német vitézekkel csapott össze Szerencsnél. 1559 őszén sikertelenül ostromolták Szerencset a Pethő János kassai kapitány és Bebek György vezette királyi seregek. Miután 1565-ben Lazarus von Schwendi felső-magyarországi főkapitány elfoglalta Tokaj várát, és a harcban Németi Ferenc is meghalt, ez év februárjában Szerencs is királyi kézre került. Tokaj várának új kapitánya, Bárány János hadnagy utasította Szerencs őrségét, hogy adják át a várat a Balassa Menyhárt vezette királyi hadaknak.
1566-ban a tatárok Zemplén vármegyét érintő portyája során felégették. A következő években romos volt, illetve felmerült a lerombolásának a terve is. Az 1570-es években Szennyesy Mátyás sárospataki várkapitány a castellumban lévő lakószárnyat családja lakhelyéül kívánta használni.
Rákóczi Zsigmond és kora
Szerencs vára és mezővárosa 1580-ban lett felsővadászi Rákóczi Zsigmondnak, a szendrői magyar lovasok kapitányának zálogbírtoka, amellyel egyben megkezdődött a vár és az uradalom történetének egyik legjelentősebb időszaka. A feltörekvő és 1588-ban bárói címet is elnyerő Rákóczi Zsigmond 1602-ig jelentősen kiépítette a várat, kiépült a belső vár északi, nyugati, és délnyugati szárnya, kiegészült a legkorábbi kaputoronytól induló délkeleti és keleti épületszárny és létrejött a vár zárt belső udvara. Továbbá Rákóczi Zsigmond építtette ki az ún. „Huszárvárat”, amelynek délkeleti és délnyugati sarkain egy-egy sokszögű bástya állt. (Rákóczi Zsigmond harmadik felesége, a római katolikus Telegdy Borbála kápolnát alakított ki, a 17–18. század folyamán ez volt mezőváros katolikus istentiszteleti helye.) 1602-ben itt tartottá leánya Rákóczi Erzsébet és Homonnai Drugeth Bálint esküvőjét. Szerencs zálogbirtoklását több alkalommal, 1583-ban, 1585-ben, 1587-ben, 1593-ben, majd 1598-ban királyi adomány erősítette meg. 1598-ban a tokaji uradalomból kiszakított szerencsi uradalomhoz már Szerencs vára és Szerencs, Hernádnémeti, Bass puszta, Megyaszó és Zombor tartoztak. Az uradalomhoz kapcsolódott még a karádi részbirtok és Ond falu is. 1603-ban már erre az uradalomra kapott I. (IV.) Rudolftól örökadományt Rákóczi Zsigmond. (Szerencs település fejlődését mutatja egyébként, hogy valamikor a 16. század végén–17. elején mezővárosi rangot nyert.) A Bocskai-felkelés 1604 őszi kirobbanása után nem sokkal Rákóczi Zsigmond is csatlakozott ahhoz, akiknek 1605 őszén erdélyi gubernátor lett. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605. április 17-ére Szerencsre hívta össze a felső-magyarországi vármegyék részgyűlését/generális congregatióját („in Generalem Congregationem partis Regni Hungariae hujus Superioris Congregationem per Illustrissimum do. do. Stephaneum Bochkay de Kismaria principem Transilvaniae Comitem Siculorum et partis Regni Hungariae dominum ad decimum septimum die Mensis Aprilis indictam in Zerench”), amelyen április 20-án Magyarország fejedelmévé választották („demum in Generalem Congregationem Statuum in Castro Zerenchÿ per 17 Apr. 1605 sitam, eundem Dominum Stephanum Bochkaj insigniis principatus Hungariae dotavit”). A betegeskedő Rákóczi Zsigmond, aki 1607–1608-ban erdélyi fejedelem volt, lemondását követően élete utolsó hónapjait Szerencsen töltötte. Ekkor, 1608 őszén hívta meg Szerencsre lelkésznek a tarcali rektort, Miskolci Csulyak Istvánt. Rákóczi Zsigmond 1608 december 5-én, Felsővadászon bekövetkezett halála után a szerencsi várat Gerendy Annától született fiai, (I.) György, Zsigmond és Pál örökölték, azonban a vár Rákóczi Zsigmond 1620 körül bekövetkezett halálát követően testvéreire (I.) Rákóczi Györgyre és a katolizált Rákóczi Pálra és utódaikra szállt.
Rákóczi-rezidencia
A vár a Rákócziak egyik mellékrezidenciájaként és uradalmi központként szolgált, ahol 1717-ig továbbra is gyakran megfordult a Rákóczi család több tagja, így pl. a Rákóczi László és leánya, Rákóczi Erzsébet, I. Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc és testvére, Rákóczi Julianna. Közülük is Rákóczi László és II. Rákóczi Ferenc szálltak meg gyakran a várban és szerencsi tartózkodásaik idején szívesen halásztak és vadásztak a környéken. (Környezettörténeti érdekesség és egyben a Tisza és Takta vidéke halban és vadban való gazdagságát mutatja, hogy 1656. április 5-én Rákóczi Lászlónak Zboróra hoztak Szerencsről egy „igen szép eleven vizát”, de tokhalakat is többször küldtek neki. 1656. szeptember 28-án pedig, amikor Rákóczi László halászni ment a taktaharkányi „Morotvára”, „fogattam csukát egy vonyással 350” és még aznap egy túzokot is lőtt, de Rákóczi vadászzsákmányai között megtalálható volt a fajd, vagy a reznek is, ami ma már nem fordul elő a térségben.) A vár a török elleni védelmi rendszer része volt, ugyanakkor a Rákóczi-birtoklás idején Szerencs nem volt végvár. Az 1670-es évekig főként a Rákócziak magánföldesúri katonasága, továbbá az 1640–1650-es években Zemplén vármegye által fizetett katonaság is állomásozott falai között. Az 1670-as évekig császári katonaság nem volt a várban. Szerencs térségének a védelmében fontos szerepet játszott, hogy a Bocskai-felkelésben hadra kelt hajdúk jelentős részét 1606 után a Rákócziak részben a szerencsi, részben az ónodi uradalom településein letelepítették. A szerencsi vár katonai szerepköre önmagában volt nem jelentős, elsősorban a Tokaj-Hegyalját fenyegető török portyák elhárítása a feladata, de nagyobb erejű támadásokat nem tudott feltartóztatni. 1644 elején, amikor a harmincéves háború részeként I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megindította a Habsburg-ellenes hadjáratát, a szerencsi vár volt az egyik támaszpontja a fejedelem magyarországi hadainak. A szerencsi vár őrségének és a környező hajdútelepüléseknek a katonái Tokaj–Szendrő–Kassa térségében portyáztak és zavarták a Habsburg-párti erősségek közötti összeköttetést, valamint támadták a császári hadakat. A császári seregek és királypárti magyar hadak 1644 tavaszi ellentámadása ugyanakkor I. Rákóczi György hadait visszaszorította egészen a Hegyaljáig és Szerencs várát, amely ekkor I. Rákóczi Györgynek és királypárti katolikus testvére Rákóczi Pál árva fiának, Lászlónak volt a közös birtoka, puskalövés nélkül bevették. A vár alá felvonuló Esterházy Miklós nádor hadai előtt ugyanis Rákóczi László tiszttartója május 23-án feladta a várat, míg a várban lévő székely gyalogokból álló őrségnek szabad elvonulást engedtek. Szerencs elfoglalásával a Habsburg-hadak gazdag hadizsákmányhoz – elsősorban élelmiszerhez – jutottak. A nádor vezette hadak katonái továbbá feldúlták a szerencsi templomot és benne Rákóczi Zsigmond sírját is. I. Rákóczi György hamar visszaszerezte Szerencset. Esterházy nádor mindössze 100 muskétást és 50 horvát lovast hagyott a várban, várkapitánnyá pedig „Radványi Istvánt, Dunán túl való horvát embert” tette meg. Miután a nádor vezette haderő elvonult Kassa ostromára, Rákóczi visszaküldte Toldalagi Ferencet 4000 gyalogossal és tüzérséggel Szerencs visszafoglalására. Toldalagi seregei három napja ostromolták, amikor a fejedelem Kemény János lovas hadait is Szerencs alá vezényelte. Kemény éjszakai az addigi eredménytelen ágyúztatás helyett éjszakai rohamot rendelt el, amely sikeresnek bizonyult, a kapitányt elfogták és az őrség nagy részét felkoncolták. Az 1644-es ostromban megsérült várat később a Rákócziak kijavíttatták és részben átalakították.
I. Lipót korának történései
A Wesselényi-összeesküvést követően 1672-től meginduló kuruc hadjáratok idején Szerencs várát többször is elfoglalták a felkelők. Először a bujdosók 1672. évi első hadjáratakor került rövid időre kuruc kézre. 1673 tavaszáról császári helyőrség, gr. Pálffy János Károly „horvát lovasezrede” és dragonyosai állomásoztak itt. Az 1678. évi hadjárat idején ismét átmenetileg kuruc kézre került a vár, kapuit megnyitotta Teleki Mihály kővári főkapitány erdélyi, magyar, havasalföldi és francia hadai előtt, német helyőrsége pedig beállt a franciák közé. A bujdosók 1682. évi hadjárata idején került Szerencs vára Thököly Imre főgenerális hadainak birtokába. Thököly 1682-től 1685-ig tartó uralma idején többször is megfordult Szerencsen. 1683. május 20-án pl. itt tartott mustrát. Ezt követően indultak a Bécs elleni hadjáratra. Thököly fejedelemségének bukásakor, 1685 őszén a császári hadak visszafoglalták Szerencs várát is . Szerencs várának és a szerencsi uradalomnak az I. Rákóczi Ferenc kiskorú gyermekeit, gróf Rákóczi Julianna Borbálát és II. Rákóczi Ferencet illető része 1685–1692 között felerészben kamarai kezelésben volt. Ez a birtokrész 1692/1693-tól kezdődően visszakerült az immár nagykorúvá vált Rákóczi-testvérekhez. A testvérek közötti birtokosztályt követően 1699-től fele-fele arányban birtokolták az apjuktól örökölt szerencsi birtokrészt. (A vár és az uradalom másik fele 1664-től 1707-ig gróf Rákóczi László leányáé, Rákóczi Erzsébeté volt, aki ekkor gróf Erdődy György felesége volt.) II. Rákóczi Ferenc szívesen tartózkodott Szerencsen. A hegyaljai felkelés kirobbanásakor, 1697. június 30-án is éppen a szerencsi várban volt és itt kapta a hírt másnap éjszaka arról, hogy a Szalontai György vezette felkelők bevették pataki, míg a Tokaji Ferenc és Bajusz Gáspár vezette felkelők a tokaji várát. Rákóczi, akit a felkelők szerettek volna megnyerni vezérüknek, inkább elmenekült Szerencsről és Bécsig ment, hogy tisztázza magát a bécsi udvar előtt. A hegyaljai felkelést követően megindult II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós vezette Habsburg-ellenes szervezkedés lelepleződését követően, 1701-től 1703 kora őszéig II. Rákóczi Ferenc szerencsi birtoka kamarai kezelésbe került. Az Rákóczi-szabadságharc 1703-as kirobbanása után azonban már 1703 augusztus–szeptemberében újra a fejedelemé lett szerencsi birtokrésze, így a vár negyedrésze is. A vár ekkor már nem játszott semmilyen katonai szerepet, ugyanakkor 1704-től kezdődően II. Rákóczi Ferenc többször tartózkodott a várban. Különösen gyakran fordult meg itt 1707–1710 között. 1710 júliusában, a szabadságharc hanyatló időszakában, Rákóczi utasítást adott a vár megerődítésére és helyőrséggel való ellátására, azonban ez már nem valósult meg és a császáriak 1710 őszén ellenállás nélkül foglalták el.
A vár Rákóczi-kor utáni történeti áttekintése
II. Rákóczi Ferenc és gyermekei végleg elveszítették a szerencsi birtokrészüket. 1711 után a várnak több résztulajdonosa volt: Rákóczi Julianna révén a gróf Aspremont család, illetve gróf Rákóczi László leányági örökösei, a gróf Erdődy család. A II. Rákóczi Ferenctől elkobzott birtokrész előbb a gróf Illésházy családé, majd a Grassalkovichoké, de a 18–19. században Szerencs részbirtokosai között találjuk az Almássyakat is. A 18. században romos állapotú váron több átalakítást végeztek az új tulajdonosok, akik a belső vár északi és nyugati szárnyának lakójellegét megszüntették és magtárrá alakították át, míg az északi és keleti szárnyak a vár tulajdonosainak lakóhelyéül szolgáltak, az egykori vizesárok helyén pedig parkot alakítottak ki. A 19. századtól 1945-ig a gróf Szirmay család lett az uradlaom tulajdonosa. Birtoklásuk emléke a vár északi kapujánál látható Szirmay-címer is. A Szirmayak a 19. század folyamán szintén végeztek átalakításokat a belső vár keleti szárnyán, amelyet a család rezidenciaként használtak. Az 1860-as években Szirmay Vince, a 19–20. század fordulóján gróf Szirmay György birtoka, utóbbi 1908. október 1-jén a várban hunyt el. 1920-ban főúri pompával berendezett várkastélyként írták le, a második világháború azonban teljes belső berendezése eltűnt vagy megsemmisült. A második világháború után államosították és a Szerencsi Állami Gazdaság irodáit helyezték el benne. Az 1960-as évekre leromlott állapotú vár felújításával összefüggésben az elővár (Huszárvár) területén 1968–1974 között Valter Ilona, míg a főépületben és környékén 1978–1991 között László Csaba végzett régészeti ásatást és falkutatást. A régészeti és helyreállító munkálatok után a várban helyezték el a Városi Kulturális Központot is, amely ma Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár néven működik. A külső várban, az ún. Huszárvárban pedig szálloda, a Huszárvár Hotel működik. 1968 végétől a várba került a Szerencsi Helytörténeti Múzeum, amely 1975-től a Takta Múzeum, 1977-től napjainkig pedig a Zempléni Múzeum nevet viseli. A múzeum 2012-ig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság keretében, 2013 óta pedig városi múzeumként működik.
Szakirodalom
CZIGÁNY István: A Rákóczi-család erődítményrendszere Hegyalján 1600–1670, in: Tamás Edit (szerk.): A Rákócziak öröksége, Sárospatak, 2018. (Tamás Edit (szerk.): A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 65. sz.) 83–96.
CSORBA Csaba: Várak a Hegyalján. Tokaj – Ónod – Szerencs. Budapest, 1980. (Vársorozat)
FELD István: 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. A régészeti kutatások eredményei. Sárospatak, 2000. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 38. sz.) Frisnyák Sándor – Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs, 2005.
HANGAY Zoltán: Erdély választott fejedelme, Rákóczi Zsigmond. Budapest, 1987. (Korok és emberek)
V. WINDISCH Éva (szerk.): Kemény János és Bethlen Miklós művei. Budapest, 1980. (Magyar Remekírók)
MONOK István (szerk.): Tokaj 1565. évi ostromának híre és ábrázolása. Szalai Béla, N. Kis. Tímea és Orbán Áron tanulmányaival. Bp. – Sárospatak, L’Harmattan – Tokaj–Hegyalja Egyetem, 2023. (Monok István (főszerk.): Europica varietas Tokajiensis. A Tokaj–Hegyalja Egyetem (Sárospatak) Speculum Kutatócsoportjának sorozata. Molnár Dávid (sorozatszerk.): Acta Universitatis Tokajiensis Sárospatakini – Patrimonium culturale – Fontes. VI.)
NOVÁKI Gyula – SÁRKÖZY Sebestyén – FELD István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Sárközy Sebestyén (szerk.) Bp. – Miskolc, Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum, 2009 (Feld István (sorozatszerk.): Magyarország várainak topográfiája 1. Veres László (sorozatszerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5.) 112–114.
PETERCSÁK Tivadar: Tízéves a szerencsi múzeum. in: Bodó Sándor és Viga Gyula közreműködésével Szabadfalvi József (szerk.): A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. Miskolc, 1978–1979. 96–101.
RÁKÓCZI Ferenc: Vallomások, Emlékiratok, A szerkesztés és a jegyzetek Hopp Lajos, az utószó Hopp Lajos, Szepes Erika és Vas István munkája, a Vallomásokat Szepes Erika, az Emlékiratokat Vas István fordította, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979 (Magyar Remekírók)
TAKÁCS Péter: Szerencs története. in: Frisnyák Sándor – Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs, 2005. 71–154.
