Szebeni nyomda
A Kárpát-medence első nyomdája 1525-től működött Szebenben. A városi műhely mellett a gyulafehérvári fejedelmi typographia és Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája is Szebenben működött egy ideig. A 18. században a város typographiája a szászság és az erdélyi kormányzat számára termelt, mellette két magánvállalkozás is megtelepedett.
A szebeni városi nyomda a 16. században
Az első 16. századi Kárpát-medencei nyomda az erdélyi szászok központjában, 1525 táján kezdte meg a működését, ebből az évből ismert egy latin nyelvű falinaptár töredéke. Az első, csak adatokból ismert szebeni nyomtatott könyv Thomas Gemmarius szebeni iskolamester latin grammatikája volt. A Lucas Trapoldner városi tisztviselő és Valentinus Corvinus katolikus pap vezette nyomda 1530-tól a város szolgálatában állhatott, majd a következő években megszakadt a működése. 1575 táján indult újra a könyvnyomtatás Szebenben, a nyomda igényeit a város előző években alapított papírmalma szolgálta ki. A műhely szegényes betűkészletét Hoffhalter Rudolf Alsólindván és Nedelicen használt felszerelésével egészítették ki. 1582–1583 folyamán egyesítették a brassói és a szebeni városi nyomdák készletét Georg Reuss vezetésével, hogy Brassóban kinyomtassák a Mathias Fronius által összeállított erdélyi szász jogkönyvet latinul és németül. A munka végeztével Greuss visszatért Szebenbe az egyesített szebeni-brassói betűkészlet nagyobb részével együtt. A nyomda élén Johann Gübesch (1585–1590) követte, majd Johann Heinrich Crato (1591–1594) és Johann Fabricius (1595–1601). 1599-ben megsemmisült a szebeni papírmalom. A felszerelés hiányosságai miatt az erdélyi szászság központi műhelye gyenge színvonalon működött, kiadványai között főként iskolai és alkalmi kiadványokat találunk.
A szebeni városi nyomda és a Szebenbe menekült nyomdák a 17. században
Az 1660-as években rövid ideig három műhely működött egyszerre a városban: a város officinája, a gyulafehérvári fejedelmi typographia és Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája.
2.1. A városi nyomda (1601–1700) A 17. század folyamán a város tulajdonában lévő könyvnyomtató műhelyt a várossal meghatározott időre bérleti szerződést kötő vállalkozók működtették. Az egymást váltó vezetők működéséről kevés adat maradt fenn, folyamatosak lehettek az anyagi nehézségek és időnként évekig szünetelhetett a munka. A 17. évszázadból mindössze kétszáz nyomtatványt ismerünk: naptárakat, erdélyi törvénykönyveket, énekeskönyveket, egyházi rendtartásokat, tankönyveket, alkalmi nyomtatványokat és uralkodói rendeleteket. A 17. század utolsó éveiben a kolozsvári Tótfalusi Kis Miklóssal önttettek új antikva és kurzív betűkészletet.
A szebeni városi nyomda 17. századi bérlőinek névsora: Simon Grüngrass (1601–1608) Paul Seel (1610) Paul Wolff (1611–1612) Jakob Thilo (1616–1619) Marcus Pistorius (1629–1653/1655?) Christoph Hildebrant (1659–1660) Blasius Prössl (1663–1665) Stefan Jüngling (1666–1687) Stefan Jüngling özvegye, Agnes (fautorok segítségével) Caspar Polumsky (1695) Marcus Reichard (1696) Johann Barth I. (1696–1706).
2.2. A gyulafehérvári fejedelmi nyomda Szebenben (1659?/1662–1666?) A Gyulafehérvár 1658. évi pusztulása előtt kimenekített fejedelmi nyomda Szebenben talált átmeneti otthonra. A Brassai Major Márton vezetése alatt álló műhely 1662 és 1664 között született nyomtatványai arról tanúskodnak, hogy a fejedelmi nyomda és a városi nyomda díszeit közösen használták a műhelyek. Az erdélyi országgyűlési törvénycikkek ez idő alatt Szebenben láttak napvilágot.
2.3. Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája (1662–1667) Az 1660. évi váradi ostrom után Kolozsvárra távozó Szenci Kertész Ábrahám 1662 novemberétől 1667-ig Szebenben működött. A nyomdász halála után készült hagyatéki leltár árulkodik a raktáron lévő kereskedői készletéről, amelyben a saját kiadványainál nagyobb mennyiségben találhatóak meg az akkor már elavultnak számító, más nyomdákban megjelent könyvek. A Szenci Kertész utóda, Udvarhelyi Mihály vezetésével működő műhely felszerelését 1668-ban Apafi Mihály fejedelem utasítására Kolozsvárra szállították, hogy kolozsvári-enyedi református kollégium szolgálatába állítsák. A Szenci Kertész-féle műhely szebeni időszakában jelentek meg református prédikációk (Tolnai F. István, Komáromi Csipkés György, Bátai B. György tollából), kegyességi munkák (Mikolai Hegedűs János fordításai és Matkó István műve), hitvitairatok (Matkó Istvántól), katekizmus, református és evangélikus vizsgatézisek, valamint Nadányi János enyedi kollégiumban elhangzott pedagógiai beszéde.
Szeben nyomdászata a 18. században
A Habsburg uralom idején Szeben volt az Erdélyi Nagyfejedelemség kormányzati központja, mindez jelentős hatással volt a város kulturális életére is. Egy időben több nyomda is működött a városban.
3.1. A szebeni városi nyomda (1701–1789) A szebeni városi nyomda 18. századi bérlőinek névsora: Johann Barth I. (1696–1706) Michael Heltzdörfer (1707–1716) Johann Barth II. (1716–1746) Sárdi Sámuel (1748–1779) Idősebb Martin Hochmeister (1779–1789).
Ahogyan a névsorból látható, a korábbiakkal szemben az 1700-as években már több évtizedig is ugyanaz a személy vezette a nyomdát, ami stabilitást jelentett a műhely életében. A 17. század végén Tótfalusi Miklós által öntött betűtípusok mellé ifjabb Köleséri Sámuel közvetítésével megszerezték a jeles kolozsvári mester öntéshez használt patricáinak egy részét is. Az 1730-as években a betűtípusok terén újabb fejlesztés történt. Az elsősorban továbbra is az erdélyi szászok számára dolgozó szebeni városi nyomdából főként német, kisebb részben latin és magyar nyelven kiadott művek jelentek meg. Szebenben készültek az erdélyi törvényhozással kapcsolatos kiadványok, mellettük tankönyvek és alkalmi nyomtatványok tették ki a könyvtermés nagy részét. Református szempontból érdemes kiemelni, hogy Bod Péter életművének jelentős darabjai (például a Magyar Athenas és A’ szent Bibliának históriája) és Pápai Páriz Ferenc latin-magyar szótára is Szebenben jelent meg Sárdi Sámuel idején.
3.2. A Hochmeister-nyomda (1789–1842) Idősebb Martin Hochmeister 1789-ben vásárolta meg a szebeni városi nyomda felszerelését, és a város korábbi bérlője attól kezdve önálló vállalkozóként dolgozott. 1778-tól könyvkereskedést, 1782-től kölcsönkönyvtárat nyitott. Évente 15–20 kiadvánnyal is jelentkezett, német, latin és magyar nyelvű munkákkal vegyesen. 1789-ben fia, ifjabb Martin Hochmeister örökölte a nyomdát, apja nyomán erdélyi folyóiratokat is kiadott (Siebenbürger Zeitung, Hermanstädter Kriegsbote, Siebenbürger Bote, Erdélyi Magyar Hírmondó). Amikor 1790-ben az erdélyi kormányszék Kolozsvárra költözött, ott is indított egy vállalkozást mint a kormányszék hivatalos nyomdásza.
3.3. A Barth-nyomda (1747–1832) Johann Barth (III.), akinek nagyapja és apja is a városi nyomda bérlőjeként működött Szebenben, 1747-től önálló nyomdát alapított, amely 1832-ig működött. Fia, Johann Barth (IV.) 1776-tól 1779-ig, unokája, Peter Barth 1779-től 1801-ig vezette a családi műhelyt. A városi és környékbeli szászok kiszolgálására épülő vállalkozás jelentős részben német nyelvű kiadványokat nyomtatott, főként kalendáriumokat, énekeskönyveket és imádságoskönyveket. Emellett latin nyelvű tankönyvek, hivatalos rendeletek, tudományos munkák és számos román nyelvű (cirill betűs) egyházi kiadvány színesítette a palettát. Peter Barth az 1780-as években könyvesboltot és olvasókabinetet is működtetett a városban.
Szakirodalom
Monok István: Szenci Kertész Ábrahám kereskedői könyvkészlete halálakor, in: Deé Nagy Anikó et al.(szerk.): Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára, 1802–2002, Marosvásárhely, Mentor, 2002. P. Vásárhelyi Judit (szerk.): Régi magyarországi nyomtatványok, IV., 1656–1670, Bp., Akadémiai, OSZK, 2012. V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473–1800, Bp., Balassi, 1999.
