Szathmári Paksi József (1763–1848)

Szathmári Paksi József (Szathmáry József, Szathmáry Paksi József) (Sajókazinc, 1763. március 12. – Miskolc, 1848. január 11.) református lelkész, alsó-borsodi esperes, tiszáninneni egyházkerületi főjegyző, tiszáninneni szuperintendens.

Szikszói, majd miskolci lelkész, 1823-1848 között a Tiszáninneni Református Egyházkerület szuperintendense, a göttingeni egyetem teológiai doktora.

Származása, pályafutása

Édesapja Szathmári Paksi Ábrahám sajókazinci, majd mezőkeresztesi lelkész, 1792-1798 között tiszáninneni szuperintendens. Tanulmányait Sárospatakon végezte. Peregrináción Németországban vett részt, a göttingeni egyetemen 1785-ben subscribált.

Lelkészi és szuperintendensi működésének jelentősége

1788-ban választotta meg lelkészéül Szikszó (Abaúj vm.) gyülekezete, két év múlva pedig Miskolc papjává választották. Haláláig Miskolcon szolgált. 1817 júniusában (négy voksoló kivételével egyhangúlag) alsó-borsodi esperessé választották, 1817 októberében pedig a 318 szavazó közül 245-en támogatták az egyházkerületi főnótáriusi tisztségben. 1820-ban a gyengélkedő Őri Fülep Gábor mellé helyettesnek, coadjutor szuperintendensnek választották, majd Őri Fülep Gábor 1823. évi halála után újabb voksolás nélkül rendes szuperintendenssé lépett elő. Az egyházkerület vezetőjeként különösebb siker nem fűződik a nevéhez, nem számított kiemelkedően aktív püspöknek. 1830-ban a göttingeni egyetem teológiai doktori címmel tisztelte meg.

Szerző

Ugrai János