Sárvári nyomda
A 16. század első felében az ország egyetlen, magyar nyelven nyomtató műhelye a Sárvár-újszigeti, Nádasdy Tamás által alapított nyomda volt. Itt jelent meg az első Magyarországon magyar nyelven kinyomtatott könyv: Sylvester János Újszövetség-fordítása. A 16–17. század fordulóján a több nyugat-dunántúli városában működő Johannes Manlius nyomtatott könyveket Nádasdy Ferenc támogatásával Sárváron. A nyomda ekkor főként az evangélikus egyház hitvédő munkáját segítette.
A Nádasdy-nyomda (1536–1541)
Nádasdy Tamás (1498–1562) horvát bán, országbíró, nádor a korszak több humanistájával ápolt jó kapcsolatot (Philipp Melanchthon, Jacobus Piso), támogatott olyan hazai értelmiségieket mint Sylvester János, Tinódi Lantos Sebestyén, Melius Juhász Péter és Dévai Bíró Mátyás (a „magyar Luther”). A család első protestáns tagjaként támogatta az egyház megújítására tett lépéseket. Sárváron iskolát és nyomdát alapított, templomot és parókiát építtetett. Sylvester „faktorai” Johannes Strutius és Abádi Benedek voltak, segédeikkel ők végezték a nyomtatást. Johannes Strutius már 1536–1537 folyamán elkezdte a nyomdai felszerelés beszerzését, és kinyomtatta Sylvester magyar nyelvtanát. Az Újszövetség kinyomtatásához Bécsből hozattak új, úgynevezett bastard típusú betűkészletet. 1539-re azonban bebizonyosodott, hogy sem a betűkészlet, sem Strutius szakértelme és munkatempója nem elegendő a nagyobb terjedelmű bibliafordítás kiadásához, amely a nyomda alapításának elsődleges célja volt. 1540 elején a korábban Krakkóban, Hieronymus Vietor mellett több magyar nyelvű kiadványon is dolgozó Abádi Benedeket hívták meg a sárvári nyomda vezetésére. A nyomtatása ekkor már elkezdődött, Abádira hárult a folytatás és a befejezés. A Buda elestével (1541) és az ország három részre szakadásával előállt új helyzetben az országos ügyekben eljáró Nádasdy Tamásnak aligha maradt ereje a sok nehézséggel és költséggel járó nyomda működtetésére. A következő években Abádi Benedek a wittenbergi egyetemre ment tanulni, Sylvester pedig Nádasdy ajánlásával a bécsi egyetemen kapott állást, ahol héber és görög nyelvet, valamint történelmet tanított.
Sylvester János Újszövetsége
Sylvester János (1504–1552) 1526-tól a krakkói egyetemen tanult, ahol Leonhard Cox köréhez tartozott. A társaság erazmista szellemű tagjai számára a három szent nyelv: a latin, a görög és a héber megismerése volt a kulcsa a Biblia filológiai mélységű tanulmányozásának. A wittenbergi egyetemre 1529-ben iratkozott be, ahol Philipp Melanchthon tanítványa volt. 1534-től Nádasdy Tamás sárvári udvarában élt, a helyi iskola tanáraként. Humanista műveltség és kiváló görög- és latintudás birtokában 1530-ban kezdte el magyarra fordítani az Újszövetséget. Forrásként Rotterdami Erasmus görög-latin bibliakiadását használta. A korábbi magyar nyelvű rész-bibliafordítások készítőinél (Komjáti Benedek, Pesti Mizsér Gábor) felkészültebb volt szövegkritikai és filológiai szempontból is. Sylvester János Újszövetség-fordítása volt az első, Magyarországon, magyar nyelven kiadott könyv, amely egyben a leggazdagabban díszített nyomtatványunk a 16. századból (RMNy 49). Fametszetes címlapkerete mellett Nádasdy Tamás és felesége, Kanizsay Orsolya egyesített címerét, az apostolok ábrázolásait, Krisztus keresztre feszítését és száznál több iniciálét és kisebb illusztrációt találunk a kötetben. Az illusztrációk egy részét feltehetően még Johannes Strutius készítette, aki jártas volt a fametszésben. Az Újszövetség nyomtatása során alkalmazott bastard betűtípust azért választhatta Sylvester, mivel ékezetes betűk is voltak a készletben, amely elengedhetetlen volt az általa kidolgozott hangjelöléshez. A következő magyarországi nyomdák viszont már antikva típusokat használtak, a hazai nyomdászatban nem honosodott meg a szögletes hatású Sylvester kifogástalan antik időmértékes formába szerkesztett verses ajánlást írt művéhez, amely az első ilyen vers volt magyar nyelven, és a 18. század végéig nem nagyon született hasonló színvonalú alkotás. Verses bevezetőt írt továbbá az egész munkához és summákat az egyes részekhez külön-külön is. A Sylvester-féle bibliakiadás szedése és bonyolult hangjelölési eljárása aligha volt vonzó a korabeli magyar olvasónak. Az Újszövetség második kiadása Bécsben, 1574-ben már kerek antikva-betűkkel jelent meg, és a helyesírást is jelentősen megváltoztatták a korábbi kiadáshoz képest (RMNy 335). Az 1541. évi Újszövetség hasonmás kiadása 1960-ban jelent meg Varjas Béla kísérő tanulmányával.
Sylvester más kiadványai
Az Újszövetsége előtt, már 1539-ben megjelent Sárvár-Újszigeten Sylvester latin nyelvű Grammatica Hungarolatinája, az első magyar nyelvtan (RMNy 39). A kisebb terjedelmű munka gyakorlatilag a bibliafordítás „melléktermékeként” született, lapjain Sylvester a magyar nyelv törvényszerűségeit igyekezett összefoglalni, miközben folyamatosan összehasonlította a működését a latin nyelvvel. A nyomda két további korai kiadványát ma példány szerint nem ismerjük. Sylvester levelei nyomán tudjuk, hogy Nádasdy Tamás kérésére megjelenhetett III. Pál pápa egyik bullája (RMNy 47). A Mózes első könyvének tartalmát összefoglaló verses mű pedig feltehetően iskolás gyermekek számára készült (RMNy 48).
Johannes Manlius nyomdája Sárváron (1600, 1602)
Johannes Manlius (1540?–1605) Szlovénia területén született és Wittenbergben tanulhatott. Gyakran változtatta a működésének helyszínét, élete jó példa a patrónusától függő protestáns nyomdászok korabeli helyzetére. 1575–1580 között Laibachban, 1582-től Batthyány Boldizsár németújvári udvarában, 1586–1587-ben Varasdon, 1587–1592-ben a Zrínyi Györgyhöz tartozó Monyorókeréken és 1592–1593-ban Németlövőn (Sicz), majd 1595–1597 között ismét Németújváron nyomtatott. A század utolsó éveiben áttelepült a Nádasdy-birtokokra: Keresztúron (1598–1599, 1601, 1603–1605) és Sárváron (1600, 1602) dolgozott. Tehetséges nyomdász volt, aki könyvkötőműhelyt is fenntartott, három évtized alatt összesen 64 művet adott ki. Halála után a nyomdafelszerelését Farkas Imre vette át, aki 1608-tól 1643-ig az nyugat-dunántúli evangélikusok szolgálatában nyomtatott. A Manliust támogató Nádasdy Ferenc (1565–1604), a „fekete bég”, dunántúli főkapitány elsősorban katonaként ismert, de az evangélikus egyház patrónusaként részt vett a birtokain zajló teológiai és egyházszervezési vitákban. A nyomdaalapítással a Pázmány Péter vezette ellenreformációs törekvéseknek igyekezett gátat vetni. Johannes Manlius sárvári éveiből négy nyomtatványt ismerünk. Magyari István (Nádady Ferenc sárvári evangélikus papja) Joachim Beust latin nyelvű elmélkedéseiből készített magyar fordítást Kézbeli könyvecske az jól és boldogul való meghalásnak mesterségéről címmel, amely 1600-ban hagyta el a nyomdászsajtót (RMNy 869). Magyarinak Az országokban való sok romlásoknak okairól című vitairatát 1602-ben adta ki (RMNy 890). Ugyanebben az évben jelent meg Illyésházi István támogatásával egy másik, katolikus-ellenes vitairat, melynek szerzői evangélikus lelkészek, Eszterházi Tamás és Kürti István voltak (RMNy 888). Szintén az 1602. év termése volt Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar-német szójegyzéke (RMNy 891). Ezeken kívül Manlius feltehetően kiadott az 1602. évre egy kalendáriumot is (RMNy 889).
Szakirodalom
Bottyán János, A magyar Biblia évszázadai, 2. átdolg. kiad., sajtó a. r. Fekete Csaba, Bp., Kálvin, 2009, 46–50.
Magyar művelődéstörténeti lexikon: középkor és kora újkor, főszerk. Kőszeghy Péter, 10. köt., Bp., Balassi, 2010, 412–415.
Monok István: A Nádasdy-család sárvári és pottendorfi udvara és könyves műveltsége = Kék vér, fekete tinta: Arisztokrata könyvgyűjtemények 1500–1700, szerk. Monok István, Bp., OSzK, 2005, 69–72.
Új Testamentum, ford. Sylvester János, kisérő tanulm. Varjas Béla, Bp., MTA Irodalomtörténeti Intézet, 1960 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 1), 7–35.
V. Ecsedy Judit, A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473–1800, Bp., Balassi, 1999.
Uő: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473–1600, Bp., Balassi, OSZK, 2004, 44–52, 117–122.
