Sákramentárius
A 16. században így nevezték a svájci úrvacsoratant valló hazai lelkészeket – az úrvacsora sákramentumának a lutheránusoktól eltérő értelmezése okán.
Tanfejlődés
Az erdélyi és magyarországi református egyház kialakulását olyan teológiai fejlődés teszi érthetővé, amely a Confessio Augustana Invariata-tól indult és a Confessio Augustana Variata közvetítői úrvacsoratanán keresztül jutott el először Zwingli–Bullinger (Kálmáncsehi Sánta Márton), majd Kálvin úrvacsoratanáig. A reformáció első lényegesebb irányváltása a 16. század közepe táján történt meg. Ekkor indult el az a visszafordíthatatlan folyamat, amelynek eredményeképpen a reformáció tanait követő lelkészi közösség elkülönült lutherire és helvétre (Erdélyben ez többnyire nemzetiségi törésvonal mentén történt meg). Az elkülönülésben kulcsfontosságú az erdélyi református egyház ősatyja, Philipp Melanchthon személye. A szétválás az úrvacsora jegyeiben történő krisztusi jelenlét másfajta magyarázata miatt következett be: a szászok ezt Luther szellemében, a magyarok, Melanchthon hatására, svájci értelmezésben magyarázták. Erdélyben a Marosvásárhelyi Hitvallás (1559) volt az első jele annak, hogy a magyar lelkészi közösség egységesen lépett fel a svájci tanok mellett. Kezdetben gúnynév volt, ma már semleges kifejezés, a svájci reformáció tanainak 16. századi magyarországi és erdélyi követőire utal.
Szakirodalom
1. Payr Sándor: Az ágostai hitvallás története Magyarországon. Sopron, 1930. 2. Sólyom Jenő: Luther és Magyarország kapcsolata. Bp. 1933. 3. Papp Gusztáv: Kálmáncsehi Sánta Márton, Bp., 1935. 4. Botta István: Melius Péter ifjúsága. A magyarországi reformáció lutheri és helvét irányai elkülönülésének kezdete. Bp., 1978. 5. Botta István: Dévai Mátyás a magyar Luther. Bp., 1990. 6. Szegedi Edit: A reformáció Kolozsváron. In: Keresztény Magvető, 2007/113. 1. sz. 7. Balázs Mihály: Dávid Ferenc életútja. In: Keresztény Magvető, 2008/114. 2. évf. 8. Szabó Előd: „Jól vagyon, mert az Istennek így tetzett”. Pápa, 2020.
