Ráday Pál (1677–1733)

rádai Ráday Pál (Losonc[?], 1677. július 2. – Pécel, 1733. május 20.) kuruc publicista és diplomata, a református egyház első egyetemes főgondnoka, kegyességi szerző. Pest-Pilis-Solt és Nógrád vármegyében birtokos köznemesi család sarja. Előbb Nógrád vármegye jegyzője, majd II. Rákóczi Ferenc magántitkára, kancelláriájának vezetője, számos kuruc publicisztikai írás szerzője, megfogalmazója. A szatmári béke után több ízben vármegyéjét és felekezetét képviselte a pozsonyi országgyűléseken, 1712-től haláláig a református egyház egyetemes főgondnoka. Népszerű imádságos- és énekeskönyv szerzője, a péceli kastély építtetője, neves könyvgyűjtőként a Ráday Könyvtár alapítója.

Származása és ifjú kora

Pest-Pilis-Solt vármegyéből eredő, nevét és előnevét az egykori Ráda településről vevő (ma már Alsó- és Felsőráda puszták Bugyi, illetve Alsónémedi külterületi részén), az oszmán hódítás miatt Nógrád vármegyébe szorult református birtokos nemesi családból származott. Apja Ráday Gáspár (†1711) nógrádi, majd pest-pilis-solti alispán, anyja az evangélikus családból való Libercsey Rozina (1656–1703). 1677. július 2-án született, nagy valószínűséggel a család losonci házában. Szüleinek harmadik életben maradt gyermeke, egyetlen felnőtt kort ért fia volt., két nővére: Zsófia, Bulyovszky Dánielné és Ilona, Tussay Györgyné. Tanulmányait alsóbb szinten (a syntaxisig) Losoncon, majd Ráhón, a Jánokyak által fenntartott evangélikus iskolában folytatta a neves Braxatoris János keze alatt, akinek egy év múlva bekövetkezett halála után visszatért Losoncra. Itt Braxatoris tanítványa, a szintén evangélikus Missovicz Mihály (†1710) oktatta egészen a logicai osztályig. 1693-ban Selmec-, 1694-ben pedig Körmöcbányára ment, főként a német nyelv elsajátítása végett, de egy későbbi vallomása szerint csak gyengén tanult meg németül. 18 évesen (1695) joggyakornok lett Kajali Pál (1659?–1710) nógrádi és honti jegyző mellett, majd másfél évvel később Forgách Simon kanizsai vicegenerális udvarába ment, részt vett Bihács ostromában és két boszniai hadjáratban is. 1699. február 24-én egy magyar díszszázad strázsamestereként vett részt a trónörökös, József római király esküvőjén.

Részvétele a Rákóczi-szabadságharcban

Csatlakozása a kurucokhoz

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után a nógrádi nemesség színe-javával együtt Gács várába húzódott a kurucok elől. A vár 1703. október közepén történt meghódolása után vonakodott letenni a hűségesküt, végül jövendőbeli apósa, Kajali Pál kíséretében Rákóczi tokaji táborába ment, s csak a személyes találkozás hatására tért a fejedelem hűségére. A nála csupán egy évvel idősebb II. Rákóczi Ferenc magántitkára (intimus secretarius) és egyik legbensőbb bizalmasa lett.

Hivatalnoki működése

Ráday Pál a fejedelem titkáraként szinte kezdettől egyenrangú társa volt a kancelláriát 1703 nyarától ugyancsak titkárként vezető Pápai Jánosnak, egészen 1705 márciusáig, amikor elöljárót kaptak az udvari kancellárrá kinevezett Jánoky Zsigmond személyében. 1704 októberében Ráday is tagja volt a selmecbányai béketárgyalásokon Rákóczit képviselő delegációnak, majd részt vett az 1706. évi nagyszombati tárgyalásokon is. A szécsényi országgyűlés megnyitóján (1705. szeptember 12.) ő olvasta fel a fejedelmi előterjesztést, a végén (1705. október 2.) pedig a meghozott végzéseket. 1706-ban már az udvari kancellária igazgatójaként szerepel, a marosvásárhelyi országgyűlésen (1707. április) pedig az erdélyi kancellária igazgatását is megkapta. Közben 1706 elején a rendi konföderáció államügyi írásbeliségének intézésére létrehozták a szenátusi kancelláriát, amelynek élére a katolikus Sennyey István báró került főkancellárként, hivatali irányítója pedig az ugyancsak katolikus Labsánszky János lett, mindketten szenátori címet is viseltek. Az evangélikus Jánoky egy ideig még viselte az udvari (fő)kancellári címet, de utóbb (pontosan nem ismert időpontban) megvált tisztségétől, és az irányítás teljesen Ráday kezébe került, aki 1709-ben az udvari és az erdélyi kancellária mellett már a hadi kancellária directori címét is viselte. (Nem egymástól jól elkülönülő hivatalokról, hanem az írásbeli ügyintézés munkamegosztásáról, az egyes titkárok feladatkörének meghatározásáról van szó, s a szálak minden bizonnyal Ráday kezében futottak össze.) Emellett a Nemesi Társaság hadbírája (auditora) is lett. 1703 végétől 1708 októberéig, lényegében a Garam menti bányavárosok birtoklásának teljes időszakában Ráday volt a besztercebányai főharmincados is, de tisztségét helyettes útján látta el.

Publicisztikai tevékenysége

Ráday mindjárt kezdetben fontos publicisztikai megbízást kapott: 1703/1704 fordulóján ő fogalmazta a szabadságharc okait és célkitűzéseit taglaló Manifestumot, a „keresztény világ” tájékoztatását szolgáló, Recrudescunt… kezdetű híres kiáltványt, amelynek szövegét azután maga Rákóczi véglegesítette. Első kiadása már 1704. január elején megtörtént Nagyszombatban, majd utóbb még több alkalommal megjelent latinul és magyarul is. (Európai visszhangjára jellemző, hogy lengyel, francia, holland és német nyelvre is lefordították.) 1705 tavaszán ő szerkesztette a Mercurius Hungaricus című kuruc hírlap első számát, majd az augusztusban immár Mercurius Veridicus ex Hungaria címmel megjelenő második számot is. Az 1706. augusztusi lapszámnak csak Ráday jegyezte kéziratát ismerjük, nyomtatásban nem jelent meg, ezt követően pedig csak 1708 augusztusában adták ki ismét Ráday szerkesztésében. (Az 1710-ben megjelent további három lapszámot már nem Ráday, hanem bizonyára a Bercsényi Miklós kancelláriáját vezető Ebeczky Sámuel szerkesztette.) Mindezek mellett Ráday fogalmazta a kuruc szabadságharc több más fontos kiáltványát is, így például az 1706. évi nagyszombati béketárgyalások kudarcát taglaló, Veracius Constantinus álnév alatt, Animadversiones Apologicae… címmel megjelent röpiratot. (E mű szerzőjének sokáig Vay Ádámot tartották.) Erősen vélelmezhető, hogy a jezsuiták ellen 1706 októberében kiadott Responsio… kezdetű röpirat megfogalmazásában is részt vállalt. 1707 júniusában ő fogalmazta az ónodi országgyűlésen történt trónfosztást hírül adó latin nyelvű kiáltvány 1707. május 16-ára keltezett szövegét is.

Diplomáciai küldetései

Ráday több ízben kapott diplomáciai feladatokat Rákóczitól. 1704 februárjában az evangélikus Okolicsányi Mihállyal együtt Lengyelországba indult, formálisan a magyarországi protestáns rendek, valójában a fejedelem megbízásából. Feladatuk az északi háborúban kialakult helyzetről való tájékozódás volt, részben Rákóczi lengyel trónjelöltségéhez is kapcsolódva. Február–márciusban Varsóban, március–áprilisban pedig XII. Károly heilsbergi főhadiszállásán tartózkodtak. A svéd király Carl Piper kancelláron keresztül tárgyalt velük, majd április közepén nyilvános kihallgatáson is fogadta őket. Rákóczi elsősorban XII. Károly erkölcsi támogatását és az I. Rákóczi Györggyel kötött 1643. évi szövetség megújítását kívánta elérni. A svéd király kitérő (csupán a császár és a felkelők közötti közbenjárást kilátásba helyező) válasza után Danckán át május végén Berlinbe utaztak I. Frigyes porosz királyhoz. A porosz uralkodó udvari prédikátora, Daniel Ernest Jablonski révén érintkezett a követekkel, és a hangsúly elsősorban a protestánsok ügyében való közbenjárásra (és Ráday követtársának, Okolicsányi Mihálynak a személyére) helyeződött. A követek június végén ismét Danckán át tértek vissza Varsóba. Július 12-én jelen voltak a Stanisław Leszczyńskit királlyá választó országgyűlésen is, majd augusztus végén éppen a második gyöngyösi békeértekezletre érkeztek haza. Rákóczi 1705 áprilisában (XII. Károly II. Ágost fölött aratott győzelmeinek hatására) ismét a lengyel földön hadakozó svéd királyhoz indította Rádayt, aki azonban I. Lipót váratlanul bekövetkezett halála miatt csak május végén indulhatott meg Egerből. Június 8-án ért Krakkóba, ahol lengyel előkelőkkel és Nils Stromberg svéd tábornokkal tárgyalt, majd 24-én indult tovább XII. Károly rawiczi főhadiszállására, ahová 30-án érkezett meg. Előbb Szaniszló királlyal, valamint a svéd király titkárával és kancellárjával folytatott megbeszéléseket, majd július 11-én XII. Károly is fogadta. A Habsburgoktól való elszakadás támogatását és egy magyar–lengyel–svéd szövetség tervét kellett tolmácsolnia, amire Piper kancellártól ismét kitérő, de udvarias választ kapott. Útja során a Mercurius nyomtatott példányai révén tájékoztatta a lengyel, svéd és porosz előkelőket a magyarországi helyzet alakulásáról. Csak augusztus második felében ért Nyitrára a fejedelemhez. Az északi háborúban bekövetkezett fordulat után Rákóczi 1707-ben I. Péter cárral kötött szövetséget. Az ünnepélyes diplomáciai aktusra Varsóban került sor. Rákóczi és a konföderált rendek küldöttségét Bercsényi Miklós főgenerális és fejedelmi helytartó vezette, melynek erdélyi kancelláriai igazgatóként Ráday is tagja volt mint az Erdélyi Fejedelemség teljhatalmú megbízottja. A küldöttség augusztus 20-án Homonnáról indult népes kísérettel, és 31-én érkezett meg Varsóba. A cár már szeptember 1-jén fogadta őket, a tárgyalások 17-éig tartottak, s a követek 18-án indultak haza. Ráday október 2-án Sárospatakon jelentkezett Rákóczinál. A poltavai csata (1709) után beállt újabb fordulat hatására Rákóczi az orosz cár és az oszmán fennhatóság alá, Benderbe menekült svéd király között kísérelt meg közvetítést, s abban is bízott, hogy ehhez sikerül megnyernie XIV. Lajos támogatását is. E feladat végrehajtására és a babadagi szerdárral való tárgyalások céljából indult el Ráday 1709. október 27-én az erdélyi kuruc rendek huszti országgyűléséről. November 27-én érkezett Benderbe, és a szerdár már másnap fogadta. Küldetése lényegében eredménytelen maradt: a török későbbre halasztotta a válaszadást, a svéd király pedig udvariasan elhárította a közvetítési ajánlatot. Ráday így 1710 elején dolgavégezetlenül tért haza.

Szerepe a szatmári békekötésben és közéleti szerepe 1711 után

1710 végén a császári hadak fenyegető közeledése és a dühöngő pestisjárvány elől lengyel földre menekült családjával együtt. 1711 áprilisában, a szatmári béketárgyalásokon a fejedelem személyes megbízottjaként vett részt, a szatmári gyűlésen azonban csak magánemberként szólalhatott fel, nem a fejedelem képviseletében. Így is sikerült néhány ponton módosítani a békeszövegen. Rákóczihoz való visszatérése után úgy döntött, él az amnesztia lehetőségével, és júniusban jelezte hazatérési szándékát. Idős édesapja halála és első kislányának születése miatt végül csak augusztusban tért haza. Önigazolási jelleggel írt önéletírásában és a bécsi udvar számára Rákóczi diplomáciai lépéseiről készített összefoglaló jelentésében igyekezet elhatárolódni kuruc múltjától, amely még később, Korponay Jánosné Géczy Julianna (a „lőcsei fehér asszony”) perének idején is kísértette. Közéleti szerepvállalását leginkább az országgyűléseken végzett munka határozta meg, amelyeken 1712–15-ben és 1722–23-ban is Nógrád vármegye követeként vett részt. 1715-ben az ország modernizálásának előkészítésére létrehozott Rendszeres Bizottság (Systematica Commissio) tagjává is megválasztották.

Egyházpolitikai szerepe

1700-tól kezdve latin imádságokat is írt, amelyeket felesége kedvéért 1706-ban magyarra fordított, majd 1709/10. évi benderi követségének idején sajtó alá rendezett, és 1710-ben Kassán, Lelki hódulás címmel nyomtatásban is közreadott. Az ima- és énekeskönyv sikerére jellemző, hogy Ráday életében még további 4 (Debrecenben, 1715 és 1724; Kolozsvár, 1718; Lőcse, 1726), azt követően 1735 és 1819 között pedig még legalább 12 kiadást ért meg. Kegyességi szerzői munkássága mellett felekezetének érdekében végzett tevékenysége is kiemelkedő. Ennek elismeréseként a református egyház őt választotta meg elsőként az evangélikus példa alapján 1712-ben létrehozott egyetemes főgondnoki (supremus curator) tisztségre, bizonyára az országgyűlési időszak alatt. Tagja lett az 1715. évi XXX. tc. által felállított Vallásügyi Bizottságnak is, amely ténylegesen csak 1721–22-ben működött. A vallásügy 1715 után már nem lehetett a rendi országgyűlések témája, megtiltották a rendek korábban megszokott felekezeti elkülönülését és a protestánsok közvetlenül az uralkodóhoz fordulhattak panaszaikkal. Az új helyzethez alkalmazkodva a két nagy protestáns egyház is ágensek útján igyekezett ügyeit előmozdítani a bécsi udvarnál és a rendi kormányzati szerveknél, elsősorban Bécsben, a Magyar Királyi Kancellária, majd 1723-tól Pozsonyban is, a Helytartótanács mellett, mivel az utóbbi kormányszerv intézte a vallásügyeket is. (Az ágensi munka ekkor már nagyobb múltra tekintett vissza: különböző magánszemélyek, vármegyék, városok gyakran bízták ügyes-bajos dolgaik elintézését a bécsi udvarban helyismerettel és kapcsolatokkal rendelkező személyre, s 1713-tól a református egyház is saját ügyvivőt választott Sipos Mihály személyében.) Az ágensek rendre Ráday emberei közül kerültek ki, aki tehát lényegében irányította is azok munkáját. Élete végén eredménytelenül próbált fellépni III. Károly 1731. évi vallásügyi rendeletének (Carolina Resolutio) protestánsokra nézve sérelmes pontjai ellen.

Családi és magánélete

Még 1702 őszén kérte meg egykori principálisa, Kajali Pál és Fáy Borbála leányát, az akkor mindössze 12 éves Kajali Klárát (1690–1741), s az eljegyzésre és a kor szokásainak megfelelő esküvőre még 1703 júliusa előtt sor került. A menyasszony zsenge korára való tekintettel azonban a lakodalommal (lényegében a házasság elhálásával) még két évig vártak, amelyre végül 1705. január 13–16-án került sor Gács várában, ahol a fejedelem személyét Vay Ádám udvari főkapitány képviselte. Az ifjú házasok azonban ezt követően is csak rövid időt tölthettek együtt, Ráday ugyanis közéleti szerepvállalása miatt csak ritkán térhetett haza feleségéhez. Házasságukból öt gyermek született: Klára (1711. július–december); Gedeon (1713–1792); Eszter (1716–1764), 1732-től Teleki Lászlóné; Krisztina (1718–1720) és Pál (1720–1746). 1727 elején a Kassáról elüldözött és Odera-Frankfurtban egyetemi professzori állást nyert Gyöngyössi Pál református prédikátor Sunamitis nevű leánykáját is magukhoz vették, de ő még az év november 25-én elhunyt. Losonci és ludányi otthonuk mellé Ráday 1722 és 1730 között felépíttette péceli udvarházát, amely fia, a bárói, majd grófi címet nyert Gedeon idejében nyerte el végső formáját, s vált a ma ismert, pompás barokk kastéllyá. Meglévő családi könyvtárát is ő kezdte el tudatosan fejleszteni, megvetve ezzel a mai Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtárának alapjait. Mányoki Ádám által festett portréját feleségéével együtt a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményében őrzik. Hosszú betegeskedés, majd négy napi súlyos betegség után, 1733. május 20-án, a hajnali órákban hunyt el Pécelen, és szeptember 20-án helyezték végső nyugalomra a losonci református temetőben. Felújított kriptájában ma is látható Loos Ádám szécsényi kőfaragó által készített címeres síremléke, amelyen latin hexameteres felirat olvasható.

Művei és iratai

GÉRESI Kálmán (közli): Rádai Pál levele a tiszántuli ref. püspökhöz az egyházi sérelmek orvoslása ügyében, Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 8(1877) 11–12. füzet, 491–493. (https://dea.lib.unideb.hu/bitstreams/12cf679a-9ba2-4fb1-93ef-41d98df3e5aa/download)

Ráday Pál munkái. Összegyűjt. és életr. bev. NÉGYESY László. Budapest, 1889. (Olcsó Könyvtár.) (https://mek.oszk.hu/08800/08887/08887.pdf)

Ráday Pál iratai. I. 1703–1706. II. 1707–1708. S. a. rend.: BENDA Kálmán, ESZE Tamás, MAKSAY Ferenc, PAP László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955–1961. (Archivum Rákóczianum. I. osztály [XIII–]XIV.); [A csonkán maradt befejező rész kötetszám és sorozatcím nélkül:] Ráday Pál iratai 1709–1711. S. a. rend. BENDA Kálmán. In memoriam Benda Kálmán. Budapest, Ráday Gyűjtemény, 2003. – II. k. ism.: HECKENAST Gusztáv: Századok 96(1962) 876–877.

FEHÉR Katalin: Ráday Pál ismeretlen kéziratos utasítása fia nevelőjének 1723-ból, Magyar Könyvszemle 113(1997) 220–225. (https://www.epa.hu/00000/00021/00013/0005-a2.html)

Irodalom

GORZÓ Gellért: Ráday Pál imádságai, Irodalomtörténeti Közlemények 25(1915) 151–172. (https://epa.oszk.hu/00000/00001/00107/pdf/ITK_EPA00001_1915_02_151-172.pdf)

GORZÓ Gellért: Ráday Pál virágénekei, Irodalomtörténeti Közlemények 25(1915) 300–306. (https://epa.oszk.hu/00000/00001/00108/pdf/ITK_EPA00001_1915_03_300-306.pdf)

GORZÓ Gellért: Rádai Ráday Pál. Budapest, Szerző kiadása (Athenaeum), 1915. – ism.: Baros Gyula: Irodalomörténet 4(1915/9–10) 318–319.

GÁRDONYI Albert: Ráday Pál jogvitája a pestvárosi tanáccsal, Protestáns Szemle 36(1927/4) 213–219. (https://adt.arcanum.com/hu/view/ProtestansSzemle_1927/?pg=234&layout=s)

LADÁNYI Sándor: Ráday Pál, az első református egyetemes főgondnok, Theológiai Szemle XXI. új évf. (1978/1–2) 48–54.

ESZE Tamás (szerk.): Ráday Pál 1677–1733. Előadások és tanulmányok születésének 300. évfordulójára, Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1980

BENDA Kálmán – HECKENAST Gusztáv: Ráday Pál. A nagyságos fejedelem kancellárja. (Benda Kálmánnal közösen.) in: Olvastam valahol... Történészek a Rádió ismeretterjesztő műsoraiban. Benda Kálmán és Kerekes István műsora. Budapest, 1981, 246–254.

BALOGH István: Ráday Pál az 1712–15. évi országgyűlésen. (Adalékok a protestánsok helyzetéhez a szatmári béke után), in: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve III, Budapest, 1983, 55–73.

CSIKÓS Júlia: Ráday Pál könyvei a Székely Mikó Kollégiumban, in: KISS Jenő (szerk.): Örökség és feladat. Tanulmányok a romániai magyar könyvekről, könyvtárakról, Sepsiszentgyörgy, 1995, 63–69.

LADÁNYI Sándor: Ráday Pál vallásügyi tevékenysége a szatmári béke után, in TENKE Sándor (szerk.): Egyháztörténeti Kiadványok, 2. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Egyháztörténeti Intézete, 1997.

BORVÖLGYI Györgyi: Ráday Pál (1677–1733) könyvtára, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2004. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, VII.) (http://real-eod.mtak.hu/1501/1/KKK_VII.pdf)

RÁDAY-PESTHY Pál Frigyes (szerk. és előszó): Ráday Pál és a Rákóczi-szabadságharc, Budapest, 2005. – ism. MÉSZÁROS Kálmán: Századok 142(2008/4.) 1058–1059.

KOVÁCS Krisztián: „Most Ludány veve által bennünket... ” A Ráday család alsó ludányi históriája, in: Neograd 2012. A Dornyay Béla Múzeum évkönyve, XXXVI. k. Salgótarján, 2013, 121–139.

KISS-MIKÓ Nikoletta: A Ráday család egyik legkiemelkedőbb alakja – Ráday I. Pál birtokszervezői tevékenysége a 18. században, KRE-DIt, 2023/1. (http://www.kre-dit.hu/tanulmanyok/kiss-miko-nikoletta-a-raday-csalad-egyik-legkiemelkedobb-alakja-raday-i-pal-birtokszervezoi-tevekenysege-a-18-szazadban)

Szerző

Mészáros Kálmán