Muraközy Gyula (1892–1961)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. december 15., 00:01-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Muraközy Gyula (Budapest, 1892. május 12. – Budapest, 1961. augusztus 31.), református lelkipásztor, egyházi újságíró-szerkesztő, rádiós igehirdető, egyházkerületi főjegyző

Muraközy három évtizeden keresztül látta el az akkor mintegy tizenháromezer lélekkel bíró Budapest-Kálvin téri gyülekezet másodlelkészi tisztségét; rádiós prédikátori és újságírói-szerkesztői tevékenysége által mint az egyház egyik vezető média-személyisége; de mint az egyház társadalmi felelősségvállalását a legkülönfélébb formákban és szerveződésekben előmozdító aktivistája is maradandó nyomot hagyott a két világháború közti református egyházi életen.

Korai évei, tanulmányai

Muraközy Gyula 1892-ben született Budapesten, gimnáziumi és teológiai tanulmányait is ott végezte. Már teológus évei alatt kapcsolatba került az interkonfesszionális irányultságú Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséggel (MEKDSZ), elkötelezett és aktív hívévé vált a belmisszió ügyének, a református egyház személyes megtérésekből eredő belső lelki megújulásának és az ebből fakadó aktív és széleskörű társadalmi szerepvállalásnak. Látókörét szélesítették franciaországi tanulmányai (Montauban, Montpellier) és 1928-ban tett féléves amerikai prédikátori körútja is.[1] Az első világháború éveiben töltötte segédlelkészi évét a Kálvin téren, amely után 1918-ban – mintegy 26 évesen – hívta meg őt lelkipásztorának a Kecskeméti Református Egyházközség, ahol több mint egy évtizedig szolgált (1918-1932).[2] Már Kecskeméten is megmutatkozott szociális érzékenysége és ezen a téren kifejtett aktivizmusa: árvaházat építtetett, diakonisszákat foglalkoztatott a tanyavilág elesettjeinek segítése céljából. Lakitelek, Méntelek, Ágasegyháza és Helvécia református szórványai az ő ideje alatt indultak meg az önálló gyülekezetté válás útján.[3]

Szociális segítő lelkület

Muraközyt 1932-ben a Budapest-Kálvin téri gyülekezet hívta el másodlelkészének, ahol tevékenysége révén kiemelkedő gyülekezetépítő munka folyt, új missziói munkaágak szerveződtek például az ifjúság és a gyermekek körében. Meghonosította a házi istentiszteleteket, gyülekezeti lapot indított. Megszervezte a gyülekezet szociális hálóját, bekapcsolta a gyülekezetet a Sáfár Szövetség tevékenységébe, amely a Kálvin téren 150-200 fő szerény, de rendszeres adományából tevékenykedett. A gyülekezet két diakonisszájának karitatív szolgálatát kiegészítette az önkéntesekből álló Thábita Kör, míg a cselédek helyzetét a Márta- és Bethlen Kata-körök segítették, állást kereső cselédlányok számára tartották fent a Márta otthont a Kálvin tér 8. szám alatt. Egy pillanatfelvétel tevékenységük számadatairól: 1934-ben a diakonisszák 451 szegény családot gondoztak, míg a gyülekezet 180 főt rendszeres segélyben részesített. Az ún. szegénynapokon még több rászorulót, mintegy 2000 embert értek el segélyeikkel, egy év alatt 28 mázsa élelmiszert és 2,5 mázsa ruhát osztottak szét. A gyülekezet a fővárosi szervekkel együttműködve három, majd négy szeretetotthont tartott fent elsősorban idősek részére, Balatonszemesen üdülőt vásároltak a szegény gyermekek nyaraltatására.[4]

Sajtótevékenység

Egyházi és társadalmi missziója mellett – és persze azt segítendő – Muraközy kiemelkedő szerepet játszott a református egyházi sajtó megteremtésében is. 1929-től szerkesztője volt a belmissziói irányultságú Református Figyelőnek, majd annak a konfesszionalista Kálvinista Szemlével való összeolvadása után 1934-től ő lett a felelős szerkesztője a református egyház első hivatalos lapjának, a Református Életnek.[5] A 35 ezer példányban megjelenő hetilap a korszak szociális problémáira választ kereső református értelmiség egyik fontos szócsövévé és fórumává vált, helyet adva radikálisabb társadalmi reformtörekvések (pl. a földreform terén) hangoztatásának is. Mindehhez illeszkedtek a Muraközy által évente más-más helyszínen megszervezett Magyar Élet-konferenciák, amelyek szintén a társadalmi és politikai reformgondolatok, a falukutatás és népi mozgalom kedvelt találkozási, útkeresési és megmutatkozási helyszíneivé váltak.[6] A Magyar Élet-konferenciák sorából kiemelkedett az református Soli Deo Gloria diákmozgalommal (SDG) és annak újságjával, a Magyar Úttal közösen szervezett 1937-es szociális ankét.[7]

Munkáskérdés

Míg a református társadalmi véleményformálók inkább a vidék, a falu és a földkérdés problémaköreire koncentráltak, addig Muraközy kiemelt fontosságúnak tartotta a városi munkássággal való foglalkozást. Ennek eredményeképpen 1938-ban sikerült megszerveznie az Evangéliumi Munkásszövetséget, amely röviddel ezután Magyar Református Munkásszövetség néven folytatta tevékenységét.[8] Muraközy – és persze az ebben mögötte álló Ravasz-egyházkormányzat – célja az volt, hogy a munkásságnak a kommunista, szociáldemokrata és nemzeti szocialista megoldási javaslatok helyébe evangéliumi programot adjon, követve persze ebben az ekkor már színe lépő katolikus szociális mozgalmak példáját is.[9] A Munkásszövetség, amely indulásakor Teleki Pál támogatását is bírta, 1942-ben 70 csoportban 4000 taggal bírt, körlevelüket 16000 címre juttatták el. A Munkásszövetség egyszerre végzett oktatói-nevelési, érdekvédelmi és szociális segítő tevékenységet, ez utóbbit például kamatmentes kölcsönök, orvosi és jogsegély nyújtása formájában, munkásszállás működtetésével.

Muraközy 1942-1946 között a Református Egyetemes Konvent missziói előadója volt és ő szerkesztette a Konvent Belmissziói Útmutatóját is. 1942 októberében Muraközy elnökletével alakult meg a Jó Pásztor Bizottság, amelynek eredeti célja a zsidóból reformátussá lett egyháztagok szociális- és lelkigondozása volt, de amely a német megszállástól kezdve a református zsidómentés központi intézményeként funkcionált.[10] Muraközy szintén része volt a németellenes ellenállás református kapcsolati hálójának. Muraközy rádiós istentisztelet keretei között felolvasta a református egyház zsidóság védelmében tett azon nyilatkozatát, amelynek nyilvánosságra hozataláról az egyházvezetés lemondott, miután cserébe a kormány a budapesti zsidóság deportálásának leállításával hitegette.[11]

Társadalmi kérdések hangoztatása a szószékről

Muraközy prédikációiban kulcsszerepet játszottak a társadalmi problémák, elsősorban a szociális kérdés, amely nála elsősorban mint szegénység és gazdagság kérdése jelentkezett. Muraközy mindkettőben Isten rendelését látta, számára a fő kérdés nem az volt, hogy az ember gazdag-e vagy szegény, hanem hogy hogyan él vele? Ha gazdag, akkor Isten szerint és felebarátai javára használja-e a javait, ha szegény, akkor tud-e tűrni, elfogadni, alázatosan várni Isten megsegítő kegyelmére?[12]

A javak újrafelosztását meghirdető ideológiákkal kapcsolatosan rendkívül szkeptikus volt.[13] Szerinte forradalmak sohasem tüntethetik el a társadalmi igazságtalanságokat, csak mások lesznek még hatalmasabbak és mások lesznek még szegényebbek.[14] Felfogása szerint bár Isten úgy teremtette meg a világot, hogy annak javaiból mindenkinek jusson, a bűneset által megromlott emberi természet ezt a tervet napról-napra megrontja. Emberi, társadalmi próbálkozások ezt nem orvosolhatják – kapitalizmusról és bolsevizmusról egyaránt mint a modern ember két bálványáról beszélt: az első, az „aranyborjú”, a kapitalizmus, efölé építette az ember templomul a modern civilizációt; míg a másik bálvány a gép, „amely fölé a tagadás rettenetes székesegyházául építette az ember a bolsevista államot.”[15] Az aranyborjú története egyébként Muraközy egyik kedvelt metaforája volt, amellyel a kapitalizmushoz köthető olyan lelki attitűdökre is utalt, mint például az anyagi javak hajszolása, profitéhség, háborús nyerészkedés,[16] a „vetés nélküli aratás”.[17] A bálványok kapcsán 1937-től a nácizmus óvatos kritikája is előkerült igehirdetésében: „Bálvány lehet egy politikai vezér /…/ bálványisten maga a nemzet, a vér.”[18]

Annak ellenére, hogy Muraközy nem hitt az evilági megváltást hirdető társadalmi eszményeknek, lépten-nyomon érzékenyítette hallgatóságát a leszakadt társadalmi csoportok irányába, ébresztgette – különösen a polgári középosztályt megcélozva – felelősségérzetüket, kiemelte a társadalmi szolidaritás szükségességét. Prédikációiból a szegénység hétköznapi, naturalista-realista képei kerülnek elénk. Nagyon sokszor szerepel prédikációiban az alkoholizmus[19] és a családi élet válságai, a válások megnövekedett száma,[20] az abortusz[21] és természetesen az egykézés,[22] amelyet egy helyen bűnként jelöl meg.[23]

Muraközy azon a véleményen volt, hogy a megoldásnak nem kívülről, hanem belülről kell jönnie. A Krisztust élete felett Úrként elismerő ember képes a neki adatott anyagi javakkal Isten dicsőségére élni: ha gazdag, akkor azzal másokat segíteni, ha szegény, akkor helyzetét türelmesen elfogadni. Ennek alapján a belső, személyes életváltozás teheti csak az embert késszé a „testvéri” viselkedésre, hozhatja el a társadalmi szolidaritást:[24] „a rongyos, szomorú, csüggedt munkanélküli ember arcára ráírva látod a titokzatos vonást: ez a testvéred, nem törheted meg a magad kalácsát nyugodtan, amíg őneki esténként azzal kell visszatérni, hogy betakarja négy kicsi gyermekét és reájuk csókolja az ígéretet: aludjatok el, holnap lesz kenyér, ma nincsen.”[25]

Muraközy kiemelte, hogy az egyháznak és tagjainak megkülönböztetett szerepe van a társadalmi segítő tevékenységben, nem önmagában a segélyezés miatt, hanem azért, mert ezzel motiváló példája lehet az egész társadalomnak.[26] A belmisszió mozgalma, szervezetei, szolgálattevői is gyakori szereplői, mintegy hősei voltak Muraközy prédikációinak. Nagy jelentőséget tulajdonított a diakonisszák szolgálatának, tevékenységük népszerűsítésének, elismertetésének.[27] Gyakran emelte ki az ifjúsági misszió, keresztyén nevelés fontosságát, az ifjúsági szervezetek tevékenységét (pl. YMCA)[28] és a cserkészet nevelő szerepét.[29] Nem meglepő módon Muraközy fontos szerepet tulajdonított prédikációban a médiumoknak, rádiónak de különösen is a sajtónak.[30] Külön prédikációban hívta fel a figyelmet az egységes református sajtó megteremtésének szükségességére.[31]

Szinte nem volt olyan szelete az emberi egyéni és közösségi életnek, amely valamilyen szinten ne került volna elő Muraközy Gyula prédikációiban. Finoman szót emelt a női emancipáció érdekében, amikor a nők egyetemes papságban való részesedéséről, a diakonisszák és tanítónők prófétai tisztéről beszél[32] vagy amikor a házimunkák férj és feleség közti aránytalan felosztásáról szól.[33] A berlini olimpia idején arról szólt, hogy a modern ember egyik vallása a sport[34] – a 12 apostolt nem, de a nemzeti 11-et névszerint ismerik a gyerekek – más helyen kritikával illette a szép test kultuszát,[35] illetve a modern ember életének megannyi káros vonását: a technikai fejlődés miatt felgyorsult világot,[36] ami az életet egy versennyé teszi, a workaholic-munkamániás hozzáállást,[37] vagy azt, hogy az ember nem tud csendben lenni, egyedül maradni, ebéd közben is rádiót hallgat,[38] de még a környezetvédelem ügyének fontossága sem kerülte el Muraközy figyelmét.[39]

A korra jellemző konfesszionalista feszültségek ellenére is a katolicizmussal kapcsolatosan véleménye meglehetősen visszafogott volt. Finom kritikus megjegyzésekkel ugyan találkozunk, mint amikor például szóvá teszi, hogy „többségi számuk durva hatalmával akarnak uralkodni a másik felett”[40], illetve a rezerválisreverzális kérdésében keményen elutasító véleményt képvisel, de ebben az esetben is főleg saját egyháztagjait megcélozva hangoztatja, hogy azok ne adjanak reverzálist.[41] Mindemellett a református egyházat nem tartja az egyedül üdvözítő egyháznak,[42] a második világháború idején pedig az erdélyi vallási türelem és együttműködés régi gyakorlatai alapján érvel a felekezetek közötti megbékélésért a nemzet egysége érdekében.[43]

A háború után

1945 után Muraközy a Ravasz-féle egyházkormányzat hűséges híve maradt és keményen fellépett az azt kihívó és az egyházi közvéleményt súlyosan megosztó Bereczky Albert és Békefi Benő nevével fémjelzett belső egyházi ellenzékkel szemben.[44] 1946 novemberétől a dunamelléki kerület lelkészi főjegyzője – „püspökhelyettese” – lett, és Ravasz először őt jelölte meg mint utódját a dunamelléki püspöki székben.[45]

A pártállami érdekek miatt ez nem valósulhatott meg. Muraközy 1949-ben lemondott főjegyzői tisztéről, a Bereczky-féle egyházvezetés pedig Rákosi nyomására az Élet és Jövő-nek, a református egyház háború utáni hetilapjának szerkesztéséből is visszahívta, sőt magát a lapot is megszüntette. Az egyházi szervek folyamatos nyomás alatt tartották Muraközyt, majd 1952-ben a belügyi szervek együttműködésre kényszerítették: elsődleges feladata az egyházi reakció és főképpen Ravasz László tevékenységének a megfigyelése lett volna. 1953-ban Ravasz a Kálvin téri szószékről is visszavonult, Muraközy új lelkésztársa maga Bereczky Albert lett. Amint erre 1955-ben lehetőség adódott, Muraközyt nyugdíjba küldték.

Nyugdíjazása miatt az 1956-os események alatt végig háttérben maradt, a református Megújulási Mozgalom tevékenységéből is kimaradt. A kiépülő Kádár-rendszer társadalmi elfogadottságának megerősítéséhez szükségessé vált az olyan népszerű és hiteles, a forradalomban és a megújulási mozgalomban nem „kompromittálódott” egyházi személyek előtérbe helyezése. mint amilyen Muraközy. Ezért válhatott lehetségessé, hogy 1957 tavaszán a Kálvin téri gyülekezet visszahívhassa őt lelkipásztorának, sőt több közegyházi szerepkört is kaphatott, mint amilyen a Konventi Iroda vezetése, az Ökumenikus Tanács főtitkársága vagy az új egyházi lap, a Református Egyház, szerkesztőségének elnöksége.

Szolgálatának ezen, befejező szakasza ellentmondásokkal terhes: konventi tisztségeiben az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) Megújulási Mozgalommal szembeni retorzióinak eszközévé vált, miközben az Ökumenikus Tanács titkáraként folyamatosan tájékoztatta a nyugati egyházi vezetőket az egyházon belüli megtorlás valóságáról.[46]

Muraközy Gyula 1961. augusztus 31-én halt meg Budapesten.

Ajánlott irodalom

Kiss Réka: Társadalmi kérdések – egyházi válaszok: Muraközy Gyula lelkipásztori tevékenysége. In: Reformátusok Budapesten 1. Szerk. Kósa László. Bp.

Kiss Réka: Egy fejezet a református egyház szociális programjának alakulásából – a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség (1938-1947). Protestáns Szemle 10. (2001) 207-238.

Kovács Bálint: Száz éve született Muraközy Gyula (1892-1961). Confessio 16. (1992)

Ravasz László: Emlékezéseim. Bp. 1992.

Szerző
Lányi Gábor

  1. ↑ Kovács Bálint: Száz éve született Muraközy Gyula (1892-1961). Confessio 16. (1992) 52.
  2. ↑ 1918 decembere és 1919 januárja között Svájcban végzett külpolitikai szolgálatot, a békeelőkészítés részeként. Része volt a mintegy két tucat főből álló protestáns küldöttségnek. Valós eredményt szinte csak Svájcban és Hollandiában (valamint Skandináviában) értek el a küldöttek. Ld. Muraközy Gyula: Svájc és Magyarország. PEIL, 1919/4. 17–18. (Szász Lajos kiegészítése)
  3. ↑ Kiss Réka: Társadalmi kérdések – egyházi válaszok: Muraközy Gyula lelkipásztori tevékenysége. In: Reformátusok Budapesten 1. Szerk. Kósa László. Bp. 591-592.
  4. ↑ Kiss R.: Társadalmi kérdések i. m. 594.
  5. ↑ Ablonczy Balázs: A Református Élet hetilap és a budapesti reformátusság (1934-1944). In: Reformátusok Budapesten 2. Szerk. Kósa László. Bp. 2006. 1212.
  6. ↑ Kovács B.: Száz éve i. m. 55.
  7. ↑ Kiss R.: Társadalmi kérdések i. m. 595.
  8. ↑ Kiss Réka: Egy fejezet a református egyház szociális programjának alakulásából – a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség (1938-1947). Protestáns Szemle 10. (2001) 207-238.
  9. ↑ Programadó jelentőségű Ravasz László püspöknek a MÁV gépgyárban 1921. december 18-án elmondott beszéde. Nyomtatásban Ravasz László: Szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa. Tisztviselőtelepi Református Misszió. Bp. 1922.
  10. ↑ Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. Református Traktátus Vállalat. Bp. 1945.
  11. ↑ Komoly Ottó naplója 1944. In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve 3. Szerk. Majsai Tamás – Schmidt Mária. Bp. 1984. 238.
  12. ↑ A Budapest-Kálvin téri Református Egyházközség kis füzetekben egyenként jelentette meg a rádiós prédikációkat 1932 és 1944 között, amelyek kötetekbe kötve találhatóak meg a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményében az alábbi jelzetek alatt (1-4430, 1-4431, 1-4432, 1-4791, 1-4792, 1-4793). Az alábbiakban a füzetek sorszámával, a prédikáció címével és elhangzási dátumával hivatkozunk a prédikációkra. Lásd pl. 52. A gazdagok, a szegények és Jézus, 1934. június 17.; 92. A látható Jézus, 1935. november 3.
  13. ↑ 234. Az egyház és a szociális kérdés, 1940. október 20.
  14. ↑ 52. A gazdagok, a szegények és Jézus, 1934. június 17. 2.
  15. ↑ 2. Mi az élet? 1932. október 16. 2.
  16. ↑ 52. A gazdagok, a szegények és Jézus, 1934. június 17. 7.; 284. Júdás és Mária, 1942. április 26. 3.; 336. Szegények adventje, 1943. december 12. 1.
  17. ↑ 162. Vetés és aratás, 1938. június 26. 6.
  18. ↑ 136. A bálványok százada, 1937. május 9. 59.; 156. Levélnél egyebet semmit sem talála, 1938. március 20. 2.
  19. ↑ 78. Hol van Jézus? 1935. április 28. 73., 88. Egyszerűbb és teljesebb élet, 1935. szeptember 1. 151.; 102. Utazás a holdba nincs évszám. 62.; 119. Jézus olimpiásza, 1936. augusztus 16. 201.
  20. ↑ 75. A virágvasárnapi gyermekek, 1935. április 14. 46.; 289. Az egyház Korinthusban, 1942. június 14. 1.
  21. ↑ 112. Ki a hős? 1936. május 24. 159.
  22. ↑ 98. „Én vagyok a vég”, 1936. január 1. 29.; 160. Apám, anyám és én, 1938. május 8. 3.
  23. ↑ 73. Szabadság, egyenlőség, testvériség! 1935. március 15. 32.
  24. ↑ 140. A gazda, a munkás és a szegény, 1937. június 20. 8.; 234. Az egyház és a szociális kérdés, 1940. október 20.
  25. ↑ 73. Szabadság, egyenlőség, testvériség! 1935.március 15. 35.
  26. ↑ 62. Az együttszenvedés csodája, 1934. november 4. 6.
  27. ↑ 19. A diakonissza, 1933. május 21.; 194. A diakonissza, 1939. június 18.
  28. ↑ 92. A látható Jézus, 1935. november 3. 184.; 164. A válság és megoldása, 1938. július 10. 7.
  29. ↑ 25. Hogyan kövessem Jézust?, 1933. augusztus 13. 5-6; 88/151
  30. ↑ 9. Az Írások hatalma, 1933. január 22.; 49. Az írás csodája, 1934. május 6.; 88. Egyszerűbb és teljesebb élet, 1935. szeptember 1. 152.
  31. ↑ 153. Mit akar a református újság? 1938. január 16.
  32. ↑ 130. A mi egyházunk, 1937. február 14. 14.
  33. ↑ 234. Az egyház és a szociális kérdés, 1940. október 20. 2.
  34. ↑ 119. Jézus olimpiásza, 1936. augusztus 16.
  35. ↑ 233. A halál szépsége, 1940. október 6. 2.
  36. ↑ 88. Egyszerűbb és teljesebb élet, 1935. szeptember 1. 151.
  37. ↑ 146. A szeretet tanítómesterei, 1937. október 3. 4.
  38. ↑ 142. A mennyei kenyér, 1937. augusztus 1. 5.
  39. ↑ 119. Jézus olimpiásza, 1936. augusztus 16. 201.
  40. ↑ 119. Jézus olimpiásza, 1936. augusztus 16. 200.
  41. ↑ 130. A mi egyházunk, 1937. február 14.
  42. ↑ 130. A mi egyházunk, 1937. február 14. 13.
  43. ↑ 231. Az erdélyi lélek, 1940. szeptember 8.
  44. ↑ Muraközy Gyula: Zsinat előtt. Élet és Jövő 14. (1947)
  45. ↑ Ravasz László: Emlékezéseim. Bp. 1992. 334.
  46. ↑ Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Bern 1992. 149.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Muraközy_Gyula_(1892–1961)&oldid=507”