Mezőtúr
alföldi mezőváros, a reformáció egyik szellemi központja
A város
Mezőtúr középkori település, első írásos említése 1219-ből maradt fenn. 1378-ban Nagy Lajos mezővárosi rangra emelte, amelyet Hunyadi Mátyás 1469-ben megerősített. 1514-ben a Dózsa György-féle parasztfelkelés egyik helyszíne volt. A mohácsi csatát követően a településen már megjelent a reformáció, amelyet Wittenbergben tanult diákok terjesztettek el, és a hagyomány szerint 1530-ban protestáns iskola jött létre a városban. 1551-ben Szegedi Kis István hosszabb ideig a városban élt. Működő református egyházközségről a 16. század második felétől kezdve maradtak fenn adatok, mert több lelkészt és rektort is ismerünk ebből az időszakból. A lakosság teljes egészében a helvét irányzatot követte, egészen 1776-ig más felekezet egyházközsége nem létezett a városban. A török hódoltság idején jelentős kálvinista központ, és a 18. században is megőrizte súlyát a tiszántúli gyülekezetek között. Többek között Püspöki Süllye János, Polgári Mihály és id. Ercsei Dániel nagy műveltségű, tudományos tevékenységet is végző lelkipásztorok vezették a gyülekezetet a 18. században. A 19. században iskolája gimnáziumi rangra emelkedett, miközben a település sokvallásúvá vált. A dualizmus idején változatlanul virágzó kálvinista gyülekezete volt: a gyarapodó egyházközség felépítette a második templomát. A 20. században a magyar szépirodalomban is szerepet játszott: Szép Ernő és Móricz Zsigmond műveiben is megjelent a város és annak reformátussága.
A reformáció Mezőtúron
Mezőtúr mezőváros státuszából adódóan fontos kereskedelmi és egyházi központ volt a 15. században. Nadányi János és Debreceni Ember Pál szerint már 1527-ben Thúri Szabó Lukács és Thúri Sánta Jakab a lutheri tanokat terjesztette a városban, de valószínűbb, hogy a reformáció csak az 1530-as években gyakorolt komolyabb hatást a településre, hiszen Thúri Szabó csak 1531-ben iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Kálmáncsehi Sánta Márton is közreműködött a település reformációjában, aminek végén, 1551 és 1553 között Szegedi Kis István hatására Mezőtúr a reformáció svájci irányzatához csatlakozott. A 18. századi kéziratos helyi krónika szerint a középkorban már szilárd falazatú iskolája volt a városnak, amely 1530-ban protestáns szellemiségűvé vált. A 16. század második feléből több lelkipásztor és rektor nevét is ismerjük, akik a településen szolgáltak. Kiemelkedik közülük Thúri Farkas Pál, aki Mezőtúron tanítványa volt Szegedi KisIstvánnak, majd az intézmény rektoraként működött. A wittenbergi coetus tagjai között a 16. század második felében több mezőtúri születésű diákot is találunk. Az 1567-ben Debrecenben tartott zsinaton a későbbi Heves-Nagykunsági Református Egyházmegyét túri egyházmegye néven jelölték, amely azt mutatja, hogy a reformáció során fontos központnak számított.
A török hódoltság ideje
1552-ben, Szolnok elestével Mezőtúr a Hódoltság része lett, a török közigazgatásban náhije státuszt töltött be, miközben mezővárosi önkormányzata is megmaradt. A korszakra jellemző többes adóztatás miatt a királyi Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és a szolnoki szandzsák is eljárt az egyházközség ügyeiben. A gyülekezet a Tiszántúli Református Egyházkerület zsinatain gyakran képviseltette magát. A zsinati iratok tanúsága szerint Mezőtúrra rendszeresen ordináltak lelkipásztorokat. 1638-ban egy aranyozott kelyhet készíttetett az egyházközség. Püspöki Süllye János kéziratos krónikája alapján a gyülekezetben a 17. században erős volt az írásbeliség, hiszen önálló jegyzőkönyvet vezettek. 1677-ben az egyházközség oszmán-török nyelvű kérelmeket nyújtott be a szolnoki szandzsákhoz. Ebből tudjuk, hogy a templom mennyezete festett volt. 1692 és 1699 valamint 1705 és 1710 között a város a háborús helyzet miatt elnéptelenedett, de gyülekezete nem szűnt meg, mert az elmenekült lakosok továbbra is megtartották lelkipásztorukat, és vezették az anyakönyvet.
Az egyház a 18. században
A Rákóczi-szabadságharc után Mezőtúr ismét fejlődésnek indult. 1714-ben Püspöki Süllye János az elveszett anyakönyv helyett újat nyitott, amelybe elkezdte az egyházi krónikát vezetni. A 18. és a 19. század során ezt a szöveget felhasználva id. Ercsei Dániel, Lévai Bálint és Szabó Pál lelkészek valamint Mészáros András jegyző tovább írták azt, illetve újabb történeti feljegyzéseket készítettek. Püspöki Süllye jelentős illusztrátor volt: rajzai díszítik a kisújszállási egyházközség anyakönyveit. Mindezen túl Püspöki sikeresen hárította el a váci püspök támadásait a helyi református gyülekezet ellen. A reformátusság erejét mutatja, hogy 1743-ban második lelkészi állást létesítettek. Az egyházközség jelentős lelkésze volt a Németalföldön tanult Polgári Mihály, aki Bod Péterhez és Sinai Miklóshoz hasonlóan történetíró volt. Főműve, Magyarország története sajnos mára elveszett. Polgárit 1752-ben egy Mezőtúron elmondott prédikációja miatt felségsértéssel vádolták meg, és bebörtönözték. A bebörtönzött lelkész ügye szolgáltatta az ürügyet a Törő-féle parasztmozgalom kitörésére. Polgári külföldre szökött, Svájcban és Németalföldön élte le az életét. 1777-ben a hebraista id. Ercsei Dániel lett a város lelkésze, akinek kéziratban maradt Ószövetség-fordítása, nyomtatásban jelent meg egy vallásvédő műve (A szent passió, Komárom, 1793). Ercsei komoly gyülekezetépítő munkát végzett: lelkészsége alatt épült fel a ma is álló templom, és az iskola fejlesztéséhez is hozzájárult. A mezőtúri iskola a Debreceni Református Kollégium partikulája volt. 1734-ben jegyezték le az iskola első törvényeit. Ekkortól kezdve biztosan magasabb (bölcseleti) szintű oktatás folyt a városban, mert elkezdték a tógás diákok aláírni az intézmény anyakönyvét. (A korabeli református oktatási rendszerben a kollégiumi szintre belépő diákokat nevezték tógásoknak.) Ezáltal Mezőtúr Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezővásárhely iskoláival került egy szintre. A partikula magas színvonalát mutatja, hogy görögöt és hébert is oktattak az intézményben. Az iskola könyvtári állományában az alapfokú oktatáshoz szükséges katekizmusokon, ábécéskönyveken túl, latin nyelvkönyvek, ramista művek, és a protestáns misztika néhány képviselőjének könyvei voltak meg. A szellemi háttér sokszínűségét biztosították katolikus (ciszterci, bencés, jezsuita) szerzők egyháztörténeti és dogmatikai kötetei is. Jelenleg a Pápai Református Tudományos Gyűjtemények őrzik egy Mezőtúron írt kéziratos reformációtörténetet, amely nagy valószínűséggel az iskolában készült.
A 19. és a 20. század eseményei
A 19. században Mezőtúr felekezeti homogenitása megszűnt, ennek ellenére a református gyülekezet a város meghatározó egyháza maradat. Az 1848/1849-es szabadságharcot követő oktatási reformoknak köszönhetően a református iskola rövid időre bezárta kapuit, de néhány év alatt sikerült azt gimnáziumként újranyitni. A lakosságszám növekedése miatt 1896-ben épült fel az újvárosi templom. A gimnáziumban tanult1899 és 1902 között Szép Ernő, akinekelső önálló kötete (Első csokor) Mezőtúron jelent meg 1902-ben. 1922-ben Hetedikbe jártam címmel írt Szép Ernő egy regényt, amelyben a gimnáziumi éveire emlékszik vissza. Móricz Zsigmond a két világháború közötti református dzsentri világát bemutató regényét, az Úri murit Mezőtúron megtörtént valós események alapján írta meg.
Szakirodalom
BÁN Imre: Polgári Mihály magyar történelme, Irodalomtörténet (1950/1), 76–79.
BODOKI FODOR Zoltán: Mezőtúr város története 896–1944, Mezőtúr, s. n., 1978.
FARAGÓ Bálint: A mezőtúri református egyház története 1530–1917-ig, Mezőtúr, Török, 1927.
FARAGÓ Bálint: A mezőtúri ev. ref. főgymnasium XVIII-ik századbeli latin nyelvű törvényei magyar fordításban in: Biatsy József (szerk.): Az államilag segélyezett mezőtúri ev. ref. főgymnasium értesítője az 1895-96. iskolai évről, Mező-Túron, 1896, 22-48.
HEGYI Ádám: A mezőtúri református gimnázium könyvtára a 18. században: Ertsei Dániel (1744-1809) szerepe egy mezőváros kulturális életében in: Monok István (szerk.): A tiszántúli református iskolák könyvöröksége, Budapest – Eger, Kossuth – Eszterházy Károly Főiskola, 2012, 103–150.
Uő: „Mit mondasz mindezekre te vallást tsúfoló?” Id. Ercsei Dániel (1744–1809) és a hitvédő irodalom, Egyháztörténeti Szemle 14/3 (2013), 22–35.
MAGYAR Kata: Polgári Mihály a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere, Archívum: A Heves Megyei Levéltár Közleményei 21 (2018), 121–148.
MARCSA Imre: A mezőtúri református főgymnasium törénete 1848-ig, Gyoma, Kner, 1913.
OLÁH Róbert: Püspöki Süllye János könyvei, in: Monok István – Nyerges Judit (szerk.): A MOKKA-R Egyesület 2007. december 17-i felolvasóülésének anyaga, Budapest, 2008. (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület füzetei 1.), 27–56.
ÖNER Erika: Kettős közigazgatás a magyar hódoltságban: Mezőtúr helyzetének vizsgálata oszmán-török források alapján, Polymatheia, XXI/3-4 (2024).
SZILÁGYI Ferenc: Visszaforrt ág: Újra református Gimnázium! (A túri alma mater, 1), Mezőtúr, Mezútúri Szegedi Kis István Református Gimnázium és Szakközépiskola, 1996.
TÓTH Dezső: A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye múltja, 1-2. kötet, Debrecen, Hevesnagykunsági Református Egyházmegye, 1941.
