Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)

Az erdélyi reformációnak egyik jelentős, az erdélyi református egyháznak pedig a legelső alapvető hitvallási irata.

Jellemzői

Nincsen összefoglaló jellege, vagyis nem nyújt pontokba szedett, részletes, minden teológiai területre kiterjedő eligazítást Isten igéje tanításáról, hanem csak az úrvacsorával foglalkozik. Jogos-e akkor a református egyház első alapvető hitvallás irataként tekintenünk rá? Igen, jogos. Ez az első jele annak, hogy az erdélyi protestáns lelkészek megalkották, a később református szóval azonosított egyház egyik igen lényeges alaptanítását. 1529 őszén a marburgi kollokvium elindította az úrvacsoraviták hosszú sorát a német és a svájci teológusok között, amely Európában eltartott a hatvanas évekig. Krisztus úrvacsorai jelenlétének értelmezése állította szembe évtizedekig a német és svájci teológusokat, miközben a többi tantételekben többé-kevésbé egyetértettek. E vitasorozat erdélyi lecsapódását láthatjuk az 1559. évi Marosvásárhelyi Hitvallásban, amelyben ezennel az erdélyi reformátorok tették közzé álláspontjukat az addigra jól elkülönült és a lutheri álláspontot valló szász (és magyar) teológusokkal szemben. A többi tantétel bővebb kifejtésére itt sem volt szükség, mert azokban egyetértettek. 1559. november 1-én Marosvásárhelyre gyűlt össze az erdélyi magyar reformátorok azon csoportja, amely az úrvacsoratan kérdésében mást vallott, mint a szász lelkészi közösség. Az itt megfogalmazott úrvacsoratan, amint láttuk, már néhány éves, sőt szinte évtizedes fejlődési múltra tekint vissza. Megalkotásából jelentős részt vállalt Dávid Ferenc, Heltai Gáspár Erdélyből, illetve Melius Péter és néhány lelkésztársa a Tiszántúlról. A közös munka megelőlegezte, sőt megteremtette hagyományát a két térség együttgondolkodásának és együttműködésének, amely közös irányú teológiai fejlődést eredményezett. Jelzi továbbá azt, hogy igény merült fel a teológiai továbblépésre. A reformátori tanfejlődés szükségszerű továbbfejlesztésére a lutheri teológia mentén nem adódott lehetőség, hiszen ez addigra lezárt rendszerré vált. Egyetlen kitörési felületként a rugalmasabb melanchthoni teologizálás kínálkozott, amelynek mentén elindulva jutottak el a marosvásárhelyi zsinat hívei a svájci teológiához, ennek pedig a bullingeri-kálvini úrvacsoratanához. A Hitvallás néhány oldalas szövegét Heltai Gáspár publikálta 1559 őszén Kolozsvárott. Külön érdekessége, hogy Heidelbergben is kiadták német nyelven. A fordítást feltételezhetően Dávid Ferenc vagy/és Heltai Gáspár, esetleg valamelyik Heidelbergben tanult tudós lelkész végezte. Figyelemre méltó, hogy épp ott jelent meg németül, ahol néhány évvel később a református egyház egyik alaphitvallása is napvilágot látott. A Heidelbergi Káté úrvacsorai tanításának és a Marosvásárhelyi Hitvallásnak az egybevetéséből kiderül, hogy a két hitvallást egy tőről metszették. Nem igazán beszélhetünk arról, hogy Marosvásárhelyi Hitvallás hatással lett volna a káté úrvacsorai tanításának megszületésére, de arról igen, hogy a kettő között nincs teológiai ellentét, mindkettő egységes dogmatikai közegből nőtt ki, és egymást szerencsésen kiegészítik. Erre a választ a két térség azonos teológiai fejlődése adja meg, amely Erdélyben is és Heidelbergben is a Melanchthon teológiája mentén indult el. A hitvallás kis füzetei nem maradtak fenn, 1878-ban Fraknói Vilmos egy Kassán őrzött könyv táblájából áztatott ki egy ép példányt. Újra megjelent Erdélyben, a református egyházkerület kiadásában 2010-ben, részletes történelmi és dogmatikai elemzéssel.

Szakirodalom

Buzogány Dezső: A Marosvásárhelyi Hitvallás. In: Protestáns Marosvásárhely. Marosvásárhely 2018. Buzogány Dezső: Fordulópont az erdélyi reformációban. Az úrvacsora-viták lecsapódásai. In: Ünneplő ember a közösségben. Budapest-Kolozsvár 2019. Buzogány Dezső: A Marosvásárhelyi Hitvallás. In: Népújság. 2016. Csepregi Zoltán: Hitvallás magyarul: Marosvásárhely 1559. in: Lelkipásztor 86. 2011. Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Budapest, 1881. Marosvásárhelyi Hitvallás 1559. A kiadványt gondozta és az előszót írta Buzogány Dezső. Kolozsvár, 2010.

Szerző

Buzogány Dezső