Második Helvét Hitvallás
A Második Helvét Hitvallás 1566-tól – a Heidelbergi Káté (1563) mellett – a református egyház egyik széles körben elfogadottá vált és máig mértékadó hitvallási irata, amit Heinrich Bullinger írt „Vallástétel és egyszerű magyarázat az igaz hitről és a tiszta keresztyén vallás egyetemes tantételeiről” címmel.
Keletkezése
A hitvallás az 1562-ben Svájcban dúló súlyos pestis járvány idején készült. Heinrich Bullinger reformátor családjában is pusztított a kór és ő maga is súlyosan megbetegedett. Szellemi végrendeletként, személyes hitvallásaként szánta Zürich város tanácsának. Felgyógyulása után, mint a svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallását tette közzé 1566-ban. Előbb latinul jelent meg, de még ugyanabban az évben németül is.
Hatása
A Pfalzi Fejedelemségben a kálvini irány híveinek törvényen kívüliségét III. Frigyes, mint felelős uralkodó nem nézhette el. Alattvalóinak jogbiztonságáért az 1566. évi augsburgi birodalmi gyűlésen szállt síkra. Érveinek megtámogatására a neves zürichi teológustól, Heinrich Bullingertől kért segítséget, aki a II. Helvét Hitvallásként ismertté vált hitvallását küldte el erre a célra. III. Frigyes ennek segítségével bizonyította a császár és a birodalmi gyűlés tagjai előtt, hogy amit Pfalzban hisznek, tanítanak és hirdetnek, az megegyezik a reformáció tanításaival. A magyar református lelkipásztorok az 1567. évi debreceni zsinaton fogadták el a II. Helvét Hitvallást. Magyar nyelvű fordítása (Szenczi Csene Péter) 1616-ban jelent meg. Ezt folyamatosan újra meg újra kiadták. A 20. század első felében Erdős József modern fordítása terjedt el, majd még három újabb fordítás is született: a Szabadi Béláé (1950), a Tőkés Istváné (1968) és a Buzogány Dezsőé (2017).
Teológiai jellemzői
Jellemző a címirat: „Vallástétel és egyszerű fejtegetés az igaz hitről és a tiszta kereresztyén vallás egyetemes tanairól.” Bullinger térbeli és idői korlátozás nélkül az egyetemes egyháznak szánta iratát. Nem érződik rajta a magánhitvallás, mert osztozik az azt aláíró gyülekezetek véleményével és tanításával. A szöveg egyharmad része bibliai idézet. Elismeri a nagy ökumenikus zsinatok hitvallásait. Használja az egyházi atyák iratait, a Szentírás mérlegére téve azokat. A hitvallás egyértelműen képviseli, hogy a reformátori tanítás nem szakítás, hanem a régi meglévő, de elhalványult felismerések felragyogtatása az Írás szerint.
A fejezetek struktúrája
A cím tartalma; Szembeszállás az eretnek tanításokkal; Ítéletmondás azokról
Hangsúly a közös tanításon: 1-2. A Szentírás és magyarázata 3-5. Isten és az ő igaz tisztelete 6-7. Gondviselés és teremtés 8-11. Bűneset és megváltás
Jellegzetes református tanok: 12-16. Az üdvösség elfogadása és az új élet
Gyakorlati tanítások: 17-18. Az egyház és szolgái 19-21. Sákramentumok 22-29. Egyházi rendelkezések 30. A világi felsőbbség
Szerző
Fekete Károly
