Loci communes
A 16. század európai és a hazai tudományos, de elsősorban teológiai szakirodalmának kedvelt és gyakran használt kifejezése. Fordították közös helyeknek, olykor közhelyeknek is. Ezek napjaink emberének ez már nem sokat mondanak, sőt, a közhely mai értelme rossz irányba terel, ezért a „főrész” találóbb, mert többé-kevésbé megfelel annak, amit az ősök ezzel a latin szópárral kifejeztek. A sajátosan protestáns loci communes műfaji meghatározása Melanchthon Philipptől (1497–1560) származik. Szerinte a loci communes ezt jelenti: mindenféle tudomány főrészei, vagy a tan valamennyi tárgykörének főrészei. A korabeli dialektika és retorika törekvése az volt, hogy érveket találjon ki az állítások alátámasztására. Ehhez nyújtottak segítséget a tan egyes tárgykörei vagy főrészei. Ám Melanchthon szerint a dialektika és a retorika említett szabálya a tudományos teológiára nem érvényes. Szerinte a teológia nem kitalálja, hanem meríti az érveket, méghozzá a gazdag bibliai tárházból. Melanchthon mondja ezt is: a dialektika és a retorika a teológia főrészeit nem annyira kitalálja, mint inkább megtalálja. Az egyes fogalmi tárgykörök/tárhelyek, főrészek ugyanis bőséges tartalommal látnak el, ha meg szeretnénk valamit megmagyarázni. Ugyancsak Melanchthon mondja, hogy ő maga sem talál ki új dolgokat, hanem megmarad egyrészt a prófétai és az apostoli írások, másrészt Isten egyháza egyező, igaz tanítása mellett. Mert az egyház tanítását nem kitalált érvekkel kell alátámasztani, hanem azokkal a biztos és kiváló bizonyságtételekkel, amelyeket Isten adott át az emberi nemzetségnek. 6 Tehát a mai nyelvhasználatban indokoltnak tűnik lecserélni a korábbi, idejét múlt meghatározásokat.
Szakirodalom
1. Melanchthon, Philipp: Loci communes rerum theologicarum seu hypotyposes theologicae. Wittembergae, 1521 1. Erasmus, Desiderius: De duplici copia verborum ac rerum commentarii duo. Basileae, 1549. Lásd második könyvet, 289. s köv. 2. Musculus, Wolfgang: Loci communes in usus sacra theologiae candidatorum parati. Basileae, 1560. 3. Vermigli, Pietro Martyre: Loci communes. Ex variis ipsius auctoris libris in unum volumen collecti, et in quatuor classes distributi. Londini, 1576. 4. Dadré, Jean: Loci communes similium et dissimilium ex omni propemodum antiquitate, tam sacra quam prophana collectorum […]. Parisiis, 1577. 5. Szegedi Kis István: A tiszta teológia főrészei Istenről és az emberről. Összefüggő táblázatokban magyarázva és a tudósok tanításaival szemléltetve. Fordította, jegyzetekkel ellátta, a filológiai elemzést végezte, az utószót írta Buzogány Dezső. Kolozsvár, 2022.
