Komáromi Csipkés György (1628–1678)
Komáromi Csipkés György (Komárom, 1628 – Debrecen, 1678. okt. 6.) teológiai doktor, debreceni tanár és lelkész, egyházmegyei jegyző, városi tanácsos. Nyelvtankönyvet írt angol, magyar és héber nyelv tanulásához latinul, lefordította eredeti nyelvekből a teljes bibliát. Prédikációsorozatot készített lelkészek és árvagyülekezetek számára. Enciklopédikus műveltsége összegzése a kora újkori református tudománynak és teológiának.
Tanulmányai
Komáromban született nemesi családban, apja Csipkés Mihály városi tanácsos volt. Szülővárosában (innen fennmaradt a diplomája, 1646. jún. 12.), majd a Sárospataki Református Kollégiumban (1647–49) tanult. Kassán dolgozott rektorként (1649), majd a debreceni város költségén 1650–53 közt Németalföldön és Angliában tanult. Az utrechti egyetemen teológiai doktori fokozatot szerzett (1653. febr. 7.), számos nyelven értett és kivételes módon héberül is tartott előadást.
Lelkészi és tanári működése
Hazatérvén Nagybányán szentelték lelkésszé, majd a Debreceni Református Kollégiumban a bibliai nyelvek és a bölcsészet tanára lett (1653–57), 1653. augusztus 8-án foglalta el tanszékét. Egy diáklázadást követően megreformálta a debreceni kollégiumi törvényeket a pataki törvények alapján (Leges Scholae, 1657). A tógátusok számára nyilvános disputákat tartott, ezekről tanúskodnak a fennmaradt aprónyomtatványok. A cívisváros lelkészévé választotta a városi tanácsi jegyzőkönyv tanúsága szerint (1657), majd halálig lelkészként s a városi tanács tagjaként szolgált. Egy rövid ideig (1661–65) a kerületet irányította püspöki jegyzőként (generalis notarius), és később is vezette az egyházmegyei és egyházkerületi jegyzőkönyveket. Meghalt Debrecenben 1678. október 6-án, amit a városi jegyzőkönyv, korabeli halotti beszéd (RMNY 4242) és magánlevél is megörökített. Temetésére a diákság búcsúztatóját Debreceni Ember Pál készítette. Neve a korszak meghatározó védjegye: a református ortodoxia tanításának összegzője, a puritán oktatási-pedagógiai elvek érvényesítője, a debreceni nyomdatörténet legjelentősebb korszakának legtermékenyebb alkotója. Kiadványai egyidőben 4 város piacán jelen voltak, és még életében gyakran másod, harmad kiadást is megértek.
Komáromi Csipkés és Debrecen válságos évtizedei
A város, az egyházmegye és az egyházkerület életében is tevékenyen részt vett. A városi tanács, a Kollégium tanárai és a céhek körében kialakított kapcsolati háló miatt a cívisváros szellemi vezető elitjéhez tartozott. A tiszántúli és a partiumi magyarság ebben az időben élte meg „második Mohácsát”. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem félresikerült politikáját követően 1657-től török-tatár hordák raboltak éveken át a keleti részeken. Bartha Boldizsár feljegyezte többször, „az idő alatt az isteni szolgálat megszűnék a templomban”. A vasvári békét (1664) követő elégedetlenség miatt a Wesselényi-felkeléstől (1667–71) a török kiűzésén át (1683–87) a Rákóczi-szabadságharcig (1703–11) terjedő időszak pedig állandósította a háborús állapotokat. Ebben az időben Debrecen városa igyekezett semleges maradni, de ennek ára volt: pl. a Szejdi-járáskor (1660 májusa) a legvagyonosabbak (köztük Komáromi Csipkés is) önkéntes pénzfelajánlással váltották meg városukat a nagyobb pusztulástól. 1660-ban török kézre került Várad, a diákok Martonfalvi György vezetésével Debrecenben találtak menedéket. A gyászévtized (1670–81) idején Debrecen ismét mentsvárul szolgált menekült lelkészeknek és közösségeiknek. Ahogy a krónikás Bartha Boldizsár megjegyezte, „mind a debreceni s mind a vidékségrül befutott Praedikátor urak külön-külön bizonyos helyeken szolgáltatták ki az Isteni tiszteletet, könyörgést és Praedikációt”. Csipkés György ezidőtájt hitvitákban is kiállt a felekezete védelme érdekében. 1663-ban, betegsége idején keletkezett végrendelete megjeleníti az egyházi értelmiség identitását, tudós szerepét és rendi öntudatát.
A Komáromi Csipkés-család
Felesége egy korábbi városi főbíró, Fekete István unokája, az akkori főbíró, Dobozi (I.) István nevelt lánya, Balogh Kata volt. Csipkés György Kata nevű lánya az utóbbi főbíró fiához, szintén többszörös főbíróhoz, Dobozi (II.) Istvánhoz ment feleségül. György fia a lelkész debreceni kollégája, id. Köleséri Sámuel lányát, Köleséri Sárát vette feleségül. Ifj. Komáromi Csipkés György (?–?)ugyancsak több ízben viselte a városi főbírói tisztet, s diplomáciai kapcsolatainak köszönhető a Rákóczi-szabadságharcnak a Szatmáron megkötött békével való lezárása. A családi sírt 1907-ben megtalálták a régi Czegléd utcai, az ún. Dobozi-temető szanálásakor: Zoltai Lajos rajzából és leírásából ismerjük a történetét. A saját és rokon Dobozi sírokban talált mellékletek a 17. század női és férfi nemesi viseletét mutatják, a Déri Múzeum állományát gyarapították. Homokkő tumbáját a debreceni Honvédtemető őrzi, díszsírját a Köztemető.
Főbb művei
Az egyik legtermékenyebb tudósa korának: teológiai és tudományos értekezései minden fontosabb dogmatikai kérdést (ún. hitágazatok) tárgyaltak és korabeli nehéz témákat felvállaltak (özönvíz, üstökös, pestis etc.). Tudatában volt képzettségének és energiájának (egy városi vitában kijelentette: „nem ugy Praedikáll, mint az töb Papok”), még életében megjelentette összegyűjtött kiadványainak a (nem teljes) listáját.
Bibliafordítása
Komáromi Csipkés az autobibliográfiája alapján már készen, de kéziratban hagyta hátra a teljes biblia új fordítását. Ennek segédkönyve az 1645-ös Jansonius-féle bibliakiadás volt, mely fennmaradt a marosvásárhelyi Teleki Tékában. Az új fordítást a tiszántúli egyházkerület megbízására készítette, s ezt a halálát követő zsinatok felülvizsgálták, majd kiadásra előkészítették. A háborús évtizedek miatt Debrecen város költségén jóval később, 1717-ben jelent meg Leidenben (rézmetszetes címlapja már 1685-ben készen volt). A 4200 példányban kinyomtatott Komáromi Csipkés-Biblia története közismert: a magyar–lengyel határon a hatóságok elkobozták, egy részét dogmatikai hibákat vélve benne, elzárták, más részét nem engedték be az országba. A jogvita évtizedeken át tartott, míg végül fél évszázad múltán a fennmaradt példányok töredéke juthatott el Debrecenbe. Fordítására jellemző, hogy az elődeinél szorosabban tapad az eredeti szövegekhez.
Bibliamagyarázatos munkái
A Szentírást magyarázó három munkája jelent meg nyomtatásban: a Jelenések Könyvéhez, (Kolozsvár, 1673), a páli levelekhez (Debrecen, 1677) és külön a Zsidókhoz írott levélhez (Debrecen, 1677).
Prédikációk
Az öt kötetben megjelent latin nyelvű tematikus prédikáció-sorozata, a Centuriák felölelik a református teológia minden nagyobb témáját. Ezek közül is a Concionum Sacrarorum Secunda, a 2. sorozat a halotti beszédek számára viszi el a pálmát (Szeben, 1665; Debrecen, 1671; és 1679). Az Igaz hit című kötetében (Szeben, 1666) 241 „hitágazatos”, azaz a református dogmatikai tanítást magyarázó prédikációja jelent meg az 1658–1664 között elhangzott beszédeiből. A bővebb prédikáció-vázlatokat részben a Heidelbergi Káté alapján dolgozta ki a lelkésztársak számára mintaként. A Pestis pestise (Debrecen, 1664) című kötetében az 1661–1662. évi pestisjárvány idején elhangzott igehirdetéseket adta ki szerkeszett formában. A protestáns teológusok többségéhez hasonlóan maga is úgy tartotta, hogy a ragályos betegséget Isten küldte a hívekre azok bűnei miatt, így a bűnökből való megtérés a betegség ellenszere. Halotti beszéde jelent meg Váradi Rácz János (Sárospatak, 1661), Böszörményi Mihályné Bőr Kata (Debrecen, 1662) és Dobozi Istvánné Biczó Anna fölött (Sárospatak, 1668).
Dogmatika
Teológiai értekezései jelentek meg a németalföldi tanulmányai (1650–1653) és a váradi tanársága (1654–1657) idején. Magyarra fordította Johannes Wolleb (1589–1629) svájci református teológus népszerű teológiai összefoglalását (Az kereszteny isteni-tudomanynak … rövid summaia, Utrecht, 1653).
Hitvitázó iratai
A katolikusokkal az átlényegülés (transsubstantiatio) tanában folytatott vita eredményeként jelent meg Agricola Arbuteus álnév alatt a Transsubstantiatio exentisata című munkája (Sárospatak, 1667, magyar nyelven: Való dolgok közül kivettetett által-állatozás, Uo., 1667). A gyászévtized idején csatlakozott a felső-magyarországi hitvitákhoz. A katolikus – protestáns polémiát a nagyváradi püspök, szepesi prépost Bársony György által kirobbantott vita indította el (Veritas toti mundo declarata, 1671, RMNY 3704), melyhez Csipkés György is társult egy névtelen, titkos nyomdahelyű, éles nyelvű és logikájú kiadvánnyal (Molimen sisyphium, 1672, RMNY 3792, 3793). A Sámbár Mátyás által megfogalmazott állítások ellen adta ki a Papistasag ujsaga című iratát (Kolozsvár, 1671). Ebben a római katolikus tanok Szentírástól eltérő voltát igyekezett kimutatni. A református egyházon belül összeütközéshez vezetett a puritanizmus magyarországi megjelenése, amely körül folyó vitába Komáromi Csipkés is bekapcsolódott. Magyarra fordította William Ames (1576–1633) munkáját Angliai puritanismus címmel (Debrecen, 1662). Ma egyetlen példánya sem ismert.
Nyelvtankönyvei
Az angol nyelvtana, a latin nyelvű Anglicum Spicilegium (Debrecen, 1664) az első ilyen munka 1860-ig. Héber nyelvtana, a Schola Hebraica (Utrecht, 1654) a harmadik Johann Heinrich Alsted (Gyulafehérvár, 1635) és Kismarjai Veszelin Pál (Franeker, 1643) kiadványai után. A magyar nyelvtana, Hungaria illustrata (Utrecht, 1655) az ötödik a sorrendben, de a nézőpontja miatt első, hiszen gyökrendszer alapú (ebben követői: Otrokocsi Fóris Ferenc, Kalmár György). A pedagógiai metódusát kortárs nyelvészek vitatták, ez a kollégiumi oktatás keretében azonban feloldható: a tanár az alapokat rakja le a tanulni vágyók számára az elméleti váz alapján pedig a diákcsoportok (collatio) készítenek ehhez gyakorlati példákat. Ahogy egy kutatója, Balázs Debóra, fogalmazott a Speculum poeticum-ról: „a korabeli olvasó számára könnyen használható kézikönyvet hoz létre a szerző”.
Hatása és emlékezete
Életműve olyan sokrétű, hogy számos tudományterület foglalkozott külön-külön egyes témáival úgymint könyvtörténet, nyelvtörténet, oktatástörténet, kollégiumtörténet, bibliafordítás története, peregrinációkutatás, szaktudományi témák (nyelvészet, csillagászat, biblikateológia etc.). A 20. században többen szobrot készítettek emlékének (Vass Viktor 1931, Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1939), Debrecenben tér viseli a nevét a Csapókertben. A Debreceni Református Kollégiumban emléktáblája és a Debreceni Egyetem főépülete előtt Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobra (Melius Juhász Péter, Huszár Gál és Szenczi Molnár Albert szobra társaságában). Az 1660. évi ostrom idején menekülésre kényszerülő, majd Debrecenben otthonra találó Váradi Református Kollégiumról szól – Komáromi Csipkés György alakját is megidézve –Győri Katalin és Győri L. János drámája, a reformáció 500. évfordulójára kiírt színházi pályázat nyertes darabja, a Menekülők (Budapest, Kálvin, 2021).
Szakirodalom
Komáromi Csipkés György végrendelete, 1663-ból, közli: ifj. BÖLÖNI Sándor, Századok 9(1875), 280.
KOMÁROMI CSIPKÉS György: Igaz Hit, az az, Olly CCXLI. Magyar Predikaciok, Mellyekben A’ Keresztyéni igaz Hitnek és Vallásnak minden ágazati (…) bé-foglaltatnak. Szeben, Szenci Kertész Ábrahám, 1666 (RMNY 3322).
KOMÁROMI CSIPKÉS, György: Catalogus operum editorum et nondum editorum prout erant. Kolozsvár, 1677. (RMNY 4136).
KOMÁROMI CSIPKÉS, György: A magyar nyelv magyarázata. Hungaria illustrata. Hasonmás kiadás, ford. C. Vladár Zsuzsanna. Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008 (Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 228).
BALÁZS Debóra: Speculum poeticum, in: Mű és Szerző, szerk.: Lovas Borbála et al., Budapest: ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék, 2011 (Arianna Könyvek), 29–38.
BOTTYÁN János: A magyar Biblia évszázadai. Bp., Kálvin, 2009, 82–86.
BUJTÁS László Zsigmond: Új adatok a Komáromi Csipkés-Biblia történetéhez, 1715–1719, Lymbus – Magyarságtudományi Forrásközlemények 2018, 349–394.
CSORBA Dávid: Az 1661–1705 közötti debreceni nyomdászat eszmetörténeti képe, in: Jubileumi könyv- és nyomdatörténeti szimpózium legrégibb folyamatosan működő nyomdánkról: Tanulmánykötet, szerk. Zentai Csilla, Debrecen, Alföldi, 2011, 45–69.
CSORBA Dávid: Komáromi Csipkés György, a „megtébolyodott Notarius”, in: Prózai kegyességi műfajok a kora újkorban (Prédikáció, meditáció és imádság), szerk. Fazakas Gergely Tamás e al., Studia Litteraria 52(2013/3–4), 108–145.
CSORBA Dávid: Kálvinista Kalauzok, in: Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk. Ajkai Alinka, Bajáki Rita, Vác, Mondat, 2013, 103–111. (https://btk.ppke.hu/uploads/articles/115865/file/103_112_Csorba.pdf)
CSORBA Dávid: Kálvinista üstökösök – Kisztei Péter üstökös csillagának világa, in: „Üstököst látni” : Az 1680-as üstökös művelődés- és tudománytörténeti emlékei, szerk. Farkas Gábor Farkas, Szebelédi Zsolt et al., Bp., MTAK, Jaffa, 2017 (Lichniae ex Bibliotheca Academiae Scientiarum Hungarica / Érdekességek az MTA Könyvtárából), 190–212, 545–550.
CSORBA Dávid: Migráns papok Debrecenben (1657–1663). Sárospataki Füzetek 22(2018/1), 25–36.
CSORBA Dávid – KOLTAI Kornélia: Komáromi Csipkés György dedikált disputája, Egyháztörténeti Szemle 21:2 (2020) 144–155. (https://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/szemle-20-2-144-155.pdf)
ESZE Tamás: Bársony György „Veritas”-a, ItK 75(1971/6), 667–693.
FEKETE Csaba: Komáromi Csipkés György Bibliájához (helyesbítés), MKsz 124(2008/4), 439–442.
FÖLDVÁRY László: Komáromi Csipkés György és bibliája, Protestáns Szemle 3 (1891), 315–335, 515–531.
GYŐRI L. János: Ortodoxia, puritanizmus és enciklopédizmus Komáromi Csipkés György prédikációiban. Könyv és Könyvtár 15 (1987), 53–75.
KOLTAI Kornélia: Az utrechti carmina gratulatoria: Komáromi Csipkés György (1628–1678) nyomában, Collegium Doctorum: Magyar Református Teológia 16:1 (2020) 56–102.
KOLTAI Kornélia: Jakab Farkas of Alistál’s first greeting poem for György Csipkés of Komárom (Utrecht, 1652), Schweizerische Gesellschaft für Judaistische Forschung (SGJF), 4:1 (2023) (https://judaica.ch/article/view/8302)
KOLTAI Kornélia: Koltai, Kornélia Párhuzamos életutak.: Johannes Leusden Komáromi Csipkés Györgyhöz írott üdvözlőverse (1651) bemutatásával, in: Zsengellér, József (szerk.) A nagy zarándok végleg célhoz ért. Tanulmányok Xeravits Géza emlékére 50. születésnapja alkalmából, Budapest, Magyar Hebraisztikai Társaság, 2021, 245–270.
KOLTAI Kornélia: Somosi Petkó János üdvözlőverse Komáromi Csipkés Györgyhöz (Utrecht, 1651), Gerundium. Egyetemtörténeti Közlemények 13:1-2 (2022) 68–82. (https://ojs.lib.unideb.hu/gerundium/article/view/11197/9914)
MAKKAI László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete, in: Debrecen története 1693-ig, szerk. SZENDREY István. Debrecen, 1984 (Debrecen története, 1), 493–604.
MARGÓCSY Dániel: A Komáromi Csipkés Biblia Leidenben – tipográfiai szempontból, Magyar Könyvszemle 124(2008/1), 15–26.
MÁRKUS Mihály: Komáromi Csipkés György. Egyháztörténeti értekezés. Bp., Református Sajtóosztály, 1990.
OLÁH Róbert: "Vagyon minden kétség nélkül ollyan bizonyos rendelt hely...": Komáromi Csipkés György pokolról és mennyről, in: Menny és pokol a barokk kori ember életében : A Piliscsabán, 2013. ápr. 5-6-án rendezett konferencia válogatott, szerkesztett előadásai, szerk.: Báthory Orsolya, Bp., MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2014, 259–284.
SZABÓ Géza: A magyar református orthodoxia. A XVII. század theológiai irodalma. Bp., 1943.
ZOLTAI Lajos: Jelentés Méliusz Péter sírja kereséséről, képekkel és helyszínrajzokkal. Debreczen, Városi Nyomda, 1908.
ZOVÁNYI Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939.
