Kardos János (1894–1959)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. december 14., 23:43-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Kardos János (Üllő, 1894. augusztus 16. – Budapest, 1959. november 12.) ügyvéd, a Dunamelléki Református Egyházkerület törvényesen megválasztott, de kommunista nyomásra lemondásra kényszerített főgondnoka.

Kardos János védőügyvédként a kommunista diktatúra kiépülése idején, illetve az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás során – amíg biztosított volt a szabad védőválasztás joga – számos törvénysértő perben vállalta, személyes kockázatok árán is, a védelem ellátását. 1948-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választották, de kommunista nyomásra az új egyházvezetés, az egyházi törvények súlyos megsértésével lemondásra kényszerítette. 1956-ban Ravasz László nyugalmazott püspökkel és Pap Lászlóval, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánjával együtt vállalta a forradalom napjaiban az egyházkormányzati teendők ideiglenes ellátására életre hívott Országos Intézőbizottság vezetését. 1958-ban politikai okok miatt kizárták az ügyvédi karból.

Családi háttér

Kardos János 1894. augusztus 16-án született Üllőn, apai ágon régi református lelkészi-tanítói családba, anyai ágon művész-színész családba.[1] Apai nagyapja Szigetszentmiklóson volt református kántor-tanító, anyai nagyapja, Komáromy Alajos a 19. század második felében a Nemzeti Színház vezető szerepeket játszó színészeként működött. Kardos János édesapja, idősb Kardos János előbb az üllői, majd szigetszentmikósi gyülekezet lelkipásztora volt. Kardos édesanyja színésznőként kezdte pályáját.

Iskolák és katonai szolgálat

Alsóbb iskoláit Szigetszentmiklóson, majd Kunszentmiklóson járta, ez utóbbi helyen osztálytársa volt Bereczky Albert, későbbi református püspök. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Református Gimnáziumban végezte, ezt követően a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Egyetemi tanulmányait az első világháború kitörése szakította meg. A tisztiiskola elvégzése után öccsével együtt szakaszparancsnokként az orosz frontra került, majd hadifogságba esett. Ennek során Szibériában folyékonyan megtanult oroszul, valamint angolul. 1917 őszén két hadifogoly társával együtt sikerült megszöknie.

1919-ben Szegeden csatlakozott a Tanácsköztársaság megdöntésére szerveződő önkéntes tiszti századokhoz. Az ellenforradalom során személyesen megtapasztalt törvénytelenségek miatt azonban hamarosan kilépett a Nemzeti Hadseregből, 1919. november 1-jén szerelt le. Leszerelése után tanulmányai folytatásának és megélhetésének biztosítására postai tisztviselőként helyezkedett el. Édesapja betegségét és halálát (1921) követően Kardos Jánosra maradt a parókiáról kiköltöző özvegy papné édesanya és az elszegényedett család eltartása.

Ügyvédi pályán

A jogászdoktori diploma megszerzése és az ügyvédjelölti évek letöltése után, 1922-től Budapesten önálló ügyvédi gyakorlatot kezdett, ami hamarosan nagy forgalmú, széles praxisú, neves vállalkozás lett. Erre az időszakra vezethető vissza barátsága a két világháború közötti szellemi-politikai élet jelentős személyiségeivel, így Bibó Istvánnal, Kaas Albert alkotmánytan professzorral, Ambrózy Gyulával, a kormányzói kabinetiroda későbbi főnökével. Hamarosan az Egységes Bírói és Ügyvédi Vizsgáztató Bizottságban a büntetőjog „censorának”, azaz vizsgáztatójának nevezték ki.

Jelentős szakmai sikerei is közre játszhattak abban, hogy 1943 decemberében Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter kérésére a nyilas kötődésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei alispánnak, Endre Lászlónak a közigazgatásban való ellensúlyozása céljából elvállalta a megyei tiszti főügyészi hivatalt, amelyről március 21-én, Magyarország német megszállásának másnapján tiltakozásképpen lemondott.

1944 novemberében mint tartalékos főhadnagyot SAS-behívóval („Sürgős Azonnal Siess”) katonai szolgálatra hívták be és az Óbudai Téglagyárba osztották be szolgálattételre. A szolgálatot nyíltan megtagadta, mivel az országból kiszállítandó zsidókat kísérő katonai különítmények parancsnokságát kellett volna ellátnia. Ezért hadbírósági eljárás indult ellene.

A második világháború után, a kommunista diktatúra kiépülésének éveiben

1945-ben, igazolási eljárását követően, Házi Árpád Pest vármegye új, kommunista párti alispánjának javaslatára lemondását hatálytalanították, és újra felkérték a megyei tiszti főügyészség ellátására. Rövidesen a Miniszterelnökség berendelte az Elhagyott Javak Kormánybiztossága melletti jogi főosztály megszervezésére. Azonban az erősödő politikai befolyást észlelve, néhány hónap múlva, 1945 júliusában lemondott és visszatért a védőügyvédi hivatáshoz.

A politikai perek védője

1945-től kezdve, amikor a politikai felelősségre vonás büntetőjogi eszközökkel is megkezdődött, több nagy súlyú politikai perben is védőügyvédként szerepelt, s hamarosan kizárólag bűnügyi védelemmel foglalkozott. A kivételes pálya során legismertebb védencei közé tartozott Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnök, Túróczy Zoltán és Ordass Lajos evangélikus püspökök, a nem-kommunista politikai elit szétzúzására indított a Magyar Közösség-perben dálnoki Veress Lajos és András Sándor, a Mindszenty-perben Eszterházy Pál, az ún. MAORT-perben[2] Papp Simon.[3] Védői szerepét mindvégig rendkívül éles politikai- és sajtótámadások kereszttüzében kellett ellátnia.[4] Az Államvédelmi Osztály (ÁVO) sikertelenül igyekezett Kardost megfélemlíteni, leányát háborús bűnösökkel való rokonszenvezés koholt gyanúja miatt az Andrássy úton rövid időre őrizetbe vette, majd Décsi Gyula, előbb a Politikai Rendészeti Osztály munkatársa, később az ÁVO alezredese igyekezett személyesen nyomást gyakorolni Kardosra, hogy hagyjon fel a politikai perekben a védelem ellátásával. Az összeférhetetlenség és a politikai támadások megelőzése érdekében 1947 nyarán nyugalomba vonult megyei tiszti főügyészi állásból.

Miként visszaemlékezésében fogalmazott védői működésének sarokpontjaként azt tekintette, hogy miután nem mérlegelhette az ügyek politikai vetületét, a fennálló törvények adta keretek maximális kihasználásával igyekezzék ellátni a védelmet. „Feladatomul a szenvedések törvényes eszközökkel való enyhítését tűztem ki... A legkisebb hátrány elérésére kellett törekednem.”[5] A politikai perekben ellátott védőügyvédi tevékenységével, bátor, kockázatot vállaló magatartásával, elszánt kiállásával, jogászi felkészültségével Kardos János széles körű megbecsültséget vívott ki magának. Hivatástudatáról, szakmai felkészültségéről az ifjabb pályatárs, későbbi neves ügyvéd, dr. Schirilla György a következőképpen emlékezett meg: „Mesteremnek Kardos Jánost tartom, aki szintén védett a Mindszenty-perben, és éppúgy törölték az ügyvédi kamarából, mint engem. Ravasz székely góbé hírében állt, szenvedélye volt a védelem, nagyszerű taktikus volt, élvezte a tárgyalást.”[6]

Emberi-szakmai etikájáról megrendítően írt a Magyar Közösség-perben másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt dálnoki Veress Lajos felesége Kardos Jánoshoz intézett levelében: „Kedves jó Kardos János! Engedje meg, hogy az év utolsó napján szívem egész melegével és minden hálájával köszöntsem! Ha visszanézek erre a nehéz esztendőre, újra és újra szinte megrendít a maga ragyogó teljesítménye és végtelen emberi jósága! Igazolta a mondást, ahol a legnagyobb a szükség, ott a legnagyobb az Isten!”[7] 1949-től, a „dupla nullás”, azaz titkos ügykezelés bevezetésétől kezdve[8] Kardos politikai ügyekben nem védhetett. Jogi tanáccsal azonban minden hozzá fordulónak, így például a törvénytelenül letartóztatott karcagi református lelkipásztor, Pap Béla feleségének[9] továbbra is készséggel segített és volt bátorsága a titkos ügykezelés törvénytelensége ellen tiltakozni.

Védőügyvédi tevékenysége 1956 után

Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása után – míg tehette – újra aktív védői szerepet vállalt. A titkos ügykezelés visszaállítását és a szabad védőválasztás újbóli, immár jogszabállyal történő 1957. júniusi korlátozását megelőzően, többek között ő látta el Rácz Sándornak, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökének védelmét, továbbá védte a forradalmat követő megtorlássorozat egyik szimbólummá vált áldozatát, a gyilkossággal megvádolt orvostanhallgatót, Tóth Ilonát. A pert lezáró halálos ítélet mélyen megrendítette a medika életéért a végsőkig küzdő ügyvédet, aki rövidesen szívinfarktust kapott.[10] A szabadságharc leverését követő megtorló perek során, bár megbízott védője volt, nem védhette sem Maléter Pált, sem közeli jó barátját, Bibó Istvánt, akivel a letartóztatását megelőző napokban tárgyalta végig ügye esélyeit.

1956. november 4. után a teljes társadalmi elutasítással küzdő Kádár-kormány igyekezett erkölcsileg hiteles személyiségeket megnyerni, és általuk legitimálni az új rendszert. Ennek a politikának a jegyében – ígéretekkel és zsarolással egyaránt – igyekeztek Kardos Jánost rávenni, hogy vállalja el az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának elnökségét. Kardos azonban nem volt hajlandó közösséget vállalni az egyre erőteljesebb megtorló politikát folytató diktatúrával. 1958-ban az Ügyvédeket Felülvizsgáló Bizottság Kardos Jánost ügyvédi hivatás gyakorlására alkalmatlannak találta. 1958. augusztus 31. napjával törölték a Budapesti Ügyvédi Kamaránál vezetett ügyvédi névjegyzékből. A család a későbbiekben, egészen a rendszerváltásig hiába kérte Kardos ügyének felülvizsgálatát.

Református egyházi szolgálatai

Kardos egyházi szolgálatának kezdete egybeesett közéleti pályafutásának kiteljesedésével. 1936-ban a Solti Református Egyházmegye tanácsbírójává választották, majd 1945-ben egymást követve szaporodtak egyházi tisztségei. Először a solti egyházmegye gondnokává, majd az új zsinat tagjává, illetve a budapesti Kálvin téri gyülekezet presbiterévé választották. Közegyházi szerepvállalásaira egyre kiélezettebb egyházpolitikai helyzetben került sor. Politikai perek védőügyvédjeként hamar szembesült az egyházak elleni – egyelőre még burkolt –, de mind intenzívebbé váló kommunista támadással.

Az egyház mind szűkebbre szabott mozgásterét és a nem-kommunista politikai erők gyűjtőpártjaként működő Független Kisgazdapártra nehezedő kommunista nyomást érzékelve, Kardos a következetes pártpolitikai távolságtartásában látta az egyház követendő stratégiáját. Így például Tildy Zoltán köztársasági elnökké választásakor üzent neki, hogy mondjon le lelkészi jellegéről, mert a köztársasági elnökként hozzá intézett kegyelmi kérvények esetleges elutasítása összeférhetetlen lelkipásztori hivatásával. Kardos a református egyházvezetés egyházpolitikai lépéseit gyakran naivnak és ebből fakadóan elhibázottnak vélte, továbbá aggasztotta a kommunista politikával szembeni felkészületlensége. „Az én alaptételem kezdettől fogva az volt, hogy akár alapos, akár alaptalan az a vád, hogy a Református Egyház az elmúlt rendszerek ideje alatt politizált és túl messzire ment el jobbra, ebből nem következik, hogy most balra menjen, hanem az, hogy egyáltalában ne politizáljon, hanem maradjon tökéletesen színtelen.”[11] – írta 1948 júniusában Vargha Tamás solti esperesnek.

A főgondnokválasztás

1948 májusában Dunamelléken, Ravasz László püspök és Lázár Andor főgondnok politikai nyomásra történt lemondását követően került sor az új lelkészi és világi egyházvezetők választási eljárásának megindítására. A Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokául – többek között – Kardos János mellett Kiss Roland államtitkár neve merült fel.[12] Kardosról közismert volt a nyilasokkal szembeni bátor kiállása, védőügyvédi szerepvállalása politikai perekben, és az, hogy egyházpolitikai kérdésekben a kommunista nyomásnak való ellenállást szorgalmazta. Vele szemben Kiss Roland Rákosi Mátyásnak, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának bizalmasaként, illetve az új dunamelléki püspök, Bereczky Albert támogatottjaként lépett fel.

A botrányoktól kísért főgondnokválasztás második körében Kardost 378 szavazattal 242 ellenében, abszolút többséggel választották meg. Az eredmény ismeretében Bereczky Albert egy tekintélyes tagokból álló, nem nyilvános egyházi testület előtt egyértelművé tette, hogy összeférhetetlennek tartja, hogy a református egyház főgondnoka védőügyvéd legyen Ordass Lajos evangélikus püspök perében és figyelmeztette Kardost, hogy személyes szabadsága is kockán forog.[13] Másnap, 1948. szeptember 21-én Kardos János megírta lemondólevelét. A szeptember 28-i rendkívüli egyházkerületi közgyűlés – amelyen Bereczky Albert püspököt is beiktatták – a választás eredményének megfelelően kimondta Kardos főgondnokká választását, majd a következő napirendi pontban bejelentették lemondását. Kardos a közgyűlésen nem vehetett részt, mert az Ordass-per éppen ugyanerre a napra kitűzött első tárgyalási napján látta el a nyilvánvalóan törvénysértő perben az evangélikus püspök védelmét.[14] Kardos lemondása után Kiss Rolandot csupán az egyházi törvények nyílt felrúgásával és durva törvénytelenségek árán sikerült megválasztatni a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokának.

A főgondnokválasztással egyidejűleg, 1948 júniusában zajlott a már lényegesen átalakított egyházkormányzat vezetésével a Magyarországi Református Egyház zsinata. Ezzel a zsinattal kellett elfogadtatni – az állam és az egyház kommunista modell szerinti szétválasztásának első lépéseként – az egyházi iskolák államosításáról szóló törvénytervezetet, amely a zsinati tagok között heves ellenállásba ütközött. Kardos a zsinati ellenzék aktív szereplői közé tartozott, beadványaiban az egyházvezetés hatáskörének túllépése, politikai szerepvállalása ellen tiltakozott, s a politikai nyomással szemben a katolikus egyházzal való közös fellépés mellett szállt síkra. 1948. június 15-én az egyház és az állam közötti egyezmény szövege első olvasatának vitájában nemmel szavazott. Június 29-én lemondott zsinati tagságáról, ezzel aktív egyházi közszereplése megszűnt.

Szerepvállalása 1956-ban

A forradalmat megelőző hatalmi válság és politikai erjedés idején, amely Ordass Lajos rehabilitációját is lehetővé tette, 1956. október 19-én Pap László budapesti teológiai dékán az Egyetemes Konvent ülésén felvetette, hogy az Ordass-üggyel párhuzamosan a református egyház is rendezze régi adósságát Kardos Jánossal szemben: Kardos egyházi és erkölcsi rehabilitálásával és Kiss Roland lemondatásával. Az Elnökségi Tanács határozatot hozott, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület saját hatáskörben hozza meg a szükséges intézkedéseket. Erre azonban a forradalom kitörése miatt már nem került sor.

A forradalom napjaiban a református egyház kebelén belül megalakult Országos Intézőbizottság Kardost a Dunamelléki Református Egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnokaként ismerte el, és felkérte, hogy Pap Lászlóval és Ravasz Lászlóval együtt ideiglenesen – az egyházi általános tisztújító választások megtartásáig – vegye át a református egyház irányítását. A forradalom leverését követően a kontinuitást követő kommunista egyházpolitika sem Ravasz püspökségét, sem Kardos főgondnokságát nem volt hajlandó elismerni. Kardos János ezt követően végleg visszavonult az egyházkormányzattól.

Miután 1958-ban kizárták az ügyvédi kamarából, egészségi állapota végleg megrendült, 1959. november 12-én hatvanöt éves korában Budapesten elhunyt.

Felhasznált irodalom és források

  • FUTÓ Dezsőné: Pap Béla élete. Budapest, Kézirat, 1985. (A kézirat egy példánya a szerző birtokában).
  • Hadtörténelmi Levéltár (HL), Personalia 257. Dr. Kardos János.
  • ILLÉS Béla: Hitler magyar védője, Új Szó, 1946. május 17., 5.
  • ISÓ Gergely: Kardos János ügyvédi szerepe Ordass Lajos evangélikus püspök koncepciós perében, in Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2018, Budapest, L’Harmattan–Károli Gáspár Református Egyetem, Reformáció Öröksége Könyvek I., 2019, 413–431, http://www.kre.hu/portal/images/kutatas/Hagyomany_identitas_tortenelem_1010_ISBN.pdf, 2023. november 3.
  • KARDOS István: Apám, dr. Kardos János. London, Kézirat, 1989, 128–129. (Budapest Főváros Levéltára [BFL], XIII.42 Biberauer-Bodoky gyűjtemény, 48. doboz, 7. tétel)
  • KISS Réka: Egy védőügyvéd portréja a XX. századból (Kardos János), Valóság 2006/8, 87–101.
  • KISS Réka: Kardos János emlékezete, Confessio 2009/3, 76–88.
  • KISS Réka–M. KISS Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma, Budapest, Kairosz Kiadó, 2007.
  • KORSÓS Antal, ifj.: A magyar jogászi tradíciók megtestesítője – Schirilla György. Jogászportrék VII. Mozgó Világ 2002/2, 81–87, https://epa.oszk.hu/01300/01326/00026/febr6.htm, 2023. október 20.
  • KOVÁCS Kázmér: Dr. Kardos János emlékezete. Dr. Kardos János ügyvéd emléktáblájának avató beszéde, Pesti Ügyvéd 2007/1, 9–10.
  • LADÁNYI Sándor: Őrségváltásháttérzenével. Dr. Kardos János, megválasztott dunamelléki főgondnok hivatalba lépésének megakadályozása és Kiss Roland főgondnokká tételének körülményei, Confessio 1991/1, 85–105.
  • PAP László: Tíz év és ami utána következett, 1945–1963. Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez, Bern–Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1992.
  • PÁL Zoltán: „Külföldről irányított szabotázsakció” Koncepciós per a MAORT ellen 1948-ban, Kommentár 2013/2, 54–68.


Szerző
Földváryné Kiss Réka

  1. ↑ Kardos János pályájának legfőbb mozzanatait részben fiának, Kardos Istvánnak az 1956-os forradalom után emigrációba kényszerült lelkésznek kéziratos visszaemlékezése (Kardos István: Apám, dr. Kardos János), illetve Kardos Jánosnak 1957/58-ban íródott kéziratos – de sajnos töredékes – emlékiratai (Kardos János: Egy védő emlékei a vasfüggöny mögül) és terjedelmes irathagyatéka alapján próbáljuk rekonstruálni. Kardos János saját visszaemlékezése több töredékes, befejezetlen verzióban maradt fenn. A visszaemlékezés egy példányát, csakúgy, mint az irathagyaték jelentős, főként egy-egy koncepciós per iratait tartalmazó részét a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (HL) őrzi (HL Personalia 257). Az iratok másik része, köztük a legfontosabb egyházi vonatkozású dokumentumok 2006-ban a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárába (a továbbiakban MREZSL) kerültek. A részletesebb életpályához lásd KISS Réka: Egy védőügyvéd portréja a XX. századból (Kardos János), Valóság 2006/8, 87–101. és KISS Réka: Kardos János emlékezete, Confessio 2009/3, 76–88.
  2. ↑ A Magyar–Amerikai Olajipari Részvésztársaság elleni eljáráshoz lásd PÁL Zoltán: „Külföldről irányított szabotázsakció” Koncepciós per a MAORT ellen 1948-ban, Kommentár 2013/2, 54–68.
  3. ↑ A politikai perekben ellátott védőügyvédi tevékenységéről, kiállásáról lásd KOVÁCS Kázmér: Dr. Kardos János emlékezete. Dr. Kardos János ügyvéd emléktáblájának avató beszéde, Pesti Ügyvéd 2007/1, 9–10.
  4. ↑ Illés Béla a szovjet őrnagyként hazatért kommunista író, a Vörös Hadsereg magyar nyelvű lapja, az Új Szó főszerkesztője például a lap hasábjain „Hitler magyar védője” című cikkében az alábbi éles politikai támadást intézte Kardos ellen a Szombathelyi Szombathelyi Ferenc-tárgyalás során: „Aki ilyen módon él vissza a védői jogokkal, annak igazán nincs helye a védői székben. Annak a helye a vádlottak padján van”. ILLÉS Béla: Hitler magyar védője, Új Szó, 1946. május 17., 5. Noha Kardos csupán a törvények által garantált védői feladatokat látta el. Az ügyvéd a per folyamán mindvégig szigorúan azt a jogi álláspontot igyekezett érvényesíteni, hogy a politikai vita tárgyát képező politikai felelősséget el kell választani a büntetőjogi felelősségtől.
  5. ↑ Kardos János: Egy védő emlékei a vasfüggöny mögül, 25. (HL Personalia 257.)
  6. ↑ KORSÓS Antal, ifj.: A magyar jogászi tradíciók megtestesítője – Schirilla György. Jogászportrék VII. Mozgó Világ 2002/2, 84.
  7. ↑ Dálnoki Veress Lajosné levele Kardos Jánoshoz, 1947. dec. 30. (HL Personalia, 257.)
  8. ↑ Ezekben az ügyekben a védelmet csak kijelölt és megbízhatónak tekintett ügyvédek láthatták el.
  9. ↑ FUTÓ Dezsőné: Pap Béla élete. Budapest, Kézirat, 1985, 84, 86–87. (A kézirat egy példánya a szerző birtokában).
  10. ↑ Kardos Jánosnak a Tóth Ilona perben vállalt védői tevékenységéhez lásd KISS Réka–M. KISS Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma, Budapest, Kairosz Kiadó, 2007, 205–214; Kardos János: Tóth Ilona bűnpere (HL Personalia 257.)
  11. ↑ Kardos János levele Vargha Tamás esperesnek, 1948. július 19. A levelet közli KARDOS István: Apám, dr. Kardos János. London, Kézirat, 1989, 128–129. (BFL XIII.42 Biberauer-Bodoky gyűjtemény, 48. doboz, 7. tétel), illetve LADÁNYI Sándor: Őrségváltás háttérzenével. Dr. Kardos János, megválasztott dunamelléki főgondnok hivatalba lépésének megakadályozása és Kiss Roland főgondnokká tételének körülményei, Confessio 1991/1, 95–96.
  12. ↑ Kardos János főgondnokká választásának és lemondatásának körülményeit és az ezzel kapcsolatos dokumentumokat elsőként a legteljesebben Ladányi Sándor publikálta, vö. Ladányi: Őrségváltás háttérzenével, 85–105. Az azóta előkerült dokumentumokhoz lásd Kiss: Egy védőügyvéd portréja, 87–101.
  13. ↑ PAP László: Tíz év és ami utána következett, 1945–1963. Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez, Bern–Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1992, 75.
  14. ↑ Kardosnak az Ordass-perben játszott szerepéhez lásd ISÓ Gergely: Kardos János ügyvédi szerepe Ordass Lajos evangélikus püspök koncepciós perében, in Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2018, Budapest, L’Harmattan–Károli Gáspár Református Egyetem, Reformáció Öröksége Könyvek I., 2019, 413–431.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kardos_János_(1894–1959)&oldid=502”