Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt

Bevezetés

A hitleri Németország 1940. május 10-én hadüzenet nélkül támadta meg a semleges Hollandiát. A holland hadsereg öt nap múlva letette a fegyvert. A Hollandia kapitulációját követően hadifogságba esett kb. 20.000 holland katonát dél-német hadifogolytáborokban helyezték el, majd júniusban a dán, norvég és flamand hadifoglyokhoz hasonlóan hazaengedték őket. A hivatásos holland katonatiszteket azzal a feltétellel engedték el a németek június 15-én, hogy azok írásos kötelezettségvállalást adnak, hogy semmilyen módon nem fognak a németek ellen fellépni. Összesen 69 holland tiszt tagadta meg az aláírást, őket hadifogolynak minősítették és a szászországi Colditzba, az Offizierslager (röviden: Oflag) IVC német hadifogolytáborba zárták. A hazatért holland katonatisztek közül később többen is részt vettek a holland ellenállási mozgalomban, ami felbőszítette a német megszállókat. Ezért 1942. május 15-én a németek az összes Hollandiában tartózkodó hivatásos holland katonatisztet felszólították, hogy jelenjenek meg egy megadott laktanyában ellenőrzés céljából. A megjelent mintegy kétezer holland tisztet[1] a németek hadifoglyoknak nyilvánították, és németországi hadifogolytáborokba szállították.[2] 1943-ban a holland hadifoglyok egy részét, mintegy 2000 katonatisztet a stanislaui (lengyel nevén Stanisławow, oroszul Sztanyiszlav, ma Ukrajnához tartozik és Ivano-Frankivszk a neve) német hadifogolytáborban, a Mannschafts-Stammlager (röviden: Stalag) 371-es táborban helyezték el. Stanislau az akkori (a második bécsi döntés értelmében visszacsatolt területeket figyelembe véve) magyar határtól hozzávetőlegesen 60 kilométerre volt.

A magyar kapcsolat

Az egyik stanislaui holland hadifogoly, Hendrik van den Bos (1901–1963) százados[3] Hollandiában élő magyar felesége, Csűrös Piroska (1907–1999), aki egykor a gyermekvonat akciónak köszönhetően tölthetett hónapokat Hollandiában, levelet írt Budapestre édesapjának, Csűrös István (1870–1947) református lelkésznek és gimnáziumi tanárnak. Ebben arra kérte apját, próbáljanak valamit tenni a Stanislauban raboskodó holland tisztekért. Csűrös István Ravasz László (1882–1975) református püspökhöz fordult, ő pedig Szabó Imre (1891–1955) esperest bízta meg a feladattal. A gyülekezetekben gyűjtést rendeztek. A Magyar Vöröskereszt igazgatóján, Vállay Gyulán keresztül ismerkedett meg Szabó Imre egy magyar vöröskeresztes önkéntes nővérrel, aki Galíciába tartó vöröskeresztes vonatoknak volt a parancsnoka. Neki köszönhetően a szállítmány rendben megérkezett Stanislauba. A csomagokban cigaretta mellett szárított gyümölcsök (füge, sárgabarack, mazsola), mandula és mogyoró volt.[4] A segítségnyújtás eme gesztusa nagy hatással volt a holland tisztekre. Eddig bizalmatlanok voltak a magyarokkal, mint a németek szövetségesével szemben, de a 700 szeretetcsomag megváltoztatta a véleményüket. A magyarok szimpátiája, valamint a magyar határ közelsége is csábítóan hatott a szökni vágyó holland tisztekre.

Az első szökött holland hadifoglyok Magyarországon

Az első két Magyarországra érkezett szökevény Gijsbrecht van Amstel tüzérhadnagy, illetve Paul van Stockum hadnagy voltak. Stanislauból 1943. január 25-én szöktek meg.[5] El is érték a magyar határt, de itt egy járőr elfogta őket és a holland szökevényeket átadták a németeknek.[6] Február 6-án ismét a stanislaui táborban voltak.

Gerrit Hendricus Maria van der Waals hadnagy a holland gyarmati hadsereg, a KNIL tisztje 1943. augusztus 21-én szökött meg Stanislauból.[7] Van der Waals öt nap gyaloglás és 100 km megtétele után az 1225 méter magas, nehezen járható Panter-hágónál átkelt a Kárpátokon és sikeresen elérte a magyar határt.[8] Itt vették őrizetbe a magyar határőrök, akiktől élelmet és pénzt kapott, hogy vonattal eljuthasson Budapestre,[9] ahova 1943. szeptember 1-én érkezett meg. A holland hadnagy Szabó Imre esperes jóvoltából a Kálvin tér 8. szám alatt lakott egy vendégszobában és munkát is kapott Budapesten, a Lorilleux Ch. és Társa nyomdafestékgyárban.[10]

Wilhelm Arnold Pückel, a holland gyarmati hadsereg (KNIL) utász hadnagya, 1943. november 29-én két társával, Frederik E. Kruimink (1917-2008) és Charls L. Douw van der Krap (1908–1995) holland fregatthadnagyokkal együtt szökött meg Stanislauból. Pückel egyedül a magyar határ felé indult, míg Kruimik és Douw van der Krap észak felé vette az irányt, hogy hajóval Svédországba menjenek.[11] Pückel hadnagy Hendrik van den Bos századostól, Csűrös Piroska holland férjétől megkapta Van den Bos sógorának, Csűrös Lászlónak a budapesti címét. Abban reménykedett, hogy ott segítséget kaphat.[12] Pückel hadnagy tíz nap alatt érte el a magyar határt, ahol a magyar határőrök élelmet és pénzt adtak neki, hogy vasúton tudjon Budapestre menni.[13] A magyar fővárosban élő hollandok, mint a volt holland nagykövet, báró De Vos van Steenwijk[14] családja, a Harff-Koen család és a Smit család is segítettek Pückelnek.

Pückel és Van der Waals Budapesten maradtak, hamar kapcsolatba kerültek a magyar ellenállással és iratokat hamisítottak. A német megszállást követően a lengyeleket, akik a hamisítás mestereinek számítottak, letartóztatta a Gestapo, így a magyarok Pückelhez fordultak. Először a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete központi székházában rendezték be hamisító műhelyüket. A hollandok ellátásában szerepet játszott a már említett zsidókat és menekülteket parókiáján bújtató Szabó Imre fasori református lelkész,[15] Pap László (1908–1983) református teológiai tanár, a bujkáló angol katonákat is segítő Szent-Iványi Sándor (1902–1983) unitárius lelkész és Soós Géza (1912–1953), a Soli Deo Gloria református diákszövetség elnöke is. A holland tisztek Csűrös László,[16] Szalai Tibor, Wiesmayer Emil és Korom Ferenc segítségével az Antiqua Nyomdában és a Magyar Szemle Társaság nyomdájában gyártották a hamis iratokat, melyekkel sok bujkáló angol hadifoglyot és üldözött zsidót láttak el.[17] Pückel kapcsolatba került Macskásy Pállal, aki a francia nagykövetség, a Budapesten tartózkodó francia katonák és a magyar ellenállás között volt összekötő és Dobos Károly (1902–2004) budapesti református lelkésszel is, aki a hollandok mellett lengyel és zsidó menekülteket is bújtatott a parókiáján, ahová később Pückel hamisító műhelyét áthelyezte.[18] Dobos ezért 1994-ben Világ Igaza elismerést kapott az izraeli Jad Vasem Központtól. De bújtatta a holland szökevényeket Medgyessy Ferenc (1881–1958) és Petri Lajos (1884–1963) szobrászművész is.[19] Pückel túlélte az ostromot és Odesszán keresztül Londonba jutott. Eindhovenben halt meg 1992-ben, 74 éves korában.

A szökevény katonatisztek felkarolásában fontos szerepet játszott a Magyar Philips Művek Rt. Budapesten lakó holland igazgatója, Lolle Smit (1892–1961) is, aki „Peters” fedőnév alatt a brit titkosszolgálat, a SIS (Secret Intelligence Service) ügynöke volt.[20] Ő volt az, aki lerakta egy SIS hálózat magyarországi alapjait.[21] Van der Waals Smiten keresztül került kapcsolatba a brit titkosszolgálattal. A német megszállást követően a szövetséges hadifoglyok egy része az Üllői út 71 szám alatti házban talált menedéket,[22] a Magyar Földtani Intézet főgeológusának, majd igazgatóhelyettesének, Szalai Tibornak (1900–1980) a lakásán. Szalai és felesége, Strobenz Ilona hat szökött brit hadifogoly mellett három hollandot is bújtattak 1944–45-ben, köztük Van der Waals hadnagyot is, aki 1944 őszén az író, műfordító, kultuszminisztériumi osztálytanácsos Just Bélánál (1906–1954) is bujkált.[23] Az Üllői úton a 2-4 szám alatt működött a holland főkonzulátus, melyet a svéd diplomácia, tehát Wallenberg is használt, illetve a 30 szám alatt angol szökevények bujkáltak Rainprecht Antal (Anton von Rainprecht) lakásán. A holland szökevények közül többen is részt vettek a lassan kibontakozó magyar ellenállásban, melyben Smit magyar ügynökének Haraszti Gábornak (fedőneve: „Albert”) is fontos szerepe volt.[24]

Van der Waals kapcsolatba került Zerkowitz Péterrel, a szervezett ellenállás tagjával, akit azonban bátyjával, Oszkárral együtt 1944. november végén letartóztattak, életfogytiglanra ítéltek és Sopronkőhidára szállítottak.[25] A holland hadnagyot többek között a fiatal történész Kosáry Domokos (1913–2007) is segítette, de Van der Waals is segített másokon, például dokumentumokat hamisított Raoul Wallenberg megbízásából zsidóknak és más üldözötteknek, de segített angol szökött katonákon is. Van der Waals Schandl Károllyal (1912–1990)[26] 1944. december 8-án Székesfehérvár környékén volt, mikor a város határához megérkeztek a szovjet csapatok.[27] A holland hadnagyot és magyar társát a szovjetek kémkedésért letartóztatták és a moszkvai Lubjanka majd a Lefortovszkaja (Lefortovo) börtönbe zárták.[28] Van der Waals hadnagy a moszkvai börtön kórházában halt meg 1948. augusztus 11-én.

A „tízes csoport”

1944 januárjában az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a stanislaui tábort a németek kiürítették, a holland hadifoglyokat vonaton Neubrandenburgba szállították át. Az út során három hullámban 165[29] holland hadifogoly szökött meg. Többségüket ugyan ismét elfogták a németek, de voltak köztük olyanok is, akiknek sikerült a háború végéig elkerülni a letartóztatást.[30] Ezek közül a szökevények közül tíz fő érte el a magyar határt és jutott el Budapestig: Eduard Van Hootegem főhadnagy, Geert Bijl de Vroe hadnagy, Harm Jan Lieneman főhadnagy, Cornelis Harteveld hadnagy, Leendert Kranenburg hadnagy, Pieter Johannes de Ruyter hadnagy, Johannes Adolf Bentinck hadnagy, Sybren van der Pol kadét-zászlós, Frans Joseph Gerard Brackel hadnagy, és Joseph Johan Singor kadét-zászlós.[31] A csoport vezetője a rangidős, Eduardus Johannes Camiles van Hootegem gyalogsági főhadnagy volt.

Harm J. Lieneman Budapest ostroma alatt részt vett a harcokban a Vörös Hadsereg oldalán, a megszállt Budapesten pedig segített az oroszoknak a nácik felkutatásában. A háború befejezése után a szovjetek a holland főhadnagy és magyar menyasszonya, Bethlen Margit[32] számára engedélyezték, hogy Kijeven és Odesszán keresztül Angliába távozzanak, ahová 1945. május 5-én érkeztek meg.[33] Három évvel később Harm J. Lieneman (ekkor már) századost a magyar köztársasági elnök, Tildy Zoltán (1889–1961) a magyar Szabadság-rend ezüst fokozatával tüntette ki, a német megszállók ellen kifejtett ellenállási tevékenységéért.[34]

Joseph Johan Singort Budapesten letartóztatták, majd átadták a németeknek. Bécsbe szállították, kihallgatták, majd Breslaun (ma Wroclaw) keresztül 1944. június 4-én szállították az Oflag 67-es hadifogolytáborba, Neubrandenburgba.[35] A hadifogolytábort a szovjet csapatok 1945 áprilisában szabadították fel, Singor 1945. június 4-én térhetett vissza Hollandiába, ahol később a légierőnél szolgált. 2006-ban hunyt el Hollandiában.

Sybren Van der Pol a magyar főváros ostroma alatt átszökött a szovjet ostromgyűrűn.[36] Kalandos úton 1945. január 8-án érkezett meg Angliába.[37] Túlélte a háborút és a holland légierőnél folytatta katonai pályafutását. 1949-ben századossá nevezték ki, 1956-ban már őrnagyi rangban szolgált.[38] Az eindhoveni katonai repülőbázis parancsnoka, később a holland légierő parancsnokhelyettese lett.[39] Vezérőrnagyként vonult nyugállományba és 2000-ben hunyt el Hollandiában.

Johannes Adolf Bentinck hadnagy Magyarország német megszállását követően gyorsan kapcsolatba került a magyar ellenállással, a Magyar Frontban szerepet vállaló náciellenes arisztokratákkal, gróf Dessewffy Gyulával (1909–2000), a később Dachaut megjárt, majd egy szibériai szovjet lágerben elhunyt ifj. Pallavicini Györggyel (1912–1948) és az előbbi öccsével, a későbbi 1956-os mártírral Pallavicini (később Pálinkás) Antallal (1922–1957), majd rajtuk keresztül a Magyar Függetlenségi Mozgalomhoz (MFM)[40] tartozó katonatisztekkel. Bentinck hadnagy 1944 novemberében látogatást tett Pap László református teológiai tanárnál, aki felajánlotta neki a lehetőséget, hogy repülőn szökjön el Magyarországról. 1944. december 4-én Bentinck Budapestről Pápára ment, ahonnan Rakovich Sándor őrmesterrel, Hadnagy Domokos repülő őrnaggyal, annak feleségével és az egyik hátizsákba bújtatva másfél éves kislányukkal, valamint Toperczer Árpád főhadnagy navigátorral és Soós Gézával (1912–1953) az SDG elnökével és az MFM aktív tagjával[41] egy lopott német katonai repülőgépen Olaszországba repültek. Az amerikaiak azonban nem tárgyalópartnerként, hanem hadifogolyként kezelték a magyarokat. A holland hadnagy csak 1945. március 15-én érkezett Angliába, ahol először négyheti vizsgálati fogságba került.[42] A háború után a holland hadseregben folytatódott karrierje. 1975-ben gyalogsági vezérőrnagyként vonult nyugállományba, 2000-ben hunyt el Hágában.[43]

Frans Joseph Gerard Brackel hadnagyot Budapesten a Gestapo letartóztatta, de sikerült megszöknie és 1944 őszén Berlinen keresztül eljutott a megszállt Hollandiáig, ahol csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. 1945 januárjában megpróbált a szövetségesek által már felszabadított déli országrészbe eljutni, de a németek ismét elfogták és a mühlbergi hadifogolytáborba került, ahonnan sikerült megszöknie, elérte Dániát, és egészen a háború végéig ott is maradt.[44] A háború után a holland hadsereg hivatásos tisztjeként reaktiválták. Vezérőrnagyként vonult nyugállományba, 2007-ben hunyt el a belgiumi Arendonkban.

A tizenkét tiszt közül tehát háromnak, Van der Waalsnak, Bentincknek és Van der Polnak Budapest ostroma során sikerült átjutnia az ostromgyűrűn. Singort és Brackelt elfogták a németek, a maradék hét tiszt, Van Hootegem, Lieneman, Pückel, Harteveld, Kranenburg, De Ruyter és Bijl de Vroe az ostromot követően jelentkeztek a szovjet városparancsnoknál. A holland tiszteket a szovjetek a hozzájuk önként csatlakozott néhány holland civillel együtt (C. Bakker, J. van Tongeren, J. van de Poll, J. Kloosterhuis, H. Valkhoff és A. Madlener) először a Hatvan melletti turai hadifogolytáborba küldték. Innen Bukaresten, Odesszán keresztül indultak Anglia felé,[45] ahonnan hazatérhettek hazájukba.

== A 12 Magyarországra szökött holland hadifogoly adatai ==[46]

  1. Johannes Adolf (Hans) Bentinck, született 1916. május 13-án a Holland Indiákon, Jáván, Yogyakartában, gránátos hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30605. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  2. Frans Joseph Gerard Brackel, született 1914. október 14-én Hollandiában, Hágában, tüzérségi hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30633, második száma: 32396. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon elfogták és mühlbergi német hadifogolytáborba szállították, ahonnan megszökött, Dániába menekült és itt maradt a háború végéig.
  3. Cornelis (Kees) Harteveld, született 1918. szeptember 2-án a Holland Indiákon, Jáván, Surabajában, gyalogsági hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Bussum. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30378. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  4. Eduardus Johannes Camilles van Hootegem, született 1907. március 13-án Hollandiában, Den Boschban, gyalogsági főhadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30598. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  5. Leendert A. D. (Leen) Kranenburg, született 1916. november 6-án Hollandiában, Klaaswaalban, gyalogsági hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30638. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  6. Harm Jan Lieneman, született 1914. január 6-án Hollandiában, Bloemendaalban, gyalogsági főhadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 31122. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  7. Sybren (Sieb) van der Pol, született 1917. december 9-én Hollandiában, Wieringenben, kadét-zászlós. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 31243. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  8. Wilhelm Arnold (Wil) Pückel, született 1918. július 25-én a Holland Indiákon, Jáván, Bataviában, a gyarmati hadsereg, a Koninklijk Nederlands-Indisch Leger (KNIL) hadnagya. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30914. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1943. november 29. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  9. Pieter Johannes de Ruyter, született 1918. augusztus 18-án Hollandiában, Amszterdamban, tüzérségi hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Bussum. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30199. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  10. Joseph Johan (Joop) Singor, született 1920. július 19-én Hollandiában, Bussumben, légierő kadét-zászlós. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Ede. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 31996, második száma: 32397. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon ismét elfogják a németek és 1944. június 4-én az Oflag 67 neubrandenburgi hadifogolytáborba szállítják. A háború után, 1945. június 4-én tért vissza Hollandiába.
  11. Gerad Ch. (Geert) Bijl de Vroe, született 1914. november 25-én a Holland Indiákon, Jáván, Bataviában, gyalogsági hadnagy. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Breda. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 30637. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1944. január 11. Magyarországon keresztül visszatért hazájába.
  12. Gerrit Hendricus Maria van der Waals, született 1920. április 24-én a Holland Indiákon, Jáván, Surabajában, a gyarmati hadsereg, a Koninklijk Nederlands-Indisch Leger (KNIL) hadnagya. Fogságba esésének ideje és helye: 1942. május 15. Ede. Első hadifogolytábor: Oflag XIII B Nürnberg-Langwasser, érkezés időpontja: 1942. május 17. Hadifogoly regisztrációs száma: 32021. Második hadifogolytábor: Stalag 371 Stanislau, érkezés időpontja: 1942. augusztus 8. Szökés időpontja: 1943. augusztus 21. Magyarországon a szovjet hatóságok 1944. december 8-án letartóztatták, Moszkvába szállították, bebörtönözték, ahol 1948. augusztus 11-én életét vesztette.


Bibliográfia

  • Aben, Henk: De stille oorlog van Wilhelm Pückel, Algemeen Dagblad 1987. január 3. 36.
  • Hagers, Jos: Nederlandse strijders eregast in Kiev.=De Telegraaf, 1992. augusztus 6. 7.
  • Heldring, J. L.: Een dissidente diplomaat, NRC Handelsblad, 1997. május 23., 7.
  • Hoffmann, Hans: Vrijuit, Het vrije volk 1975. január 18., 23.
  • Hoppe, J. G. M. van: Dagboek van eerste-luitenant M. P. van Hoof Krijgsgevangene No. 31549. 38. https://usercontent.one/wp/krijgsgevangen.nl/wp-content/uploads/2021/08/Dagboek_MP_van_Hoof_online.pdf letöltés ideje: 2022. december 20.
  • Jong, Leo de: Het Koninkrijk der Nederlanden in de Tweede Wereldoorlog, deel 8. Gevangenen en gedeporteerden. ’s-Gravenhage, Martinus Nijhoff, 1978.
  • Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942–1944, Budapest, Európa, 2012.
  • Kapronczay Károly: Refugees in Hungary. Shelter form Storm during World War II. Toronto–Buffalo, 1999.
  • Kok, Wim: Duitse officieren maakten we aan de lopende band. De Stem. 1975. május 31. 17.
  • Kokje, M. P.: Dagboek krijgsgevangenschap vanaf 15 mei 1942 tot 31 mei 1945 M. P. Kokje Kgf: 30105 https://usercontent.one/wp/krijgsgevangen.nl/wp-content/uploads/2021/08/Dagboek-Kokje-11-05-2020.pdf Letöltés ideje: 2022. december 20.
  • Koning, B.: De Wereldoorlog (1939–1945), Den Haag, [1948].
  • Külügyi Közlöny, 1940. április 30. (4. szám), 57.
  • Loo, P. E. van: Sybren van der Pol, De Schakel, 21. évfolyam, 87. szám (2000. október), 7.
  • Macskásy Pál: „…a sötétség tenger árja ellen…” Holland menekültek Magyarországon a második világháború alatt, in. Bernáth István (szerk.): Hollandból magyarra. Kultúrhistóriai tanulmányok és szemelvények, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986. 189–222.
  • Macskásy Pál: Fejezetek a második világháború alatt Magyarországra menekült szövetséges katonák életéből, in. M. Kiss Sándor (szerk.): Magyarország 1944. Fejezetek az ellenállás történetéből, Budapest, 1994, 65-103.
  • Magyar Grafikai Almanach, 1933, 187–190.
  • MTI, 1948. február 7.
  • NN: Provinciale Noordbrabantsche en ’s-Hertogenbossche Courant, 1940. július 19. 5.
  • NN: Nederlands kapitein ontvangt hoogste onderscheiding van Hongarije, Arnhemsche Courant, 1948. január 22., 2.
  • NN: Nederlandse kapitein zat de Duitsers aan de Donau dwars, De Noord-Ooster, 1948. január 22., 1.
  • NN: Lt.-Kol. J. J. Singor ontvluchtte Duitsers door een souffleursgat, Nieuwe Eindhovense Krant, 1964. január 7., 4.
  • NN: Sajtótükör, Magyar Hírek, 1986. július 17., 11.
  • NN: Hongaarse onderscheiding voor Oud-Middelburger, Provinciale Zeeuwse Courant, 1948. január 21., 1.
  • NN: Hongaarse vrijheidsorde voor dappere Nederlandse officier, De Nederlander, 1948. január 22., 4.
  • NN: Benoemingen, Ontslagen, Nederlandse Staatscourant, 1949. november 4., 2.
  • NN: Uitreiking brevetten stafbekwaamheid, Het Binnenhof, 1956. augusztus 23., 5.
  • NN: Benoemingen, De Tijd, 1969. április 2., 6.
  • Ritter László: Szöktetés a szerájból? Rubicon, 28. évfolyam, 5. szám (2017. május), 62–63.
  • Sárhidai Gyula–Macskásy Pál: Elloptak egy He 111-et, Top-Gun 1992. október, 8–9.
  • Schandl, Chaterina Eva: The Sword of the Turul, Magánkiadás, 2005.
  • Schandl, Catherine Eva: Swedish Gold, Magánkiadás, 2011.
  • Szita Szabolcs: A budapesti Apostoli Nunciatúra életmentései a német megszállás idején, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 32. 2020. 1–2. sz. 48.
  • Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról, Nagy Iván könyvek 16. Balassagyarmat, 2006. 99.

Internetes adatbázisok


Levéltárak

  • Nationaal Archief Den Haag (NADH)
  • Az isztambuli holland nagykövet levele a londoni holland kormány külügyminiszterének, 1945. április 14. Nummer toegang: 2. 05. 80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  • United States National Archives (USNA)
  • Record Group 498: Records of Headquarters, European Theater of Operations, United States Army (World War II), Series: Case Files of Hungarian Helpers
  • USNA, 5701228, Box 1201, Folder 5.; Szalai Tibor Budapesten, 1946. június 8-án kelt levele. USNA, 5701228, Box 1202, Folder 34.
  • USNA, 5701228, Box 1201, Folder 5.
  • R. S. Taylor, a brit katonai misszió vezetőjének Budapesten, 1945. november 19-én kelt titkos levele. USNA, 5701228 Box 1201 Folder 1

Szerző

Pusztai Gábor

  1. ↑ Mintegy 240.000 holland katonának volt megjelenési kötelezettsége a német megszálló hatóságoknál, de ezeknek csak töredéke tett eleget a németek felszólításának. Így összesen, négy csoportban (tábornokok, Colditz-csoport, Stanislau-csoport, 1943-as csoport) 13.000 holland katona került német hadifogságba. Jong, Leo de: Het Koninkrijk der Nederlanden in de Tweede Wereldoorlog, deel 8. Gevangenen en gedeporteerden. ’s-Gravenhage, 1978. 125.
  2. ↑ Kok, Wim: Duitse officieren maakten we aan de lopende band, De Stem 1975. május 31., 17.
  3. ↑ Hendrik van den Bos 1901. július 6-án született a hollandiai Puttenben és a holland hadsereg századosaként esett német fogságba 1942. május 15-én Edeben. Két nappal később érkezett meg a Nürnberg-Langwasser melletti Oflag XIII B hadifogolytáborba és a 31649-es hadifogolyszámot kapta. Innen Stanislauba, a Stalag 371-es táborba szállították 1942. augusztus 8-án, majd 1944. január 17-én átvitték a Neubrandenburg melletti Oflag 67-es táborba. A háború után 1945. május 28-án tért vissza Hollandiába. Utász alezredesként ment nyugdíjba és 62 éves korában hunyt el Amersfoortban.
  4. ↑ Kokje, M. P.: Dagboek krijgsgevangenschap vanaf 15 mei 1942 tot 31 mei 1945 M. P. Kokje Kgf: 30105 https://usercontent.one/wp/krijgsgevangen.nl/wp-content/uploads/2021/08/Dagboek-Kokje-11-05-2020.pdf Letöltés ideje: 2022. december 20.
  5. ↑ Lásd a holland hadifoglyok elektronikus adatbázisát: https://krijgsgevangen.nl/zoekresultaten-21_db_vanaf_juli_1940/ letöltés ideje: 2022. december 20.
  6. ↑ Marinus Petrus van Hoof naplóbejegyzése szerint Van Amstel nem érte el a magyar határt. A határ előtt 15 km-rel fogták el, vagyis nem a magyar járőr adta őt át a németeknek. Hoppe, J. G. M. van: Dagboek van eerste-luitenant M. P. van Hoof Krijgsgevangene No. 31549. 38. lásd: https://usercontent.one/wp/krijgsgevangen.nl/wp-content/uploads/2021/08/Dagboek_MP_van_Hoof_online.pdf letöltés ideje: 2022. december 20.
  7. ↑ Lásd a holland hadifoglyok elektronikus adatbázisát: https://krijgsgevangen.nl/zoekresultaten-21_db_vanaf_juli_1940/ letöltés ideje: 2022. december 20.
  8. ↑ Macskásy, Pál: „…a sötétség tenger árja ellen…” Holland menekültek Magyarországon a második világháború alatt, in. Bernáth István (szerk.): Hollandból magyarra. Kultúrhistóriai tanulmányok és szemelvények, Budapest, Akadémiai Kiadó,1986. 202.
  9. ↑ Az isztambuli holland nagykövet levele a londoni holland kormány külügyminiszterének, 1945. április 14. NADH, Nummer toegang: 2. 05. 80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  10. ↑ Schandl, Catherine Eva: Swedish Gold, Magánkiadás, 2011. 26. A Lorilleux gyárat Pierre Lorilleux alapította Franciaországban, 1818-ban, a budafoki gyárat 1907-ben létesítette a cég (ma Budacolor Nyomdafestékgyár). 1933-ban hat holdas területe volt, és ötven ember dolgozott itt. Lásd: Magyar Grafikai Almanach, 1933. 187–190.
  11. ↑ Az isztambuli holland nagykövetnek, a londoni holland kormány külügyminiszteréhez írott, 1944. január 31-i levele. NADH, Nummer toegang: 2.05.80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  12. ↑ Macskásy, „…a sötétség tenger árja ellen…” 203.; Macskásy Pál: Fejezetek a második világháború alatt Magyarországra menekült szövetséges katonák életéből, in. M. Kiss Sándor (szerk.): Magyarország 1944. Fejezetek az ellenállás történetéből, Budapest, 1994. 94.
  13. ↑ Az isztambuli holland nagykövetnek, a londoni holland kormány külügyminiszteréhez írott, 1944. január 31-i levele. NADH, Nummer toegang: 2. 05. 80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  14. ↑ Báró J. W. De Vos van Steenwijk (1895–1940) holland diplomatát 1935-ben pekingi, 1940-ban budapesti holland nagykövetnek nevezték ki. Megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak 1940. április 30-án adta át, a németek tíz nappal később megtámadták Hollandiát. A követ 1940. július 18-án halt meg vakbélgyulladásban, egy budapesti kórházban. Özvegye két évvel később egy magyar arisztokratához ment férjhez és mivel ekkor Hollandia már német megszállás alatt volt, a háború alatt is Magyarországon maradtak. De Vos van Steenwijk fia, Godert Willem kiválóan megtanult magyarul és szintén diplomáciai pályára lépett, később (1983 és 1987 között) budapesti holland nagykövet lett. Lásd: Külügyi Közlöny, 1940. április 30. (4. szám), 57.; Provinciale Noordbrabantsche en ’s-Hertogenbossche Courant, 1940. július 19. 5.; Heldring, J. L.: Een dissidente diplomaat, NRC Handelsblad, 1997. május 23., 7.; NN: Sajtótükör, Magyar Hírek, 1986. július 17., 11.
  15. ↑ Szabó Imre és felesége 2003-ban az izraeli Jad Vasem Központtól a Világ Igaza elismerést kapta.
  16. ↑ Pückel egy ideig Csűrösnél bujkált. Csűrös László mérnök, Csűrös Piroska öccse, miniszteri tanácsos és a kőbányai Siemens Schuckert Művek mérnöke volt. Az 1930-as években a Műegyetemi Rádió Klub főtitkára. Lakásán az angolok számára fegyvereket, robbanóanyagot rejtegetett és több alkalommal segített az angol hadifogoly Clement hadnagy rádiójának javításában, illetve annak elrejtésében, valamint iratok hamisításában, pecsétek beszerzésében is. Lásd: USNA, 5701228, Box 1201, Folder 5.; Szalai Tibor Budapesten, 1946. június 8-án kelt levele. USNA, 5701228, Box 1202, Folder 34.
  17. ↑ Szalai adatai szerint a szövetséges tisztek és külföldi állampolgárok mellett 1500-2000 magyar állampolgárt is elláttak hamis papírokkal és úgynevezett „védlevéllel”. Szalai Tibor Budapesten, 1946. június 8-án kelt levele. USNA, 5701228, Box 1202, Folder 34.; Szita Szabolcs: A budapesti Apostoli Nunciatúra életmentései a német megszállás idején, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 32. 2020. 1–2. sz. 48.
  18. ↑ Aben, Henk: De stille oorlog van Wilhelm Pückel, Algemeen Dagblad 1987. január 3., 36.; Szalai Tibor Budapesten, 1946. június 8-án kelt levele. USNA, 5701228, Box 1202, Folder 34.
  19. ↑ Kapronczay Károly: Refugees in Hungary. Shelter form Storm during World War II. Toronto–Buffalo, 1999. 202.
  20. ↑ Kapronczay: Refugees,3.
  21. ↑ Ritter László: Szöktetés a szerájból? Rubicon, 28. évfolyam, 5. szám (2017. május), 62-63.
  22. ↑ Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról. Nagy Iván könyvek 16. Balassagyarmat, 2006. 99.
  23. ↑ Just a Nárcisz utca 23 szám alatti villában bújtatta az angol és holland hadifoglyokat. U.S. National Archives, Record Group 498: Records of Headquarters, European Theater of Operations, United States Army (World War II), Series: Case Files of Hungarian Helpers, (továbbiakban USNA) 5701228, Box 1201, Folder 5.
  24. ↑ Szelevényi Haraszti Gábor ügyvéd Smit katonai megfigyeléseket végző ügynöke, a lengyel menekült katonatiszt, Jerzy Waciorski irányítása alá tartozott. Haraszti 1944 áprilisában elhagyta Magyarországot. Először a jugoszláv partizánok között, majd a britek jóvoltából kiképzést kapott. Visszatért Magyarországra és a török követségen bejutott Kállay Miklóshoz és közölte, ki akarják szöktetni az országból. A tervből nem lett semmi. A britek utasítását követve 1945 márciusában jelentkezett a szovjeteknél. Letartóztatták és a Szovjetunióba szállították. Halálának helye és ideje ismeretlen. Kállay, 2012. 216.; Ritter: Szöktetés, 62–63.; Schandl, 2011. 6.
  25. ↑ Zerkowitz Pétert és bátyját Bajorországban szabadították ki az amerikai csapatok. Hazatértük után mindketten megkapták a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, Pétert őrnaggyá léptették elő. 1947-ben Oszkárt kémkedés vádjával letartóztatta az AVH, majd átadták a szovjeteknek. A szibériai Irkutszk melletti Gulág-táborban halt meg 1948-ban. Péternek amerikai segítséggel sikerült átszöknie Ausztriába és eljutott az USA-ig, ahol letelepedett. http://zerkoi.freeweb.hu/zerkowitzpeter.htm letöltés ideje: 2022. december 30.
  26. ↑ Schandl Károly budapesti ügyvéd a SIS, illetve a MI9 (fogva tartott katonák megszöktetésére specializálódott brit hírszerző egység) ügynökének, Haraszti Gábornak a csoportjába tartozott. Schandlt Van der Waals-szal együtt fogták el a szovjetek, átadták a kémelhárításuknak, a SZMERS-nek (Szpecialnije Metodi Razoblacsenyija Spionov, azaz Különleges Módszerű Kémelhárítás, időnként allegórikusan haszálták a Szmerty Spionam! vagyis „Halál a kémekre!” elnevezést is) és őt is egy moszkvai börtönbe zárták, ahonnan egy szibériai táborba került. 1956 májusában engedték szabadon, hazatért Magyarországra, ahol újabb négy hónap börtön várt rá. 1956 szeptemberében került szabad lábra. A forradalom napjai alatt átszökött Ausztriába, majd onnan Angliába. Egy évvel később Kanadába emigrált. https://www.raoul-wallenberg.eu/testimony/karoly-william-schandl Letöltés ideje: 2023. január 02.
  27. ↑ R. S. Taylor, a brit katonai misszió vezetőjének Budapesten, 1945. november 19-én kelt titkos levele. USNA, 5701228 Box 1201 Folder 1
  28. ↑ Schandl, Chaterina Eva: The Sword of the Turul, Magánkiadás, 2005. 8.
  29. ↑ Más források szerint ekkor 163 fogoly szökött meg. Lásd: Koning, B.: De Wereldoorlog (1939-1945). Den Haag, [1948], 214.
  30. ↑ Hoffmann, Hans: Vrijuit, Het vrije volk 1975. január 18., 23.
  31. ↑ Singor nevét a követ hibásan Zinkhorstnak írta, a végén kérdőjellel, tehát ő sem volt benne biztos, de ilyen nevű hadifogoly nem volt Stanislauban. Az isztambuli holland nagykövet levele a londoni holland kormány külügyminiszterének, 1945. április 14. NADH, Nummer toegang: 2.05.80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  32. ↑ y külügyminiszterének, 1945. április 14. NADH, Nummer toegang: 2.05.80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  33. ↑ NN: Hongaarse onderscheiding voor Oud-Middelburger, Provinciale Zeeuwse Courant, 1948. január 21., 1.; NN: Hongaarse vrijheidsorde voor dappere Nederlandse officier, De Nederlander, 1948. január 22., 4.; NN: Nederlands kapitein ontvangt hoogste onderscheiding van Hongarije, Arnhemsche Courant, 1948. január 22., 2.; NN: Nederlandse kapitein zat de Duitsers aan de Donau dwars, De Noord-Ooster, 1948. január 22., 1.
  34. ↑ NN: Nederlands kapitein ontvangt hoogste onderscheiding van Hongarije, Arnhemsche Courant, 1948. január 22., 2.; MTI, 1948. február 7.
  35. ↑ NN: Lt.-Kol. J. J. Singor ontvluchtte Duitsers door een souffleursgat, Nieuwe Eindhovense Krant, 1964. január 7., 4.
  36. ↑ Az isztambuli holland nagykövet levele a londoni holland kormány külügyminiszterének, 1945. április 14. NADH, Nummer toegang: 2. 05. 80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  37. ↑ Loo, P. E. van: Sybren van der Pol, De Schakel, 21. évfolyam, 87. szám (2000. október), 7. Sajnálatos módon a szerző, Van Loo, megemlékezésében összekeveri Budapestet Bukaresttel.
  38. ↑ NN: Benoemingen, Ontslagen, Nederlandse Staatscourant, 1949. november 4., 2.; NN: Uitreiking brevetten stafbekwaamheid, Het Binnenhof, 1956. augusztus 23., 5.
  39. ↑ NN: Benoemingen, De Tijd, 1969. április 2., 6.
  40. ↑ A Magyar Függetlenségi Mozgalom németellenes szervezet volt, mely Magyarország mihamarabbi kiválását szerette volna elérni a világháborúból. Szent-Iványi Domokos (1898-1980) vezetésével jött létre a német megszállás, 1944. március 19. után.
  41. ↑ Sárhidai Gyula–Macskásy Pál: Elloptak egy He 111-et, Top-Gun, 1992. október, 8–9.
  42. ↑ Sárhidai–Macskásy: Elloptak, 8–9.
  43. ↑ Van der Pol, Singor és Bentinck mint nyugalmazott főtisztek 1992-ben az ukrán kormány meghívására részt vettek egy kijevi ünnepségen, ahol az UPA (Ukrán Felkelő Hadsereg) alapításának 50 éves jubileumát ünnepelték. Hagers, Jos: Nederlandse strijders eregast in Kiev, De Telegraaf, 1992. augusztus 6., 7.
  44. ↑ Jong: Het Koninkrijk, 149.
  45. ↑ Az isztambuli holland nagykövet levele a londoni holland kormány külügyminiszterének, 1945. április 14. NADH, Nummer toegang: 2. 05. 80, Minsterie van Buitenlandse Zaken te Londen, Inventarisnummer: 1429.
  46. ↑ Forrás: holland hadifoglyok elektronikus adatbázisa: https://krijgsgevangen.nl/zoekresultaten-21_db_vanaf_juli_1940/ letöltés ideje: 2022. december 20. A listában nem szerepel az a három holland hadifogoly, akiknek 1944 áprilisában sikerült Moldávián keresztül Magyarországra eljutni és Debrecenben bujkáltak, amíg a Vörös Hadsereg a városba nem érkezett. Lásd erről: Kapronczay: Refugees, 202.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Holland_hadifoglyokat_segítő_református_akciók_Magyarországon_a_második_világháború_alatt&oldid=1222”