Bibliaolvasás
A reformáció summája
A reformáció tanításának összefoglalása az „öt sola”. Ezek a hitújítás alaptételeit foglalták össze: sola Scriptura (egyedül a Szentírás), sola fide (egyedül a hit által), sola gratia (egyedül kegyelemből), sola Christus (egyedül Krisztus), sola Dei gloria (egyedül Istené a dicsőség). Az „egyedül a Szentírás” kijelentésre alapozva a reformáció célkitűzésévé tette, hogy minden embernek el kell olvasnia a Bibliát. A reformáció az ideális olvasó embert olyan hívőként képzelte el, aki rendszeresen olvassa a Szentírást, illetve ha nem elég művelt ahhoz, akkor a katekizmusokat. Ezért az egyházi év vasár- és ünnepnapjaira rendelt evangéliumi és apostoli levél részletek, az úgynevezett perikópa rendszer alapján készült prédikációk, vagyis postillás kötetek forgatását igyekezett a lehetőségekhez képest felváltani a teljes szentírási könyveket végig magyarázó prédikálás gyakorlatával, illetve az alkalmi textusválasztással. Ennek ellenére a posztillázás szokása még száz-százötven évig fennmaradt. A reformáció az úgynevezett intenzív olvasás támogatójává vált: a Szentírás folyamatos újra olvasása lett kívánatos. Ennek köszönhetően születtek olyan rekordok, hogy az emberek az életük során a Bibliát több tucatszor is elolvasták, viszont más könyveket nem vettek a kezükbe.
A könyvnyomtatás
A reformátorok célja az volt, hogy a teljes népességgel megismertessék a Szentírást. Ehhez óriási segítséget nyújtott a számukra a könyvnyomtatás elterjedése. Luther egyenesen Isten legnagyobb adományának nevezte Gutenberg találmányát. Mind Kálvin, mind Luther tudatosan támaszkodott a nyomtatás mediális hatására: ki kívánták használni azt az erőt, amely a sokszorosítás által sokkal több emberhez juttatta el a Bibliát és más vallási szövegeket. Mindkét reformátor aktív kapcsolatokat ápolt a könyvkereskedelem képviselőivel, és új műveik megjelenését igyekeztek az eladás szempontjából kedvező időben piacra dobni. Több adat is azt igazolja, hogy Magyarországon a kora újkori közgondolkodás összekötötte a reformációt az olvasással. A váradi Biblia szövegének gondozója, id. Köleséri Sámuel a könyvnyomtatás és a reformáció kapcsolatát egy olyan isteni segítségnek tartotta, amely által az igaz hit tanai sokkal több emberhez eljutottak, mint a könyvnyomtatás feltalálása előtt.
Az olvasás forradalma
A kutatás jelenlegi álláspontja szerint a reformáció olvasásforradalma hazánkban valójában felemás eredményeket hozott. Péter Katalin szerint a bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon nem valósult meg. De 16-17. századi magyar nyelvű bibliafordításaink: Komjáthy Benedek, Szent Pál levelei, 1532; Pesti Gábor, Újszövetség, 1536; Heltai Gáspár közel teljes, részletekben megjelent fordítása, 1550-1565; a Melius Juhász Péter által lefordított számos teljes bibliai könyv (1565-1567) után a Vizsolyi Biblia, 1590 és annak javított kiadásai: Szenci Molnár Albert 1608 és 1612; az Amszterdami Biblia, 1650; a Váradi Biblia 1660-61 és Tótfalusi Kis Miklós aranyos Bibliája, 1685, valamint Káldi György katolikus fordítása, 1626 és 1732 összesen, mintegy tíz-húszezer biblia példányt jelenthettek. A 18. században a cenzúra akadályozta a protestánsokat abban, hogy hazai földön nyomtassák ki a Szentírást.
Annak ellenére tehát, hogy a könyvnyomtatás lehetővé tette a sokszorosítást, Magyarországon a kora újkorban nem tudtak annyi Szentírást nyomtatni, hogy minden embernek legyen saját Bibliája, ezért a református egyház a közösségi bibliaolvasást is támogatta. A koraújkorban megjelent bibliakiadások többsége nagy, fólió méretű volt, vagyis azokat eleve közösségi olvasásra szánták, mert fizikai képtelenség lett volna olvasóállvány nélkül használni azokat. A korabeli metszeteken fennmaradt ábrázolások szerint ezeket a pulpitusokat úgy használták, hogy egy valaki elé állt az állványnak, és körülötte emberek csoportja hallgatta a felolvasást. Csak a kisméretű kiadások voltak arra alkalmasak, hogy azt egyénileg olvassák.
Az olvasás módja
A közösségi olvasás természetes módja volt a kora újkori ember informálódási szokásainak, mert a hírek, a törvények és az irodalmi művek is így terjedtek. Ráadásul az olvasás többnyire hangos volt, a néma olvasás csak a 18. század végén lett általános. A reformáció tanításai is inkább a szóbeliségen keresztül terjedtek el, hiszen mind a prédikáció, mind a templomi éneklés szóbeli műfajnak számított. Jól mutatja ezt, hogy az új egyházi énekek dallamvilága jelentős része világi dalokból került át templomi környezetbe. A régi magyar irodalom meghatározó műfaja éppen ezért az énekvers volt, amelyet sokszor énekelt igének tekintettek. Különösen igaz ez a Szenci Molnár Albert által lefordított genfi zsoltároknak az 1640-es évektől a gyülekezetekben általánosan elterjedt használatára. Az énekvers átmenetet képzett a szóbeli és az írott művek között, mivel annak létezett írott és énekelt változata is. A protestáns liturgia meghatározó részévé vált a templomi biblia(fel)olvasás. Általánosan elterjedt, hogy az emberek a Bibliát hallgatni mentek templomba.
Házi istentiszteletek
Annak ellenére, hogy Magyarországon hosszú évszázadokig nem volt elegendő számú Biblia ahhoz, hogy minden családba eljuthasson az, a források azt mutatják, hogy a református közösségekben a bibliaismeret magasabb volt a katolikus csoportokhoz képest. Minden bizonnyal hozzájárult ehhez, hogy a koraújkorban sokkal többször kiadták nyomtatásban Károlyi Gáspár fordítását, míg a katolikus Káldi György fordítása 1800-ig csak néhányszor jelent meg.
Továbbá, hogy a házi istentiszteletek tartását már a 17. század közepétől a puritán szellemben tanító lelkészek is ajánlották. Például Mikolai Hegedüs János: Az istenes cselédeknek lelki prebendájuk (járandóságuk), 1648. Köleséri Sámuel az Értelmes katekétizálásnak szükséges volta című munkájában, 1683-ban szép dolognak tartja ezeken az alkalmakon a Bibliában lévő nevezetesebb históriák megismertetését is. A 18-19. század folyamán már elterjedt gyakorlattá vált a házi istentiszteletek keretében is a bibliaolvasás. 1751-ben Piskárkosi Szilágyi Sámuel a bibliaolvasás támogatására egy útmutatót is kiadott.
A rendszeres közösségi olvasás a néphagyomány részéve tette a református falvakban a Bibliát. Az iskolai oktatásnak is kötelező része volt ekkor a bibliaolvasás, így a diákokon keresztül is eljuthattak a Szentírás tanításai a társadalom legalsóbb rétegeibe. Még a református egyház által apokrifnak tekintett szövegek is ismertek voltak: A 17. században Bodrogolasziban egy verekedés kapcsán felvett tanúvallomás a Judit könyvében szereplő asszír Holofernesz lefejezését idézte föl.
Szakirodalom
BARCZA József, SZIGETI Jenő: A Szentíras jobb és pontosabb megismeréséért, Theologiai Szemle 1985, 341–342.
CZEGLÉDY Sándor: A Vizsolyi Biblia a XVII. századi magyar református igehirdetésben, in BARCZA József. (szerk.): Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára, Bp., MRE Zsinati Irodájának Sajtó Osztálya, 1990, 137–153.
CSŰRY Bálint: Károlyi Gáspár bibliafordítása és a magyar népnyelv, in: VASADY Béla (szerk.): Károlyi emlékkönyv, Bp., Bethlen, 1940, 112–122.
DIENES Dénes: A bibliaolvasás protestáns gyakorlatának példái a 17. században, in: MONOK István, NYERGES Judit (szerk.): Ércnél maradandóbb, Bp.,–Vizsoly, 2006, 31–42.
Uő, MONOK István: I.Rákóczi György a könyvgyüjtő bibliaolvasó, Ismertetőfüzet, I. Rákóczi György Újszövetségének hasonmás kiadásához a Vizsolyi Biblia megjelenésének 425. évfordulójára, Sárospatak, Hernád, 2015.
FABINYI Tibor: A Biblia szerepe a protestánsok műveltségenek kialakulásában, Theologiai Szemle 1985, 343–344.
FEKETE Csaba: Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem… Theologiai Szemle, 1985, 345–347.
GÁBORJÁNI SZABÓ Botond, Biblia és olvasás, in HELTAI János, GÁBORJÁNI SZABÓ Botond (szerk.): Biblia Sacra Hungarica. A könyv, „mely örök életet ad”, Bp., OSZK, 2008, 57–70.
GILMONT, Jean-François: A reformáció és az olvasás, in Guglielmo CAVALLO, Roger CHARTIER (szerk.): Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, Bp., Balassi, 2000, 239–267.
GYŐRI L. János: A Biblia hatása a kora újkori Magyar irodalomra és közgondolkodásra – református példák tükrében, Uő: Református identitás és magyar irodalom, Bp., Kálvin, 2015, 37–48.
HEGYI Ádám: A reformáció olvasásforradalma, Irodalmi Magazin 13(2025), 60–67.
MÁRKUS Mihály: Bibliaolvasás a személyes kegyesség érdekében, Theologiai Szemle 1985, 344–345.
OLÁH Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban, Egyháztörténeti Szemle, 15(2014/3), 8–23.
PÉTER Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. században, Századok 119(1985/4), 1006–1028.
PETTERGEE, Andrew: Calvin and Luther as Men of the Book, in Karen E. SPIERLING (ed.): Calvin and the Book. The Evolution of the Printed Word in Reformed Protestantism, Vandenhoeck–Ruprecht, 2015, 17–32.
PISKÁRKOSI SZILÁGYI Sámuel: A Szent Írásnak épületes és idvességes olvasására oktató Tanáts-adás, Debrecen, 1751.
ZSINDELY Endre: Egymással összefüggő és egymást kiegészítő jelenségek, Theológiai Szemle 1985, 338–340.
