Báthori Gábor (1755–1842)

Báthori (Báthory) Gábor (Solt, 1755. január 26. – Nagykőrös, 1842. február 12.) református lelkész, dunamelléki református püspök, a pesti egyház (ma: a Budapest–Kálvin téri Református Egyházközség) újraalapítója és templomépítő lelkésze, egyházi író.

Báthori Gábor a tizennyolcadik század végétől a tizenkilencedik század közepéig a haza fővárosában, Pesten gyülekezetalapító, valamint dunamelléki püspöki egyházszervező munkájával és egyházi írói és tudományos tevékenységével meghatározta és formálta a tizenkilencedik században új lehetőségeket kapó és átalakuló, egységesülő magyar református egyházat.

Korai évei és tanulmányai

Solton született, szülei: nemes Báthori Ferenc solti főjegyző és nemes Pinthér Judit. Elemi tanulmányait szülővárosában, Solton végezte, majd 1768-tól a kecskeméti református gimnáziumba, 1775-től a debreceni református kollégiumba járt, ahol két éven át 1782-től praeceptor, a poétikai és a logikai osztály tanítója is volt. 1785-ben a debreceni kollégiumban senior. Hazai iskolái után három esztendőn át külföldi tanulmányokat folytatott. Először Bécsbe ment, majd 1786 októberében indult Bécsből több társával együtt Marburgba, ahol csaknem egy évet töltött. Hollandiai tanulmányainak tervét feltehetőleg a belgiumi politikai zavarok akadályozták meg. 1787 szeptemberében Erlangenbe utazott, ahol 1788 májusáig tartózkodott. Három évnyi peregrináció után „rakott méh módjára” tért haza.[1]

Lelkészi szolgálata, a pesti gyülekezet szervezése, templomépítés

Báthori Gábor külföldi tanulmányai után 1789-től három éven át Tason, 1792-től négy éven át Dunapatajon lelkipásztori szolgálatot látott el. 1796-tól a reformáció korában létezett, majd újraalapított pesti református egyház szervező lelkipásztora. Báthori Gábor működésének történelmi jelentősége összefüggött az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, református vallásúakat is vonzó, a haza többnemzetiségű és többnyelvű fővárosában végzett gyülekezet- és egyházszervező és templomépítő munkásságával. A pesti szervezőlelkészi szolgálatra feltehetően Ráday Gedeonnal való ismeretsége miatt kérték fel. Báthori a felkérést először el akarta utasítani, hiszen a nagy feladat nagy anyagi és létbizonytalanságot jelentett.[2] A korabeli egyházkormányzásban részt vevő főnemesek Báthori Gábor emberi, társadalmi, politikai konzervativizmusa miatt dönthettek a dunapataji pap pesti meghívása mellett, akinek a feladata a pesti egyház „feltámasztása” és a pesti templom megépítése volt.[3] A pesti (ma: Kálvin téri) templom, a „haza templomának” felszentelésére 1830-ban került sor.[4]

„Hamvaiból egy phoenixet feltámasztani, országunk’ szívében a’ reformált vallás’ sok évek lefolyta alatt bedugult forrását újjolag kifakasztani; Pesten, a’ haza’ fővárosában, a’ helvetiai hitvallás szerinti istentiszteletet, ’s egyházat, elavult ’s szinte elfelejtett düledékeiből újra felállítani: ez volt ama nagy feladat, melly feloldatását, – ez volt a’ dicső, de akadályteljes terv, melly létesűlését csak a’ nagy Bátory’ csüggedést nem ismert lélekerejétől várhatá.”[5]

„A nagy szellemhez méltó pályatér volt ez! A töretlen utat fénypályává egyengetni, az akadályok seregét legyőzni, a haza fővárosában a ref. Sionnak oltárt emelni: az akkori körülmények között – bátran mondhatni – egyedül csak az ő bölcsesége, tántorithatlan buzgósága s kimerülni nem tudó erélye volt képes! Elébb helyről-helyre vándorolva tartatott az isteni tisztelet hosszu éveken kereszül, mignem 1830-ban az uj pompás templom felszenteltették!”[6]

Felesége és kecskeméti professzor fia 1837. évben történt elhalálozása után újabb csapásként élte meg az idősödő püspök 1838-ban a pesti nagy árvíz pusztítását. A pesti eklézsia hatalmas károkat szenvedett, a parókia összeomlással fenyegetett, Báthori a templomtoronyban kényszerült lakni. 1838-ban lemondott a pesti lelkészségről, és fiához, ifj. Báthory Gáborhoz költözött Nagykőrösre, onnan igazgatta az egyházkerületet egészen haláláig. A pesti gyülekezetben utódja Török Pál lett. Báthori Gábor püspök Nagykőrösön hunyt el 1842. február 12-én, itt temették el. A pesti (Kálvin téri) templom kriptájába később szállították át földi maradványait.

Egyházi tisztségei

1796-tól egyházkerületi aljegyző, 1805-től a pesti egyházmegye esperese, 1805-ben Pozsonyban országgyűlési prédikátor. 1808-tól a dunamelléki egyházkerület főjegyzője püspökutódlási joggal: a szuperintendensi (püspöki) szék megürülése esetén választás nélkül az egyházkerület püspöki tisztsége rá száll. Tormási (Tormássy) János szuperintendens halála után, 1814-től Báthori Gábor a dunamelléki egyházkerület püspöke, beiktatását Benedek Mihály tiszántúli szuperintendens végezte 1814. október 30-án Tason, Báthori első lelkipásztori szolgálati helyén. Püspöki szolgálatát haláláig, 1842-ig látta el.

Dunamelléki püspök

Püspöki szolgálatának kezdetéhez kötődik egy évszázad kényszerű kihagyás után az átfogó egyházkerületi vizitáció megszervezése 1816 és 1819 között. A vizitáció előtt kiküldött kérdőív, valamint a lelkipásztorok válaszának jó része megtalálható a dunamelléki református egyházkerület levéltárában. Báthori Gábor a vizitációk alkalmával és egész egyházvezetői szolgálata idejében kiemelt figyelmet fordított a lelkipásztorok képzettségére, műveltségére, önképzésének szükségességére, megélhetésére, tisztességes öltözetére, szolgálatra való felkészülésükre, hogy „mind tudományuk ’s erkölcsük által magokat valóban tiszteletesekké tegyék.”[7] A lelkészképesítő vizsgákat a kor követelményeihez igazította, valamint a lelkészek felszentelését ünnepélyesebbé tette. A vizitáció felmérte az adott egyházközségek állapotát, vagyonát, helyzetét, gondjait, az egyházközség szerveződését, az helyi iskola működését.

Családja

Felesége Hajós Éva volt, akit 1792. november 19-én jegyzett el, majd 1793. január 15-én vett feleségül. Gyermekeik: 1. Julianna (1794. február 5.) 2. Mária (1795. december 5., elhunyt Pesten, 1798. szeptember 20-án) 3. Gábor (1798. január 23. elhunyt 1872. november 2-án), későbbi dunaszentgyörgyi, fülöpszállási, nagykőrösi lelkész, a kecskeméti egyházmegye esperese, végül miniszteri tanácsos. 4. Mária (1799. november 1.) 5. István (1802. szeptember 13., elhunyt 1837 októberében), későbbi dömsödi lelkész, majd a kecskeméti lelkészképző intézet professzora. Felesége, Hajós Éva 1837. december 20-án hunyt el.[8]

Teológiai álláspontja, tudományos működése

Báthori Gábor életművét szinte lehetetlen egyértelműen a 19. század valamelyik teológiai irányzatához sorolni, ugyanis műveltsége és személyiségjegyei erőteljesen a 18. században gyökereznek. Az ortodoxia és a teológiai racionalizmus egymással konkuráló 19. századi irányzatai között Báthori Gábor leginkább az észszerű ortodoxiához sorolható, miközben prédikációi, temetési beszédei, ezek felépítése és nyelvezete, egyházkormányzói tevékenységének ideáljai erőteljesen a későbarokk nyomait hordozzák. A nagyváradi Biblia 1805. évi pesti kiadása Báthori Gábor javításaival látott napvilágot. Az 1791. évi budai zsinat után részt vett a magyarországi egyházkerületek első, egyetemes és egységes, 1806-os reforménekeskönyv anyagának válogatásában. A zsinat által kitűzött liturgiaegységesítési folyamatok nem értek célt, így a 19. század első évtizedeiben újabb egyházkerületi ágendák jelentek meg. Jelentőséggel bír Báthori Gábor 1796-tól, pesti lelkészi szolgálatának kezdetétől írt, kéziratban fennmaradt ágendája,[9] amelyet az általa püspökként szolgálatra kibocsátott lelkészjelöltek sok esetben részben vagy egészben lemásoltak, ugyanis a lelkipásztori szolgálat megkezdésekor saját ágendával kellett rendelkezniük. Az ágenda a kor gyakorlatának megfelelően szertartási beszéddel (tanítással) együtt a keresztelés és az úrvacsora kiszolgáltatásának rendjét, az úrvacsora betegnek való kiszolgáltatásának rendjét, a házasságkötés szertartását, a beteglátogatás rendjét, a szülés utáni egyházkelés szertartását, a eklézsiakövetés (bűnbánattartás) rendjét, néhány imádságot és egy német nyelvű keresztelési szertartást tartalmaz. Báthori Gábor kéziratos hagyatékából rekonstruálható még az általa tartott lelkészszentelés és beiktatás rendje, a templomszentelés liturgiája. Báthori Gábor 1817-ben a reformáció 300. évfordulója alkalmából kapta meg a göttingeni egyetem teológiai fakultásától a teológiai doktori címet. 1822-ben név nélkül jelent meg a katolikus-protestáns unió kapcsán a keresztyén toleranciáról Pesten elmondott és név nélkül megjelentetett, majd számos utánnyomást megért két prédikációja, amely számos utánnyomást ért meg. A prédikációk jelentős visszhangot és vitát váltottak ki. A prédikációk miatt a rozsnyói püspök feljelentése nyomán sajtóper indult.

Főbb művei

Emlékezet kövekkel megrakott Temető Kert, vagy olly Halotti Prédikátziók, mellyeket külömb’ külömb’ helyeken, ’s időben elmondott BÁTHORI Gábor, a’ Theologia’ Doctora, a’ Helv. Vallástételt tartó Dunán innen lévő Megye Superintendense, a’ Pesti Ekklésia’ Lelki Pásztora. Pest, 1820.

Emlékezet kövekkel megrakott Temető Kert, vagy olly Halotti Prédikátziók, mellyeket külömb’ külömb’ helyeken, ’s időben elmondott BÁTHORI Gábor, a’ Theologia’ Doctora, a’ Helv. Vallástételt tartó Dunán innen lévő Megye Superintendense, a’ Pesti Ekklésia’ Lelki Pásztora. Második kötet. Pest, 1820.

[BÁTHORI Gábor]: Az evangeliomi keresztyén tolerantzia két prédikátziokban előadva. Pest, 1822.

Irodalom

BENDA Kálmán: A pesti gyülekezet újraéledése, in: Kálvin téri tanulmányok, Budapest, 1983, 25-37.

PAP Ferenc (szerk.): Illés lelkével. Tanulmányok Báthori Gábor és Dobos János lelkipásztori működéséről, Budapest, KRE – L’Harmattan, 2012.

SZATMÁRI Judit: Báthori Gábor, a gyülekezetalapító és templomépítő prédikátor, Protestáns Szemle 65 (12) (2003/4), 174-183.


Szerző

Pap Ferenc

  1. ↑ Ifj. Báthory Gábor nagykőrösi lelkész 1842. február 15-i bejegyzése, in A’ Nagy Kőrösi Helvét hitvallású gyülekezet / Meghaltak neveit tartalmazó Anya könyve. / Az 1835ik év végeig. / Az 1835ik év elején, Nánási Fodor Gerson egyházkerűleti fö Jegyzö, és Csapai Péter e. megyei ülnök. / Ugyan ezen év utolján Báthori Gábor egyházkerűleti al Jegyzö és ülnök, és Csapai Péter / végre az 1842ik évtöl az 1854ik év végeig, egyedűl magának Báthori Gábornak, fö esperestnek, és egyházkerűleti fö Jegyzőnek, végre helyettes Superintendensnek, Prédikátorságában. [Nagykőrösi Református Egyház 7. számú anyakönyve. Halotti anyakönyv 1835. jan. 1-től 1854. december 31-ig]
  2. ↑ SZATMÁRI Judit: Báthori Gábor, a gyülekezetalapító és templomépítő prédikátor, Protestáns Szemle 65 (12) (2003/4), 174-183, 176.
  3. ↑ BENDA Kálmán: A pesti gyülekezet újraéledése, in: Kálvin téri tanulmányok, Budapest, 1983, 25-37, 29.
  4. ↑ SZATMÁRI: Báthori Gábor, 175.
  5. ↑ Halotti beszédek, mellyek néhai Főtiszteletű Idősb Báthory Gábor Úrnak, a’ Helv. Hitv. Dunamelléki Egyházkerület Superintendensének, a’ Pesti Ref. Gyülekezet fő Lelki-pásztorának, Sz. Hit-tudomány Tanárjának, T. N. Pest Vármegye’ Tábla-birájának utolsó tisztességtételekor N. Kőrösön 1842-ik évi Télutó 15-kén tartattak. Kecskemét, 1842, 29-30.
  6. ↑ SZENTKÚTY KISS Károly – KÁLMÁN Farkas – BIERBRUNNER Gusztáv (szerk.): Új Magyar Athenás. Budapest, 1882, 36.
  7. ↑ Halotti beszédek, 36.
  8. ↑ PAP Ferenc: Báthori Gábor (1755-1842) liturgiai öröksége és a pesti egyház ágendája (1796) a korszak összefüggésében, in: Pap Ferenc (szerk.): Illés lelkével. Tanulmányok Báthori Gábor és Dobos János lelkipásztori működéséről, Budapest, KRE – L’Harmattan, 2012, 11-201, 24, 33.
  9. ↑ Közölte: PAP: Báthori Gábor, 117-153
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Báthori_Gábor_(1755–1842)&oldid=577”