RefWiki

Az Országos Református Szabad Tanács (ORSZT) vagy másik, közismert nevén a nyíregyházi szabad tanács, Bereczky Albert és Békefi Benő fémjelezte református egyházi mozgalom volt, amely a felszínen, a református egyház evangéliumi megújulását és ennek alapján külsődleges reformokat, például a felelős egyháztagság kialakítását, az egyházkormányzatban a presbiteriális elvek erősebbé tételét, a „szabad egyház szabad államban” elv érvényre juttatását, az egyházi önfenntartás kialakítását hangoztatta; ugyanakkor a gyakorlatban, a Ravasz-féle egyházkormányzat lejáratására, az egyháztársadalom – akár az egyházszakadás esélyétől sem visszariadó – megosztására, és végeredményben egy egyházi ellenzék kialakítására és a hatalom átvételére tett kísérlet volt. Az ORSZT végül két nyíregyházi ülésszakot tartott ( 1946. augusztus 14–17. között, valamint 1947. március 26–28-ig), a tervbe vett harmadik ülésszakra már nem került sor.

Az ORSZT megindításának háttere

A világháború után, a szovjet megszállók támogatásával lépésről-lépésre kiépülő pártállami berendezkedés egyre sűrűsödő jeleit látva, a református egyháztársadalom és annak vezetői is felismerték, hogy az egyház életét és a társadalomban betöltött szerepét nem lehet az addig megszokott keretek között folytatni. Sok korábban felvetődött egyházügyi kérdés – mint például az egyházi földek kérdése, az egyházi önfenntartás, az egyház munkássághoz való viszonya, az egyház és állam viszonyrendszere, a kötelező hittanoktatás és az egyházi iskolák arányának kérdései – már a 19. század végétől megjelentek és viták tárgyát képezték az egyházon belül. Az egyház belső és külső megújulásának szükségességét senki sem tagadta, de annak tartalmi kérdéseiben nem volt konszenzus, különösen az egyháznak a kiépülő szocialista társadalmi renddel kapcsolatos viszonyát illetően.

Az ORSZT kezdeteit a református egyház Egyetemes Konventjének missziói bizottsága által, 1945 októberében megszervezett háromnapos konferenciában találhatjuk meg, amelyet a konvent az egyház evangelizációs szolgálatának megvitatására rendezett, melyen az evangelizáción túl, az egyház általános megújulása kapcsán is elhangzottak kérdések és megoldási javaslatok. A konferencián, egy főleg fiatal lelkészekből álló bibliakör tagjai elhatározták, hogy a konventi kereteken kívüli, újabb összejövetelt szerveznek, amelyet 28 fő részvételével 1945. november 27–29. között tartottak a pasaréti gyülekezetben. A résztvevők főleg Budapestről (18 fő) és környékéről érkeztek, de Debrecenből, Dorogról, Veszprémből is képviseltették magukat néhányan. Jelen volt Békefi Benő nyíregyházi lelkipásztor is, aki előkészítette a konferencia vitaanyagát. A párbeszéd később a Békefi vezette Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságának lapjában, a Magyar Református Ébredés lapjain folyt tovább és egy újabb, nagyobb volumenű személyes találkozó megszervezéséhez vezetett 1946. augusztus 14–17. között Nyíregyházán.

Az ORSZT céljai

Az az első, 1946 augusztusi Szabad Tanács kapcsán még mindenképpen elmondható, hogy több mint 350 résztvevőjének jó részét valóban az egyházi belső megújulás és az új társadalmi és politikai viszonyok közti őszinte útkeresés hozta egybe. A konferencia öt bizottságban és az ún. Általános Bizottságban végezte munkáját, mely utóbbiban olyan kérdésekben próbáltak konszenzusra jutni, amelyekről az egyes bizottságokban viták alakultak ki.

A bizottságok elnevezései és témái a következők voltak: 1. „Az Ige az egyházban” (Igehirdetés, lelkipásztorok, teológiai tudományosság); 2. „Az egyház és a jövő nemzedék” (család, gyermeknevelés, oktatás, ifjúsági misszió, internátusok fontossága); 3. „Az egyház intézményes élete” (felelős egyháztagság, konfirmáció és szentségek, egyházfegyelem); 4. „A gyülekezet élete és szolgálata” (diakónia, misszió, szociális felelősségvállalás); 5. „Az egyházi ének, sajtó, irodalom” (pl. énekeskönyvi reform). Az Általános Bizottságban „Az egyház és magyar jelen” című téma augusztus 16-i tárgyalása kapcsán alakult ki olyan heves vita, melynek lezárását, az éjszakába nyúló vita ellenére is el kellett napolni. A vita tárgyát a következő mondat képezte: „Bár az államforma az egyház szempontjából közömbös, valljuk Kálvinnal, hogy az alapjában véve semleges államformák közül a demokratikus köztársaság a legalkalmasabb a nép élete és fejlődése kibontakoztatására.” Az elfogadást javasló ORSZT elnökség a mondat tartalmának általános érvényűségével érvelt, ugyanakkor a kritikus hangokat hallatók attól tartottak – és meg kell jegyeznünk, helyesen ismerték fel ezt –, hogy a mondattal Bereczkyék minden jelenlévő nevében deklarálják kiállásukat az újonnan kiépülő politikai berendezkedés mellett. Bereczky a vitában odáig ment, hogy ha ez a mondat kimarad, akkor az egész nyilatkozatot visszavonja az elnökség. A nyilatkozatot végül elfogadták, majd a napilapok főcímein jelent meg, hogy „Az Országos Református Szabad Tanács deklarációja: A demokratikus köztársaság a legalkalmasabb államforma a nép élete és fejlődése szempontjából.”

Az első, 1946 augusztusi tanácskozás után szintén heves vitát váltott ki, hogy az ORSZT Bereczky megfogalmazásában bocsánatot kért a zsidóságtól: „[…] A reánk nehezedő felelősség súlya alatt és a zsidósággal szemben elkövetett mulasztások és bűnök miatt is népünkkel együtt bűnhődve – átérezve azt a szörnyű fájdalmat, amit az életben maradt zsidóság szeretteinek embertelen elhurcolása és borzalmas kiirtása miatt hordoz –, megkésve bár, de most Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyar zsidóságtól.” Ravasz László, aki a szószéken és a püspöki jelentéseiben, illetve személyes visszaemlékezésében nem vitatta egyházának, de saját magának elégtelenségeit a zsidókat érő bűnökkel szembeni kiállásában, az ORSZT bocsánatkérése arra késztette, hogy a Református Lelkészegyesület 1946. szeptember 25-i közgyűlésén kijelentse, hogy a református egyház „nem kért a zsidóktól bocsánatot, egyszerűen azért, mert épp úgy nem helyes a mások bűnéért kérni bocsánatot, mint ahogy nem helyes a magunk bűne helyett mások bűnét vállalni.” Szerinte a zsidóüldözés idején „egyedül az egyház szólalt meg. Talán bátortalanul, de kockáztatva azt, hogy saját népe ellen fordul.” Bereczky és köre a bocsánatkérés által vélt erkölcsi fölényüket hirdették meg a háború alatti egyházkormányzattal szemben: amíg azok elégtelen munkát végeztek, addig ők akkor nem csak, hogy életüket vitték a vásárra, hanem most az egyház elmaradt vagy legalábbis nem elégséges bocsánatkérését is pótolják. A hivatalos egyház elmaradt bocsánatkérésére, sőt az amellett való érvelésre, a burkolt antiszemitizmus gyanúja is ráterelődhetett.

A 2. ORSZT (1947. március 26–28.)

Az ORSZT második ülésszakának kontextusát az állami iskolákban végzett hittanoktatás kérdése határozta meg, amely Bereczky és Ravasz első nyilvános szembefordulását is eredményezte. 1947. március 2-án az „Új Ember” katolikus lap első helyen közölte Ravasz Lászlónak a hittanoktatás fakultatívvá tételét kívánó kormányzati szándék elleni kritikáját, amely után egy héttel a Magyar Református Ébredés „Visszautasítjuk!” címmel jelentetett meg nyílt levelet. „Főként pedig azért utasítjuk vissza […], mert politikailag sem értünk egyet és semmiképpen sem akarunk Mindszenty hercegprímás után menni, még akkor sem, ha egyházunk egyes tagjai hajlandók volnának is erre.” Ezzel lényegében Bereczky és társai, ha öntudatlanul is, a Rákosi-féle szalámi-taktika egyházi téren is megmutatkozó sikerességéhez járultak hozzá, hiszen a kommunista pártnak természetes érdeke volt, hogy éket verjen a történelmi egyházak közös fellépése közé és leválassza az egyhébb ellenállást folytató református egyházat a Mindszenty-féle markánsabban szembehelyezkedő állásponttól.

A vita alatt a Nyíregyházán lezajló 2. Szabad Tanács megnyitóbeszédében, Bereczky nyíltan felrótta a Ravasz-féle egyházkormányzatnak, hogy nem ismerte fel az államhatalommal a politikai együttműködés lehetőségét: „megállapítottuk, hogy az új magyar demokráciában és a köztársasági államformában mi Istentől kapott irgalmas lehetőséget ismertünk föl. Milyen jó lett volna, hogyha egyházunk a maga egészében félreérthetetlenül nyilatkozott volna arról, hogy őszintén helyesli és igenli a kialakuló magyar demokrácia eddigi alkotásait.”

A 3. ORSZT meghiúsulása

A harmadik ülés témájaként Békefi Benő a Szovjetunióval kapcsolatos egyértelmű állásfoglalás megvitatását javasolta, mely tervet Bereczky Albert sem fogadott el, helyette Makkai Sándor javaslatát, „A keresztyénség és marxizmus” témát tűzte napirendre. Az emiatt kialakult nézeteltérés, de inkább a Ravasszal szembeni egyházi ellenzék első helyéért folytatott rivalizálás végül eltávolította egymástól Bereczkyt és Békefit. Végül Bereczky, Fekete Sándor és Finta István kiléptek a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságából, amely 1948 tavaszán fel is oszlott.

Összegzés

Kádár Imre, amikor az 1956 utáni, a református egyházban is végbemenő visszarendezés teológiai alapjait próbálja „Egyház az idők viharaiban” című könyvében felvázolni, úgy jelöli meg az ORSZT-t mint amely szervezet leleplezte a Ravasz-féle egyházkormányzat vezetési inkompetenciáit, – a két világháború közti társadalmi és politikai renddel való összefonódása révén a szociális reformoktól való tudatos elzárkózását – egyszóval reakciós voltát. Kádár ezzel öntudatlanul feltárta az ORSZT burkolt eredeti szándékát, hiszen látható, hogy az egyház hivatalos testületein kívüli reformot hangoztató mozgolódás központi figuráinak, Békefi Benőnek és Bereczky Albertnek valóban ez lehetett a fő célja: a Ravasz vezette régi egyházkormányzat helyébe a saját teológiai, politikai és természetesen személyi alternatívájuk helyezése, az új társadalmi renddel való kompatibilitásuk bemutatása és a világi politika terén végzett érdemszerzés. Muraközy Gyula 1947 áprilisi találó olvasatában: „Olyan látszatok támadnak, mintha egy »hivatalos egyház« szemben állna a demokráciával, és mintha egy, a kormányzat által kedvezményezett ellenzéki csoport volna a református egyházban a magyar demokráciának az egyetlen képviselője.”

A hangos és a világi sajtó által is segített médiatevékenysége ellenére sem sikerült azonban az ORSZT képviselőinek meggyőzniük az egyházi közvéleményt reformszándékaik őszinteségéről. Még ha az egyházi valósággal kapcsolatosan sok helyes felismerést is képesek voltak megfogalmazni és evangéliumi alapozottságú megoldási javaslatot hangoztattak, az ORSZT tanácskozásai és dokumentumai, hitelüket vesztették azon hátsó szándékok miatt, amelyek a Szabad Tanács működésének hátterében meghúzódtak. Az ORSZT által tudatosan gerjesztett belső megosztottság éppen abban az időszakban gyengítette meg az egyház egységét, amikor az egyházak ellen indított nyíltabb politikai támadások is egyre intenzívebbé váltak.

Irodalom

• Békefi Benő (szerk.): Országos Református Szabad Tanács. Határozatai, deklarációi, kérelmei és az ott elhangzott beszédek, Budapest, 1946.
• Fürj Zoltán: A „Nyíregyházi” Szabad Tanács, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 27(2/1992), 167–179. https://adt.arcanum.com/en/view/SzabolcsSzatmariSzemle_1992/?query=orsz%C3%A1gos+reform%C3%A1tus+szabad+tan%C3%A1cs&pg=182&layout=s
• Kiss Réka: A diktatúra szorításában. Ravasz László egyházpolitikai útkeresése a második világháborút követő esztendőkben. 1945-1948, Századvég Új folyam (29/2003), 40–68. https://adt.arcanum.com/en/view/Szazadveg_2003_29/?query=orsz%C3%A1gos+reform%C3%A1tus+szabad+tan%C3%A1cs&pg=69&layout=s
• Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés a magyarországi református egyház közelebbi múltjáról, Valóság 37(4/1994), 3–30. https://adt.arcanum.com/en/view/Valosag_1994/?query=orsz%C3%A1gos+reform%C3%A1tus+szabad+tan%C3%A1cs&pg=427&layout=s

Szerző Lányi Gábor