„Szatmárnémeti zsinat (1646)” változatai közötti eltérés
| 9. sor: | 9. sor: | ||
== A határozatok végrehajtása == | == A határozatok végrehajtása == | ||
A nemzeti zsinat jegyzőkönyve eredeti szövegében nem maradt fenn, elvi jellegű végzéseit 30 pontban összesítette Geleji Katona István. Utólag összeállított szövegét többször is ellenőriztette a résztvevőkkel, és a törvénykönyv függelékében közölte. | A nemzeti zsinat jegyzőkönyve eredeti szövegében nem maradt fenn, elvi jellegű végzéseit 30 pontban összesítette Geleji Katona István. Utólag összeállított szövegét többször is ellenőriztette a résztvevőkkel, és a törvénykönyv függelékében közölte. | ||
Elkészítette az Ágendát is, szövegét az 1647 júniusában Kolozsvárott ülésező zsinaton ellenőriztette, ahol a magyarországi tesvérkerületek küldöttei is részt vettek. A következő évben | Elkészítette az Ágendát is, szövegét az 1647 júniusában Kolozsvárott ülésező zsinaton ellenőriztette, ahol a magyarországi tesvérkerületek küldöttei is részt vettek. A következő évben az erdélyi egyház marosvásárhelyi zsinatán megtörtént a végső revízió, kinyomtatása azonban elmaradt, kézirata sem őrződött meg. | ||
A törvénykönyvet a korábbi egyházi kánonok és a Második Helvét Hitvallás figyelembevételével állította össze, szövegét három ízben ellenőrizte a zsinat, a fejedelem és a református főurak. 1649-ben jelent meg Gyulafehérváron. | A törvénykönyvet a korábbi egyházi kánonok és a Második Helvét Hitvallás figyelembevételével állította össze, szövegét három ízben ellenőrizte a zsinat, a fejedelem és a református főurak. 1649-ben jelent meg Gyulafehérváron. | ||
A lap 2024. január 5., 12:52-kori változata
A szatmárnémeti nemzeti zsinat a puritánus mozgalom megfékezése céljából ült össze I. Rákóczi György erdélyi fejedelem kezdeményezésére, a három református keleti egyháztest, az erdélyi, a tiszántúli és a tiszáninneni "kerületek" képviselőinek jelenlétében 1646. június 10–12-én.
A zsinat előkészítése
Tolnai Dali János volt sárospataki tanár majd tokaji lelkipásztor, abaúj-tornai esperes és eszmetársai puritánus újításait a Tiszáninneni Egyházkerület 1646 februárjában Tokajon tartott zsinata elítélte. Erdélyben 1646. június 3-án tartották meg Nagyenyeden a szokott közzsinatot, ahol határozat született a presbitériumok felállításáról (feltétele a református főurak beleegyezése volt) és eldöntötték az anyanyelvű leányiskolák létesítését.
A nemzeti zsinat lefolyása
A küldöttek június 9-én érkeztek: Erdélyből Geleji Katona István püspök vezetésével 25 megbízott jelent meg, a Tiszántúli kerületet 63 lelkész képviselte beleértve a teljes esperesi kart, a Tiszáninnenről pedig ??? . A tanácskozás 10-én istentisztelettel kezdődött, Geleji Katona Istvánt választották elnökké, a jegyzői feladatokat egy tiszántúli és egy erdélyi megbízott vállalta. Először a puritanizmussal vádolt lelkipásztorok ügye került napirendre a vádak ismertetésével és Tolnai Dali védőbeszédével. Rákóczi fejedelem 11-én reggel érkezett Szatmárnémetibe, és a következőkben részt vett a zsinat munkálatain. Gelei előterjesztette az erdélyiek enyedi zsinatán hozott két határozatot a presbitériumok felállításáról és a leányiskolákról, a nemzeti zsinat jóváhagyta a javaslatokat. Kilenc elvi jelentőségű határozat született az évenkénti ünnepek megtartásáról, a keresztség kiszolgáltatásáról, a temetési szertartásról, a lelkészválasztásról, a hagyományos egyházszervezet megtartásáról. Közös Ágenda kidolgozásáról is határoztak a három egyházkerület számára. Egységes egyházi törvénykönyv szerkesztése is szükségesnek mutatkozott, ennek összeállítására Geleji püspök kapott megbízást. A perbefogott lelkipásztorok ügyében aránylag enyhe ítéletek születtek, csupán Tolnai Dali Jánost és Sepsei Jánost mentették fel állásából.
A határozatok végrehajtása
A nemzeti zsinat jegyzőkönyve eredeti szövegében nem maradt fenn, elvi jellegű végzéseit 30 pontban összesítette Geleji Katona István. Utólag összeállított szövegét többször is ellenőriztette a résztvevőkkel, és a törvénykönyv függelékében közölte. Elkészítette az Ágendát is, szövegét az 1647 júniusában Kolozsvárott ülésező zsinaton ellenőriztette, ahol a magyarországi tesvérkerületek küldöttei is részt vettek. A következő évben az erdélyi egyház marosvásárhelyi zsinatán megtörtént a végső revízió, kinyomtatása azonban elmaradt, kézirata sem őrződött meg. A törvénykönyvet a korábbi egyházi kánonok és a Második Helvét Hitvallás figyelembevételével állította össze, szövegét három ízben ellenőrizte a zsinat, a fejedelem és a református főurak. 1649-ben jelent meg Gyulafehérváron.
A Geleji-kánonok
A 100 cikkelyt tartalmazó törvénykönyv hét szakaszra oszlik, az egyházi tisztségek sorrendjében adja elő a szolgálattevők kötelezettségeit és a törvényszegők büntetését. A lelkipásztorokról szól a 3–85. cikkely, az esperesek kötelességeit a 86–89. paragrafus tartalmazza, a 90–93. cikkely pedig a püspökök feladatait foglalja össze. Az iskolamesterek kötelességeit, erkölcsi életét és az anyanyelvű lányiskolák szervezését a 94–97. paragrafus szabályozza, a 98. a kántorokról, a 99. a presbiterekről, a 100. pedig az egyházfiakról szól. A Geleji-kánonokat Erdélyben és a Tiszántúlon az 1881-es alkotmányozó zsinaton elfogadott új törvénykönyv bevezetéséig használták, a Tiszáninneni kerületben szintén. Magyar fordítása először 1875-ben jelent meg Kiss Kálmán gondozásában, legújabban pedig 2020-ban Buzogány Dezső fordította le a zsinati végzésekkel együtt.
Szakirodalom
Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Bp., MPIT 1911.
Révész Imre: A szatmárnémeti nemzeti zsinat és az első magyar református ébredés. Bp., Ref. Traktátus Vállalat, 1947.
Nagy Géza: A református egyház története 1608–1715, I, Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2008.
A Geleji-kánonok. Ford. Buzogány Dezső. Bp.,Kálvin, 2020.
