„Benda Kálmán (1913–1994)” változatai közötti eltérés

(Új oldal, tartalma: „''Benda Kálmán'' (Nagyvárad, 1913. november 27. – Budapest, 1994. március 13.), történész, levéltáros, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem első rektora (1993-1994). == Korai évei, tanulmányai == „Derűs, közvetlen és jóságos mosolya örökre bevésődött az őt ismerők emlékezetébe. Arca tele volt önbizalommal…”)
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
''Benda Kálmán'' (Nagyvárad, 1913. november 27. – Budapest, 1994. március 13.), történész, levéltáros, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem első rektora (1993-1994).
''Benda Kálmán'' (Nagyvárad, 1913. november 27. – Budapest, 1994. március 13.), történész, levéltáros, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem első rektora (1993-1994).


== Korai évei, tanulmányai ==
== Korai évei, tanulmányai ==


„Derűs, közvetlen és jóságos mosolya örökre bevésődött az őt ismerők emlékezetébe. Arca tele volt önbizalommal és reménységgel; talán mert nem mindennapi életút állott mögötte. Népe múltját kutatta és nemzeti hivatástudatát hitte.” – emlékezett meg Bendáról egy pályatársa. A „nem mindennapi életút” első állomása Nagyvárad volt, ott született Benda Kálmán 1913. november 27-én. Családja apai ágon beregi református, anyai ágon jászsági katolikus volt. Trianon következtében kényszerből Budapestre költöztek, ahol katonatiszt édesapja a Ludovika tanára lett, később ezredesi rangban ment nyugdíjba. Benda Budapesten a Lónyay utcai református gimnáziumban érettségizett (1932), ahol nemcsak református öntudatában erősödött meg, hanem magévá tette a református néplelket és történelemszemléletet meghatározó olyan elemeket, mint a Habsburg-ellenesség, a nemzeti függetlenségi mozgalmakra és a népies álláspontra való nyitottság. Latin nyelvtudását is a gimnáziumban alapozta meg, ahogyan a cserkészetben is ott lett aktív (egyetemi évei alatt még rajparancsnokoskodott), amely még inkább megerősítette természetes vezetői képességeit.
„Derűs, közvetlen és jóságos mosolya örökre bevésődött az őt ismerők emlékezetébe. Arca tele volt önbizalommal és reménységgel; talán mert nem mindennapi életút állott mögötte. Népe múltját kutatta és nemzeti hivatástudatát hitte.”<ref>CSETRI Elek: Benda Kálmán 1913-1994, Erdélyi Múzeum 56 (1994/3-4)</ref> – emlékezett meg Bendáról egy pályatársa. A „nem mindennapi életút” első állomása Nagyvárad volt, ott született Benda Kálmán 1913. november 27-én. Családja apai ágon beregi református, anyai ágon jászsági katolikus volt. Trianon következtében kényszerből Budapestre költöztek, ahol katonatiszt édesapja a Ludovika tanára lett, később ezredesi rangban ment nyugdíjba. Benda Budapesten a Lónyay utcai református gimnáziumban érettségizett (1932), ahol nemcsak református öntudatában erősödött meg, hanem magévá tette a református néplelket és történelemszemléletet meghatározó olyan elemeket, mint a Habsburg-ellenesség, a nemzeti függetlenségi mozgalmakra és a népies álláspontra való nyitottság. Latin nyelvtudását is a gimnáziumban alapozta meg, ahogyan a cserkészetben is ott lett aktív (egyetemi évei alatt még rajparancsnokoskodott), amely még inkább megerősítette természetes vezetői képességeit.
1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfü Gyula tanítványaként, az Eötvös Collegium tagjaként, nemcsak történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát, hanem „A magyar nemzeti hivatástudat története (a XV-XVII. században)” című értekezésével bölcsészdoktorátust is szerzett. A beregi református gyökerek, falukutató országjárások, bécsi, berlini, párizsi ösztöndíjas tanulmányai, végül a második világháború alatt, a szellemi ellenállást segítő Teleki Pál Tudományos Intézet formálták, alakították magyarságot és Európát összefüggéseiben látó szemléletét. A világháború alatt aktív katonai szolgálatot is teljesített, majd a háború után (1945) a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett. Képességei, tehetsége és tanultsága révén az új magyar történettudomány szervező és meghatározó személyisége lett: egyetemi magántanár (Szekfű Gyula támogatásával), UNESCO-küldött, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, a nemzetközileg elismert történészfolyóiratot, a Revue d'Histoire Comparée-t újraindító szerkesztő.
1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfü Gyula tanítványaként, az Eötvös Collegium tagjaként, nemcsak történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát, hanem „A magyar nemzeti hivatástudat története (a XV-XVII. században)” című értekezésével bölcsészdoktorátust is szerzett. A beregi református gyökerek, falukutató országjárások, bécsi, berlini, párizsi ösztöndíjas tanulmányai, végül a második világháború alatt, a szellemi ellenállást segítő Teleki Pál Tudományos Intézet formálták, alakították magyarságot és Európát összefüggéseiben látó szemléletét. A világháború alatt aktív katonai szolgálatot is teljesített, majd a háború után (1945) a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett. Képességei, tehetsége és tanultsága révén az új magyar történettudomány szervező és meghatározó személyisége lett: egyetemi magántanár (Szekfű Gyula támogatásával), UNESCO-küldött, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, a nemzetközileg elismert történészfolyóiratot, a Revue d'Histoire Comparée-t újraindító szerkesztő.


== Politikai ellenszélben töltött élet ==
== Politikai ellenszélben töltött élet ==


1948-ban származására és nézeteire hivatkozva állásából elbocsátották, tisztségeit elvették, a tanítástól eltiltották. Évekig csak alkalmi munkákkal egészíthette ki matematika-fizika szakos tanárnő felesége, Szabó Mária fizetését, hogy három gyermekes családjukat eltarthassák. Végül Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja, a Ráday Könyvtár igazgatójának segítségével 1951-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület újonnan létrehozott Ráday Levéltárának vezetője vezetője lehetett. Munkája nyomán több értékes személyi és családi iratanyag került be a Rádayba. A kitelepítések miatt ugyanis sok családnak kellett megválnia otthon őrzött iratanyagától – Benda Kálmán széles körű ismeretsége, a személye iránti bizalom miatt pedig anyagaikat a Ráday Levéltár őrizetére bízták. Ladányi Sándor szerint ez az időszak volt a könyvtár és levéltár 1955-ös egyesítésével létrejött Ráday Gyűjtemény „hőskora”. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére (pl. a lépcsőházból rekesztettek el raktárat, hulladékfából építettek polcokat), Pap László és Benda – nem egy esetben esetben kétkezi fizikai – munkája révén, az egyházkerületi levéltár kiemelkedett a „püspöki hivatal irattára” szintjéből és elismert tudományos intézménnyé vált.
1948-ban származására és nézeteire hivatkozva állásából elbocsátották, tisztségeit elvették, a tanítástól eltiltották. Évekig csak alkalmi munkákkal egészíthette ki matematika-fizika szakos tanárnő felesége, Szabó Mária fizetését, hogy három gyermekes családjukat eltarthassák. Végül Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja, a Ráday Könyvtár igazgatójának segítségével 1951-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület újonnan létrehozott Ráday Levéltárának vezetője vezetője lehetett. Munkája nyomán több értékes személyi és családi iratanyag került be a Rádayba. A kitelepítések miatt ugyanis sok családnak kellett megválnia otthon őrzött iratanyagától – Benda Kálmán széles körű ismeretsége, a személye iránti bizalom miatt pedig anyagaikat a Ráday Levéltár őrizetére bízták. Ladányi Sándor szerint<ref>LADÁNYI Sándor: Benda Kálmán 75 éves, Confessio 13 (1989/1), 98.</ref> ez az időszak volt a könyvtár és levéltár 1955-ös egyesítésével létrejött Ráday Gyűjtemény „hőskora”. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére (pl. a lépcsőházból rekesztettek el raktárat, hulladékfából építettek polcokat), Pap László és Benda – nem egy esetben esetben kétkezi fizikai – munkája révén, az egyházkerületi levéltár kiemelkedett a „püspöki hivatal irattára” szintjéből és elismert tudományos intézménnyé vált.
Az 1956-os forradalom alatt Bendát meghívták az MTA Történettudományi Intézetének forradalmi bizottságába. 1957. január 1-től kezdve haláláig különböző pozíciókat (igazgatóhelyettesként kezdte, de az 1958-as átszervezéskor erről le kellett mondania; tudományos munkatárs, főmunkatárs, majd a 80-as években tanácsadó, végül osztályvezető lett) töltött be az Intézetben, ugyanakkor az MTA tagja nem lehetett. Tanítást sem egyetemen, hanem először a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat keretei között végezhetett, mígnem a 70-es években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tarthatott meghívott előadóként történelemórákat. Fontosnak tartotta a népművelést, a tudománynépszerűsítést, amelynek korai példáját adta Olvastam valahol c. rádiós műsorával. Egyetemi szinten először 1984-ben, az ELTE ВТK középkori és koraújkori magyar történeti tanszékén oktathatott.
Az 1956-os forradalom alatt Bendát meghívták az MTA Történettudományi Intézetének forradalmi bizottságába. 1957. január 1-től kezdve haláláig különböző pozíciókat (igazgatóhelyettesként kezdte, de az 1958-as átszervezéskor erről le kellett mondania; tudományos munkatárs, főmunkatárs, majd a 80-as években tanácsadó, végül osztályvezető lett) töltött be az Intézetben, ugyanakkor az MTA tagja nem lehetett. Tanítást sem egyetemen, hanem először a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat keretei között végezhetett, mígnem a 70-es években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tarthatott meghívott előadóként történelemórákat. Fontosnak tartotta a népművelést, a tudománynépszerűsítést, amelynek korai példáját adta Olvastam valahol c. rádiós műsorával. Egyetemi szinten először 1984-ben, az ELTE ВТK középkori és koraújkori magyar történeti tanszékén oktathatott.
1980-tól a Történettudományi Intézetben betöltött állása mellett igazgatóként tért vissza Ráday Gyűjteménybe, amelynek élén mindent megtett azért, hogy az intézmény széleskörű szakmai elismertséget jelentő, színvonalas munkát végezzen. Teázással egybekötött felolvasóestek („Ráday-est”), színvonalas évkönyv megjelentetése, a Biblia Múzeum és a kecskeméti Egyházművészeti Múzeum megalakulása fűződnek igazgatói tevékenységéhez. Vezetése nemcsak a Ráday Gyűjtemény pozícióit erősítette meg a magyar újkori történész szakma térképén, hanem Bendának a református értelmiségi közéletben betöltött véleményformálói szerepét is aláhúzta.
1980-tól a Történettudományi Intézetben betöltött állása mellett igazgatóként tért vissza Ráday Gyűjteménybe, amelynek élén mindent megtett azért, hogy az intézmény széleskörű szakmai elismertséget jelentő, színvonalas munkát végezzen. Teázással egybekötött felolvasóestek („Ráday-est”), színvonalas évkönyv megjelentetése, a Biblia Múzeum és a kecskeméti Egyházművészeti Múzeum megalakulása fűződnek igazgatói tevékenységéhez. Vezetése nemcsak a Ráday Gyűjtemény pozícióit erősítette meg a magyar újkori történész szakma térképén, hanem Bendának a református értelmiségi közéletben betöltött véleményformálói szerepét is aláhúzta.


== A rendszerváltás után, a Károli Gáspár Református Egyetem ==
== A rendszerváltás után, a Károli Gáspár Református Egyetem ==
20. sor: 17. sor:
Ekkorra már Benda a magyar szellemi élet és a református közélet egyik legismertebb egyéniségévé vált. Kapcsolatrendszere, elismertsége, gondoskodása meghatározó módon járult hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem megalakulásához 1993-ban, amelynek első rektoraként szolgált.
Ekkorra már Benda a magyar szellemi élet és a református közélet egyik legismertebb egyéniségévé vált. Kapcsolatrendszere, elismertsége, gondoskodása meghatározó módon járult hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem megalakulásához 1993-ban, amelynek első rektoraként szolgált.
Nyelvismerete és széles tudományos horizontja a magyar történettudomány külföldön is elismert képviselőjévé emelte, aki ugyanakkor mindvégig szívén viselte a határokon túli magyar történettudomány alakulását. Világnyelveken publikált, de a legkisebb falu meghívásának is eleget tett. Széleskörű hazai és nemzetközi szakmai elismertségét mutatja, hogy díszdoktora lett a Budapesti Református Teológiai Akadémiának, elnöke a Magyar-Francia és a Magyar-Román Történész Vegyesbizottságnak, tagja a francia Akadémiai Pálmarendnek és a párizsi Robespierre Társaság elnökségének. 1992-ben Széchenyi- és Szent- Györgyi-díjban részesült, 1994-ben kapta meg a Pro Renovanda Cultura Hungáriae Alapítvány Kodály Zoltán-díját.
Nyelvismerete és széles tudományos horizontja a magyar történettudomány külföldön is elismert képviselőjévé emelte, aki ugyanakkor mindvégig szívén viselte a határokon túli magyar történettudomány alakulását. Világnyelveken publikált, de a legkisebb falu meghívásának is eleget tett. Széleskörű hazai és nemzetközi szakmai elismertségét mutatja, hogy díszdoktora lett a Budapesti Református Teológiai Akadémiának, elnöke a Magyar-Francia és a Magyar-Román Történész Vegyesbizottságnak, tagja a francia Akadémiai Pálmarendnek és a párizsi Robespierre Társaság elnökségének. 1992-ben Széchenyi- és Szent- Györgyi-díjban részesült, 1994-ben kapta meg a Pro Renovanda Cultura Hungáriae Alapítvány Kodály Zoltán-díját.


== Tudományos munkássága ==
== Tudományos munkássága ==
26. sor: 22. sor:
Benda Kálmán tudományos munkássága főképpen a 16-17. századdal, különösen is a reformáció hatásával foglalkozott. Első nagyobb és egyöntetű szakmai elismerést jelentő munkája Bocskai Istvánról jelent meg 1942-ben, melyet a magyar jakobinusokról (1952-1957), a 16-17. századi magyar rendi ellenállásról (1984) írott fő művei követtek. Mindmáig maradandó eredményeket ért el az újkori magyar történelem meghatározó forrásainak sajtó alá rendezésével, pl. a magyar jakobinusok iratai, majd Ráday Pál iratai a Rákóczi szabadságharc idejéből, a Moldvai csángói magyar okmánytár. Szerzője lett a tízkötetes új magyar történeti szintézis 18. század végét és a 19. század elejét tárgyaló fejezeteinek. Számos tanulmányban foglalkozott a rendi országgyűlésekkel, a 17. századi felkelésekkel, a Rákóczi szabadságharccal, amelynek egyik legelismertebb szakértőjévé vált. Kiemelkedő tudományszervező és népszerűsítő tevékenysége, egész munkásságát végigkísérte a népfőiskolai mozgalom ügyének ápolása, a nyolcvanas évek végén a mozgalom egyik újraindítója volt.
Benda Kálmán tudományos munkássága főképpen a 16-17. századdal, különösen is a reformáció hatásával foglalkozott. Első nagyobb és egyöntetű szakmai elismerést jelentő munkája Bocskai Istvánról jelent meg 1942-ben, melyet a magyar jakobinusokról (1952-1957), a 16-17. századi magyar rendi ellenállásról (1984) írott fő művei követtek. Mindmáig maradandó eredményeket ért el az újkori magyar történelem meghatározó forrásainak sajtó alá rendezésével, pl. a magyar jakobinusok iratai, majd Ráday Pál iratai a Rákóczi szabadságharc idejéből, a Moldvai csángói magyar okmánytár. Szerzője lett a tízkötetes új magyar történeti szintézis 18. század végét és a 19. század elejét tárgyaló fejezeteinek. Számos tanulmányban foglalkozott a rendi országgyűlésekkel, a 17. századi felkelésekkel, a Rákóczi szabadságharccal, amelynek egyik legelismertebb szakértőjévé vált. Kiemelkedő tudományszervező és népszerűsítő tevékenysége, egész munkásságát végigkísérte a népfőiskolai mozgalom ügyének ápolása, a nyolcvanas évek végén a mozgalom egyik újraindítója volt.
Életműve sokféle műfajban és témakörben korszakok, országok sokaságára terjedt ki. Szinte az élet teljessége szerepel benne: politikai kultúrák, társadalmi folyamatok, a reformáció, a művelődés, eszmék, szellemi áramlatok, a mindennapi élet, a rendkívüli vagy az elfelejtett történelmi személyiség. Irodalom, néprajz, egyháztörténet, orvostörténet, demográfia – a társadalomtudományok széles skáláján mozgott otthonosan.
Életműve sokféle műfajban és témakörben korszakok, országok sokaságára terjedt ki. Szinte az élet teljessége szerepel benne: politikai kultúrák, társadalmi folyamatok, a reformáció, a művelődés, eszmék, szellemi áramlatok, a mindennapi élet, a rendkívüli vagy az elfelejtett történelmi személyiség. Irodalom, néprajz, egyháztörténet, orvostörténet, demográfia – a társadalomtudományok széles skáláján mozgott otthonosan.
Várkonyi Ágnes véleménye szerint Benda a történetírás hármas követelményéből – mesterség, tudomány, művészet – az utolsót, a történetírás művészi kifejezésmódját tartotta a legnagyobbra. Benda szerint az a történész, aki csak önmaga vagy néhány szakember számára kutat és ír, nem teljesíti feladatát. Benda számára fontos volt a tudománynépszerűsítés, igényes ismeretterjesztés. Könnyed, humoros személyiségéből – és kimagasló intellektusából – adódóan a bonyolult szakmai kérdéseket is képes volt úgy megfogalmazni, hogy azt akár a falvak rádióhallgatói is megérthessék. „Ötvözni tudta a francia világosságot és a magyar értekező próza legjobb hagyományát, a tárgyszerűséget írásai és előadása országnyi tábort bilincseltek le, s ajándékozták meg őket a logikus gondolkozás, a gazdag képek, s a 17. századi magyar nyelv fordulatainak, zsoltárok szavainak örömeivel.”  
Várkonyi Ágnes véleménye szerint Benda a történetírás hármas követelményéből – mesterség, tudomány, művészet – az utolsót, a történetírás művészi kifejezésmódját tartotta a legnagyobbra. Benda szerint az a történész, aki csak önmaga vagy néhány szakember számára kutat és ír, nem teljesíti feladatát. Benda számára fontos volt a tudománynépszerűsítés, igényes ismeretterjesztés. Könnyed, humoros személyiségéből – és kimagasló intellektusából – adódóan a bonyolult szakmai kérdéseket is képes volt úgy megfogalmazni, hogy azt akár a falvak rádióhallgatói is megérthessék. „Ötvözni tudta a francia világosságot és a magyar értekező próza legjobb hagyományát, a tárgyszerűséget írásai és előadása országnyi tábort bilincseltek le, s ajándékozták meg őket a logikus gondolkozás, a gazdag képek, s a 17. századi magyar nyelv fordulatainak, zsoltárok szavainak örömeivel.”<ref>R. Várkonyi Ágnes: Megemlékezés. Benda Kálmán 1913–1994, Magyar Tudomány (1994/8), 1010.</ref>


Benda Kálmán 81 éves korában, külföldi előadóútról visszatérve hunyt el a Budapest-ferihegyi repülőtéren 1994. március 13-án.  
Benda Kálmán 81 éves korában, külföldi előadóútról visszatérve hunyt el a Budapest-ferihegyi repülőtéren 1994. március 13-án.  


== Felhasznált irodalom ==
== Felhasznált irodalom ==
51. sor: 46. sor:




Benda Kálmán műveinek bibliográfiája
=== Benda Kálmán műveinek bibliográfiája ===
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1984_3/benda%20bibl.pdf
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1984_3/benda%20bibl.pdf


Benda Kálmán digitálisan hozzáférhető írásai a Magyar Tudományos Akadémia webfelületén:
=== Benda Kálmán digitálisan hozzáférhető írásai ===
http://real.mtak.hu/view/creators/Benda=3AK=E1lm=E1n=3A=3A.html
a Magyar Tudományos Akadémia webfelületén:
http://real-eod.mtak.hu/view/creators/Benda=3AK=E1lm=E1n=3A=3A.html
* http://real.mtak.hu/view/creators/Benda=3AK=E1lm=E1n=3A=3A.html
* http://real-eod.mtak.hu/view/creators/Benda=3AK=E1lm=E1n=3A=3A.html<br>


Szerző<br>
Szerző<br>
[[Lányi Gábor]]
[[Lányi Gábor]]

A lap 2023. december 9., 23:28-kori változata

Benda Kálmán (Nagyvárad, 1913. november 27. – Budapest, 1994. március 13.), történész, levéltáros, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem első rektora (1993-1994).

Korai évei, tanulmányai

„Derűs, közvetlen és jóságos mosolya örökre bevésődött az őt ismerők emlékezetébe. Arca tele volt önbizalommal és reménységgel; talán mert nem mindennapi életút állott mögötte. Népe múltját kutatta és nemzeti hivatástudatát hitte.”[1] – emlékezett meg Bendáról egy pályatársa. A „nem mindennapi életút” első állomása Nagyvárad volt, ott született Benda Kálmán 1913. november 27-én. Családja apai ágon beregi református, anyai ágon jászsági katolikus volt. Trianon következtében kényszerből Budapestre költöztek, ahol katonatiszt édesapja a Ludovika tanára lett, később ezredesi rangban ment nyugdíjba. Benda Budapesten a Lónyay utcai református gimnáziumban érettségizett (1932), ahol nemcsak református öntudatában erősödött meg, hanem magévá tette a református néplelket és történelemszemléletet meghatározó olyan elemeket, mint a Habsburg-ellenesség, a nemzeti függetlenségi mozgalmakra és a népies álláspontra való nyitottság. Latin nyelvtudását is a gimnáziumban alapozta meg, ahogyan a cserkészetben is ott lett aktív (egyetemi évei alatt még rajparancsnokoskodott), amely még inkább megerősítette természetes vezetői képességeit. 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfü Gyula tanítványaként, az Eötvös Collegium tagjaként, nemcsak történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát, hanem „A magyar nemzeti hivatástudat története (a XV-XVII. században)” című értekezésével bölcsészdoktorátust is szerzett. A beregi református gyökerek, falukutató országjárások, bécsi, berlini, párizsi ösztöndíjas tanulmányai, végül a második világháború alatt, a szellemi ellenállást segítő Teleki Pál Tudományos Intézet formálták, alakították magyarságot és Európát összefüggéseiben látó szemléletét. A világháború alatt aktív katonai szolgálatot is teljesített, majd a háború után (1945) a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett. Képességei, tehetsége és tanultsága révén az új magyar történettudomány szervező és meghatározó személyisége lett: egyetemi magántanár (Szekfű Gyula támogatásával), UNESCO-küldött, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, a nemzetközileg elismert történészfolyóiratot, a Revue d'Histoire Comparée-t újraindító szerkesztő.

Politikai ellenszélben töltött élet

1948-ban származására és nézeteire hivatkozva állásából elbocsátották, tisztségeit elvették, a tanítástól eltiltották. Évekig csak alkalmi munkákkal egészíthette ki matematika-fizika szakos tanárnő felesége, Szabó Mária fizetését, hogy három gyermekes családjukat eltarthassák. Végül Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja, a Ráday Könyvtár igazgatójának segítségével 1951-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület újonnan létrehozott Ráday Levéltárának vezetője vezetője lehetett. Munkája nyomán több értékes személyi és családi iratanyag került be a Rádayba. A kitelepítések miatt ugyanis sok családnak kellett megválnia otthon őrzött iratanyagától – Benda Kálmán széles körű ismeretsége, a személye iránti bizalom miatt pedig anyagaikat a Ráday Levéltár őrizetére bízták. Ladányi Sándor szerint[2] ez az időszak volt a könyvtár és levéltár 1955-ös egyesítésével létrejött Ráday Gyűjtemény „hőskora”. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére (pl. a lépcsőházból rekesztettek el raktárat, hulladékfából építettek polcokat), Pap László és Benda – nem egy esetben esetben kétkezi fizikai – munkája révén, az egyházkerületi levéltár kiemelkedett a „püspöki hivatal irattára” szintjéből és elismert tudományos intézménnyé vált. Az 1956-os forradalom alatt Bendát meghívták az MTA Történettudományi Intézetének forradalmi bizottságába. 1957. január 1-től kezdve haláláig különböző pozíciókat (igazgatóhelyettesként kezdte, de az 1958-as átszervezéskor erről le kellett mondania; tudományos munkatárs, főmunkatárs, majd a 80-as években tanácsadó, végül osztályvezető lett) töltött be az Intézetben, ugyanakkor az MTA tagja nem lehetett. Tanítást sem egyetemen, hanem először a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat keretei között végezhetett, mígnem a 70-es években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tarthatott meghívott előadóként történelemórákat. Fontosnak tartotta a népművelést, a tudománynépszerűsítést, amelynek korai példáját adta Olvastam valahol c. rádiós műsorával. Egyetemi szinten először 1984-ben, az ELTE ВТK középkori és koraújkori magyar történeti tanszékén oktathatott. 1980-tól a Történettudományi Intézetben betöltött állása mellett igazgatóként tért vissza Ráday Gyűjteménybe, amelynek élén mindent megtett azért, hogy az intézmény széleskörű szakmai elismertséget jelentő, színvonalas munkát végezzen. Teázással egybekötött felolvasóestek („Ráday-est”), színvonalas évkönyv megjelentetése, a Biblia Múzeum és a kecskeméti Egyházművészeti Múzeum megalakulása fűződnek igazgatói tevékenységéhez. Vezetése nemcsak a Ráday Gyűjtemény pozícióit erősítette meg a magyar újkori történész szakma térképén, hanem Bendának a református értelmiségi közéletben betöltött véleményformálói szerepét is aláhúzta.

A rendszerváltás után, a Károli Gáspár Református Egyetem

A rendszerváltáskor leomlottak a Bendát gátló utolsó politikai gátak: a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1991-ben rendes tagjává választotta. Az MTA II. osztályának, az MTA történettudományi bizottságának, a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke lett. Ekkorra már Benda a magyar szellemi élet és a református közélet egyik legismertebb egyéniségévé vált. Kapcsolatrendszere, elismertsége, gondoskodása meghatározó módon járult hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem megalakulásához 1993-ban, amelynek első rektoraként szolgált. Nyelvismerete és széles tudományos horizontja a magyar történettudomány külföldön is elismert képviselőjévé emelte, aki ugyanakkor mindvégig szívén viselte a határokon túli magyar történettudomány alakulását. Világnyelveken publikált, de a legkisebb falu meghívásának is eleget tett. Széleskörű hazai és nemzetközi szakmai elismertségét mutatja, hogy díszdoktora lett a Budapesti Református Teológiai Akadémiának, elnöke a Magyar-Francia és a Magyar-Román Történész Vegyesbizottságnak, tagja a francia Akadémiai Pálmarendnek és a párizsi Robespierre Társaság elnökségének. 1992-ben Széchenyi- és Szent- Györgyi-díjban részesült, 1994-ben kapta meg a Pro Renovanda Cultura Hungáriae Alapítvány Kodály Zoltán-díját.

Tudományos munkássága

Benda Kálmán tudományos munkássága főképpen a 16-17. századdal, különösen is a reformáció hatásával foglalkozott. Első nagyobb és egyöntetű szakmai elismerést jelentő munkája Bocskai Istvánról jelent meg 1942-ben, melyet a magyar jakobinusokról (1952-1957), a 16-17. századi magyar rendi ellenállásról (1984) írott fő művei követtek. Mindmáig maradandó eredményeket ért el az újkori magyar történelem meghatározó forrásainak sajtó alá rendezésével, pl. a magyar jakobinusok iratai, majd Ráday Pál iratai a Rákóczi szabadságharc idejéből, a Moldvai csángói magyar okmánytár. Szerzője lett a tízkötetes új magyar történeti szintézis 18. század végét és a 19. század elejét tárgyaló fejezeteinek. Számos tanulmányban foglalkozott a rendi országgyűlésekkel, a 17. századi felkelésekkel, a Rákóczi szabadságharccal, amelynek egyik legelismertebb szakértőjévé vált. Kiemelkedő tudományszervező és népszerűsítő tevékenysége, egész munkásságát végigkísérte a népfőiskolai mozgalom ügyének ápolása, a nyolcvanas évek végén a mozgalom egyik újraindítója volt. Életműve sokféle műfajban és témakörben korszakok, országok sokaságára terjedt ki. Szinte az élet teljessége szerepel benne: politikai kultúrák, társadalmi folyamatok, a reformáció, a művelődés, eszmék, szellemi áramlatok, a mindennapi élet, a rendkívüli vagy az elfelejtett történelmi személyiség. Irodalom, néprajz, egyháztörténet, orvostörténet, demográfia – a társadalomtudományok széles skáláján mozgott otthonosan. Várkonyi Ágnes véleménye szerint Benda a történetírás hármas követelményéből – mesterség, tudomány, művészet – az utolsót, a történetírás művészi kifejezésmódját tartotta a legnagyobbra. Benda szerint az a történész, aki csak önmaga vagy néhány szakember számára kutat és ír, nem teljesíti feladatát. Benda számára fontos volt a tudománynépszerűsítés, igényes ismeretterjesztés. Könnyed, humoros személyiségéből – és kimagasló intellektusából – adódóan a bonyolult szakmai kérdéseket is képes volt úgy megfogalmazni, hogy azt akár a falvak rádióhallgatói is megérthessék. „Ötvözni tudta a francia világosságot és a magyar értekező próza legjobb hagyományát, a tárgyszerűséget írásai és előadása országnyi tábort bilincseltek le, s ajándékozták meg őket a logikus gondolkozás, a gazdag képek, s a 17. századi magyar nyelv fordulatainak, zsoltárok szavainak örömeivel.”[3]

Benda Kálmán 81 éves korában, külföldi előadóútról visszatérve hunyt el a Budapest-ferihegyi repülőtéren 1994. március 13-án.

Felhasznált irodalom

CSETRI Elek: Benda Kálmán 1913-1994, Erdélyi Múzeum 56 (1994/3-4), https://epa.oszk.hu/00900/00979/00008/10m_benda.htm

LADÁNYI Sándor: Benda Kálmán 75 éves, Confessio 13 (1989/1), 95–101. https://adt.arcanum.com/hu/view/Confessio_1989/?query=lad%C3%A1nyi+s%C3%A1ndor+benda+k%C3%A1lm%C3%A1n+75+%C3%A9ves&pg=104&layout=s

LADÁNYI Sándor: Holtig hűséggel a hitért, a tudományért. Benda Kálmán emlékezete, Reformátusok Lapja 38 (1994/13), 1994. március 27., 4. https://adt.arcanum.com/hu/view/ReformatusokLapja_1994/?pg=99&layout=s&query=benda

LÁNYI Gábor: Benda Kálmán, egyetemünk első rektora, in: Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.), Károli 30. Harminc év a református felsőoktatás szolgálatában, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, 2023, 33.

MONOK István: Benda Kálmán (1913-1994), Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 6 (1994/1-2), 251-252. http://real-j.mtak.hu/1001/1/MagyarEgyhaztortenetiVazlatok_1994.pdf#page=253

ŐZE Sándor: Történészek az állambiztonság célkeresztjében: Benda Kálmán megfigyelése, Budapest, Európai Néppárt Európai Parlamenti Képviselőcsoportja – Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2014. https://www.hamvasintezet.hu/wp-content/uploads/2018/10/ze_s%C3%A1ndor_benda_megfigyel%C3%A9se.pdf

R. VÁRKONYI Ágnes: Megemlékezés. Benda Kálmán 1913-1994, Magyar Tudomány (1994/8), 1005-1010, 1010. http://real-j.mtak.hu/150/1/MATUD_1994.pdf#page=1043

TARNAI Andor: Benda Kálmán 1913-1994, Irodalomtörténeti Közlemények 98 (1994/3), 443-444. http://real-j.mtak.hu/13014/1/00379.pdf#page=147


Benda Kálmán műveinek bibliográfiája

https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1984_3/benda%20bibl.pdf

Benda Kálmán digitálisan hozzáférhető írásai

a Magyar Tudományos Akadémia webfelületén:

Szerző
Lányi Gábor

  1. CSETRI Elek: Benda Kálmán 1913-1994, Erdélyi Múzeum 56 (1994/3-4)
  2. LADÁNYI Sándor: Benda Kálmán 75 éves, Confessio 13 (1989/1), 98.
  3. R. Várkonyi Ágnes: Megemlékezés. Benda Kálmán 1913–1994, Magyar Tudomány (1994/8), 1010.