Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)

Gyermekvonatoknak szokás nevezni azt az első világháború után indult humanitárius segélyakciót, melyet Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga szervezett és melynek célja az volt, hogy a háborús traumán átesett, éhező, esetleg árva vagy félárva magyar gyermekeket feltáplálják. Az első világháború utáni gyermeküdültetési akció hosszú éveken keresztül sikeresen folyt mindaddig, míg a politikai érdek mindezt lehetővé tette. Ezzel ellentétben a második világháború után más volt a helyzet. A politikai akarat itt csupán rövid ideig állt fenn és a gyermekmentő akciók nem lebecsülendő humanitárius jelentőségük mellett, politikai játszmák propagandaeszközei voltak.

Előzmények

A segélyezés szükségessége

A háború utáni súlyos helyzetben különböző egyházi és világi szervezetek nyújtottak segítséget az elszegényedett, az ostrom és a front miatt kizsigerelt magyar lakosságnak. 1946 nyarán, az ún. koalíciós kormány idején (Kisgazda Párt 57%, MKP 17%, Szociáldemokrata Párt 17%, Nemzeti Parasztpárt 9%) a fővárosban jelen voltak a kommunista hátterű intézmények, mint például a Nemzeti Segély (32 intézményében 2631 főt gondozott), a szintén kommunista Gyermekbarátok Országos Egyesülete (17 intézménnyel, ahol 3263, 18 év alatti gyermekről gondoskodtak) és a kommunista Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (vezetője 1949-ig Rajk Lászlóné volt, 4 intézményében 237, 12 év alatti gyermeket látott el). Emellett a római katolikus Karitász 82 intézményében 13.274 főt, a Református Egyház 21 intézményében 3895 főt, az Evangélikus Egyház 5 intézményében 132 főt gondozott. A kormányban a gyermekvédelem a Belügyminisztériumtól a Népjóléti Minisztériumhoz került. 30-40.000 gyermek ellátását igyekeztek megoldani, noha kb. 250.000 rászoruló volt ekkor. A főváros lakossága gyakorlatilag éhezett, vidéken valamivel jobb volt a helyzet. A pénz rohamos elértéktelenedése katasztrofális hatással volt a közellátásra. 1945 utáni években a külföldről érkező segélyek, a gyermeküdültetés és az ifjúságvédelem is hangsúlyos szerepet kapott, melyet minden politikai párt felkarolt és értelemszerűen rivalizálás alakult ki a politikai tömörülések között.

Külföldi segélyek

1945/46 fordulóján jelentek meg a külföldi segélyszervezetek Magyarországon. A helyzet még mindig a fővárosban volt a legrosszabb, ezért sok szervezet Budapestre koncentrált. A dán gyermekmentés a fővárosban, 1946 márciusában (az összesen 268 főzőhelyből) öt ingyen konyhát üzemeltetett, júniusban már tízet, az ősz folyamánp húsz konyhán, két hónap alatt 900.000 adag ebédet osztottak ki, napi átlag 19.000 gyermeknek. A Svéd Gyermekmentő Szövetség 1946 júniusában Budapesten 18 ingyenkonyhát üzemeltetett. A dánok és svédek mellett számos külföldi vagy nemzetközi szervezet juttatott ekkor segélyt a magyar főváros lakóinak, mint például az amerikai katolikus szervezet, a National Catholic Welfare Conference háborús segélyszolgálata a War Relief Service, a Nemzetközi Gyermekmentő Szövetség, a svájci Caritaszentrale, a Nemzetközi Vöröskereszt, az amerikai zsidó segélyszervezet a Joint néven ismert American Joint Distribution Committee, a dél-afrikai Vöröskereszt, a Schweizer Spende (Don Suisse), az UNRRA (United Nations Relief and Rehabilitation Administration, az Egyesült Nemzetek Szervezetének gazdasági segélyszervezete 1943 és 1947 között), a dán Red Barnet szervezet és az Amerikai Magyar Segélyegylet, a Kanadai Magyarok Segélybizottsága, a Hungarian Social Service, az Amerikai Magyar Segély, de aktívan segített az Amerikai Vöröskereszt és az Amerikai Quaker-Segély, valamint az uruguayi Szabad Magyar Mozgalom is. A nagy mennyiségű külföldi segély elosztása állandó problémát és konfliktusokat okozott a hazai szervezetek, elsősorban a kommunista irányítású minisztériumok és az egyházi szervezetek között. A kommunista vezetésű Népjóléti Minisztérium monopolizálni akarta a segélyelosztást, amit a külföldi (főleg egyházi) segélyszervezetek részéről sokan elleneztek.

Belföldi gyermeküdültetés

Közvetlenül a II. világháború után a gyermeküdültetés fontos szociálpolitikai kérdés volt. A politikai paletta mindkét oldala, a kommunisták szervezetei és a kisgazdákhoz közel álló, valamint egyházi szervezetek is aktívan foglalkoztak a kérdéssel. Először a belföldi üdültetés indult meg. Persze ez az üdültetés a háború után közvetlenül nem üdülés jellegű volt, inkább a túlélést szolgálta. A kommunista szervezetek is és a kisgazdák is (gyakran együtt az Actio Catholicával) igyekeztek külön-külön belföldi gyermeküdültetést szervezni. Az Actio Catholica 1945 nyarán már több mint 3.500 fővárosi gyermek vidéki üdültetését szervezte meg. A katolikus szervezet 1946 januárjában 2000 fővárosi gyermeket indított el vonaton „telelésre” Fejér megyei családokhoz, 4-5 hónapra. 1945-46 telén nem az üdülés volt a fő szempont, hanem az, hogy vidéken jobb volt az éllemiszerellátás és több volt a fűtőanyag, mint Budapesten.

Gyermeküdültetés külföldön

A kommunista hátterű szervezetek és minisztériumok gyenge nyugati kapcsolataik miatt 1945 és 1949 között viszonylag kevés külföldi nyaralást tudtak szervezni. Ezen kevesek közé tartozik a romániai és a franciaországi gyermeküdültetés, melyre viszonylag hamar, 1946-ban került sor. A romániai üdültetés kezdeményezője a Nemzeti Segély nevű, kommunista hátterű szervezet volt. A franciaországi Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) 1946-ban „többszáz magyar gyermeket hívott meg” franciaországi üdülésre. Az említett szervezetet 1943-ban franciaországi magyar kommunista vagy kommunista szimpatizáns emigránsok alapították, akik a háború alatt, a német megszállás éveiben aktívan résztvettek az ellenállásban is. 1946. augusztus 8-án 260 gyermek utazott Párizsba és környékére, valamint Lyonba és Grenoble-ba, ahol családoknál helyezték el őket. Majd háromhavi nyaralás után, október 24-én érkeztek vissza Budapestre.

A Svájci Vöröskereszt volt az első külföldi szervezet, mely jelentős segítséget nyújtott a magyar gyermekeknek. A Svájci Vöröskereszt 1946 ban havonta 150, 5-10 éves, rászoruló magyar gyermek svájci üdültetését segítette. 1945 és 1948 között összesen 6075 magyar gyermek üdülhetett Svájcban.

Magyar gyermekek 80 fős csoportja 1946 végén az olasz riviérán üdülhetett, az Alassio melleti Laiguegliában. A nyaralást olaszországi magyarok és magyarbarát olaszok egy csoportja tette lehetővé. Az akció szervezője Paulay Ede lánya, a színésznő Paulay Erzsébet (1886-1959) volt, akinek második férje a korábban Magyarországon is szolgálatot teljesítő Vittorio Cerruti (1881-1961) olasz diplomata volt. Ez az üdültetési akció a többitől eltérően nem egy állami, illetve egyházi szervezethez, vagy politikai párthoz kötődött, hanem magánszemélyeknek, elsősorban a magyar emigráció tagjainak privát kezdeményezése volt.

Dánia hatalmas erőfeszítéseket tett a háború súlytotta magyar gyermekek megsegítésére. Nem csak a fent említett gyermekétkeztetéssel csillapította tízezernyi magyar gyermek ínséges sorsát, hanem gyermeküdültetéseket is szervezett. 1947. május 8-án 500 magyar gyermekkel indult el a dán „Mentsük meg a gyermeket!” akció keretében az első vonat az északi országba. A vonaton a gyermekek kísérői az Actio Catholica munkatársai voltak, az út során az élelmezést a Red Barnet segélyszervezet adományozta, de a főváros is hozzájárult a költségekhez. Eddigi adatok alapján tehát Dániába legalább négy gyermekvonat ment, összesen 2111 gyermekkel.

A belga püspöki kar 1946-ban kezdeményezte, hogy belga katolikus családok több hónapi üdülésre lássanak vendégül magyar katolikus gyermekeket. A belga szervezők ebben az ügyben már megkeresték a magyar bíboros hercegprímást Mindszenty Józsefet és az Actio Catholicát is. Az akcióban kiemelkedő szerepet játszott a katolikus pap Knébel Miklós, akinek már az I. világháború utáni belgiumi gyermekvonatok szervezésében is vezető szerep jutott. Belgiumba két, egyenként 500 főt szállító gyermekvonat ment, egyenként hat hónapos kinntartózkodással.

Germekvonatok Hollandiába

Az 1947-48-ban Magyarországról Hollandiába menő gyermekvonatokkal kapcsolatban sok a bizonytalanság. Annyi bizonyos, hogy először a római katolikus egyház kezdte el a szervező munkát. A Belgiumban sikeres akciót kívánták kiterjeszteni Hollandiára is. 1947-ben, a Haarlemi Püspökségben megalakult egy „R. K. Hongaarse Kinderactie” (Római Katolikus Magyar Gyermekmentő Akció) nevű bizottság abból a célból, hogy holland nevelőszülőknél magyar gyermekeket üdültessen a püspökség területén. Knébel Miklós 1947 végén kapott engedélyt a holland kormánytól, hogy a magyar gyermekmentő akció keretében katolikus magyar gyermekeket utaztathasson Hollandiába. Holland részről egy amszterdami alapítvány, a Stichting Hulpactie voor Hongarije [Segélyakció Magyarországért Alapítvány] végezte a szervező munkát. Az első, katolikus gyermekeket szállító vonat Belgiumon keresztül 1947. december 15-én érkezett meg a hollandiai Roosendaalba, innen vitték tovább őket a holland befogadószülőkhöz Rotterdamba, Goudába, Leidenbe, Amszterdamba, Alkmaarba, Bodengravenbe, Alphen aan de Rijnba és Volendamba. A gyermekek hat havi üdülés után a tervek szerint 1948. június 19-én tértek volna vissza Budapestre. A 300-ból 221 magyar gyermek azonban csak két nappal később, június 21-én, hétfőn, a déli órákban érkezett a Keleti pályaudvarra. A gyermekeket a holland Committé részéről Gerardus Nicolaas Oltshoorn (1892-1967) a Maasbode című lap főszerkesztője, a Stichting Hulpactie voor Hongarije alapítója és tíz más kísérő hozta haza. A magyar hatóságok további katolikus gyermekvonatok kiutazását nem engedélyezték.

Az a tény, hogy az első gyermekvonat Magyarországról kizárólag katolikus gyermekeket szállított Hollandiába, heves tiltakozást váltott ki a holland protestáns oldalon. Ennek következtében a holland kormány engedélyt adott ugyanennyi (tehát 500) protestáns magyar gyermek fogadására. 1947 nyarán már folytak egyeztetések a Magyarországi Református Egyház és a holland protestáns egyházak képviselői között egy esetleges magyar református gyermeküdültetési akcióról. 1947. november 5-én a Holland Református Egyházak Diakóniai Szolgálata nevében ennek igazgatója, Albertus Hofman levélben kereste meg Ravasz László püspököt és felajánlotta magyar gyerekek hollandiai üdültetését. Ravasz végül elfogadta a hollandok ajánlatát, és 1947. november 12-én Pap Lászlót (1908-1983) az egyházi újjáépítési segélyosztó bizottság vezetőjét, a Református Világszövetség vezetőségi tagját, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagját bízta meg a szervezői munkával. Pap mellett az Országos Református Szociális Szolgálat vezetője, Domján János volt a szervezés másik kulcsembere, aki korábban már tapasztolatot szerzett a dán és a svájci gyermeküdültetés terén, illetve a külföldi segélyek elosztását is ő koordinálta. Pap felvette a kapcsolatot a budapesti holland diplomátával, H. A. Hoofttal, a már említett Albertus Hofmannal és Van Tuyll van Serooskerken báróval, az Intechurch Reconstruction Comittee (IRC) hollandiai szervezőbizottságának tagjával. 1948 májusában megtörtént a gyermekek kiválogatása és a belügyminisztérium kiállította a gyermekeknek a közös útlevelet. A szülők a helyi lelkésznél tudtak jelentkezni az útra és itt kellett kifizetni a 180 forintos utiköltséget is. A gyermekeket szociális rászorultság alapján, illetve alultápláltság esetén válogatták be a csoportba, majd orvosi vizsgálaton estek át. Fertőző betegségben szenvedő (különösen TBC-s) gyermekeket nem engedtek kiutazni. A hollandiai utazáshoz hozzájárult az amerikai magyarok pénzadománya is, melyet az Amerikai Magyar Református Egyház (Evangelical and Reformed Church) küldött.

A holland Vöröskereszt 11 holland vagonból álló külonvonata 1948. július 11-én érkezett a Keleti pályaudvarra. A kísérők egyik felét a hollandiai Vöröskereszt adta, akiknek a vezetője F. C. Jaski volt. A kísérők másik felét a hollandiai magyar gyermeksegély akció küldte, vezetőjük A. Van der Walle volt. Az 500 magyar protestáns gyermeket szállító vonatra 1948. július 12-én este 6-kor kezdték meg a felszállást a gyerekek. A vonat utasai, 240 fiú és 260 leány egyházkerületi, illetve területi megosztása a következő volt:

Résztvevők nemek és területek szerinti felosztása

Terület	Fiúk	Lányok
Tiszántúl	72	84
Tiszáninnen	21	38
Dunántúl	32	27
Vértesalja	19	22
Pest környéke	28	27
Budapest	69	61
Tartalék	21	29
Összesen	262	288

Mindösszesen: 550 gyermek

A vonat 20:35-kor indult Budapestről, a Keleti pályaudvarról és néhány napos út után Venlonál lépte át a német-holland határt, ahol a szervezők már várták a kis magyarok érkezését. A várakozó segítők között ott volt az amszterdami Vrije Universiteit teológus hallgatója, Hideg Loránt is, aki több magyar ösztöndíjassal együtt (Végh József, Kovács Ilona, később Tüski István) tolmácsként segítette a munkát. Venloban autóbuszokra szálltak a gyerekek és két táborban helyezték el őket: a Kamp Horst-Americában, illetve a Kamp Wellben. Itt öt napig karanténban voltak és orvosi vizsgálatnak vetették alá őket, valamint mindenki kapott diftéria elleni oltást. A vonat július 19-én érkezett az Utrechti főpályudvarra, ahol egész fogadóbizottság várta a gyermekeket. Van Tuyll van Serooskerken báró, az „Interkerkelijk Bureau Pleegkinderen” (Hollandiai Egyházak Gyermekakciója) helyettes elnöke, a kormány nevében a szociálpolitikáért felelős főtitkár, A. A. van Rhijn köszöntötte a gyermekeket. A holland protestáns egyházak nevében a református (Hervormde Kerk) K. H. E. Gravemeyer, illetve a szigorú református (Gereformerde Kerken) H. A. L. van der Linden köszöntötte a jelenlévőket. Az 500 gyermek közül 350 Utrechtben maradt, a többiek tovább utaztak Haarlembe, ahonnan Észak-Holland tartomány különböző településeire kerültek. A vonat 1949. január 19-én érkezett vissza Budapestre, 491 gyermekkel. A hiányzó 9 gyermek betegség miatt maradt kint a holland nevelőszülőknél. A legnagyobb súlygyarapodás 22 kg, de átlagosan is 5 kg volt. A gyerekek ajándékokkal megrakodva tértek haza, mivel a hollandok közel 2000 csomagot is küldtek a vonattal Magyarországra. A vonat még aznap éjjel, január 19-én, 23:00 órakor üresen indult vissza, hogy másnap Bécsben 500 osztrák gyermeket vegyen fel és vigyen Hollandiába.

A tervezett második református gyermekvonat Hollandiába

A második református gyermekvonat indulását, mellyel újabb 500 gyermek utazott volna ki, 1948. szeptember 23-ra tervezték. A Dinnyés Lajos vezette kormány népjóléti minisztere, a kommunista Olt Károly ezt augusztusban engedélyezte is, de az engedély kiadása után néhány nappal behivatták a minisztériumba Pap László helyettesét és Olt közölte vele, hogy a minisztérium minden külföldi gyermeküdültetést leállított. Így, minden várakozás ellenére, a második református gyermekvonat ötlete csupán vágyálom maradt.

Hollandiában miniszteri rendelkezés alapján egyidőben, összesen 7.500 külföldi gyermek tartózkodhatott, de mivel a magyar 500 fős kvóta kiesett, helyére egy német gyermekekből álló, jóval népesebbb, 2.500 fős csoport jutott hollandiai üdüléshez. Ők Berlin amerikai, brit és francia megszállási övezetéből érkeztek és 1948. november 23-án kaptak beutazási engedélyt a hollandoktól. Pusztai Gábor

Bibliográfia

• AALDERS, Maarten J. – PUSZTAI Gábor – RÉTHELYI Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020.
• AALDERS, Maarten J. & RÉTHELYI Orsolya: De ’kindertreinen’ – Voorwerpen en herinneringen, Néderlandisztikai Füzetek 9. Budapest, ELTE Vakgroep Nederlands, 2018.
• Algemeen Handelsblad, 1949. április 22., 2.
• BOROVI József: A belgiumi magyar katolikusok lelkigondozásának története, Budapest, Szent István Társulat, 2002.
• BOROVI József: Magyar katolikus lelkipásztorok szolgálata Hollandiában, Budapest, Szent István Társulat, 2002.
• De Tijd, 1949. április 21., 1.
• De Tijd, 1949. április 21., 1.
• FÓTHY Ernő: Nyolcvan magyar gyermek üdült az olasz Riviérán, Magyar Nemzet, 1947. január 29., 2.
• Fővárosi Közlöny, 1946. április 27. (19. szám) II. melléklet.
• Fővárosi Közlöny, 1946. április 27. (19. szám).
• Fővárosi Közlöny, 1946. június 27. (32. szám).
• Fővárosi Közlöny, 1947. augusztus 30. (36. szám), I. melléklet.
• Fővárosi Közlöny, 1947. március 8. (9. szám) II. melléklet.
• Friss Ujság, 1947. december 19., 5.
• Friss Ujság, 1948. június 10., 2.
• GERGELY Ferenc: Az Országos Gyermekvédő Ligáról (1906-1950, 1989-), Comm. de Hist. Artis Med,166-169 (1999), 59-76.
• GIANONE András: A magyar Actio Catholica tevékenysége 1945-1948-ban, Múltunk, 48 (2003/1): 79-126.
• GYARMATI György: A Rákosi-korszak, Budapest, ÁBTL-Rubicon, 2013.
• HAJTÓ Vera: Milk Sauce and Paprika. Migration, Childhood and Memorie of the Interwar Belgian-Hungarian Child Relief Project, Leuven, Leuven University Press, 2016.
• HERMÁN M. János: Adalékok a hollandiai magyar gyermekmentés történetéhez. Ismeretlen hollandiai adatok: K. H. Miskotte részvétele a magyar gyermekek felkarolásában, Historia Ecclesiastica IV, (2013), 2. 165-213.
• HIDEG Loránt: Egész Hollandia várta a magyar gyermekek érkezését, Élet és Jövő, 1948. augusztus 7., 3.
• HIDEG Loránt: Üzenet Hollandiából magyar szülőkhöz, Élet és Jövő, 1948. november 27., 2.
• JANICAUD, Benjamin: A franciaországi magyar emigráció politikai változásai a negyvenes években, Acta Historica, 118 (2003), 81-92.
• KÁROLYI Amy. „A katolikus Amerika segít, napi 12.000 ebéd az Actio Catholica 85 konyháján”. Új Ember, 1946. szeptember 8., 7.
• Kis Ujság, 1946. augusztus 10., 4.
• Kis Ujság, 1946. augusztus 9., 4.
• Kossuth Népe, 1946. április 2., 4.
• Kossuth Népe, 1946. február 17., 2.
• LENKEI Júlia: Monsieur T. és monsieur M. esete madame C.-vel. Pótlapok Tolnay Károly „Mindenes könyv”-éhez, Holmi, (2005. augusztus), 972-985.
• Limburgsch Dagblad, 1947. június 14., 2.
• LŐRINCZY Huba: A nimfa és a követné. Adalékok két Márai-regény önéletrajzi hátteréhez, Forrás, 38/4 (2006. április), 52-56.
• Magyar Nemzet, 1946. április 27., 2.
• Magyar Nemzet, 1946. november 10., 2.
• Magyar Nemzet, 1947. augusztus 13., 1.
• Magyar Nemzet, 1947. augusztus 20., 1.
• Magyar Nemzet, 1947. augusztus 20., 1.
• Magyar Nemzet, 1947. december 23., 2.
• Magyar Nemzet, 1947. június 29., 2.
• Magyar Nemzet, 1948. február 6., 4.
• Magyar Nemzet, 1948. július 28., 4.
• Magyar Nemzet, 1948. június 23. (szerda), 2.
• Magyar Nemzet, 1948. szeptember 3., 3.
• Magyar Nemzet,1948. július 28., 4.
• Magyar Országos Tudósító, XXIX. évf. (1947) május 30., 643-644.
• Nieuwe Apeldoornse Courant, 1949. április 22., 1.
• NN: Hongaarse kinderen terug naar hun land, De Tijd, 1948, június 18., 1.
• NN: 27.000 gyermek és 1200 anya, Nagy Ferenc üdültetési akciójának mérlege, Kis Ujság, 1946. augusztus 30., 3.
• NN: A katolikus világkaritász Magyarországért, Új Ember, 1946. április 28., 4.
• NN: A polgármester jelentése a székesfőváros közigazgatásának 1947. évi május havi állapotáról, Fővárosi Közlöny, 1947. június 10. (27. szám) melléklet, 12.
• NN: Franciaországból is támogatják a Nemzeti Segély munkáját, Szabadság, 1946. április 8., 2.
• NN: Hála – Dániának, Új Ember, 1947. december 14., 5.
• NN: Háromszáz magyar gyermek elindult franciaországi nyaralásra, Kis Ujság, 1946. augusztus 10., 4.
• NN: Hírek az A. C. gyermekvonatairól, Új Ember, 1948. január 4., 8.
• NN: Hongaarse kinderen aangekomen, Trouw, 1948. július 20., 2.
• NN: Hongaarse kinderen in Nederland, Trouw, 1947. december 16, 2.
• NN: Hongaarse kinderen keren terug, Limburgsch Dagblad, 1948. június 19., 1.
• NN: Hongaarse kinderen moeten zaterdag vertrekken, De Volkskrant, 1948. június 18., 3.
• NN: Hongaarse pleegkinderen gearriveerd, Nieuwe Leidsche Courant, 1947. december 15., 3.
• NN: Idehaza a belgiumi magyar gyermekek, Új Ember, 1948. július 25., 3.
• NN: Ingyentankönyvet és tanszert kívánnak a főváros iskoláiban, Népszava, 1947. március 22., 6.
• NN: Poesztajeugd gaat Volendam verlaten, Het Parool, 1948. június 14., 3.
• NN: R.K. Hongaarse Kinderactie in het bisdom Haarlem, De Tijd, 1947. június 14., 5.
• NN: Reakciósok, Új Szó, 1946. június 6., 2.
• NN: Vigyázat! Új Ember, 1946. november 3., 4.
• NN: A bíboros prímás búcsúztatta a külföldre induló magyar gyermekeket, Magyar Nemzet, 1947. december 13., 3.
• RÉTHELYI Orsolyar: „Légy reménységgel: Nézz Hollandiára./Nézz királynéjára! Nem vagy többé árva” Vilma királynő 1923-as trónjubileuma és a „Magyar ablak” a holland királyi palotában, in Bárány Attila et al. (szerk.): Németalföld emlékei Magyarországon – Magyar-holland kapcsolatok, 122 –143. Loci memoriae Hungaricae V., Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017.
• RÉTHELYI Orsolya: 1923 Koningin Wilhelmina, moeder van de Hongaren, in ’T HART, Marjolein, DAVIDS, Karel, BLACK, Karwan-Fatah, HEERMA VAN VOSS, Lex, LUCASSEN, Leo & TOUWEN, Jeroen (szerk.): Wereldgeschiedenis van Nederland, Amsterdam, Ambo/Antos, 2018, 501-507.
• SAS József: Segítségre dobbant a katolikus magyar falusi nép szíve! Új Ember, 1946. január 6., 8.
• SINTEMAARTENSDIJK, Jan: De bleekneusjes van 1945. De uitzending van Nederlandse kinderen naar het buitenland, Amsterdam, Boom, 2002.
• Új Ember, 1946. március 3., 8.
• Új Ember, 1948. június 27., 4.
• Világ, 1946. július 13., 2.
• WYSS, Beat: Die Schweiz und ihre Schwaben, Neue Züricher Zeitung, 2015. június 22.
• ZICHY Henriette: „Hosszú életem alatt sokat éltem át, sokat szenvedtem, de mindig helytálltam.” (Dr. Varasdy Sándorné Zichy Henriette visszaemlékezései), in Gödi Almanach, Göd, Göd Város Önkormányzata, 1999, 94-119.

Levéltári források

H

• olland Nemzeti Levéltár (Nationaal Archief)
• A holland igazságügyminisztérium államtitkárának, Th. K. M. J. van Sasse van Ysselt levele a szociális ügyi miniszterhez, Hága, 1949. július 6. Nationaal Archief Den Haag, Minsterie van Buitenlandse Zaken, 1945-1954. Toegangsnummer: 2.05.117. Inventarisnummer: 12620.
• Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára (MREZSLEV)
• A. Hofman levele a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökéhez, Utrecht, 1948. március 12. 11. fond, 42. doboz.
• A. Hofman levele Ravasz Lászlónak, Utrecht, 1947. november 5. 11. fond, 42. doboz.
• F. C. Jaski levele Pap Lászlónak, Hága, 1948. december 24. 11. fond, 42. doboz.
• F. L. S. F. baron Van Tuyll van Serooskerken levele a budapesti holland nagykövethez, H. A. Hoofthoz, Hága, 1948. február 16. 11. fond, 42. doboz.
• F. L. S. F. baron Van Tuyll van Serooskerken levele E. M. Szakál de Kisjókához, Hága, 1948. március 23. 11. fond, 42. doboz.
• F. L. S. F. baron Van Tuyll van Serooskerken levele Pap Lászlóhoz, Hága, 1948. február 5. 11. fond, 42. doboz.
• Holland gyermekvonat 1948 névjegyzéke. 11. fond, 41. doboz.
• J. Hutchison Cockburn levele Pap Lászlóhoz, 1948. április 29. 11. fond, 42. doboz.
• M Schiff levele Papp Lászlóhoz, Hága, 1948. március 25. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László beszámolója a Magyar Református Konvent elnökségének, Budapest, 1949. február 2. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László és Varasdy Sándorné levelezését, 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele baron Van Tuyll van Serooskerkenhez, Budapest, 1947. június 24. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele baron Van Tuyll van Serooskerkenhez, Budapest, 1948. április 19. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele baron Van Tuyll van Serooskerkenhez, Budapest, 1948. május 26. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele baron Van Tuyll van Serooskerkenhez, Budapest, 1948. május 19. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele F. L. S. F. baron Van Tuyll van Serooskerkennek, 1948. március 27. 11. fond, 42. doboz.
• Pap László levele Nettie Ross-Regeurnek, Budapest, 1948. 10. 19. 11. fond, 42. doboz.
• Ravasz László levele Albertus Hofmannak, Budapest, 1947. december 2. 11. fond, 42. doboz.

Internetes források

https://geschichte.redcross.ch/ereignisse/ereignis/erholung-fuer-kinder-aus-deutschland-und-osteuropa.html Hozzáférés: 2019. 03. 29.

Szerző

Pusztai Gábor