Nagy Barna (1909–1969)

Nagy Barna (Sárospatak, 1909. május 15. – Budapest, 1969. szeptember 17.), református teológiai tanár, rendszeres teológus, egyház- és irodalomtörténész, nemzetközi elismertségű Kálvin-kutató.

Korai évei

Nagy Barna, 1909. május 15-én született Sárospatakon, ahol édesapja teológiai tanárként tevékenykedett. Már a Sárospataki Református Kollégiumban töltött gimnáziumi évei alatt megmutatkozott kimagasló nyelvtehetsége; sorra jelentek meg angol, német és francia versfordításai. Emellett már ekkor megtanulta a sztenográfia (gyorsírás) alapjait is, amely később nagy hasznára vált Kálvin gyorsírással lejegyzett prédikációinak olvasásához.

Tanulmányai

Kálvin teológiájához a dél-franciaországi Montpellier protestáns teológiáján töltött vendégtanulmányai alatt került közelebb (1929-1930). Emil Brunner hatására Zürichben fordult a rendszeres teológia (dogmatika-etika) felé, amely irányultságát csak megerősítették Bonnban, a 20. század legjelentősebb protestáns teológusánál, Karl Barthnál, végzett tanulmányai (1933-1934). Debrecenben lett a teológiai doktora 1936-ban, rákövetkező évben pedig Sárospatakon átvette édesapja helyét, mint a rendszeres teológia tanára. Tíz évre rá már mint a pataki teológia dékánja tevékenykedett. Fontosnak tartotta a teológiai oktatás reformját és az ökumenikus kapcsolatok építését, amit az is jelzett, hogy 1948-ban részt vett az Egyházak Világtanácsa alakuló nagygyűlésén Amszterdamban.

Az 1950-es évek fordulatai között

Komoly törést hozott az életébe a pataki teológia 1952-es megszüntetése, ami után az Egyetemes Konventre helyezték Budapestre, tudományos beosztásba. Victor János halála után a budapesti teológia rendszeres teológiai tanárává nevezték ki 1954-ben, viszont az ’56-os események után megfosztották a katedrától, sőt rövid ideig börtönbe is került. A Konvent „kutató professzorrá” minősítette vissza. Hátratételei ellenére sem hagyott alább a reformáció megismerése iránti vágya, hanem amint erre mint konventi kutató professzor újra lehetősége nyílt hatalmas energiával vetette bele magát különösen is a magyar és európai reformáció összefüggéseinek kutatásába.

Tudományos eredményei a nemzetközi Kálvin-kutatás területén

Nagy Barna több területen is maradandó tudományos örökséget hagyott hátra. Sárospataki teológiai tanárságának első időszakában (1941-1947) Kálvin politikai teológiáját helyezte új megvilágításba. Karl Barth meglátása szerint ugyanis a reformátorok és köztük Kálvin is elmulasztották feltárni az a pozitív összefüggést, ami a hit centruma – a megigazulás – és a jog világa – az állam – között áll fenn. Nagy Barna, mint Kálvin munkásságának alapos ismerője megcáfolta egykori bonni mesterének kritikáját és kimutatta, hogy Kálvin államtana erős krisztológiai alapokon áll. ’56-os háttérbe szorításáig terjedő második sárospataki időszakát Kálvin kommentárjainak magyar fordítása jellemezte. Munkájának kiindulópontjául az Egyetemes Konvent azon terve szolgált, amely 1949-ben megindította Kálvin összes újszövetségi kommentárjának magyar kiadását. Ezek jórészét már az első világháború előtt lefordították, de kiadásuk csak töredékesen valósulhatott meg. Nagy Barna olyan kommentárkiadásokat szeretett volna közreadni, amelyeket nemcsak a teológusok, de minden ige iránt érdeklődő könnyen és haszonnal forgathat. Fordításaiban elsősorban az eredeti latin szöveget vette alapul, de a végleges szöveg elkészítéséhez az angol és francia fordításokat is szem előtt tartotta. Munkája eredményeképpen a Római levél kommentár 1954-ben, a Zsidókhoz írt levél kommentár azonban elkészülte után majdcsak egy évtizeddel 1965-ben jelenhetett meg. 1957-től kezdve Nagy Barna forráskutatóként alkotott kimagaslót, mint aki Kálvin addig kiadatlan Ezékiel könyvéről mondott prédikációit modern francia nyelvre ültette át. 1956 augusztusában a Református Világszövetség tervbe vette, hogy 1964-re, a nagy reformátor halálának 400. évfordulójára, megjelenteti Kálvin összes addig kiadatlan prédikációját. A feladatra kilenc fős neves nemzetközi munkacsoportot hoztak létre, amelyben Nagy Barna is helyet kapott, akire Ezékiel könyvének 23-48. részei alapján elmondott 69 prédikáció jutott. A munka első fázisa a Genfből Budapestre postázott eredeti kéziratokról készült fényképek alapján magának a szövegnek a megállapítása volt. Nagy nehézséget okozott neki a fényképek rossz minősége, ami miatt néha újabb kópiákat kellett Genfből kérnie, illetve, hogy a prédikációkat többen jegyezték le gyorsírással, így 6-7 különböző kéztől eredő, hol szebb, hol „egyenesen visszataszító” kézírással írt szöveget kellett kibetűzgetnie, ami elmondása szerint néha inkább keresztrejtvényhez hasonlított, mintsem folyamatos íráshoz. A nemzetközi Kálvin-kutatásban való részvétele mellett komoly eredményt ért el a magyar történettudományi-, közelebbről irodalom-történeti kutatásokban is, illetve folyamatosan új és új impulzusokkal látta el a magyar reformáció és Kálvin-kutatás ügyét. Sajnos a katedrától való megfosztása miatt nem volt lehetősége arra, hogy egy következő magyar Kálvin-kutató nemzedéket neveljen ki, de maga mégis maradandót és pótolhatatlant alkotott. Hazai mellőzöttségében nemzetközi hírnevet szerzett magának, mint a még kiadatlan Kálvin-prédikációk sajtó alá rendezője, amely tevékenységét nemcsak Bázelben, Genfben és Wittenbergben kísérték figyelemmel, hanem amit a zürichi egyetem díszdoktori címmel is elismerhetett 1968-ban.

Halála

Nagy Barnát 1969. szeptember 17-én, előadása közben érte a halál Budapesten. A kimagasló életművet maga mögött hagyó teológus, egyház- és irodalomtörténész, fordító mindössze 60 éves volt.

Felhasznált irodalom

HÖRCSIK Richárd: Dr. Nagy Barna Kálvin-kutató munkássága, in Nagy Barna: A teológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában, Budapest, Kálvin Kiadó, 1999, 183–198.

KONCZ Sándor: D. dr. Nagy Barna emlékezete, Theológiai Szemle (1969/11–12), 358-361.

KONCZ Sándor: Dr. Nagy Barna, 1909-1969, Református Egyház (1969/11), 241–243.

NAGY Emese: D. dr. Nagy Barna (1909-1969) irodalmi munkássága, in Nagy Barna: A teológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában, Budapest, Kálvin Kiadó, 1999, 183–198.

TÖRÖK István: Sárospatak szülötte, neveltje, tanítója – Huszonöt éve hunyt el Nagy Barna, in Képes Kálvin Kalendárium, Budapest, Kálvin Kiadó, 1994, 185–187.

UJSZÁSZY Kálmán: D. dr. Nagy Barna, 1909-1969, Reformátusok Lapja (1969/41)

Szerző
Lányi Gábor