„Mester Miklós (1906–1989)” változatai közötti eltérés

VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Mester Miklós (1906-1989) lapot a következő névre: Mester Miklós (1906–1989))

A lap 2023. december 11., 11:10-kori változata

Mester Miklós (Rugonfalva, 1906. március 8. – Budapest, 1989. január 5.), történész, politikus, a Bp.-Szabadság téri Református Egyházközség presbitere, a német megszállás alatti magyar ellenállás és a zsidó embermentés egyik nemzetközileg elismert[1] alakja.


Korai évei, tanulmányai

Mester Miklós 1906-ban született Rugonfalván református székely családban. Szülei eredetileg saját földdel nem bíró földművesek voltak, de később amerikai és kanadai vendégmunkájuk révén 20 hold földet vásároltak.[2] Mester gimnáziumi tanulmányait a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban végezte (1925), majd Budapestre költözött. Két évig közgazdaságtant hallgatott, majd átment a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1937-ben Jancsó Benedek tanítványaként történész doktorátust szerzett. Doktori értekezése – az „Autonóm Erdély”[3] – az erdélyi autonómia kérdését taglalva szakított a kor hivatalos nagyrevíziós gondolatával és kedvező visszhangra talált nemcsak az erdélyi magyar, de az erdélyi román és szász körökben is.[4] 1938-ban megházasodott, feleségétől egy gyermeke született (Zoltán, 1940).

Közéleti tevékenysége

Mester mindig rendkívül aktív közösségi és közéleti tevékenységet folytatott. Már tanulmányai alatt is megélhetését a Népies Irodalmi Társaságban betöltött egyre magasabb pozíciói által biztosította (1936-tól 1949-ig a társaság diákotthonának igazgatójaként tevékenykedett). Az 1930-as évektől kezdve írt cikkeket a Magyar Útba, a Bartha Miklós Társaság kiadványaiba, a Magyarságtudományba, a Magyar Kisebbség és a kolozsvári Hitel című folyóiratokba. Előadásokat tartott a Magyar Tudományos Akadémián és a Magyar Történelmi Társulat konferenciáin. Visszaemlékezése szerint több mint 15 egyesületnek volt tagja[5] többek között a Turul Szövetségnek, a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének, a Bartha Miklós Társaságnak, a Honszeretetnek, valamint a Bethlen Gábor Körnek és a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségnek.[6] A Honszeretet-hez való kötődése miatt a pártállami állambiztonság bizonyítottnak vélte[7] a Magyar Testvéri Közösségben betöltött tagságát is, Mester ugyanakkor életrajzában arról vall, hogy csak 1945-ig lehetett a szervezet tagja, mert akkor az beszüntette működését: „Kijelentem, hogy az »összeesküvők« közül sokat ismertem, mert 1945-ig én is tagja voltam a Magyar Közösségnek.”[8] Mester 1938 májusában két társával megalapította a Mesterfilm Kft-t, amely fennállása alatt 20 filmet forgatott, többek közt Szeleczky Zita, Jávor Pál, Páger Antal főszereplésével.[9]

Politikai pályafutása

Mester kiterjedt társadalmi kapcsolatrendszerének köszönhetően fordult a politika irányába is. 1939-ben Zsindelyné Tüdős Klára és férje, Zsindely Ferenc – a befolyásos vallási és közoktatási államtitkár, majd miniszter –, javaslatára kapott képviselőjelöltséget a Teleki Pál vezette Magyar Élet Pártjában (továbbiakban MÉP).[10] 1940-ben azonban már ahhoz a 22 képviselőhöz tartozott, akik Imrédy Béla vezetésével kiszakadtak a MÉP-ből és megalapították a Magyar Megújulás Pártját. Mester ugyanis csalódott Teleki földreform politikájában és ekkor még hitt Imrédy szociális elkötelezettségében és gazdasági szakértelmében.

Mester a nép-nemzeti és szociális elemeket vegyítő Bartha Miklós Társaság vezetőségéhez, az ún. Vasmaghoz tartozott Atzél Ede báróval és a kommunista lakatos Dudás Józseffel együtt, akikkel a közös erdélyi gyökerek kötötték őt össze. Szintén az erdélyiség volt az összekötő kapocs Csomóss Miklós és a nácizmussal szembenálló köre irányába, amely közvetlenül a német megszállás előtt a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége (továbbiakban MHSzSz) néven ellenállási mozgalommá szerveződött, akikkel Mester szoros együttműködést folytatott a nyilas-puccsig.[11]

Mindeközben Mester nem lépett ki Imrédy pártjából. Ennek volt köszönhető például, hogy amikor a német megszállás után a Győrffy István Népi Kollégium miniszteri biztosává is kinevezték védelmet tudott biztosítani a nem ritkán radikális baloldali tevékenységet folytató kollégistáknak.[12] A kollégium körüli ügyekbe szintén előszeretettel kapcsolódott be Zsindelyné Tüdős Klára és férje, akik szívügyüknek tartották a falusi és tanyasi származású egyetemisták lakhatásának segítését.[13]

Ellenállási tevékenysége

Mester, közismert németellenessége ellenére, 1944. április 30-án a németbarát Sztójay kormány kultuszminisztériumának politikai államtitkára lett. A kinevezésben döntő szerepet játszott református háttere és kapcsolatrendszere. Mester mint a kormányzó kiugrást előkészítő embereinek bizalmasa funkcionálhatott a német bábkormányokban (Sztójay- és Lakatos-kormányok), aminek megfelelően a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba kellett vonulnia.

Államtitkársága idején (1944. április 30.–október 15.) sok faji és politikai üldözött számára segítette a túlélést. Mester tevékenységét elsősorban Ambrózy Gyula, a kormányzói kabinetiroda főnöke irányította. Ambrózyval közösen találták ki az ún. „előzetes igazolás” formuláját, ami lehetővé tette, hogy a kultuszminisztérium hatáskörében adjanak ki olyan dokumentumot, ami igazolta, hogy a kormányzói mentesítés már folyamatban van és ezáltal megkerülték, hogy a belügyminisztérium németbarát elemei negatív befolyást gyakoroljanak a mentesítési folyamatra. Mester szerint mintegy 30.000 embert sikerült ezzel az adminisztratív ügyeskedéssel mentesíteniük.[14] Főképpen sok zsidó származású értelmiségi köszönhette életét Mester tevékenységének (Heltai Jenő író, Gózon Gyula színész, Germán Tibor orvosprofesszor − Bajor Gizi férje −, Rusznyák István − 1945 után a Magyar Tudományos Akadémia elnöke −, Fejér Lipót matematikus, Weiner Leó zeneszerző). Mester volt a kapocs a magyar ellenállás és a zsidó szervezetek között.

A nyilas-terror alatt Klastrompusztán, majd a református egyház Bethesda kórházában bujdosott. Többszöri igazolása ellenére, már 1945-ben a Politikai Rendészeti Osztály (PRO) majd annak utódszervei (ÁVO, ÁVH) is több eljárást kezdeményeztek ellene, sőt a szovjet titkosszolgálatok is többszörösen kihallgatták. Mint egykori vezető „horthysta” tisztségviselőt a vonatkozó irányelvek szerint évtizedekig nyilvántartották és ellenőrizték. Baloldali kapcsolatai révén a legsúlyosabb retorziókat sikerült elkerülnie és igyekezett a magánszférába visszavonulni, de családja kitelepítését nem kerülhette el. 1951-ben a Borsod megyei Felsővadász községbe telepítették ki feleségével és 11 éves fiával együtt, ahol erdőgazdasági munkát végzett. 1953-ban Dunakeszire költözhetett, majd 1956-ban visszatérhetett Budapestre. Az Elektromos Mérőkészülékek Gyárában helyezkedett el munkás beosztásban, majd a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál volt előadó nyugdíjazásáig, 1966-ig.

1956-os passzivitása ellenére is neve megint előkerült a Magyar Testvéri Közösség elleni nyomozásokban,[15] illetve az „Ellenállók” fedőnevű ügyben, amely végül a Püski Sándor és társai elleni perhez (1962) vezetett. Operatív kartonjára utoljára 1977-ben vezették fel szóbeli figyelmeztetés tényét.[16] Ugyanebben az évben beszélt először világháború alatti szerepéről a nyilvánosság előtt, a Bokor Péter által rendezett Századunk című dokumentumfilm-sorozatban. Mester Miklós a rendszerváltást már nem élhette meg, 1989. január 5-én hunyt el.

Református kötődései

Mester református egyházi kötődésének intézményes vetülete, hogy a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség presbitere volt Victor János lelkipásztorsága idején. Bár Mester emlékirataiban nagy arányban tűnnek fel a korszak meghatározó református közéleti figurái, akikkel Mester kapcsolatban is állt, mégis reformátusságának személyesebb vonásairól, lelki karakteréről, megéléséről, vallásos formaságairól (imádság, templombajárás) nem szól. Úgy tűnik, hogy Mester a reformátussághoz népegyházi vonalon, családi hátteréből adódóan, kulturálisan kötődött.

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy ne legyen egyenrangú tagja annak a kiterjedt kapcsolati hálónak, amely a korszak közéletének református szereplői között alakult ki. A közös felekezeti hovatartozás mindenképpen erősítette ennek a csoportnak a kohézióját, a beletartozók közötti bizalom kialakulását és elmélyülését, ami különleges jelentőséget kapott a vészkorszak embert próbáló időszakában. Emlékiratainak metakommunikatív elemei, például Zsindelyékkel való kapcsolata, illetve az, hogy nemcsak Bereczkyvel, hanem annak feleségével is bizalmasabb viszonyt ápolt, mutatja, hogy Mester a református kapcsolati háló belsőbb, bizalmi köreiben helyezkedhetett el. Felsorolásszerűen az alábbi ismertebb református közéleti szereplők, lelkészek kaptak helyet úgy emlékirataiban mint akikkel Mester személyes kapcsolatba került. Névsorrendben: Bereczky Albert (rá hivatkozik egyébként a legtöbbször, a többiek is legtöbbször vele együtt szerepelnek) és felesége, Békefi Benő, Benda Kálmán, Bíró Sándor esperes, Bodoky Richárd, Boér Elek, Bogyó István (Szabadság téri presbiter), Bokor Márton esperes, Dávid Gyula, Dobos Károly, Fónyad Dezső, Hőgye Mihály, Kádár Imre, Karácsony Sándor, Kibédi Varga Sándor (teológián filozófiát tanított), Kiss Ferenc, Kodolányi János, László Dezső, Makkai László, Matolcsy Mátyás, Morvay István, Nagy Lajos, Németh László, Pap Béla, Pálffy Károly, Péter János (Bereczky után őrá hivatkozik a legtöbbet), Püski Sándor, Ravasz László (Péterhez hasonló számú hivatkozás), Sebestyén Andor, Soós Géza, Sulyok István, Szabó Béla (a kitelepített Boér Elek felravatalozási ügye révén ), Szabó Imre budapesti esperes, Szász Lajos, Tildy Zoltán és fia, Vásárhelyi János erdélyi püspök, Zsindelyné Tüdős Klára és férje Ferenc, sőt végeredményben – ezt lentebb látni fogjuk – a református Horthyt is akár ebbe a hálóba számíthatjuk.[17]

Mester államtitkári kinevezését egyértelműen felekezeti hovatartozása miatt kaphatta meg. A két világháború közti korszak szokása szerint ugyanis a vallás- és közoktatási miniszter mindig katolikus, az államtitkára pedig protestáns, elsődlegesen református volt. Szintén hagyománya volt, hogy ezt az államtitkárságot az Erdélyi Párt delegálta, amelyben erdélyiként Mesternek sok barátja volt. Miután Mester megszerezte magának az erdélyiek támogatását Bereczky Albert kereste fel őt és Ravasz jóváhagyását tolmácsolta a jelöltségére. Bereczky volt az is, aki a német megszállás óta illegalitásban élő Tildyvel is leegyeztette az ügyet és megszerezte a kisgazdák jóváhagyását is Mesternek, míg Zsindely Ferenc a Magyar Élet Pártjának a támogatását eszközölte ki. Kinevezése kapcsán beszédes Mester egy elejtett mondata: „Ravasz nem is csalódott bennem, mert támogattam őt a református egyház többi képviselőjével együtt a zsidóság védelme érdekében tett erőfeszítéseiben.”[18] Ezen erőfeszítések szemléletes példáit adja Mester, hiszen a református kapcsolatrendszerének ereje és gyakorlati hasznai elősorban a zsidómentés és a németellenes ellenállás vonatkozásában mutatkoztak meg.

Mesternek különleges, bizalmi kapcsolata alakult ki Bereczky Alberttel. Kapcsolatukról egy helyen így vallott: „Ő azok közé a kevesek közé tartozik, akikkel az életben egyszer lelkileg valóban találkoztam…”[19] Mester elmondása szerint Bereczky szinte naponta járt be hozzá a minisztériumba, bizalmas információkat adott például Szakasits Árpád és Tildy Zoltán rejtekhelyéről, hozta-vitte az ellenállás híreit. Bereczky kérésére Mester ismertette össze Bereczkyt Ambrózy Gyulával, ifj. Horthy Miklóssal, de Mester zsidó összeköttetéseivel, Stern Samuval, Komoly Ottóval és Rusznyák Istvánnal is. Miután 1944 decemberében Mester klastrompusztai menedékhelye bizonytalanná vált, Mester Bereczky révén tudott menedéket találni a Bethesdában, még álnéven lelkészigazolványt is kiállíttattak számára, amit Ravasz László írt alá.[20] Bereczky 1945-ös „A magyar protestantizmus a zsidóüldözéssel szemben” című tanulmányában így emlékezett meg Mesterről: „Az egyháznak minden munkájában Mester Miklós kultuszállamtitkár volt a legjobb segítség.”[21]


Irodalomjegyzék

BOKOR Péter: Végjáték a Duna mentén, Budapest, RTV – Minerva – Kossuth, 1982.
BRAHAM, Randolph L.: A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon, Budapest, 1997.
BRAHAM, Randolph L.: The Christian Churches of Hungary and the Holocaust, 15, https://www.yadvashem.org/download/about_holocaust/studies/BrahamENGPRINT.pdf
GYURGYÁK János – VARGA Tamás (szerk.): Mester Miklós – interjú, készült 1986-ban, 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 45. sz.
HARASZTI György (szerk.): Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. Osztály és Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései, Budapest, Corvina, 2007.
KÁSA Csaba: Javaslat „Mester Miklós munkássága” Rugonfalvi Helyi Értéktárba történő felvételéhez, 2017. http://www.rugonfalva.org/files/Ertektar/helyi_rtktr_javaslat_Mester_Mikls.pdf
MESTER Miklós: Arcképek. Két tragikus kor árnyékában, Budapest, Tarsoly Kiadó, 2012.
MESTER Miklós: Az autonóm Erdély, Budapest, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1936. s. n.: Mester Miklós, http://hdke.hu/tudastar/enciklopedia/mester-miklos SOMLAI Katalin: Nacionalistaként korszakokon át. Mester Miklós (1906-1989), in: Rainer M. János (szerk.): Évkönyv XVIII. Búvópatakok - A feltárás, Budapest, OSZK-1956-os Intézet Alapítvány, 2012. 105–165.
SZEKÉR Nóra (szerk.): Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9., Budapest, ÁBTL – Kronosz, 2021.
SZEKÉR Nóra: Adalékok a történelmi fogalmak bonyolultságához, in: Kahler Frigyes – Bank Barbara (szerk.): Utak és útkereszteződések, Budapest, Történelmi Ismeretterjesztő Társulat, 2013, 215–235.
TÖRÖK Bálint: Ember az embertelenségben. Mester Miklós politikusi példája, Magyar napló 19(2007/2), 36–39

Szerző
Lányi Gábor

  1. ↑ BRAHAM, Randolph L.: A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon, Budapest, 1997, 861.
  2. ↑ MESTER Miklós: Arcképek. Két tragikus kor árnyékában, Budapest, Tarsoly Kiadó, 2012, 496.
  3. ↑ MESTER Miklós: Az autonóm Erdély, Budapest, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1936.
  4. ↑ SZEKÉR Nóra: Adalékok a történelmi fogalmak bonyolultságához, in: Kahler Frigyes – Bank Barbara (szerk.): Utak és útkereszteződések, Budapest, Történelmi Ismeretterjesztő Társulat, 2013, 215–235, 218.
  5. ↑ Mester: Arcképek, 350.
  6. ↑ Név szerint megemlíti Soos Gézát, Kiss Sándort, Morvay Istvánt, Pap Bélát és Fónagy Dezsőt. Pap 1950-es évek beli szerepét és tragikus sorsát is figyelemmel kísérte. Mester: Arcképek, 359
  7. ↑ Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban ÁBTL) 3.1.5. – O – 14820/4 /238 Összefoglaló Jelentés, 1959. feb. 24.
  8. ↑ Mester: Arcképek, 343.
  9. ↑ Ismertebb filmjeik: Úz Bencze, Dankó Pista, Fráter Lóránd, Semmelweis. A filmekből kilencet már 1945 nyarán betiltottak. Többnek a kópiáit, vagy azok egy részét megsemmisítették. KÁSA Csaba: Javaslat „Mester Miklós munkássága” Rugonfalvi Helyi Értéktárba történő felvételéhez, 2017. http://www.rugonfalva.org/files/Ertektar/helyi_rtktr_javaslat_Mester_Mikls.pdf; Mester: Arcképek, 107.
  10. ↑ Szekér: Adalékok, 219.; Mester: Arcképek, 20.; Zsindely naplójában csak rövid utalásokban emlékezik meg Mesterrel való kapcsolatáról: SZEKÉR Nóra (szerk.): Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9., Budapest, ÁBTL – Kronosz, 2021, 519; 530; 554; 576; 607; 710.
  11. ↑ Csomóss kapcsolatrendszeréről lásd: ÁBTL V-2000/26., 155.
  12. ↑ A Zsindely házaspár Györffy Istvánhoz és a kollégiumhoz való kötődéseit és azokhoz kapcsolódóan Mester szerepét lásd: Mester: Arcképek, 388-402.
  13. ↑ Mester: Arcképek, 388.
  14. ↑ GYURGYÁK János – VARGA Tamás (szerk.): Mester Miklós – interjú, készült 1986-ban, 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 45. sz., 86–90.
  15. ↑ Tudni vélik, hogy Magyar Közösség tag volt. 3.1.5. – O – 14820/4 /238 Összefoglaló Jelentés, 1959. feb. 24.
  16. ↑ A Kádár-Ceausescu találkozóval kapcsolatos „nacionalista” kijelentése miatt marasztalták el. TABAJDI Gábor: A III/III Krónikája. A pártállami Magyarország titkos története, https://iii-iii-kronika.blog.hu/2015/07/19/a_zsidomento_allamtitkar_es_a_iii_iii, lásd még: SOMLAI Katalin: Nacionalistaként korszakokon át. Mester Miklós (1906-1989), in: Rainer M. János (szerk.): Évkönyv XVIII. Búvópatakok - A feltárás, Budapest, OSZK-1956-os Intézet Alapítvány, 2012. 105–165.
  17. ↑ Veres Péter, Dobi István, Erdei Ferenc, Jánosi Ferenc és Nagy Ferenc is persze sokszor megemlítésre kerül. Ugyanakkor ebbe a listába nem illenek bele, mert bár ők is református felekezetűek voltak, de Mesterrel való kapcsolatuk minőségének jellege elmaradt a fenti listán közöltekével.
  18. ↑ Mester: Arcképek, 35.
  19. ↑ Uo., 265.
  20. ↑ Madarász József, debreceni menekült lelkész nevére. Uo., 258. és 615.
  21. ↑ Uo., 81.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Mester_Miklós_(1906–1989)&oldid=311”