Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)
Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius) – Az Utrechti Egyetem egyik vallási alapon létrejött diákegyesülete, melynek a 20. században számos Utrechtben tanuló magyar diák is tagja lett.
A Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius) egyike volt az egyetem számos diákegyesületének. Az egyesületet 1899-ben hozták létre a holland Hervormde Kerkhez (Holland Református Egyházhoz) tartozó teológus hallgatók, akik az egyházon belüli Gereformeerde Bondhoz (Szigorú Református Szövetséghez) kötődtek.
Az egyesület alapítása
Hollandiában évszázadokra visszanyúló hagyománya van a diákegyesületeknek. Kezdetben származási helyek, később a társasági élet támogatására jöttek létre, de szakmai/világnézeti alapon is egyesültek diákok. Ezek közé tartozott az Utrechti Egyetemen a Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius (Szigorú Református Teológusok Voetius Diákegyesülete) is. Ezt az egyesületet 1899-ben alapították a holland Hervormde Kerkhez (Református Egyházhoz) tartozó nagyrészt (de nem kizárólag) teológus hallgatók, akik a Hervormde Kerken (Református Egyházhoz) belül létrejött Gereformeerde Bond (Szigorú Református Szövetség) irányzathoz kötődtek.
Néhány évvel az egyesület alapítása után megalakult egy másik, nagyon hasonló teológiai elveket valló egyesült, melynek a szándékai mások voltak. Ez az új egyesület a nem gerefomeerd hitelveket valló diákokat akarta gerefomeerd (szigorú református) irányba terelni, tehát egyfajta evangelizációs célkitűzést fogalmazott meg. A második egyesületet 1903-tól Voetius B-nek nevezték. A diákegyesület a nevét a 17. század legnagyobb hatású utrechti teológusától Gisbertus Voetiustól (1589–1676) kölcsönözte. Voetius neve a magyar diákok körében is ismert volt a peregrinatio academica révén. Az utrechti professzor diákjai közé tartozott többek között Apáczai Csere János is.
Magyarok a Voetius diákegyesületben
Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy magyarok a 17-19. században tagjai lettek volna Hollandiában diákegyesületeknek. Először csak a 20. században bukkannak fel magyar nevek Utrechtben. A Voetius diákszövetségbe magyarok az egyesület alapítása után húsz évvel kezdtek belépni. A két világháború közötti időszakban Utrechtben tanuló 35 Stipendium Bernardinum ösztöndíjasból 26-an lettek a Voetius tagjai. Sajnos a két világháború közötti időből származó éves jelentések már nincsenek meg, de 1999-ben Tüski István még látta ezeket a szövegeket és írt egy cikket a magyar diákok Voetiuson belüli tevékenységéről. Innen tudjuk, hogy akárcsak a Nemzetközi Diákklubban, itt is bevett gyakorlat lehetett, hogy a diákok referátumokat tartottak különböző témákban. A Voetius első magyar tagja, Galambos Zoltán az 1919/1920-as tanévben beszélt a kommunizmus okairól Magyarországon. Az 1930/1931-es tanévben az egyesület születésnapi értekezletén két magyart, Bakos Lajost és Czeglédi Istvánt vették fel az egyesületbe. Az egyik rendkívüli gyűlésen a debreceni Fehér Imre Magyarország egyháztörténete, míg a kolozsvári Kiss Árpád Erdély napjainkban címmel tartott referátumot. 1933-ban Segesváry Lajos Magyar diákok peregrinációjának vázlata történelmi tények tükrében címmel tartott előadást, melyet annyira érdekesnek tartottak, hogy egy kis brossúra formájában az egyesület nyomtatásban meg is jelentette.
Ugyanez a Segesváry egyik debreceni diáktársával került komoly vitába. Forró Imre nem sokkal Utrechtbe érkezése után, még 1932-ben lett tag. Utrechti tanulmányai idején a Voetius diákegyesület B szekciójában kellett előadást tartania Magyarországról és a magyar református egyházról. Az utrechti magyar peregrináció történetét kutató – és abból később Debrecenben doktori címet szerző – Segesváry Lajos az A szekcióban tartott előadást ugyanarról a témáról. Valószínűleg úgy gondolta, hogy mindkét szekcióban ő mutathatná be ezt a kérdést, és valószínűleg le akarta beszélni Forrót az előadása megtartásáról. Forró viszont régóta készült, és nem akarta átengedni Segesvárynak a saját szekcióját. Végül mindketten megtarthatták előadásukat.
1940-ben a külföldi diákok jórészt hazatértek, így magyarokról sem tudunk a Voetius soraiban. A második világháború után, 1945-ben kilenc magyar részesült a Stipendium Bernardinum ösztöndíjában. 1948-ban a kommunista hatalomátvétel után egyikük sem tértek haza Magyarországra, hanem politikai menedékjogot kértek Hollandiában. A kilenc magyar bernardistából hatan lettek a Voetius tagjai. Göndöcz Kálmán, Szekeres Attila, Varga Sándor, Tüski István, Sebestyén Andor tagok voltak 1949-50-ben, 1951-ben Göndöcz Kálmán, Sebestyén Andor, Szekeres Attila, Tüski István, 1952-ben Göndöcz Kálmán, Kerekes János, Sebestyén Andor, Szekeres Attila, Tüski István, 1953-ban és 1954-ben Sebestyén Andor nevét találjuk a tagok között. Sajnos a források a nevükön kívül mást nem jegyeztek fel, így a klubban végzett tevekénységük ismeretlen.
Szakirodalom
- Cantemus voetiani! 1899–1999. Geschiedenis van 100 jaar studentenleven binnen de Gereformeerde Theologen Studenten Vereniging ’Voetius te Utrecht J. H. van de Bank, A. J. Mensink, C. C. de Vreugd (red.) Zoetermeer: Boekencentrum, 1999.
- BOZZAY Réka: Magyar diákok utrechti diákegyesületekben (megjelenés alatt)
