Vallásügyi rendelkezés 1715
1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket
Háttér
A Rákóczi-szabadságharc lezárultával a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására.
Az 1715. évi XXX-XXXI. törvénycikk
A rendelet megújította, tehát érvényben hagyta a korábbi 1681-es soproni országgyűlés határozatait, eképppen:
A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.
1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.
2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.
3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.
6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.
Értelmezése
A vallásüldözésnek a protestáns egyháztörténetben "gyászévtizedként" jellemzett korszakát (1671-81) igyekezett lezárni a törvény erejével a soproni országgyűlés (1681. XXV-XXVI. törvénycikk). Az ezt követő időszak felekezeti harcai, jogsértései, a háborús időszak törvénytelenségei miatt csak a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt úgy átmenetileg, hogy feloldható a vallási békétlenség. A szatmári békét követően ezért kellett deklarálnia az újonnan felállt Habsburg-kormányzatnak, hogy melyik irányhoz tartja magát. A háború idején hozott kuruc rendelkezéseket semmissé tették, és visszatértek a korábbi korszak joggyakorlatához. A vallási egyenetlenséget ezzel azonban nemhogy elrendezték volna, de még inkább felélesztették. Az 1681 és 1781 közti száz évet nevezi ezért a protestáns történetírása vértelen ellenreformáció korszakának.
Szakirodalom
Ezer év törvényei, jogtár, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500030.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23
Csorba Dávid (szerk.): Vértelen ellenreformáció, Bp., KRE ETKI, 2020 (Reformáció öröksége, 2).
