RefWiki

szentgyörgyi Szilády Áron (Ságvár 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, egyházkerületi főjegyző, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság tagja.

A hosszú 19. század legfontosabb fordulópontjait átélte. ahogy az I. világháborút, a Monarchia szétbomlását és a Tanácsköztársaságot. Gondolkodását, tudományos érdeklődését és kutatási módszereit a korszak nemzetcentrikus szellemisége, a korabeli tudományosság pozitivista törekvései határozták meg. Tudós volt és lelkész, politikus, illetve saját városa kulturális és szellemi színvonalának emelkedésén fáradozó polgár.

Családja

Szilády Áron 1837. november 3-án született Ságváron. Apja Szilády László református lelkész, egyházmegyei főjegyző, főbíró, anyja Magyar Zsófia (özv. Láczai Szabó Zsigmondné). A fiatal özvegy papné két lányt hozott a házasságba. Nagyapja Szilády Benjámin, halasi szabómester volt, akiben elevenen élt a család nemesi múltjának tudata, 1824-ben megerősítette magát és László fiát a nemességben. Németországból – ahol a céhes hagyományoknak megfelelően tanult – hozott magának feleséget, Ozer Rózát. A dédapa Szilády János (1718-1778) és apai nagybátyja, Szilády Péter szintén református lelkész volt. Szilády László 1846-ban Jászkiséren lett pap, majd 1848-ban választották meg Halasra. Testvére Szilády János szintén református lelkész volt. Fiatalabb fivére, Móricz halála után Szilády Áron feleségül vette annak özvegyét, Bundy Borbálát és nevelte annak fiát.

Tanulmányai

Iskoláit Halason kezdte, ahol algimnázium működött, 1851-1853 között a nagykőrösi főgimnáziumba járt, ahol tanára volt Arany János is. 1853-1858 között hallgatott teológiát Debrecenben. Nyelvészeti és orientalista érdeklődése itt alakult ki, Lugossy József és az általa vezetett diákköri munka hatására. Lugossy egyengette egyhónapos konstantinápolyi útját is 1856-ban. Megtanult héberül, arabul, törökül és perzsául. 1857-ben megismerkedett Budenz Józseffel, az ő tanácsára 1858-ban Göttingenbe ment orientalisztikát tanulni Kuun Gézával. Hazafelé megismerkedett Bécsben Bollerrel, Pesten pedig Ballagi Mórral. 1859-ben tette le a papi vizsgát.

Egyházi karrier

Lelkész

1859-ben Gödöllőn lett segédlelkész, közel Pesthez, a tudományos központhoz. 1863-ban, apja halálával megüresedett a halasi lelkészi állás, és miután ő lett a családfenntartó, megpályázta a halasi papságot. A másik jelölt Szász Károly kunszentmiklósi lelkész volt. Szilády fölényesen győzött a választáson az akkor még ellenfelének számító Szásszal szemben. Haláláig, 1922-ig maradt Halas lelkésze.

1884-es püspökválasztás

Török Pál püspök halála után (1883) a dunamelléki püspökválasztási kampányban a három jelölt – Filó Lajos, Baksay Sándor és Szász Károly közül Szilády az akkor már jó barátja, Szász Károly mellett kampányolt. Elsősorban cikkekkel és főként sűrű levelezéssel segítette jelöltjét. Vidéki paptársainak rendszeresen írt Szász érdekében, illetve információkat gyűjtött tőlük a helyi szavazásokról. A megválasztott új püspök Szilády Áron főjegyzőként való megválasztását támogatta, 1885-től töltötte be ezt a posztot. Ahogy fogalmazott egy Szásznak szóló levelében: „[…] engem, arra kérlek, tekints olyannak, a ki mindig mindarra kész, a mit te jónak gondolsz.” 1867-től egyházkerületi egyházi tanácsbíró, 1876-tól konventi póttag, 1886-tól konventi tag. Az 1881-es debreceni, I. és az 1904-es budapesti, II. zsinatnak is tagja volt. Egyik országgyűlési beszédében így fogalmazott papi szolgálatáról: „Pap vagyok. Rendeltetésemet ha magasztosnak nem tekintem is, mindenesetre fontosnak, nagy kötelességekkel járónak tartom.”

Politika

Szilády az 1860-as években a Határozati Párt elgondolásait követte, 1865-66-ban Ghyczy Kálmán ellenzékisége vonzotta, a felirati vitában Deák ellen szavazott. Később Tisza Kálmán Balközép pártjához csatlakozott. 1865-1878 között volt Halas szabadelvű párti országgyűlési képviselője, az ellenzéki Mocsáry Lajos váltotta őt. 1878-tól a halasi Szabadelvű Párt elnöki tisztét töltötte be. A helyi hagyomány az ő személyes érdemeinek tartja, hogy 1868-ban a halasi gimnázium érettségiztetési jogot kapott. Állami támogatást szerzett a helyi községi iskoláknak, egyik kezdeményezője volt az árvaház és a kisdedóvó intézet létrehozásának.

Tudományos munkássága

Az orientalista

1860-ban elkészült Firdauszi perzsa költő Sáhnáme (Királyok könyve) című műve Szám és Zál részletével Ballagi Mór naptára számára. Nála találkozott először Toldy Ferenccel, aki elkérte a fordítást az Új Magyar Múzeum számára (ez volt az első publikációja) és biztatta őt a teljes eposz lefordítására. Ugyanekkor nagybátyja, Szilády Károly kecskeméti nyomdász ajánlására megbízta őt Hornyik János a készülő Kecskemét város története oklevéltárral című munkája második kötetébe szánt 250 hódoltsági török levél lefordításával. Budenz Józsefen keresztül megismerkedett Hunfalvy Pállal, aki szintén tudományos munkára biztatta és dolgozatot kért tőle a Magyar Nyelvészet számára. 1861-ben tagja lett a török okmánytár háromtagú szerkesztőbizottságának Szilágyi Sándor és Salamon Ferenc mellett. Az arab qaszída és ghazal címmel írt értekezést az iszlám előtti arab költészetről, amely Arany János Szépirodalmi Figyelőjében látott napvilágot, Arany a későbbiekben is megjelentette több fordítását. 1861-ben levelező tagjává választotta az Akadémia. Székfoglalóját a korabeli magyar nyelvtudomány irányairól és módszereiről szóló Nyelvészkedésünk célja és eszközei címmel tartotta. 1868-ban megindult a Török-magyarkori történelmi emlékek új sorozata, ezt Szilágyi Sándorral ketten szerkesztették. A legjelentősebb orientalisztikai munkája 1871-es akadémiai felolvasása volt a defterekről.

Az irodalomtörténész

A magyar nyelvtudomány kérdései iránti érdeklődése 1871-ben ébredt fel ismét, mikor megválasztották az akadémiai nyelvtudományi bizottság tagjává. Magyar szófejtegetések című értekezésében bírálta Hunfalvyékat egyoldalú finnugor rokonsági szemléletükért, úgy ítélte, hogy a nyelvtudomány korabeli fejlettsége egyébként sem volt alkalmas a módszeres nyelvhasonlításra. Legjelentősebb nyelvészeti tanulmánya A nevekről 1873-ban jelent meg. A néphagyományok gyűjtését már az első publikáció idején elkezdte, 1873-ban közölt a Nyelvőrben halasi és majsai ráolvasásokat és egy tanulmányt A mesékről címmel. 1876-ban választották az Akadémia tagjává, székfoglalója témájául Temesvári Pelbárt életének és pályájának bemutatását választotta, monográfiája 1880-ban jelent meg. Megbízást kapott a Régi Magyar Költők Tára szerkesztésére. A hét köteten 1876-tól haláláig dolgozott. Szilády elsősorban a XV-XVI. század irodalmára specializálódott. 1891-ben indult a magyar irodalomtudomány szakfolyóirata az Irodalomtörténet Közlemények, amelynek szerkesztését a körülötte bábáskodó körből - Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv, Szász Károly és Szilády - rá bízták. Ő Ballagi Aladárt ajánlotta maga helyett, de Ballagi bukása után, 1893-ban mégiscsak átvette a szerkesztői munkát.

Halas szolgálatában

Halason az iskolaüggyel foglalkozott legintenzívebben. 15 évig pereskedett az apja által alapított iskolai alapítvány ügyében, ez volt a nevezetes Páka-ügy, amelyet a város egyes csoportjai között meglévő feszültségek erősen befolyásoltak, ugyanígy a gimnázium építésének ügye is hosszú és ellenségeskedéssel teli harc volt. Ezekben a harcokban mindvégig támaszkodhatott Szász Károlyra és az ő, illetve saját kapcsolati hálójára. A gimnáziumba tudós tanárokat próbált meghívni, kulturális centrumot szeretett volna létrehozni, szeme előtt példaként valószínűleg a régi nagykőrösi gimnázium lebegett, de a század utolsó harmadában egy kisvárosi oktatási intézményben ez már nem sikerülhetett.

Utolsó évei

Az utolsó tíz esztendőben a tudományos élettől visszavonultan élt. 1906-ban meghalt a felesége, két év múlva öngyilkos lett gyámfia (unokaöccse) László, özvegye a kislányával a parókiára költözött. 1920-ban nyugdíjazták, 1922. március 19-én hunyt el Halason.

Művei

Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a Török-Magyarkori Okmánytárat.

Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon Nagy-Kőrös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból (kiadta, összeállította: Szilády Áron, Szilágyi Sándor) Pest, 1863. I. II.

A defterekről. Pest, 1872.

Magyar szófejtegetések, Pest, 1872.

Régi Magyar Költők Tára: 1. Középkori magyar költői maradványok. (közzéteszi Szilády Áron) Bp, 1877; 2. XVI. századbeli magyar költők művei. 1. köt. 1527-1546, Bp., 1880; 3. 4. köt. 1540-1575, Bp., 1883; 4. XVI. századbeli magyar költők művei. 4. köt. Radán Balázs, Dézsi András, Sztárai Mihály ; 154?-1560, 5. köt. Bp., 1886; 5. XVI. századbeli magyar költők művei. 5. köt. 1545-1559, 6. köt. Bp., 1896; 6. XVI. századbeli magyar költők művei. 6. köt. 1560-1566, 7. köt. Bp., 1912.

Temesvári Pelbárt élete és művei. (közzéteszi Szilády Áron) Budapest, 1880.

XVI. századbeli magyar költők művei. (közzéteszi Szilády Áron) Budapest, 1880; 2. köt. Budapest, 1881.

Ilosvai Selymes Péter: Az híresneves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história. (bev. és jegyz. kísérte Szilády Áron.) Budapest, 1886

Szegedi Gergely Énekes Könyve 1569-ből. (Tanulmányt írta: Szilády Áron) Budapest, 1893

Novum Testamentum seu quattuor euangeliorulm volumina lungua Hungarica donata : Wy Testamentum magyar nyeulen : 1536 / Gabriele Pannonio Pesthino interprete. (bev. Szilády Áron) Budapest, 1895.

Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája. (jegyzetek Szilády Áron) Budapest, 1899.

Nyelvemléktár: Régi magyar codexek és nyomtatványok. (szerk. Budenz József, Szarvas Gábor, Szilády Áron) Budapest, 1874-1908.

Péchi Simon Psalteriuma. (közzétette: Szilády Áron) Budapest, 1913.

Irodalom

BÁLINT Sándor: Szilády Áron pályája, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1926.

BOGNÁR Zoltán: Szilády Áron. Budapest, 1987.

HORVÁTH János: Szilády Áron emlékezete. A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új folyam, 56. kötet. Budapest, 1924. 123-132.

Ravasz László gyászbeszéde Szilády Áronnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli tagjának ravatalánál. Irodalomtörténet, (14) 1922. 7-10.

SÁRAI SZABÓ Katalin: Szász Károly püspökké választása, in: Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2021, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, 2022, 127–153.

SÁRAI SZABÓ Katalin: Riválisokból szövetségesek és barátok: Szász Károly és Szilády Áron kapcsolata. In: Kiss, Réka; Lányi, Gábor (szerk.) Hagyomány, Identitás, Történelem 2022 Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet (2023) 612 p. pp. 145-160.

SZAKÁL Aurél, MÉSZÁROS László: Szilády Áron élete képekben. Kiskunhalas, 2022.

VÁN Benjámin: Szilády Áron élete. Kiskunhalas, 2012.

Szerző

Sárai Szabó Katalin