Szendrey István (1884–1927)

Szendrey István (Alsóvadász, 1884. április 1. – Mezőkaszony, 1927. augusztus 4.) mezőkaszonyi református lelkész, 1923–1927 között a Beregi egyházmegye lelkészi főjegyzője.

Származása, iskolái, lelkészi szolgálatának kezdete

Szendrey István 1884. április 1-jén született Alsóvadászon (ma Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, Szikszói járás), Szendrey István és Zöldy Rózsa gyermekeként. Édesapja református kántortanító volt. Elemi iskoláit (1890–1896) szülőfalujában, Alsóvadászon végezte. Gimnáziumi éveit Kisújszálláson kezdte (1896–1902), de érettségit Rimaszombatban (1902–1903) szerzett. Teológiai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte (1903–1907). Lelkészi képesítésének megszerzése után Tiszasasra helyezték, ahol egy évet töltött, s innen – meghívás útján – Munkácsra került segédlelkésznek (1907–1910).

Családalapítás

Mezőkaszonyban 1910. május 21-én vette feleségül Sajtos Margitot. Házasságukból két gyermek született: István fiuk 1911. április 3-án; és Margit lányuk 1912. július 4-én.

A Mezőkaszonyi református gyülekezet szolgálatában

Munkácsi segédlelkészségének második évében hívta meg a mezőkaszonyi presbitérium Szendreyt lelkipásztorává.[1] A presbiterek előtt 1910. február 10-én letette az esküt, azonban a hivatalos beiktatására csak 1910. június 5-én került sor. Első intézkedései között volt az egyházközség adósságának rendezése. Kérte az adóságok befizetési határidejének meghosszabbítását, majd rendkívüli egyházi adót vetett ki a tagságra. A gyülekezeti tagok azonban fellebbeztek ez ellen és az egyházmegyei közgyűlés sem engedélyezte azt.

Beiktatásának évében (1910) kezdeményezte a templom két régi harangjának cseréjét is, ám végül 1912-ben csak az egyiket tudták újraöntetni. Az új – 12 mázsás harang – Egry Ferenc kisgejőci harangöntő műhelyében készült. Az egyházközségi hitelek törlesztése végett – a tiszteletes javaslatára – 1912–13-ban az egyházi földeket árverésre bocsátották.

Szendrey igen tevékeny egyesületi életet élt. Mezőkaszonyi lelkészségének első évében (1910 november) Református Énekkart alapított, amely igen népszerű volt. Az aktív tagság mellett voltak pártoló tagok is, akik évente 2 koronával támogatták az énekkart. Az elsősorban ünnepnapokon fellépő énekkar nemcsak egyházi énekeket adott elő, hanem magyar népdalokat is énekeltek, sőt gyűjtötték is azokat.

Az 1912–1913. években folyamatosan Mezőkaszonyban ülésezett a Tóháti Református Lelkészi Kör, melynek Szendrey István jegyzője volt. 1918-ban Polgári olvasókört és Gazdakört kezdeményezett. Utóbbinak elnöke is lett. A gazdakör célja volt: „… a földművelő gazdák és gazdasági munkások békés egyetértésben való közös munkálkodása és egymás boldogítása lévén arra törekedjenek, hogy a gazdakör áldásaiban minél többen részesülhessenek…”[2]

Az I. világháború éveiben

Az I. világháború kitörésével Szendrey elrejtette az egyházi javakat, melyről az egyházkerületet levélben értesítette: „Egyházközségünkre vonatkozólag beállván az ellenséges inváziótól fenyegetettség pillanata felsőbb egyházi hatóságom rendelete értelmében az egyházi javakat biztonságba helyeztem. Az anyakönyveket s más fontos, de nehezen szállítható okmányokat, clenodiumokat az ide tisztelettel csatolt leltári jegyzék szerint, az egyház bádoggal bevont, kettős kulccsal zárható ládájában elrejtettük, a nagy értéket képviselő Bocskay serlegünket, néhány értékpapírt s fontosabb szerződést az egyetemes konvent központi irodája címére feladtam postán…”[3] Az első világháború második évében (1915) kiadott Vallás és Közoktatási Miniszteri körirat alapján a gyülekezet kisebbik harangját hadi célokra rekvirálták.

Tevékenysége az első Csehszlovák Köztársaság idején

Mezőkaszony (mind több település) 1919 júliusában az első Csehszlovák Köztársaság Podkarpatszka Rusz kormányzóságának határ menti településévé vált. A háború fölborította a megszokott rendet, az 1919/20-as tanévben a tanítás is szünetelt a községben.[4] Miután 1920 elején elfogadták az új csehszlovák alkotmányt, áprilisra parlamenti választásokat írtak ki. A választások időszakában az akkor formálódó szlovenszkói és ruszinszkói magyar polgári erők számos képviselőjét hurcolták el államellenes összeesküvés vádjával Illavára, az ottani internáló táborba (jelenleg a Trencséni terület Illavai járásának székhelye, Szlovákia).[5] Bereg megyéből is több közismert személy került a táborba, köztük az 1920. április 18-án elhurcolt Szendrey István mezőkaszonyi lelkész. A település kollektív emlékezetében úgy maradt meg a lelkész letartóztatása, hogy a cseh katonák – a vasárnap délelőtti istentisztelet után – a templomból, palástban hurcolták el Szendrey Istvánt. Kiszabadításuk ügyében a kassai kerületi szocialista pártcsoport fordult hivatalos kérelemmel Masaryk elnökhöz.[6] Az illavai Bereg megyei fogvatartottakat azonban csak a választásokat követően, június végén engedték haza.[7] A lelkész soha nem beszélt a kéthónapos internálás alatt átéltekről nyilvánosan.

Az 1922. évi állami rendelet értelmében „az egy helységben működő iskolákat, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül egy iskola keretében kellett elhelyezni, és az osztályokat újra elosztani.”[8] Így a mezőkaszonyi református gyülekezet felekezeti iskoláját is felszámolták, majd az állam megszegte az átadási megállapodást és a református gyermekeket katolikus intézménybe irányította, ahol „a 75 százalékban református tankötelest számláló iskolában egy református tanerő sincs.”[9] Ez nagyon felkavarta a lelkipásztort, de nem tudott csinálni semmit, hiszen minden lelkésznek hűségesküt kellett tenni a csehszlovák államnak, amit Szendrey István először megtagadott, de kitiltás terhe alatt kénytelen volt megtenni. Működési engedélyét – többszöri próbálkozás után – csak 1926-ban kapta meg.[10]

Miután megalakult a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE), Szendrey Istvánt 1923-ban a Beregi egyházmegye főjegyzővé választották,[11] és mint a KRE elnökségének tagja, a lelkészképesítő vizsgabizottság tagja is lett.[12] Kiváló szónoki képességgel rendelkezett, egyben megszervezte a KRE Lelkészi és Tanítói énekkarát, utóbbi fellépéseihez gyakran szerezte vagy hangszerelte a zenei kíséretet is.[13] Rendszeresen tartott előadásokat a lelkészértekezleteken,[14] írásai jelennek meg a Református Egyház és Iskolában és Szeretet c. lapokban. Emellett Törvényhatósági Bizottsági tag, valamint haláláig a Beregi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat alelnöke volt.[15]

Halála és kortársi megítélése

Szendrey Istvánt igen korán, 43 éves korában – 1927. augusztus 4-én – vette magához Teremtője hosszantartó szenvedés után.[16] Temetésére 1927. augusztus 9-én került sor a mezőkaszonyi községi temetőben, ahol Szentimrey József, beregi esperes így méltatta érdemeit: „Hogy ki volt Szendrey István, azt így, egy jelentés keretében nem is lehet eléggé kifejezni, mert csak röviden mutathatok rá a kiváló tulajdonságaira, de talán mindenki tudja, hogy ő egy kitűnően képzett s mély tanulmányokkal is foglalkozó lelkipásztor volt, s mint gyakorlati lelkész kiváló szónoki képességekkel, egyházépítő tehetségekkel volt felruházva. Kiváló zenész és zeneértő, társadalmi fellépésben kifogástalan, műveltségében a teljes színvonalon álló, jó és biztos barát, gyors felfogású és ítélőképességű kitűnő előadó, biztos kifejezésű stiliszta. És mindenekfelett való volt még az ő mártíromságot is szenvedett izzó magyarsága.”[17] Nekrológjában Illyés István lelkész ezt írta róla: „A forradalmak alatt sok-sok kellemetlensége volt, sőt élete is nemegyszer veszélyben forgott, mert a megfélemlítés idején sem tudta elhallgatni az igazságot. A háború okozta lelki romok között kereste azt a szilárd fundamentumot, melyen megkezdheti újjáépíteni munkáját és megtalálta azt a mezőkaszonyi református otthont, ahol főként a téli délutánokon és estéken maga köré gyűjtötte az ifjúságot, hogy lelkének kincsét szétossza közöttük. […] Ez a cél az ifjúságnak, a jövő reményvirágainak elvonása korunk ama romboló szellemének hatása alól, mely ki akarja ölni a lelkéből a szent, magasztos eszmék iránt való lelkesedést, a nemes ideálokat, minden szépért és jóért való hűséges, kitartó munkát, küzdelmet.”[18]

Szerző

Szamborovszkyné Nagy Ibolya
Szilvási Erzsébet

  1. ↑ S.n.: Lelkészválasztások. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 53(1910/5), 1910. jan. 30., 75.
  2. ↑ KRELM: Mezőkaszony. O. Egyházközség történetével kapcsolatos iratok. A Gazdakör megalakulásának szabályzata.
  3. ↑ KRLM: Mezőkaszony. O. Egyházközség történetével kapcsolatos iratok 1916.
  4. ↑ KRLM: Mezőkaszony. t3. A Beregi Ev. Ref. Egyházmegye 1920. november 25-én Beregszászban tartott Közgyűlésének jegyzőkönyve, Beregszász,1920. 2–3.
  5. ↑ Simon Attila: Ismerd meg szép, új hazádat, avagy magyar internáltak Illaván, Luhačovicén és Theresienstadtban 1919-ben, FÓRUM Társadalomtudományi Szemle 22(2020/4), 48.
  6. ↑ Kassai Újság 82(1920/112), 1920. máj. 16., 3.
  7. ↑ S.n.: Hírek internáltakról. Kassai Hírlap 17(1920/141), 1920. jún. 23., 3.
  8. ↑ Szentimrei József: Jelentés az iskolai sérelmekről a Beregi református egyházmegyéből, TtREL, I. 22.a. 1/1924/93., 1.
  9. ↑ Petheő–Tömösközi: Tárnok Gyula, 299. Forrás, 405.
  10. ↑ Petheő Attila–Tömösközi Ferenc: Tárnok Gyula szürke könyve. Adattár az 1918–1938 években cseh megszállás alatt élő felvidéki református egyház történetének megírásához. 363. Forrás, 474.
  11. ↑ Kassai Ujság, 85(1923/134), 1923. jún. 14., 376.
  12. ↑ S.n.: Református lelkészi vizsgák Beregszászon. Prágai Magyar Hirlap, 5(1926/251), 1926. nov. 5., 7.
  13. ↑ Ruszinszkói Magyar Hírlap, 3(1922/189), 1922. aug. 22., 170.; S.n.: Református lelkészi konferencia Ruszinszkóban. Határszéli Újság, 18(1925/37), 1925. szept. 13., 3–4.
  14. ↑ Ruszinszkói Magyar Hírlap, 5(1924/5), 1924. október 12., 120.
  15. ↑ KRLM: Mezőkaszony. t3. A Beregi Ev. Ref. Egyházmegye 1927–1928 Beregszászban tartott Bírósági és Közgyűlésének jegyzőkönyve, Beregszász,1928.; S.n.: A beregmegyei ármentesítő és vízszabályozó társulat tisztikara. Ruszinszkói Magyar Hírlap, 8(1927/1), 1927. jan. 1., 4.
  16. ↑ S.n.: Halálozás. Pesti Hírlap 49(1927/187), 1927. aug. 19., 6.
  17. ↑ S.n.: Halálozás. Ruszinszkói Magyar Hírlap, 8(1927/89), 1927. aug. 10., 87.
  18. ↑ KRLM: Mezőkaszony. t3. A Beregi Ev. Ref. Egyházmegye 1927.és1928. években Beregszászon tartott Köz és Bírósági gyűléseinek jegyzőkönyve. Nekrológok, 110–112.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Szendrey_István_(1884–1927)&oldid=1212”