Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)
Szegedi Mizsér Gergely (Szeged, 1536 k.–Eger, 1566. december 20) református lelkész, az óprotestáns kor egyik meghatározó alakja, énekszerző, énekeskönyv-szerkesztő.
Élete, tanulmányai
Feltehetően 1543-ban hagyta el szülővárosát, amikor azt elfoglalták a törökök, s a jómódú protestáns szegedi polgárok felvidéki városokba menekültek. Innen eredhetett a kapcsolata egyik pártfogójával, a kassai kereskedő Pap Benedekkel. A debreceni iskola tanulójaként lett Kálmácsehi Sánta Márton tanítványa, aki a helvét irányú reformáció zwingliánus ágának korai képviselője volt. Debrecenben nagyobb diákként már taníthatta is a kisebbeket, ahogyan az a 16–18. században szokás volt. Külföldi tanulását Kálmáncsehi Sánta és annak pártfogója Petrovics Péter támogatták. Bod Péter 18. századi irodalmi lexikona tudni véli, hogy peregrinációján Genfben is járt, de nincs rá bizonyítékunk. 1556. július 8-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre barátjával és lakótársával, Károlyi Andrással együtt, s tagja lett a magyar diáktársaságnak, a coetusnak is, Ugyanitt tanult akkor a későbbi magyar református egyházalapítók többsége, ebben az időben azonban még legtöbben Melanchthon nézeteit oszthatták, aki közvetíteni próbált a két nagy protestáns irányzat, a lutheri és a svájci között. Szegedi velük ellentétben már ekkor Zwingli követője volt, s az úrvacsoráról vallott nézeteit írott tételekben is megfogalmazta. Ezekről a tételekről két cáfolat is készült lutheránus oldalról, az egyiknek a jeles teológus, Matthias Flacius Illyricus volt a szerzője.
Alig egy esztendő után, 1557 nyarán hazatért Magyarországra, s Eperjesen és Kassán is prédikált. Meghívták kassai magyar prédikátornak (hiába tiltakoztak s lutheránus többségű gyülekezet képviselői), ebben nagy szerepe lehetett az ide menekült szegedi polgároknak. Végül nem fogadta el a meghívást, mivel a debreceniek lekötelezettje volt, itt lett vezető lelkész nagyon fiatalon, 1557 decemberében. A debreceni egyházmegye esperesi tisztségét is viselte 1561-ig. 1558-ban beosztott lelkésze lett Melius Péter, akit már Wittenbergből ismert, de kettejük között nem volt felhőtlen a viszony. Melius a lutheri álláspontról indulva jutott el Kálvinhoz és Bullingerhez, miközben Melanchthonra hivatkozott, Szegedi viszont az úrvacsora kérdésében radikálisabb Zwingli álláspontját követte. Részt vett (Meliussal és Ceglédi Györggyel) a Debrecen-egervölgyi Hitvallás megfogalmazásában (1561/1562) és az első debreceni énekeskönyv (1562/1563) szerkesztésében. Közben betegsége miatt átadta az esperesi, majd utána a vezető lelkészi tisztséget Meliusnak. 1563-ban Kolozsvárra hívták prédikátornak, de ezt nem fogadta el. Helyette kevésbé megterhelő udvari lelkészi állást vállalt Tokaj várának kapitánya, Némethi Ferenc mellett, aki az alakulóban lévő tiszáninneni református esperességek egyik fő támogatója volt. A következő év nyarán hasonló pozíciót fogadott el Egerben Mágocsy Gáspár főkapitány mellett. Korai halálát valamilyen krónikus betegség okozhatta.
Művei
1. Latin nyelvű levél pártfogójához, Petrovics Péterhez. Epistola ad illustrissimum ac magnificum dominum, dominum petrum Petrovit, Wittenberg, 1557 (RMK III 444). A nyomda megnevezése nélkül jelent meg. Egyetlen megmaradt példánya Sárospatakon található, a szerző autográf javításaival és dedikációjával barátjának, Károlyi Andrásnak. 2. Latin nyelvű tételek az úrvacsoráról. Két változatban maradt fenn két cáfolattal együtt, a másodiknak Matthias Flacius Illyricus a szerzője, az egyikben 26, a másikban 28 tétel található. A kézirat ma a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek kézirattárában található, a második tételsor szövegét a cáfolattal együtt Varjas Béla adta közre 1984-ben. 3. Debrecen-egervölgyi Hitvallás. Confessio catholica de praecipuis fidei articulis / Confessio ecclesiae Debreceniensis, Debrecen, Huszár Gál, 1562. (RMNy 176–177). A magyar református egyház egyik első korai hitvallása, amely két változatban jelent meg. Három megnevezett szerzője (Szegedi Gergely, Melius Péter és Ceglédi György) közül nem tudjuk, hogy ki mennyit írt, a debreceni egyháztörténészek korábban hajlamosak az egész művet Meliusnak tulajdonítani. 4. Debreceni énekeskönyv. Töredékesen, címlap nélkül fennmaradt nyomtatvány a Török Mihály által vezetett debreceni nyomdából. 1562–1563 körül jelent meg, hat éneket tartalmaz, anyagát feltehetően átvette később az 1566-os váradi énekeskönyv (RMNy 178). Szerkesztőként Melius Péter és Szegedi Gergely jöhet számításba. 5. Szegedi Gergely énekeskönyve. Énekeskönyv, melyből szoktanak az Úrnak dicséretet mondani …, Debrecen, Komlós András, 1569 (RMNy 264). Három évvel a halála után jelent meg, 136 éneket tartalmaz. Korábbi hasonló gyűjteményekhez képest új szerkezetet hoz létre: zsoltárok – ünnepi énekek – úrvacsora-énekek – prédikáció utániak – szentegyházbeliek – közönséges isteni dicséretek. Ezzel elindítja a debreceni énekeskönyv típust, amelyet a későbbi kiadások is követnek.
Szegedi Gergely mint versszerző
A korábbi szakirodalom állításával szemben nem Sztárai Mihály, hanem ő volt a magyaros dallamokra énekelhető strófákra osztott zsoltárparafrázisok kezdeményezője, ezek már Huszár Gál 1560–1561-es énekeskönyvében is feltűntek. A zsoltárokon kívül a gyülekezeti ének más műfajait is művelte. Zsoltárai szabadon bánnak a bibliai szöveggel, személyes mondanivalót is tartalmaznak. Versei egy részének versfőjében azok nevét rejti el, akiknek a költeményt ajánlja (Némethi Ferenc, Mágocsy Gáspár, Pap Benedek, Szegedi Lőrinc), ezekben az esetekben a megszólítottak sorsát is beleszövi a szövegbe. Énekei közül kiemelkedik az 1566-os északkelet-magyarországi tatárdúlásról írott prófétikus szöveg. Verseinek kiválóságát már Szenci Molnár Albert is kiemelte 1607-es genfi zsoltárkönyv-fordításának előszavában. A közösségi líra felől az egyéni vallásosság felé mozdult el, így nagy hatással volt Balassi Bálint istenes költészetére is.
Szakirodalom
HUBERT Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének, Bp., Universitas, 2004, https://medit.lutheran.hu/files/hubert_gabriella_gyulekezeti_enek_2004.pdf (Letöltés: 2024. november 2.)
ŐSZ Sándor Előd: Szegedi Gergely könyvtárának néhány darabjáról, in: „Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem”. Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2015, 178–188, https://www.academia.edu/20159856/Szegedi_Gergely_k%C3%B6nyvt%C3%A1r%C3%A1nak_n%C3%A9h%C3%A1ny_darabj%C3%A1r%C3%B3l (Letöltés: 2024. november 2.)
Szabó András: Coetus Ungaricus. A wittenbergi magyar diáktársaság 1555–1613, Bp., Balassi, 2017, 229–230.
VARJAS Béla: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei, Bp., Akadémiai, 1982, 255–285.
Uő: Szegedi Gergely és Flacius Illiricus ismeretlen vitája az úrvacsoráról, in: (id.) FABINY Tibor (szerk): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Luther Márton születésének 500. évfordulójára, Bp., Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1984, 29–50, https://medit.lutheran.hu/files/tanulmanyok_lutheri_reformacio_1984.pdf (Letöltés: 2024. november 2.)
