Szegedi Kis István (1505–1572)
Szegedi Kis István (Szeged 1505–Ráckeve 1572. máj. 2.) A 16. század második felében a hagyományos református tudományosság képviselője. Református püspök, tanár, tudós teológus.
Élete
Hazai reformátoraink közül az ő életét ismerjük a legapróbb részletekig, tanítványának és munkatársának, Szkaricza Máténak (1544–1606) köszönhetően, aki magas színvonalú, humanista latinsággal írta meg Szegedi élettörténetét. Szegeden, Lippán, és Gyulán tanult, egy ideig tanítói munkát vállalt, majd külföldre ment tanulni: 1535. Bécs, 1537 Krakkó (itt segédtanár is), 1543 Wittenberg. Hazatérve tanítói és lelkészi hivatalt egyaránt viselt. 1545-ben a gyulai iskola irányítója, innen Ceglédre hívják lelkésznek, ahol 1548-ig működött, 1549-ben Temesváron találjuk, ahonnan elüldözik. 1552-ben Békésre kerül, itt fogságot is szenved hitéért, az év végén Tolnára kerül rektornak. 1554-től Laskón teljesít lelkészi szolgálatot, ebben az évben választják meg Baranya püspökének. Innen Kálmáncsára megy 1558-ban. 1561-ben török fogságba kerül, amelyből 1563-ban szabadult és rövidesen ráckevei lelkész lett. Itt halt meg 1572-ben.
Munkássága
Szegedi híve és gyakorlója volt a 16. században kialakult egzakt teológiai tudományosságnak, melyet akár református skolasztikának is lehet nevezni, a szó jó értelmében. Ez valamennyi munkáján erőteljesen átüt. Fontosabb munkái mind külföldön jelentek meg: Assertio Vera de trinitate, Genf 1573 (második kiadása: 1576). Speculum romanorum pontificum, Basel 1584. (további kiadások: 1586, 1592, 1602.). Qaestiones de verbis coenae Domini, Zürich 1584. Theologiae sincerae loci communes de Deo et homine, Basel 1585. (további kiadások: 1588, 1593, 1599, 1608). Confessio verae fidei de Uno vero Deo, Basel 1588. (a Loci és az Assertio függeléke). Thabulae Analiticae, Schafhausen 1592. (további kiadások: 2593, 1599, 1610, ez tulajdonképpen az ágaztatás módszerével végzett ismertetése több bibliai könyvnek, amelyet Szegedi iskolai használatra készített).
Szegedi teológiája
A 16. század közepén Erdélyben és Magyarországon tetőfokon van a vallási forrongás. Teológiai viták szabják meg a megújult keresztyén tanítás különböző csapásait egyik-másik felekezet irányába. Az ötvenes években még képlékeny a helyzet, de rövidesen letisztul: különválik először a lutheránus, majd a hatvanas évek elején a református tanítás. Egészen természetes, hogy a teológiai viták hatással voltak azokra a lelkészekre, akik ezekben az években éltek. Egyesek megállapodtak a viták első fázisa után, és lutheránusok lettek, mások továbbléptek, és a svájci reformátorok teológiáját elfogadva reformátusokká váltak. Ezeknek a lelkészeknek a teológiai fejlődési íve épp ezért érdekes. Meg is osztja a kutatókat, akik egyik-másik hazai reformátor felekezeti behatárolását próbálják elvégezni, mert több magyar reformátor is egyféle tanítást vallott életük korai szakaszában, és másfélét a későiben. Ezért ugyanazt a személyt sokan hol lutheránusként, hol meg reformátusként emlegetik (Dévai Bíró Mátyás). Szegedi Kis Istvánnal is ez a helyzet: kezdetben a lutheri tanok mellett horgonyzott le, később pedig a svájci teológia híve lesz.
Loci Communes
Kétségtelenül ez Szegedi legfontosabb és legterjedelmesebb teológiai munkája. Mindenekelőtt azt kell tudni róla, hogy külföldön jelent meg és több kiadást is megért. A könyv teljes fordítását 2022-ben adta ki Kolozsváron az erdélyi és a magyarországi református egyház ezen a címen: A tiszta teológia főrészei Istenről és az emberről. A címben ez áll a loci communes fordításaként: főrész. A fordító magyarázata ez: „A szakavatott olvasónak talán feltűnik, hogy ennek fordításaként sem a címlapon, sem a főszövegben nem az általánosan használt kifejezés szerepel. Korábban közös helyeknek, egyesek közhelyeknek fordították. Ezek amúgy átkerültek a mai használatba is, csakhogy napjaink emberének ez már nem sokat mond, sőt, a közhely mai értelme rossz irányba terel, ezért én inkább a főrész kifejezést használom, amely többé-kevésbé megfelel annak, amit az ősök ezzel a latin szó-párral akartak kifejezni. Melanchthon meghatározását vettem alapul. Szerinte a loci communes ezt jelenti: a tan vagy a tudományág valamennyi tárgykörének főrészei (praecipua capita)”.
Műfaja: a munka több, mint puszta dogmatika. Bőven megtalálható benne az etika, az oktatás, a politika, az egészségtan stb. Tehát amolyan református teológiai enciklopédia, Iohannes Henricus Alstedius és Apáczai Csere János munkáinak előfutára.
Mindmáig meghatározó az a vélemény, amely mélyen beleivódott a református egyház köztudatába, hogy ti. nem eredeti alkotás, hanem a 16. századi élvonalbeli református teológusoktól szó szerint átvett kompiláció. Ez pedig nem áll messze a ma oly gyakran használt, megbélyegző ítélettől: plagizálás. Ez a szentencia, akarva-akaratlanul, ránehezedik Szegedi egész életművére, és már-már hitelteleníti a többi írását is. Szegedi munkamódszere nem szokatlan ebben a korban, hiszen sokan élnek vele. A korabeli munkákban felhasznált szakirodalom jelzése nem volt divat, a lábjegyzetet nem ismerték. Megtörtént olykor, hogy megemlítették a felhasznált munkát vagy/és annak szerzőjét, de nem túl gyakran. Egészen természetes volt úgy átvenni valamit, hogy szerzőjére egyáltalán nem történt hivatkozás. Musculus nyomán Szegedi is átveszi az idézésekre érvényes általános szabályt. A 453. táblázatban azt a kérdést teszi fel, hogy büntetni kell-e a lopást. Öt esetet sorol fel, amikor nem kell büntetni, amelyek közül idevág az ötödik, vagyis nem kell büntetni, amikor a szorgalmas diák lekoppint egyet-mást a jó szerzőktől, majd tudva és eszesen a maga irományába illeszti.
Munkájának forrásai között ott található Wolfgang Musculus, Béza Tódor, Kálvin János, Bullinger Henrik, Vermigli Martyr Péter, Bucer Márton írásai, de sok más teológiai munkát is felhasznált. A 467 táblázatból álló, hatalmas teológiai enciklopédia szinte minden egyes lapjának a forrásait sikerült azonosítani. Ebből az derül ki, hogy nem csak néhány élvonalbeli európai teológus munkáját használta fel a Loci elkészítéséhez, hanem több tucatnyi mást is, méghozzá a legkorszerűbbeket, és nem csak a szűkebb szakmai területről (értsd: református dogmatika). Igazi összefoglalás ez a 16. század első két harmadának európai református teológiai műveltségéről, áttekinthetően egybeszerkesztve a dialektika sajátos ágaztatási módszerével. (Forrásai azonosítására nézve részletes tájékoztatás található a 2022-ben megjelent Loci-fordítás második felében).
A Loci és Kálvin
Szegedi fő munkáján kimutatható Kálvin közvetlen hatása, sok munkájából, sokat idéz tőle. A közvetlen Kálvin-hatás akár meglepő is lehet, hiszen egyháztörténész nagyjaink (Révész Imre, Kathona Géza, Bucsay Mihály) és nyomukban mások meggyőződéssel vallották, hogy Kálvin a 16. században csak tanítványain keresztül, közvetve hatott, közvetlen hatása művein keresztül csak a 17. században mutatható ki. Holott Szegedi szó szerint vett át sok részt Kálvin alábbi bibliai könyvekhez írt kommentárjaiból: Evangéliumi harmónia, János evangéliuma, Apostolok Cselekedetei, Római levél, I. és II. Korintusi levél, Efézusi levél, Filippi-levél, a Timóteushoz írt első és második levél, a Titushoz írt levél, Zsidókhoz írt levél, Jakab apostol levele, Péter első levele. Ezeken kívül bőven idéz a Genfi Kátéból, Kálvin traktátusaiból, az Institúcióból (tehát az Institúció is bizonyíthatóan megérkezett, és igazolhatóan be is épült a magyar teológusok munkáiba és teológiájába, a Szegediébe mindenképpen). Az kisebb-nagyobb szó szerinti átvételek száma közel áll a 200-hoz, ami egyértelműen igazolja, hogy Kálvin bizony közvetlenül is hatott magyar nyelvterületen, méghozzá elég korán, a 16. századnak már az ötvenes-hatvanas éveiben, és elég erőteljesen, mondhatnám meghatározó erővel. Sőt, az Institúció is bizonyíthatóan megérkezett, és bizonyíthatóan be is épült a magyar teológusok munkáiba és gondolkodásába, tanítása részévé vált itthon is a teológiai gondolkodásnak, és tartalmával erősítette a hazai reformátorok igei tudományát.
A Loci és Szegedi hatása az európai teológiára
Szellemi teljesítményével magyar ember is hallatta hangját az európai tudományos teológiában. Ilyen volt Szegedi is. Ehhez arra volt szükség, hogy írását külföldi officina adja ki, és, ami tán még ennél is fontosabb, bekapcsolódjék a terjesztésébe is, mert biztosan így jutott Európa nagyobb központjainak a könyvtáraiba (Britanniát is ideértve). Az hogy neve megjelenik néhány olyan magyar szerző írásában, mint Okolitsányi Pál (1650–1715) vagy Horányi Elek (1736–1809), nem annyira meglepő. Sokkal érdekesebb, hogy utal rá és írására több külföldi tudós teológus: 1611-ben Georg Draud (1573–1635), 1615-ben Melchior Ádam (1575–1622), 1642-ben Theodorus Westphalus (?–1665), 1647-ben John Wilkins (1614–1672), 1672-ben William Crow (1630–1683), 1677-ben Hofman-lexikon, Georgius Serpilius (1668–1723) 1725-ben megjelent munkájában, 1766-ban Collectio Pisarensis. Ezeknél jelentősebb, hogy sok európai tudós idézett is munkájából: 1587-ben John Bridges (?–?), 1591-ben Johan Georg Godelmann (1559–1611), 1995-ben Miles Mosse (1558–1615), 1602-ben Lucas Osiander (1571–1638), 1602-ben Guilielmus Bucanus (?–1603), 1606-ban Otto Casman (1562–1607), 1610-ben Bunny Edmund (1540–1619), 1620-ban Jacob Brandmüller (1565–1629), 1627-ben Johannes Henricus Alstedius (1588–1638), 1628-ban Johannes Harpprechtius (1560–1639), 1693-ban August Bohse (1661–1742) stb. Szegedi Kis István református lelkész tudományos teljesítményét tehát számon tartotta az európai, az angol és az amerikai protestáns teológia, ezt jegyezte, elég korán tudomást szerzett róla, tehát akárcsak az első generációhoz tartozó, élvonalbeli reformátorok, a második nemzedék kiemelkedő igetudósaival együtt ő is hallatta hangját a nagyok között, beemelvén a hazai, sokszor provinciálisnak és sekélyesnek tartott teológiai gondolkodást az európai élmezőnybe.
Emlékezete
Nevét őrzi a békési és a mezőtúri iskola. Több domborművet és szobrot szenteltek emlékezetének (Békés, Mezőberény, Szeged, Cegléd, Patapoklosi, illetve Réckeve, Temesvár). Emlékét őrzi a magyar énekeskönyv „Jövel Szentlélek Isten” kezdetű éneke. 2018-ban kutatói ösztöndíjat neveztek el róla.
Források
Szegedi Kis István: A tiszta teológia főrészei. Összefüggő táblázatokban magyarázva és a tudósok tanításaival szemléltetve. [Theologiae sincerae loci communes.] Fordította, jegyzetekkel ellátta, a filológiai elemzést végezte, az utószót írta Buzogány Dezső. Kiadja az Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2022. Zoványi Jenő: A magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. Javított és bővített kiadás. Szerk. Ladányi Sándor. Kiadja a Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának sajtóosztálya. Budapest, 1977.
Szakirodalom
Földváry László: Szegedi Kis István élete s a Tisza-Duna mellékeinek reformácziója; Hornyánszky Ny., Bp., 1894 Skaricza Máté: Szegedi István élete; ford. Faragó Bálint; Kanyó Ny., Mezőtúr, 1906.
Faragó Bálint: Szegedi Kis István (1505–1572); Protestáns Szemle, 1909. Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből; Akadémiai, Bp., 1974 (Humanizmus és reformáció) Tanulmányok Ráckeve múltjából; Nagyközségi Tanács–PMKK, Ráckeve–Szentendre, 1985 (Ráckevei füzetek) Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr város pantheonja a kezdetektől máig. Mezőtúr, S-print Reklámiroda, 1999 Görföl Tibor–Kránitz Mihály: Teológusok lexikona. Bp., Osiris Kiadó, 2002 Miskei Antal: Skarica Máté és kora; ford. Babits Péter; Sophia Nostra, Ráckeve, 2017 (Ráckeve történelmi és turisztikai értékei). Buzogány Dezső: Kálvin-nyomok Szegedi Locijában. In: Hit, identitás, történelem. A reformáció öröksége 3/1. Budapest, 2020. Buzogány Dezső: Szegedi Kis István főműve és Kálvin. Egyház, iskola, művelődés. Egyháztörténeti tanulmányok. Szerk. Kolumbán Vilmos József. Kolozsvár 2020. Buzogány Dezső: Szegedi Kis István főműve és Kálvin. In: Határtalanul a határok között. Egyháztörténeti tanulmányok. Szerk. Kolumbán Vilmos József. Kolozsvár, 2020. Buzogány Dezső: Szegedi Kis István az európai tudományos teológiában. In: Album amicorum. Tanul mányok Sipos Gábor születésének hetvenedik évfordulójára. Erdélyi Múzeum [Kolozsvár. 2021]. Buzogány Dezső: Szegedi Kis István és Kálvin. In: Arte et ingenio. Tanulmányok Kovács András hetvenötödik születésnapjára. 2021. Miskei Antal: Szegedi Kiss István élete és működése (1505–1572). Acta Universitatis de Carolo Eszterházy Nominatae. Sectio historiae (49), 2022.
