Segesváry Lajos (1907–1964)
Segesváry Lajos (Kunszentmiklós, 1907. február 16.– San José 1964. november 6.) Magyar származású református lelkész, egyháztörténész, az utrechti magyar peregrináció kutatója.
Segesváry Lajos – Miklós Ödön és Forró Imre mellett – a Stipendium Bernardinummal Utrechtben töltött ösztöndíjas évei alatt kezdte el a magyar diákok hollandiai peregrinációjának szisztematikus feltárását holland egyetemi, városi és tartományi levéltárakban őrzött hungarica anyagok felkutatásával. Segesváry az utrechti egyetemen tanult magyar diákok történetét dolgozta fel doktori disszertációjában, mely a mai napig alapműnek számít a hollandiai magyar peregrinációkutatás szempontjából.
Korai évek, tanulmányok
Segesváry Lajos Kunszentmiklóson született 1907. február 16-án. Szülővárosában érettségizett 1926. június 19-én. Felsőfokú tanulmányai megkezdése előtt katonai szolgálatot teljesített. 1929-ben Pápán lett teológiai hallgató, majd egy évvel később Debrecenbe kérte az átvételét. Egy év múlva már Utrechtben iratkozott be a Stipendium Bernardinum ösztöndíjával. Első lelkészképesítő vizsgáját 1933. október 7-én tette le, majd a másodikat a Tiszántúli Református Egyházkerület külön engedélyével a rendes időnél fél évvel korábban, 1935. február 14-én.
Hollandiai kutatásai
Segesváry 1932 őszén komoly egyháztörténeti kutatásba kezdett, és két évvel Hollandiába érkezése után, 1933-ban, már megjelent első, holland nyelven írt tanulmánya Schetsen over de peregrinatio van de hongaarsche studenten gezin in de spiegel van de historische gegevens [Vázlatok a magyar diákok peregrinációjáról történelmi adatok tükrében] címmel. 1934-ben hazatért, 1935. június 8-án filozófiai doktorrá avatták, az utrechti magyar peregrináció vonatkozásában máig alapműnek számító Magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636–1836 című disszertációjának megvédése után. Egy évvel később jelentette meg az Adalékok a holland-magyar egyházi kapcsolatok történetéhez az utrechti akadémián keresztül című írását, mely további érdekes adatokat közölt levéltári kutatásai nyomán, 1937-ben pedig a deventeri athenaeumban tanult magyarok névsorát publikálta.
Debreceni és budapesti állás
1934. december 1-től a debreceni egyetem Hittudományi Karán a Révész Imre vezette egyháztörténelmi és a Varga Zsigmond vezette vallástörténelmi szeminárium kereteiben teljesített szolgálatot ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) gyakornokként nagyon alacsony fizetésért. Tanársegédi munkája során Révész egyháztörténeti előadásait rendezte jegyzetté, mely Segesváry neve alatt, de Révész közreműködésével jelent meg Az egyháztörténelem alapvonalai címmel.
A második utrechti kutatómunka és az Obbink-ügy
Még az egyetemen dolgozott, amikor 1936-ban a Stipendium Bernardinum kuratóriumától 300 holland forint támogatást kapott, hogy a korábban megkezdett kutatásait tovább folytathassa Utrechtben az 1836 és 1936 közötti időszakra vonatkozóan. Utrechti professzora, Herman Theodorus Obbink, azonban hazai professzoraitól, Révész Imrétől és Kállay Kálmántól azt kérte, hogy járjanak utána, valóban elkészült-e a dolgozat, melyre Segesváry pénzt kapott a hollandoktól. Révész végül betekintést nyerhetett Segesváry kéziratába, melyből világosan kitűnt, hogy a 19. és 20. századi utrechti peregrinációra vonatkozó levéltári kutatási anyagai vannak. Ugyanakkor ezt az anyagot Segesváry nem küldte ki Hollandiába, soha nem publikálta, kézirata valószínűleg a második világháború alatt el is veszhetett.
Élet az egyetemi pálya után
Nehéz anyagi helyzete késztette végül arra, hogy 1937 szeptemberétől már vallásoktatóként kezdje a tanévet Budapesten. Hitoktató segédlelkészként szolgált a VI. kerületi főreáliskolában 1940-ig. Feltehetőleg nem akart itt maradni, hanem gyülekezeti lelkészként szeretett volna szolgálni, a Dunamelléki Egyházkerülethez tartozó településeken, Szankon majd Cserépfalun vállalt volna állást, de nem járt sikerrel. 1938 őszén Segesváry nemcsak vallásoktatói, hanem katonai szolgálatot is teljesített az északi határon. 1939 elején az orgoványi gyülekezetben megüresedett lelkészi állásra pályázott, de elutasították. 1941 szeptemberében besorozták, lemondott lelkészi hivatásáról, és kérte a lelkészi karból való törlését, melyre 1942. november 19-én került sor.
Katonai szolgálat
Önéletrajza szerint 1941 szeptemberétől 1943-ig századosi rangban szolgált Budapesten, majd 1943 augusztusában frontszolgálatra küldték, Kijevtől keletre teljesített tábori lelkészi szolgálatot. A háború alatt kétszer megsérült, 1945-ben Németországban Passaun túlra helyezték át a kórházat, ahol kezelték, 1945 és 1950 között Németország angol–amerikai és francia megszállás alatt álló területein látott el 4000 református menekült között lelkészi szolgálatot, noha lelkész-jellegéről még korábban Magyarországon önként lemondott. Dunaszerdahelyről származó feleségével, Irénnel, a Vörös Kereszten keresztül sikerült kapcsolatba lépnie. Segesváry felesége mindössze egyhónapos fiukkal elmenekült az orosz megszállás elől, és a házaspár végül Németországban találkozott.
Amerikában
Amikor amerikai vízumért folyamodott a családjával, már több mint öt éve éltek Németországban. Miután megkapták a bevándorlási vízumot, 1951 februárjában Bremerhafen kikötőjéből indultak el – most már négyesben, mert időközben egy kislánnyal is bővült a család – New York felé, ahova Segesváry 44. születésnapján érkeztek meg. Innen hamarosan Chicagóba kerültek, ahol Segesváry sokáig fizikai munkát végzett, kórházban takarított. A nehéz fizikai munkát könnyebb vegyészi munka követte egy nagyüzemben. Bár ilyen irányú képesítése nem volt, az egyik ott dolgozó magyar származású zsidó vegyészmérnöknek köszönhetően felvették. Végül a gazdag evanstoni angol nyelvű gyülekezet támogatásával két szemesztert tanulhatott a dubuque-i egyetemen. Magyarországi okleveleit elfogadták, de a nyelvtudását tökéletesítenie kellett, hogy később angol nyelvű gyülekezetekben is szolgálhasson. Ez sikerült is, a családdal együtt Minnesotában telepedtek el. Amerikában töltött első éveiről angol nyelvű önéletrajzi könyvében írt. Minnesotában rövid ideig dolgozott és hamarosan áttelepültek Kaliforniába. Segesváryt Delanoban egy középiskola hívta meg tanárának, ahol tizenegy évig – haláláig – tanított. The cross and the blatnoi című regénye megjelenésének sajnos már nem örülhetett. 1964. november 6-án autóbalesetben vesztette életét, mikor működési helyéről San Joséban élő családját akarta meglátogatni.
Szakirodalom
- CSOHÁNY János: Segesváry Lajos rejtélyes életútja, Sárospataki Füzetek 7. (2003/2), 153–159.
- BOZZAY Réka: Segesváry Lajos, az utrechti magyar peregrináció kutatójának még rejtélyesebb életútja, (Kolozsvár, megjelenés alatt)
- SEGESVARY, Lewis: I give you a new land, Minneapolis, Osterhus Publishing House, sine dato.
