Ruber kánonok 1606
Tasnádi Ruber Mihály nevéhez köthető egyházi törvénykönyv.
Kecskeméti Búzás Balázs püspöki szolgálata (1601–1603) és a Básta-féle rémuralom után Tasnádi Ruber Mihály (kb. 1560–1618) kerül a püspöki székbe (1605), akinek idejében már kezd érződni a Bécsi Béke áldása, és fokozatosan épülni kezdnek az egyház romjai is. Az erőszakkal elvett templomok visszakerülnek a gyülekezetek tulajdonába, az egyház kormányzata visszaáll a régi rendbe. „Hatalmas egyénisége kiválóan a szétszórt csontok összeszedésére volt teremtve és bár Bocskay fejedelemsége alatt még csak a nagy munka legkezdetén állott, de lankadatlan fáradsággal dolgozva oda vitte a dolgot, hogy midőn közel 14 évi püspöksége után (1618 szept. 24.) meghalt, egy erőteljes és fejlődésre képes virágzó egyházat hagyott utódjára, bár elődjétől csupa romokat vett is át” (Pokoly József). Az új püspök egyháza újjászervezését kánonalkotással kezdte. A neve alatt elhíresült egyházi törvénykönyvet fogadták el 1606. július 2-án a marosvásárhelyi közzsinaton.
Tartalma
A „Canones seu articuli Ministrorum Transylvanicorum” kezdetű kánongyűjtemény alapja az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló igaz (incorrupta = meg nem rontott) tanítás. Az igazhitű egyházak (ecclesiae orthodoxae) tanítási alapja a keresztyén tan tételekbe foglalt hitvalló iratai. Ezek a Szentírás tanítását rendszerezik. Azon lelkészek tehát, akik nem szerzik be a Bibliát először megintésben részesülnek, ha ez nem használt, 6 forint büntetést kell fizetniük. A lelkészek kötelesek istentiszteletet, bűnbánati alkalmakat tartani, hitre buzdítani a híveket és beszélni őket minden káros dologról. A Szentírás nehezebben érthető helyeinek magyarázásához csak úgy fogjanak hozzá, ha előzőleg áttanulmányozták az igazhitű magyarázatokat vagy konzultáltak az idősebb szolgatársakkal. Az úrvacsorát évente hat alkalommal kötelesek kiszolgáltatni, hogy híveiket hozzászoktassák a kegyesség buzgó gyakorlásához. Ezen pedig ne emberi mesékkel kezdjék a szolgálatot, hanem azzal amit a sákramentum szerzésekor maga Krisztus tett és tanított. A kátétanítást nyilvános gyülekezetben végezzék. Palástjával játszott a lelkész, ha a tantételek és az egyházi rítusok megváltoztatására vetemedett; a változtatás jogát a generális szinódus tartotta fenn magának. A „mennyei tant” megrontó lelkészeket először négy szem között kétszer megintették, ha nem tért észre, kiközösítették (excommunicatio).A lelkész és a tanító tisztéhez nem méltó, hogy kutyákkal vadásszanak, hiszen embereket kell fogniuk nem pedig vadakat és madarakat. A lelkészek továbbá nem vehetik igénybe a világi hatalmat a lelkészi állás elnyeréséhez. Az esperesek (seniores) kötelességévé teszi, hogy pontos nyilvántartást vezessenek az egyházmegyéjük lelkészeiről, alkalom adtán hívják össze őket és évente tartsanak vizitációt közöttük. Éberen őrködjenek a lelkészek igaz keresztyén életvitele felett, felügyeletük kiterjed az egyházközség tanítóira is. A püspököket a Szentlélek az Úr nyája pásztoraiul rendelte, tehát legyenek feddhetetlenek, szenvedély nélküliek, jóra és igazságra törekvők és nem borivók (non vino sese ingurgitantes). Továbbá ne legyen fösvény, hanem legyen mérsékelt természetű, őszinte, hogy e tulajdonságaival méltó lehessen Krisztus seregének az élvonalában járni. A kánonok meghatározzák az egyházközségi tanító feladatait is. A lelkész mellett a gyülekezet tagjainak az erkölcsi élete fölött kell őrködnie, emellett kell végeznie az iskolai teendőket is.
Tasnádi Ruber Mihály egyházi törvényei a Básta korszakban sokat szenvedett egyház újjáépülését szolgálták és meghatározták az egyház életét a Geleji kánonkig, amelybe rendelkezéseinek többsége beleépült.
Szakirodalom
Bod Péter: Szmirnai Szent Polikarpus. Nagyenyed, 1766. Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért. (Egyetemi jegyzet). Kolozsvár, 1999. Dáné Veronka: Tasnádi Ruber Mihály püspökről és családjáról. In: Református Szemle, 2007/4. Ősz Sándor Előd: Az Erdélyi Református Egyház „kanonikus” püspöknévsoráról. In: A „recepta religiók” évszázadai Erdélyben.Kolozsvár, 2019. A Geleji-kánonok. A Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat végzései, a Ruber-féle egyházi törvények; ford., előszó Buzogány Dezső; Kálvin, Bp., 2020.
