Révész Bálint (1816-1891)

Révész Bálint Debrecen, 1816. január 16. – Debrecen, 1891. október 08., református lelkész, teológiai tanár, tiszántúli református püspök

Fiatal korától kezdve egyházi íróként, különösen is templomi imádságíróként, illetve egyházi és alkalmi szertartási beszédek írójaként volt közismert és roppant népszerű. Legolvasottabb gyűjteményes köteteit többször kiadták. Az 1859-ben kezdődő pátens-harcban és az 1881-es debreceni alkotmányozó zsinat előkészítésében és lebonyolításában kiemelkedő szerepet töltött be. A debreceni főiskola oktatási színvonalának megújítása és bővítése, illetve az emeletes kollégiumi épületegyüttes felépítésének befejezése az ő nevéhez köthető.

Iskoláztatása

Édesapja Révész János, édesanyja Simon Mária, akik csak szerény hátteret tudtak biztosítani gyermeküknek. A Debrecenből induló életpályája az első lépésektől kezdve szorosan kötődött a Református Kollégiumhoz, ahol kijárva az alsóbb osztályokat, 1832-ben lépett a felső tagozatba. Kortársai közül hamar kiemelkedett, különösen szónoki képességével hívta fel magára tanárai figyelmét. 1838-ban lezárta felsős kötelezettségeit, elvégezte a hittani képzést és esküdt lett A tanári kar megbízásából először contrascriba, majd 1842. március 1-jén senior lett. A felsőfokú tanulmányai (bölcsészet, jog, teológia) mellett köztanítói feladatokat is ellátott, hiszen alsóban grammatikát, felsőben retorikát oktatott. Kamasz korától kezdve gyakran szónokolt a debreceni templomokban és iskolájában, sőt néhány egyházi beszéde elég korán egy pesti egyházi beszédgyűjteményben is helyet kapott. Tehetségére a kollégium falain túl is felfigyeltek, így nem meglepő módon a mátészalkai gyülekezet igen korán meghívta őt lelkészének. Erre az invitálásra nemet mondott. Seniori tisztét szeptember 1-jén befejezte, ami után októberben az egyházkerületi közgyűlés az éppen akkor megalakult Gyakorlati Teológiai Tanszék tanárának választotta meg. A tanítást azonban ekkor – 1842-ben - még nem kezdte meg, mivel egyrészt gyülekezeti tapasztalatokra, másrészt külföldi tanulmányokra vágyott. A következő két évet tehát a szakmai felkészülés jegyében töltötte el.

Teológiai tanári pályája

A következő két évben több gyülekezetben is megfordult, pl. Lőcsén, Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben és Nagyszalontán. Ezután következtek a németországi és svájci egyetemek, többek között Berlin, Lipcse, Halle, Göttingen, Giessen, Heidelberg és Bázel. 1844. november 5-én kezdte meg a tanítást, amit – rövid megszakítással - 11 éven keresztül végzett. A megszakítás oka az 1848-49-es forradalom és szabadságharc volt, amely során nemzetőrként csatlakozott Bem tábornok erdélyi hadtestéhez és részt vett annak hadműveleteiben. A harci események előtt a diákok tervezett nemzetőrszázada tisztjének is megválasztották. A szabadságharc bukása után három hónapig bujdosnia kellett, de Szoboszlai Pap István püspök közbenjárására hazatérhetett és folytathatta főiskolai munkásságát. Tanítással eltöltött bő évtizede volt legtermékenyebb korszaka, hiszen ekkor jelentek meg a legnevezetesebb önálló művei. Ő szerkesztette meg az Egyházi Könyvtár a magyar ref. vallású nép számára című sorozatot(1858-60, 8 füzet), s kiadta Szoboszlai Pap István egyházi beszédeit (1856-1857) és Lakatos József templomi és halotti beszédeit (1854-1855) is.

Családja

1846-ban vette feleségül a debreceni főügyész Medgyaszay Sámuel lányát, Medgyaszay Juliannát, akivel 45 évig éltek boldog házasságban. Két gyermekük született, Emília és Gyula, akik nem élték meg a felnőttkort - előbbi 17, utóbbi 6 évet élt -, hatalmas lelki törést okozva a szülőknek. Révész szolgálatában is mély nyomot hagytak ezek a tragédiák. Lánya elvesztése után - a feljegyzések szerint – több évig nem tudott szószékre menni, annyira megviselte a lelkét.

Közegyházi szolgálatok között

1855-ben egy újabb kihívás állt előtte, amikor a Szoboszlai Pap István püspök halálával megüresedő debreceni lelkészi állás betöltésére őt hívták meg, sőt egy év múlva megkapta az egyházkerület főjegyzői tisztségét is. Ebben az időszakban a debreceni, sőt a pesti református közélet figyelmét is felkeltette. A fővárosi Vasárnapi Újság 1957-ben címlapon mutatta be „a reformátusok hitfelekezete egyik legnépszerűbb s kedveltebb most is élő hitszónokának, debreczeni lelkész és egyház kerületi főjegyző »Révész Bálint« úr arczképét és életiratát, kinek az egyházi irodalom terén megjelent munkái közelismeréssel fogadtattak, s ki mint író és szónok egyiránt kitűnő.”[1] 1859-ben nagy buzgósággal és eredménnyel küzdött a protestáns pátens ellen, amelynek felfüggesztését követően (1860), 1861. augusztus 16-án a Debreceni Református Egyházmegye esperesévé választották.

Püspöki működése - külső és belső építkezések

A feladataiban és szolgálataiban nagy igyekezettel állt helyt, aminek következményeként 1871. április 3-án ő lett a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, egy korabeli újság szerint pontosan a negyvenegyedik.[2] Püspökként később a főrendiház tagja és királyi tanácsos is lett, ám a főrendiházban mindössze egyszer jelent meg. Továbbá az egyetemes konventbe, a debreceni zsinatba és a Protestáns Irodalmi Társaság választmányába is bekerült. Püspökségének első éveitől a Kollégium építésén fáradozott. Elődje, Balogh Péter püspök már korábban nagy átalakításokba és korszerűsítésekbe kezdett, de mivel befejezni nem tudta, Révész kénytelen volt beleállni ebbe a munkálatba. A kollégiumi épület kiépítése volt a legsürgősebb feladata, ami három szárny felhúzását jelentette, az elől már álló negyedik kiegészítésével. Mindezt gróf Degenfeld Imre főgondnokkal, majd utódával Vállyi Jánossal magas színvonalon valósította meg. Óriási összefogás és közadakozás mellett haladtak előre, amit alapítványok és támogatók felajánlásai segítettek. Ezek a mecénások a „katedrák” megalapításakor és a tanárok eltartásakor is mellettük álltak. Mindeközben nagy álmának, a főiskola protestáns egyetemmé fejlesztésének az elérése lebegett a szemei előtt. A magyar református egyház legnagyobb tanintézetét kívánta kialakítani, ami a jogi és a teológiai fakultások mellett egy bölcsészeti kar, végül pedig egy orvosi tanszak létrehozását tette volna – saját elképzelése szerint - szükségessé. Többek között ennek érdekében a jogi szakon három új tanszéket alapított, és a tanítóképzőt is elindította, amelynek állandó igazgatója és hét új tanára lett. Arra is figyelt, hogy az intézet mellett egy gyakorlóiskola kezdje meg a működését. A teológiai akadémia tanári kara háromról öt főre emelkedett. Nagyfokú fizikai és szellemi leterheltsége miatt lábai legyengültek és szó szerint székhez kötve irányította az egyházkerületet és a debreceni gyülekezetet.

Utolsó nyilvános szolgálatát 1888. június 10-én végezte, amikor a Czegléd utcai – ma Kossuth utcai - templom avatásán az úrasztalától prédikált. Nyilvánosan ekkor hallották utoljára a debreceni hívek püspöküket megszólalni. Ezentúl már az egyházkerületi közgyűlésekre sem bírt átmenni, helyette a rangidős esperes elnökölt.

Hatása

Halála után tíz évvel a Protestáns Szemlében megemlékeztek Révész Bálintról. Ekkor jelent meg a Vasárnapi, innepi és alkalmi imádságok című könyve hatodik kiadása. A következőképpen méltatták: Említett könyvét „… országszerte használja a két evangéliumi egyház lelkészi kara. Az imádságoknak elismert előnyei: a vallásos melegség, a lendületes szárnyalás, a szónokias dictio, és a zengzetes, szinte ritmusos szép nyelvezet.”[3] „Révész Bálintban valódi egyházkormányzót, a régi gárdából, egy igaz református lelkipásztort. a haza, az egyház egy fenkölt lelkű bajnokát vesztette el a magyar protestáns egyház.”[4] – írta róla Csiky Lajos megemlékezésében.

Művei

- Vasárnapi, innepi és alkalmi imádságok templomi használatra, Debreczen, 1847. További kiadások 1854, 1864, 1881, 1900.

- Köznapi imádságok templomi használatra, Debreczen, 1850. További kiadások 1861, 1880

- Isten az én szívemnek kősziklája. Imakönyv protestáns keresztyének számára, Debrecen, 1851. További kiadások 1852, 1864, 1883, 1891, 1902.

- Egyházszertartási beszédek, Debrecen, 1853. További kiadás 1889.

- Néh. bárczai Bárczay Zsuzsánna k.a. emléke halotti beszédben, Debreczen, 1855.

- Gyászünnepély Szoboszlai Pap István emlékének 1855. aug. 16., Debreczen, 1855. (Balogh Péter gyászbeszédével együtt.)

- Gyászbeszédek és imák, mellyekben néh. Mező-Szentgyörgyi Matkovich Albert Rhédei Anna asszonynak korán elhalt kedves férje boldogult koporsójának az eddigi sírból, a bánatos özvegy által építtetett uj sirboltba áttétele megható ünnepélyén a női szeretet nagyságát és halhatatlanság hitének valódiságát felmutatta…, Debreczen, 1855. (Szatmári Pap Sámuel Keserv-ima cz. munkájával együtt.)

- Gyászünnepély, mely tartatott néh. borosjenői id. Tisza Lajos urnak temetése alkalmával Geszten 1856. aug. 26. napján., Debreczen, 1857. (Balogh Péterrel együtt).

- Széki gr. Teleki László emlékezete. Alkalmi beszéd, Debreczen, 1861.

- Halotti egyházi beszéd Tisza Lajos özvegye, Teleki Juliánna grófnő végtisztessége alkalmával, Debreczen, 1863. - Halotti beszéd Váradi Szabó János felett Debreczenben 1864. márcz. 14., Debreczen, 1864.

- Imakönyv prot. keresztyének számára, magánhasználatra, Debreczen, 1865. (további kiadás 1884.)

- Halotti ima és elmélkedés Illésy János gyászünnepélye alkalmával, Debrecen, 1867.

Halála után kiadott művei:

- Halotti imádságok, Debrecen, 1892.

- Halotti és alkalmi imádságok, Debrecen, 1892.

- Orácziók és halotti egyházi beszédek, Debrecen, 1893.

- Ünnepi és évszaki egyházi beszédek, Debrecen, 1893.

- Ünnepi, évszaki és alkalmi egyházi beszédek, Debrecen, 1893.

- Halotti egyházi beszédek és alkalmazások, Debrecen, 1894.


Irodalom

A tiszántúli ref. egyházkerület újonnan választott főpapjának felavatási ünnepélye. In:Tiszavidék, 1871. április 30., VII. évf. 18. szám

Révész Bálint (1816-1891) In: Vasárnapi Újság, 1891. XXXVIII. évf. 42. szám, 677-678.

Révész Bálint. In: Magyar Írók Élete és Munkái, Szinnyei József, 11. kötet, 873-874.

Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok. In: Protestáns Szemle, Irodalmi Szemle, 1901. 3. füzet, XIII. évf., 236.

Szerző

Lovász Krisztián

  1. Révész Bálint In: Vasárnapi Újság, 1857. január 11., 4. évf. 2. szám, 13-14.
  2. Révész Bálint 1816-1891. In: Vasárnapi Újság, 1891. október 18., 38. évf. 42. szám, 677
  3. Irodalmi Szemle. In: Protestáns Szemle, 1901. XIII. évf. 3. füzet, 236
  4. Révész Bálint 1816-1891. In: Vasárnapi Újság, 1891. október 18., 38. évf. 42. szám, 678.