RefWiki

Polgár Mihály (Törökszentmiklós, 1782. december 24. – Kecskemét, 1854. május 9.) református lelkész, dunamelléki szuperintendens Polgár Mihály előbb a tiszáninneni egyházkerületben Hódmezővásárhely lelkésze, majd a dunamelléki egyházkerületben Kecskeméten szolgált haláláig. A kecskeméti egyházmegye esperese, az egyházkerület főjegyzője, 1846-1854 között szuperintendens.

Származása, pályafutása

Polgár Mihály Törökszentmiklóson született (Heves megye) Polgár István és Pólya Anna nemes szülők gyermekeként. Tanulmányait helyben kezdte, majd 1795-től tizenhárom éven át a Debreceni Református Kollégium diákja volt. 1799-ben írta alá a kollégiumi törvényeket tógátus hallgatóként. 1805-ben a poéta osztályosok, 1806-ban a két esztendős diákok tanítója volt, 1807-ben a könyvtárnoki tisztet látta el. 1808-ban a kollégium seniora volt. Debreceni tanulmányai végeztével azon szerencsés protestáns ifjak közé tartozott, akiknek a napóleoni háború rövid szünetében sikerült peregrinációs útra – külföldi egyetemre kijutni. 1809-től másfél évet töltött Göttingenben, majd fél évet más németországi és hollandi egyetemek meglátogatásával töltött.
1812-től Hódmezővásárhely lelkészeként szolgált. Innen hívta meg második lelkészének a kecskeméti református egyházközség 1818-ban. Polgár Mihály a meghívást elfogadva 1819. április 25-én a foglalta el új tisztét közvetlenül az április 2-án a város jó részét elhamvasztó, ám a református templomot megkímélő rettenetes tűzvész után. Már az 1819. májusi egyházkerületi közgyűlésben egyházkerületi tanácsbíróvá/assessorrá választották. 1823-tól a könyvvizsgáló/cenzor tisztét töltötte be. 1827-ben a kecskeméti egyházmegye esperesének választotta, 1830-tól egyházkerületi főpénztárnokként is munkálkodott. 1836-ban egyházkerületi főjegyzővé választván az esperességről lemondott.
1842-ben Báthori Gábor szuperintendens halála után négy éven át húzódott az új szuperintendens megválasztása. Polgár Mihály már az első szavazáskor jelentős számú szavazatot nyert el, de az általános többséget nem – az egyházkerület 238 eklézsiájának szavazataiból nem szerzett 120-at, mivel egyes szavazatok érvénytelenítése után 117 voks esett rá. A dunamelléki egyházkerületben hosszú idő után ez volt az első közvetlen szuperintendens választás: az elődök successioval kerültek a szuperintendensi székbe, vagyis az egyházkerületi főjegyzőket már úgy választották, hogy üresedés esetén automatikusan szuperintendenssé lépnek elő. Az egyházmegyék megosztottak lettek, a három ízben elrendelt szavazás évekig húzódott, a szavazás módjával, az eredménnyel elégedetlen egyházmegyék a Helytartótanácshoz fordultak, amit mások éppen az egyházi autonómia csorbításának tekintettek. Végül 1846. júliusában Polgár Mihály általános többséggel, 153 szavazattal elnyerte a szuperintendensi tisztet.

Lelkészi-főjegyzői-szuperintendensi működése

Polgár Mihály kecskeméti lelkészsége idejére esett a kecskeméti gimnázium főiskolává felfejlesztése. A dunamelléki egyházkerületnek nem volt a debreceni, sárospataki, pápai kollégiumokhoz hasonló ősi kollégiuma, mely felsőfokú képzést nyújtott és a lelkészutánpótlást is biztosította. A nagykőrösi, kecskeméti iskolák a középfokú tanulmányok elvégzését tették lehetővé. Az 1820-as évektől mindkét egyházközség magasabb fokra kívánta emelni iskoláját - legalább a lyceumi rangot elérni - s ebben kérte az egyházkerület segítségét. Hosszú huzavona után Nagykőrös a tanítóképzés irányában fejlesztette az iskolát , Kecskemét a teológiai tanulmány oktatását indította el. Az 1840-es években azonban felmerült a pesti protestáns főiskola (közös evangélikus-református) alapításának gondolata, bizottmány alakult, gyűjtést kezdtek, s ez a folyamat a meglévő iskolák továbbfejlesztése ellen hatott. Majd a pesti teológia 1855-ös megnyitása a kecskeméti teológiai képzés fokozatos megszűnését eredményezte. Polgár Mihály főjegyzői működése alatt rendbe tette az egyházkerület levéltárát, amelyet még az 1838-as pesti árvíz után menekítettek Kecskemétre. A levéltári dokumentumok felhasználásával megírta az egyházkerület rövid históriáját a kezdetektől 1835-ig és az 1791. évi budai zsinat történetét. Ezek az általa szerkesztett egyházkerületi almanachokban jelentek meg, a dunamelléki szuperintendencia első, 1836-ban kiadott, valamint a második, 1842-ben megjelent Almanakban. A kecskeméti református eklézsia története már halála után jelent meg a Kecskeméti Protestáns Közlöny 1858. évi számában.
Polgár Mihály szuperintendenssé megválasztásának első intézkedésével az egyházkerületi gyámpénztár alapjait vetette meg. Mivel a szuperintendensi szék majd négy éven át üresedésben állt, a felhalmozódott szuperintendensi fizetést, valamint a beiktatás alkalmával tartani szokott díszebéd költségeit a közgyűlés az egyházkerület lelkészözvegyei és –árvái számára létesítendő pénztár alapjául rendelte. A következő években ennek előkészületei folytak, a tiszáninneni egyházkerület gyámpénztárát tekintették mintául, a megalapítást azonban 1848 történései megakasztották.
Polgár Mihály szuperintendensségének nemcsak kezdete, de folytatása is eltért a szokványostól. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a református egyház elérte a katolikus egyházzal való teljes egyenlőséget, többek között a protestáns szuperintendenseket az addig tilalmazott püspök címmel is nevezhették, majd az önkényuralom évei alatt a korábbi autonómiától megfosztva az egyházkormányzat addig testületileg viselt terhe a szuperintendensre nehezedett. A dunamelléki szuperintendencia utolsó szabályszerűen tartott közgyűlésén 1849 júliusában Polgár Mihályt felhatalmazták, hogy az egyházkerület ügyeit vigye és „az idők kívánata és bölcs belátása szerint intézkedjen”. Polgár „mint szuperintendens, fogalmazó és írnok egy személyben” minden hivatalos tevékenységéről naplót vezetett, melyet az esperesekhez eljuttatott. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy csupán levelezés útján, időnként kis körben személyesen tanácskozva, tartósan nem lehet irányítani az egyházkerületet, szükség van közgyűlésre. Főleg az iskolák ügye nem tűrt halasztást, a bécsi vallás- és közoktatásügyi minisztérium által kiadott Organisationsentwurf szoros határidőt írt elő az iskolák új forma szerinti átalakítására. Az egyházkerület anyagi ereje nem tette lehetővé, hogy több iskolát is támogasson, a főiskolához egyaránt ragaszkodó, egymással vetélkedő nagykőrösi és kecskeméti egyházközség ügyében döntendő 1853-ban egyházkerületi gyűlést tartott Polgár Mihály. Az ellentéteket felszínre hozó gyűlésben Polgár Mihály le akart mondani a szuperintendensségről, de maradásra kérték , mivel az önkényuralom évtizedében az egyházi választások tiltva voltak. A gyűlést követő évben Polgár Mihály még kiküldte az egyházkerület gyülekezeteit szavazásra történő felszólítást : a kecskeméti vagy a Pesten felállítandó új teológiát kívánják támogatni (Nagykőrösön tanítóképző működött ). Az eredményt már nem érte meg (211 gyülekezetből 186 a pesti teológiára szavazott), 1854. május 4-én hunyt el Kecskeméten.

Művei

A’ Dunamellyéki Helvétziai Vallástételt követő Egyházi Kerület rövid Historiája. In: Egyházi Almanak 1836-dik Esztendőre. Kiadatott a Helvétziai Vallástételt tartó Dunamellyéki Egyház Kerület Elöljárósága rendeléséből Polgár Mihály Fő Jegyző által. Pesten, nyomtatta Füskúti Landerer. 51-87.

Budán 1791-ben tartott ref. zsinat’ históriája, - eleibe bocsátva a’ más országokbani protestánsok’ igazgatási rendszerük. In: Egyházi Almanak MDCCCXLII-dik évre. A Helv. Val. Tételt tartó Dunamelléki Egyházkerület részéről szerkesztette Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző. Kecskeméten 1842. 163-255.

Irodalom

Tatai András: Néhai főtiszteletű superintendens Polgár Mihály úr emléke. In: Egyházi almanak az MDCCCLXII-dik évben. A Dunamelléki Reform. Egyházkerület részéről és meghagyásából szerkesztett Dobos János egyh. ker. főjegyző. Pest, 1862. 57-60.

Szerző

Szatmári Judit