RefWiki

Péter Mihály (Deregnyő, 1867. május 12. – Rimaszombat, 1932. december 30.), református lelkész, egyháztörténész, a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke

Tanulmányai, egyházi szolgálata

Polgári családban született. Iskoláit szülőfalujában végezte, majd Sárospatakon érettségizett 1886-ban. Innen került a Dunántúl teológiájára, Pápára. 1890-ben végzett és visszatért szülőföldjére. Kápláni szolgálatát Nagyráskán kezdte, majd 1893-tól helyettes lelkész lett Kisazarban, ahol két évvel később megválasztották. 1902-ben innen hívta meg őt a gálszécsi gyülekezet. 1901-től a Felső-zempléni egyházmegye főjegyzője, 1912-től a Tiszáninneni egyházkerület aljegyzője. A Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület 1920-ban tanácsbírájává, 1924-ben főjegyzőjévé választotta. Pálóczi Czinke István szlovenszkói tiszáninneni püspök lemondása és távozása után, 1929. augusztus 27-én püspökké választották. Ekkor Rimaszombatba költözött és átvette a lelkészi állást is.

Munkássága

A trianoni döntés következtében a történelmi Tiszáninneni egyházkerületből 140 anyaegyház Csehszlovákiához került. Így alakult meg 1920. december 2-án a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület. A szlovákul is tudó, pontos adminisztrációt vezető és jó írói vénával bíró Péter Mihályra nagy szüksége volt az egyháznak. Konventi jegyzőként, az egyik legközelebbi és legbizalmasabb munkatársa lett Pálóczi Czinke István püspöknek.

Egyike volt az aktív lelkészeknek a két világháború közötti Csehszlovákiában. Számos cikket írt vármegyei lapokba és a felvidéki református egyház hivatalos lapjába, a Református Egyház és Iskola-ba. Azon kevesek közé tartozott a Csehszlovákiához került magyar lelkészek sorában, aki beszélt szlovákul. Kutatta a magyar-szlovák történelmi kapcsolatokat és írt is a szlovák reformátusok történetéről. Ennek azért volt jelentősége, mert a csehszlovák állam a kezdetektől fogva azt követelte a református egyháztól, hogy hozzon létre a keleti régióban élő szlovák reformátusok számára egy szlovák egyházmegyét. Az érintett gyülekezetek azonban nem szorgalmazták annyira a saját egyházmegyéjük kérdését. Még 1921-ben összeállította a teljhatalmú miniszternek szánt memorandumot a szlovák egyházmegye felállítása tárgyában. Ebben egyebek mellett ezt írja: „e kérdés tárgyalásánál semmiféle elfogultság nem vezérel, hanem tisztán szlovák ajkú ref. híveink vallási érdeke, amelyet mi itt közelről bizonyára jobban ismerünk, mint a távollevők. … csak a viszonyok nem ismeréséből vagy helytelen ismeretéből származhatik egy szlovák egyházmegye felállításának a követelése és pedig következő okból: elfogulatlanul ítélve a dolgot Abaújban nincs egy szlovák ref. egyházunk sem. Felsőzemplénben van négy anyaegyház és néhány fília. Ungban szintén négy és néhány fília 4-5000 lélekkel … Már most el sem képzelhető, miképp volna megszervezhető egy 8 anyaegyházból álló egyházmegye” – áll az 1921-ben készített memorandumban.

Az 1922. május 17-én, a Pozsonyban megtartott konventi ülésen mutatták be a „Szlovák reformátusok kérdése” (Otázka slovenských kalvínov) című, szlovákra is lefordított, a Tiszáninneni egyházkerület által 100 példányban szlovákul is kiadott röpiratát. Az ebben foglaltak máig egyedi forrásnak minősülnek, ugyanis Péter Mihály azt állította, hogy „a reformáció tót kálvinistákat nem vett át … a mostani tót kálvinisták a 18. század elején tótosodtak el és az egykor színmagyar hívek a Galíciából és Zemplén felső vidékéről érkező lengyelekkel együtt nyelvükben tótokká lettek, de vallásilag kálvinisták maradtak”. A röpiratban kifejtette, hogy egy szlovák egyházmegye csak az érintett gyülekezetek kezdeményezésére jöhet létre és „csak a valóban tót nyelvű gyülekezetek tartozhatnak oda, a vegyes gyülekezetek maradnak a magyar egyházmegyékben”. Péter Mihály egy másik vitatott helyzet tisztázásában is fontos szerepet játszott. 1926-ban felerősödtek a lelkészi karon belüli ellentétek a Felvidéken. A csehszlovák állampolgárságától megfosztott, s így állami fizetés-kiegészítést sem kapó 44 lelkész – leginkább elkeseredettségében – külső támogatást keresett a baloldali pártoknál, s azzal vádolták az egyház vezetőit, hogy nem képviselik az érintett lelkészek érdekeiket. Péter Mihály, a Református Egyház és Iskola hasábjain tette helyre a dolgot, a bolsevizmus csíráinak nevezve a lázongást, amit az egyházi hatósággal szembeni erős tiszteletlenségnek nevezett. Ebben az ügyben, egy magánlevélben ezt írja a püspöknek: „úgy látszik egy kis szervezett csoport működik itt, melyeket egy kéz irányít – a Štunda keze”. Štefan Štunda református lelkész volt, aki Csehszlovákia megalakulása után politikai pályára lépett. Az agrárpárt képviselője, a pozsonyi kultusztárca tanácsadója: befolyásos ember lett. Erősen felkarolta a szlovák reformátusok ügyét, sokszor a hivatalos egyházvezetéssel szemben is. Ma már – a levéltári anyagokra támaszkodva – kimondhatjuk: Péter Mihály pontosan átlátta a dolgot… 1927. április 20-án levelet írt Pálóczi Czinke István püspöknek, amelyben bejelentette, hogy lemond a konvent jegyzői tisztségéről, a losonci teológia előadói tisztségéről, valamint a szlováknyelv-vizsgabizottság elnöki tisztségéről. Mint írta, hatvan éves lett, s 30 éve jegyzősködik, ereje szétforgácsolódik, szeretne már mással is foglalkozni. Négy nappal később visszavonta lemondását azzal az indoklással, hogy döntése félreérthető lenne az egyház vezetésére nézve... Képességeit Czinke püspök nagyra értékelte. Egy alkalommal, amikor 1925-ben Péter Mihály a Magyar Nemzeti Párt színeiben képviselőségért indult, de nem nyert, ezt szóvá is tette Szentiványi József pártelnöknek, mondván, hogy Péter Mihályra égető szükség lett volna a törvényhozásban, s nagy hiba volt őt egy esélytelen helyen: Eperjesen indítani.

Péter Mihály készítette el a református egyházi iskolákat ért sérelmek listáját. Úriembernek tartotta az „ellenfelet”, s úgy gondolta, hogy a tárgyalásos diplomácia eszközével, a tények feltárásával célt lehet elérni a csehszlovák vezetésnél. Ebben tévedett. A húszas évek második felétől azért készítette a jelentéseket, hogy a külföldet tájékoztassa a református egyház sanyarú helyzetéről. Az iskolai sérelmeket egészen a Népszövetségig akarta vinni.

Miután Pálóczi Czinke István – az állampolitikai és részben a belső egyházi nyomásra – lemondott püspöki tisztségéről, s Magyarországra települt, a Tiszáninneni egyházkerület Péter Mihályt választotta püspökévé. Beiktatása 1929. november 10-én volt Rimaszombatban. Hároméves püspöksége csupa küzdelem volt. Főgondnok-társa, Tornallyay Zoltán, így méltatta Péter Mihály munkásságát emlékbeszédében: „Bátor, elszánt lélek volt. Küzdeni vágyó elme, a kötelességteljesítés mintaképe. Puritán, egyenes jellem és olyan férfi, aki nem játszott a szóval, aki nem ismerte a kerülő utakat, aki nem dolgozott hát mögött soha … a küzdés volt Péter Mihály egész életének fundamentuma, de ez lett végül a balvégzete is … Állta a harcot felemelt fővel, a nyílt küzdőtéren. De megsebesült és pedig saját otthonában, saját hívei között. Péter Mihály igaz ember volt, jó pap volt és nagy püspök volt … megérdemli, hogy életét odaállítsuk a jövő nemzedék elé példaképpen arra, hogy élt és hogyan halt meg egy igazi kálvinista pap, egyházáért és nemzetéért”.

Halála

Péter Mihály, az egyenessége és szókimondása miatt, több haragost is szerzett élete utolsó éveire. A rimaszombati gyülekezetben is voltak ellenlábasai, s úgy alakultak a dolgok, hogy – adminisztrációs ügyek miatt – szembekerült a helyettesével és a gömöri esperessel is. A kölcsönös feljelentéseket tetézte, hogy a rimaszombati gyülekezetben is megromlott a helyzete, a presbitérium megkurtította a díjlevélben foglalt javadalmát és a gyülekezet egy része szembefordult vele. A konfliktusok egyszerűen felőrölték. A Lelkészegyesület c. újság hasábjain megjelent nekrológja szerint: „váratlanul bekövetkezett halálát igazán tragikussá az a körülmény teszi, hogy annak közvetlen előidézője az az ádáz harc volt, amelyet némely hit- és fajtestvérei indítottak ellene. Ezek egynehányan mozgalmat indítottak a P. M. lelkészi fizetésének leszállítása érdekében. És míg a presbitérium ezt az ügyet a püspöki lak földszinti tanácstermében heves jelenetek között tárgyalta, addig az emeletei szobájában tartózkodó püspöknél szívgyengeség tünetei léptek fel és a közben két ízben is elősiető orvosi segítség hiábavalónak bizonyult. Péter Mihály rövid haláltusa után kilehelte lelkét.” Temetése 1933. január 2-án volt.

Szerző Somogyi Alfréd
(szócikk megjelent: 2025)

Művei

• A kisazari ev. ref. templom megujítása alkalmával elmondott egyházi beszéd. Sátoralja-Ujhely, 1895.
• Lónyay Zsigmond (1593-1653.) Történeti tanulmány. Sátoralja-Ujhely, 1902.
• Adatok a gálszécsi ref. egyház történetéhez, 1903.
• Gálszécsi István működésének első nyomai, Sátoraljaújhely, 1913.
• A hazai tót ref. énekeskönyv története, Protestáns Szemle, 1913.
• Emléklapok a felsőzempléni ref. egyházmegye történetéből, Sárospatak, 1917.
• Szlovák reformátusok kérdése, h. n., 1922.
• A magyar ref. lelkipásztor a történelemben, 1925.
• A magyar ref. lelkipásztor a történelemben, h. n., 1925.
• A pátens korának egyháztörténeti tanulságai, Kálvin Nyomda, Beregszász, 1926.
• Papi dolgozatok 1–2., 1927.

Szakirodalom

* A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Szlovákiai Magyar Adatbank: https://adatbank.sk/lexikon/peter-mihaly/
* CSOMÁR Zoltán: A csehszlovák államkeretbe kényszerített magyar református keresztyén egyház húszéves története (1918-1838.), M. Kir. Állami Nyomda Kirendeltsége; Ungvár; 1940.
* HARSÁNYI Béla: Péter Mihály püspök élete és munkássága. https://www.academia.edu/35361904/Peter_Mihaly_puspok_elete_es_munkassaga 
* LÉVAI Attila-SOMOGYI Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története 1918-1938. Selye János Egyetem, Komárom, 2015. 
* SOMOGYI Alfréd - SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti időszak püspökeiről. In: Somogyi Alfréd (szerk).: Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, Alsómihályi, 2023.
* SOMOGYI Alfréd: 150 éve született Balogh Elemér püspök. In: Református Újság – Gyülekezeti tájékoztató, 2016., 23. évf., 2. sz. 
* SOMOGYI Alfréd: 150 éve született Péter Mihály : A tiszáninneni egyházkerület egykori püspöke. In: Kálvinista Szemle : a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, Komárom, ISSN 1335-7298. 88. évf. 5. sz., 2017. 9.p. 
* SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái (X. Ótócska – Popea), Hornyánszky, Budapest, 1905.