Novák Olga (1889–1961)
Novák Olga (Baja 1889. április 13. – Budapest, 1961.április 23.) első magyar református teológa, első magyar református vallástanárnő.
Elsőként végzett nőként a Budapest Teológiai Akadémián, a Baár-Madas Leánygimnázium első női vallástanára, a Református Lelkésznék Országos Szövetségének a főtitkára, az Őrszentmiklósi Szeretetotthon intézőbizottságának tagja, számos léleképítő cikk és előadás szerzője
Családi háttér
Novák Olga 1889. április 13-án született Baján. Apja Novák Gyula bajai származású kereskedő volt, anyja, Béni Izsák Julianna vörösmarti (Baranya megye) földműves családban született. Házasságuk jól jövedelmező családi vállalkozást eredményezett, mely egyrészt a gazdaságon, másrészt egy épületfa kereskedésen nyugodott. Apja korán, 1896-ban elhunyt, ettől kezdve anyja és nagyanyja, Gyurka Julianna vezették a gazdaságot. Nagyapja Béni Izsák Ferenc sokat utazott, veje bevonta őt az épületfa kereskedelembe. Rajongott Kossuthért, Turinban is felkereste őt. Egyik alapítója volt a vörösmarti Polgári Olvasóegyletnek. Novák Olga így írt róla „Református és magyar öntudatom korai kifejlődése az ő nevelésének következménye.”[1] Húga, Blanka Mohácson járt polgári iskolába, majd Pesten tanult egy magán gazdasági-kertészeti iskolában. 1919-ben visszatért Vörösmartra, és haláláig ott élt, nem ment férjhez. Helyben ő is végzett egyházi munkát, vezette a vörösmarti női bibliakört.
Tanulmányai
Novák Olga két éves volt, amikor szülei visszaköltöztek Vörösmartra, itt két elemit végzett, majd négy évig Baján, a Miasszonyunkról nevezett kalocsai szegény iskolanénék vezetése alatt álló, római katholikus polgári és elemi leányiskolában tanult, illetve német és zongora különórákat vett. A polgári iskolát Mohácson végezte. 1915-1917 között gimnáziumi tanulmányokat folytatott, letette az érettség vizsgát és 1917-ben – Katona Viktóriával – első volt, aki nőként felvételt nyert a budapesti Református Teológiai Akadémiára, mint rendkívüli hallgató. 1918-ban az első két budapesti teológa, céljaikról így nyilatkozott: „Ismerjük az áramlatokat, amelyek a mi egyházunk híveinek lelkét is állandó ostromban tartják. Míg egyrészt védelemre kell felkészülnünk, másrészt bensőleg kell építenünk. Úgy érezzük, hogy ez alól a szent kötelesség alól nő voltunk egyáltalán nem ment fel bennünket... Azért kopogtattunk a theológia kapuján, hogy megszerezzük a »lelki fegyverzetet«... Nem a liturgiális szolgálat lebeg szemeink előtt. Sőt őszinte szívből kívánjuk, imádkozunk érte, hogy adjon az Úr mindig elég lelkes, buzgó férfit, akik az egyházi szolgálatnak ezt a részét ellátják. Itt nagyon is tekintetbe kell vennünk népünk konzervativizmusát, sőt ápolnunk kell ezt... Mi, majd mint lelkipásztorok, a tanításban és gyógyításban látjuk hivatásunkat.”[2] Novák Olga párhuzamosan beiratkozott a bölcsészkar magyar-történelem szakára is, de miután a harmadik félévben a Teológián rendes hallgatóvá minősítették, félbeszakította bölcsészeti tanulmányait. Az első női hallgatók felvételét több éves szabályozási folyamat követte, amelynek során arról kellett az egyház véleményformáló erőinek dönteniük, hogy szószékre engedik-e a nőket, vagy sem. S ha nem, milyen feladatok ellátására jogosítja fel őket a teológiai diploma. Novák Olga 1923-ban abszolvált, ekkor még nem volt meg az egyértelmű rendelkezés. A teológák képesítésének ügyében végül az 1924. májusában tartott Konventi ülésen született egy határozat, ebben kimondták, hogy rendes hallgatóként felvehetők, az előírt tantárgyak hallgatása, a kollokviumok és az alapvizsga letétele számukra is kötelező, de lelkészképesítő vizsgára nem bocsáthatók, hanem, mint magasabb tudományos képesítésű belmissziói munkások képesítővizsgát tehetnek. Ez az alsófokú iskolákban való vallástanításra és gyülekezeti belmissziói munka végzésére jogosította őket. 1927-től már letehették a vallástanári vizsgát is – elsőként ezt is Novák Olga tette le 1927-ben –, amelynek birtokában már középiskolában is elhelyezkedhettek.[3]
Házassága
16 éves korában ment férjhez egy apai ágon svájci származású körjegyzőhöz, Steinerhez (keresztneve nem ismert). A fiatal férjről hamarosan kiderült, hogy váltókat hamisított, sikkasztott, ezért börtönbüntetést kapott. Novák Olga a trauma hatására idő előtt szülte meg a fiát, aki rövid időn belül meghalt. Férjével 1909-ben váltak el.
Egyházi munkája
Kezdetek
Válása után visszatért Vörösmartra, itt elindította a vasárnapi iskolát és megalakította a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet. 1913-ban megválasztották a Lorántffy Leánykollégium vezetőjéül, – amit egyetemista lányok számára hoztak létre –, ezért Budapestre költözött. 1914-ben felmerült, hogy Amerikában kiképezik missziói utazótitkárrá. Elkezdett angolul tanulni, de a világháború kitörése meghiúsította amerikai terveit, ehelyett leérettségizett és jelentkezett a Teológiára. Az abszolutórium letétele után, 1923-ban hazatért Vörösmartra és felajánlotta szolgálatát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysági Református Egyházmegye esperesének, Klepp Péternek. 1925-ig volt utazótitkár Baranyában.
A Baár-Madas Református Leánygimnáziumban
1925-ben meghívták a Baár-Madas Református Leánygimnáziumba vallástanárnak, ahol 20 évig dolgozott. Jékely (Áprily) Lajos gimnáziumigazgató megtisztelte Novák Olgát a „nagytiszteletű asszony” megszólítással, illetve készíttetett számára egy szószéket, amelyen áhitatait tarthatta.
A Református Lelkésznék Országos Szövetségében
1927-ben megalakult a Református Lelkésznék Országos Szövetsége. Az egyesület elsődleges célja az volt, hogy feltárja és megfogalmazza a lelkésznék különleges helyzetét, problémáit, egyháztársadalmi szerepüket reprezentálja. Az első tisztikar: elnök Ravasz Lászlóné, főtitkár Novák Olga, titkár Fazekas Lajosné. Az egyesület újságjába, a Lelkésznék Lapjába – Kovácsné Huszár Jolán szerkesztette – Novák Olga is számos cikket írt. 1929-ben a Szövetség a lelkészözvegyek súlyos helyzetének enyhítésére megnyitotta Szeretetházát Őrszentmiklóson. Novák Olgát a Szeretetház intézőbizottságába is beválasztották. 1931-ben a lelkészárvák számára alapították a Szociális Missziót szintén Őrszentmiklóson. A Misszió célja egyfelől a lelkészárvák helyzetének segítése, másfelől szociális munkák elvégzésére alkalmas személyek képzése volt. A missziói oktatók egyike Novák Olga volt.
A háború utáni évek
1944-ben kérelmezte nyugdíjaztatását, ugyanis vissza akart térni Vörösmartra, de ez a terv végül egy sebesülés miatt meghiúsult. Nyugdíjazását követően Mohácsra költözött. A baranyai Református Nőszövetség utazótitkára volt, 1948-tól – az egyesületek betiltása után – a Baranyai Egyházmegye Belmissziói női titkára lett. 1951-től nehéz anyagi helyzetbe került, ezért házvezetőnőséget vállalt Dunaszekcsőn, teljes ellátásért. 1953-ban Pécsre költözött, ahol szintén rendkívül rossz anyagi körülmények között élt. Az 1950-es években két visszaemlékezést írt elsősorban volt tanítványai számára: 1950-ben Életem története, 1954-55-ben pedig Emlékezéseim címmel. Budapesten, a Bethesdában halt meg 1961 ápr. 23-án.
Művei
Életem története és Emlékezéseim. In: Lábadiné Kedves Klára: Novák Olga, Isten szőlőjének munkása. Pragma – Media Hungarica Eszék, 2013. 101-122; 122-259.
Irodalom
Lábadiné Kedves Klára: Novák Olga, Isten szőlőjének munkása. Pragma – Media Hungarica, Eszék, 2013.
Sárai Szabó Katalin: Nők a Budapesti Teológiai Akadémián a két világháború között. In: (szerk.): Petrőczy Éva – Berecz Ágnes: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve XI. Bp. 2005.
Sárai Szabó Katalin: „Kicsi pont vagyok én ezen a világon. Még a magyar életben is, de hát vagyok …” Novák Olga, az első magyar református teológusnő. In: (szerk.): Steiner Ágota: Évek és színek. Tanulmányok Fábri Anna tiszteletére hatvanadik születésnapja alkalmából. Kortárs, Bp., 2005.
Sárai Szabó Katalin: A református nő a 19. század végétől az 1930-as évekig – a belmissziói mozgalom hatása a nők egyházi működésére. Doktori értekezés. Budapest, 2010. http://doktori.btk.elte.hu/hist/saraiszabokatalin/diss.pdf
Szerző
Sárai Szabó Katalin
