RefWiki

Dr. Magda Sándor (Iske, 1883. február 11. – Sárospatak, 1962. október 15.), református lelkész, a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület negyedik, egyben utolsó püspöke.

Élete, tanulmányai

Édesapja, Magda János, a Brassó vármegyei Hosszúfaluból származó székely család sarja volt, aki aradi és székelykeresztúri tanulmányai végeztével, községi tanítóként került a Laborc parti Iskére. Feleségével hat gyermeket nevelt, a legidősebb volt Sándor, akit – az elemi iskola után, a székely gyökerek miatt – Erdélybe küldött tanulni. A végig jól tanuló gyermek, a kolozsvári Kollégiumból, a gimnázium két utolsó évében Nagyenyedre került, majd a teológia első két évét Kolozsváron, felsőbb két évfolyamát pedig Sárospatakon végezte el. Kápláni vizsgája után, az 1905-06-os tanévben, mint főiskolai szenior és teológiai segédtanár is tevékenykedett. Kolozsvárott nagy hatással volt rá Kenessey Béla és Pokoly József teológiai, valamint dr. Bőhm Károly és dr. Schneller István egyetemi tanár. Sárospatakon ő lett a tornaegylet és a vívószakkör vezetője. Végig kiváló tanuló volt, iskoláiban a tanárai szerették, megbíztak benne.

Még teológusként kezdett filozófiával foglalkozni és Kolozsváron, a teológia mellett filozófiát is hallgatott. Ezen tanulmányai végeztével 1914 májusában – már lelkészként – doktorált filozófiából Budapesten. Disszertációját „Magyar egyezményes filozófia” címmel nyújtotta be és védte meg. Sokrétű szolgálata Felvidékhez kötötte őt. A második világháború után még elszenvedte a Csehszlovákiához visszakerült felvidéki magyarok jogfosztottságának időszakát, de 1947-ben, 64 évesen – saját kérésére – áttelepült családjával Sárospatakra.

Feleségével, Szűcs Saroltával (aki Szűcs István ungi esperes lánya volt) négy gyermeket neveltek fel: Saroltát, Barnabást, Sándort és Zoltánt. Magda Sándor 80 évesen, hosszas betegség után hunyt el. Búcsúztatása 1962. október 17-én volt Sárospatakon, a templomban. A sárospataki köztemetőben nyugszik.

Lelkipásztori és közegyházi szolgálatai

Teológiai tanulmányai végeztével, 1906-ban, a Gömöri egyházmegyébe került az akkor anyásított Balogiványi kis anyaegyházközségbe, ahol három évig szolgált. 1909-ben hívta meg őt innen az Ungi egyházmegyébe a csicseri gyülekezet. A Csicserben leszolgált negyed évszázad után hívta meg őt lelkészi állásába a nagykaposi gyülekezet, miután – 51 évesen, 1934. március 20-án – elfoglalta a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki tisztségét. Ő lett – Pálóczi Czinke István, Péter Mihály és Idrányi Barna után – az egyházkerület negyedik és egyben utolsó püspöke. Az Kassai beiktatása alkalmával – a székfoglaló beszédében – fontos célkitűzéseként nevezte meg az egyház külkapcsolatainak bővítését és megerősítését.

A trianoni békediktátum után, az első Csehszlovák Köztársaság időszakában, meghatározó személyisége volt a felvidéki református egyháznak. Az Ungi egyházmegye jegyzője, 1923-től tancsábírája és pénztárosa, valamint egy egyházmegyei lelkész- és tanítóegyesület elnöke is volt. 1925-től 1934-ig szerkesztője volt az akkori felvidéki református egyház hivatalos lapjának, a Réz László rozsnyói lelkész által 1921 januárjában indított Református Egyház és Iskola című hivatalos hetilapnak, amely kéthetente jelent meg. 1926-tól filozófiai és pedagógiai docense a Losonci Teológiai Szemináriumnak. Előadott katechetikát, etikát, vallásfilozófiát és vallástörténetet. Pedagógiai eszménye és célja volt a kálvini papi charakter kimunkálása, mint ahogy arról számos előadásában és írásában is szólt. Szívügye volt e lelkészképzés. Ugyancsak 1926-ban választották meg őt kerületi aljegyzőnek, majd 1929-ben a felvidéki Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője lett. Az első világháború időszakában kezdett el publikálni: egyházpolitikai, egyháztársadalmi és tudományos értekezései jelentek meg, főleg egyházi lapokban. 1915-ben a Tiszáninneni Református Egyházkerület tanárvizsgáló bizottságának tagjává választották.

Számos publicisztikája jelent meg a Lelkészegyesület, valamint a Református Egyház és Iskola című hivatalos felvidéki református egyházi lapban, és más egyházi sajtótermékekben. Fő műve: A magyar egyetemes filozófia című monográfia, ami 1914-ben jelent meg Ungváron.

1932-ben egy év tanulmányútra ment Angliába és Skóciába. Jól mutatja a tudomány és a művelődés iránti elköteleződését, hogy otthon autodidakta módon, könyvekből tanult meg angolul, mielőtt tanulmányútra ment. Kint a szociális munkát és a belmisszió működését tanulmányozta. Hazatérte után tapasztalatait egy 16 részes cikksorozatban osztotta meg az olvasókkal a Református Egyház és Iskola hasábjain Úti jegyzetek címmel. A megszerzett kapcsolatait egyházkormányzóként is kamatoztatta a felvidéki reformátusság érdekében.

Az I. bécsi döntés (1938. november 2.) nyomán Csehszlovákia megszűnt és az elcsatolt magyar területek – majdnem teljes egészében – visszakerültek Magyarországhoz. A szétszakított egyházkerületek is újra összeálltak, így püspöki tisztsége megszűnt. Nagykaposi lelkipásztorként vészelte át a II. világháborút és az 1945-ös teljes csehszlovák visszarendeződést is.

Szakirodalom

• CZINKE Zsolt: Dr. Magda Sándor élete és szolgálata. Teológiai Fórum, 15(2021/2), 149–159.
• CZINKE Zsolt: Református Egyház és Iskola 1921–1938. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjának sajtótörténete. Komárom, Calvin J., Teológiai Akadémia, 2021.
• CSOMÁR Zoltán: A csehszlovák államkeretbe kényszerített magyar református keresztyén egyház húszéves története (1918–1838). Ungvár, M. Kir. Állami Nyomda Kirendeltsége, 1940.
• KŐMÍVES Sándor: Dr. Magda Sándor. Református Világszemle, 4(1934/1), 1934. nov., 2–4.
• LÉVAI Attila – SOMOGYI Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története 1918–1938. I. rész. Komárom, Selye János Egyetem, 2015.
• SOMOGYI Alfréd, SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti püspökeinkről. In Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2023. 78–81.

Szerző
Somogyi Alfréd
(a szócikk megjelent: 2025)