Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)

Losonci teológia (hivatalos nevén Losonci Teológiai Szeminárium). A Csehszlovák Köztársaság időszakában, a felvidéki magyar református lelkészképzést biztosító intézmény 1925-1939 között.

A megalakuláshoz vezető út

1918 után, a Csehszlovákiához került reformátusság, lelkészutánpótlás nélkül maradt. A Csehszlovák állam nem fogadta el a Magyarországon végzett lelkészek szolgálatát, nem adott nekik működési engedélyt és nem folyósított számukra államsegélyt. A Csehszlovákiához csatolt reformátusság ezért kénytelen volt létrehozni a maga lelkészképző intézményét.

Már a 20-as évek elején megfogalmazódott, hogy kell egy saját teológia. A szlovenszkói konvent által felállított szakbizottság már kidolgozta a lelkészképző intézmény alapszabályát, tanulmányi programját és költségvetését is. Helyszínként Komárom, Érsekújvár és Rimaszombat neve is felmerült. A pénzhiány és az egyházon belüli nézetkülönbség, évekkel megnehezítette az intézmény elindulását. Egyes körök támogatták azt a csehszlovák állami elképzelést, hogy a pozsonyi evangélikus teológián tanuljanak a magyar református teológusok. Mások a magyarországi teológiák mellett érveltek és egy szűk, de elkötelezett csoport dolgozott a saját lelkészképző felállításán, Bertók Béla kárpátaljai püspök vezetésével. Ebben a bizottságban Sörös Béla , losonci lelkész dolgozta ki a teológia szervezeti és működési szabályzatát, a tanulmányi rendet és a költségvetést. Úgy tűnt, hogy 1924 szeptemberében megnyílhat Losoncon az intézmény, de az utolsó pillanatokban kiderült, hogy még sincs meg az indulás anyagi fedezete. Sörös – a bizottságot megkerülve – skóciai támogatással biztosította a szükséges költségeket is, így 1925. szeptember 16-án megnyílt a losonci teológia.

A teológia működése

A losonci református lelkészi hivatal tanácstermében 22 hallgatóval nyílt meg a Losonci Teológiai Akadémia első évfolyama.[1] Sörös Béla igazgató, a XIX. századi skóciai lelkészképzés modelljét vette alapul. Losoncra évente behívták trimeszterekre az egyes teológiai diszciplínában jártas lelkipásztorokat, akik előadtak hallgatóknak, vizsgáztattak, majd hazatértek a gyülekezetükbe és folytatták a lelkészi szolgálatukat.

A csehszlovák államhatalom rossz szemmel nézte az Akadémia működését. 1926 szeptemberében, a második tanév első hetében karhatalommal bezáratta a teológiát. Sörös Béla skóciai kapcsolatainak köszönhetően, napokon belül komoly nemzetközi nyomás nehezedett Prágára, az egyetlen magyar nyelvű főiskola bezárása miatt, így az állam tárgyalni kényszerült. Az egyház kompromisszumot ajánlott: az akadémia zárva marad, de a helyén megnyílik egy szeminárium, ami mindaddig ezen a néven működik, amíg a csehszlovák állam el nem fogadja az akadémiát. Így tudta folytatni működését a losonci teológia.

A szeminárium négy tanszékkel működött. Sörös Béla indoklása szerint: „Az ószövetségi szak kibővíthető a művelődéstörténet előadásával. Az újszövetségi szak és az egyháztörténet egy kézbe adható. Összefoglalható a filozófiai és pedagógiai szak a dogmatika és morál előadásával. A gyakorlati tanszék kibővül a bel- és külmisszióval és szemináriumok vezetésével. Szükség esetén az egyházjogtan előadásával. Négy rendes tanszék felállításával a lelkészképzés ugye, viszonyainkhoz szabott szerénységgel, megoldást nyerhet”[2] . Sörös Béla az alábbi jelentést adta a szlovenszkói konventnek a teológia működésének második évében: „A négy tanszék tárgyai a négy évfolyamban úgy csoportosítandók, hogy a növendékek amint mennek előbbre, úgy álljon eléjük szisztematikusan: az első évben az Ige testté létele: Jézus Krisztus. A másodikban, hogy az Ige tanúkat teremt: az egyház Krisztus teste. A harmadikban, az Ige örök alap: a tan változik, de Krisztus mindig ugyanaz marad. A negyedikben: az Ige propagálása: az élet-Krisztus”[3] .

Az oktatókról tudjuk, hogy „filozófiát, egyházjogot, neveléstant és egy időn át az ótestamentumi tárgyakat az illető tudományok doktorai adták elő. Az újtestamentumiak előadói ugyan nem rendelkeztek akadémiai fokozattal, azonban több éven át külföldi fakultásokon tanultak, így például Baselben és Halle an der Saale-ban. Csak az egyháztörténet egyik előadójának nem volt akadémiai címe és külföldön sem tanult, amellett az egyháztörténet, különösen a belföldi protestáns egyháztörténet az ő hobbyja volt a szó legnemesebb értelmében és dacára annak, hogy a kollokviumoknál és a vizsgáknál kérlelhetetlenül szigorú volt a theológiai ifjúságnak kedvence volt.”[4] A losonci teológia volt a felvidéki református belmisszió egyik meghatározó irányának a központja a két világháború közötti időszakban. A teológusok országos diákkonferenciákat, ifjúsági találkozókat, leánykonferenciákat szerveztek, amelyekre sok esetben maguk is készültek előadásokkal. Egy-egy ilyen alkalmon több száz, nem egyszer több mint ezer felvidéki református fiatal gyűlt össze.

A belmissziós szolgálatban a református identitás erősítése mellett, a losonci teológia felvállalt küldetése volt magyar érzelmű lelkészeket képezni, akik a kisebbségi létben is meg tudják tartani a rájuk bízottak hitének, nyelvének és nemzetiségének a megőrzését.

A losonci teológia hatása

A Losonci Teológiai Szeminárium 14 éves fennállása alatt több mint 110 református lelkipásztort készített fel a szolgálatra. Az I. bécsi döntés és a visszacsatolás után, 1939. január 1-vel, az intézmény megszűnt. Hallgatói Budapesten, Debrecenben, Pápán és Sárospatakon folytathatták, ill. fejezhették be tanulmányaikat.

A hajdani losonci teológusok elmondása szerint, a teológiai meghatározó személyisége Sörös Béla igazgató volt, akit a „Szentlélek teológusának” neveztek. Ő a történelmi kálvinizmus talaján álló, gyengén liberális színezetű képviselője volt a reformátori teológiának és ez volt jellemző Losoncra is.

A II. világháború után, a kommunizmus évtizedeiben, a prágai és a pozsonyi evangélikus teológián tanulhattak a felvidéki magyar református teológusok. Majd a rendszerváltás után, 1994-ben, ugyancsak Komáromban indult el a Calvin János Teológiai Akadémia, a Losonci Teológiai Szeminárium jogutódja. Ebből nőtte ki magát a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara, ahol 2004 óta államilag elismert református teológusképzés zajlik magyar nyelven Szlovákiában.

Szerző
Somogyi Alfréd

Irodalom

  • NAGY Zoltán: A Losonci Theológiai Szeminárium története. Kézirat (1985).
  • PAP József: A losonci református theológiai szeminárium története 1925/26 - 1938/39. Kézirat. (1973).
  • SOMOGYI Alfréd: A Losonci Teológiai Akadémia tudományművelése. In: Teológiai Fórum 8(2014/1) 92-125.
  • SOMOGYI Alfréd: Volt egyszer egy teológia - 1. rész: 90 éve indult a felvidéki reformátusság önálló lelkészképzése. In: Kálvinista Szemle. 86(2015/9)
  • SOMOGYI Alfréd: Volt egyszer egy teológia - 2. rész: 90 éve indult a felvidéki reformátusság önálló lelkészképzése. In: Kálvinista Szemle. 86(2015/10)
  • SOMOGYI Alfréd: Volt egyszer egy teológia - 3. rész: 90 éve indult a felvidéki reformátusság önálló lelkészképzése. In: Kálvinista Szemle. 86(2015/11)
  • SOMOGYI Alfréd: Volt egyszer egy teológia - 4. rész: 90 éve indult a felvidéki reformátusság önálló lelkészképzése. In: Kálvinista Szemle. 86(2015/12)
  • SOMOGYI Alfréd: Református teológusképzés Felvidéken In: „Így szól az én Uram, az Úr...”. Tisztelgő írások Fodor Ferenc professzor úr 65. születésnapjára. Csorba Dávid, Lapis József, Szatmári Emília (szerk.) Sárospatak, Hernád Kiadó, 2021. 219-255
  1. ↑ Az első évfolyam hallgatói: Ádám Lajos Losoncról, Balogh Béla Munkácsról, Belágh Barna Losoncról, Bittó Béla Eperjesről, Csomár Zoltán Pinkócról, Csonka Imre Kistoronyáról, Czirók Béla Komáromból, Kelemen Kálmán Komáromból, Kovács Ferenc Losoncról, Nagy János Losoncról, Narancsok Imre Csallóközaranyosról, Orémus Endre Tiszaágtelekről, Orosz Imre Munkácsról, Pándy Bertalan Bacskáról, Patay Gyula Farnadról, Párducz Rezső Losoncról, Rácz Jenő Kamocsáról, Soós Endre Baracskáról, Szabó Elemér Tekeházáról, Szakal László Lucskáról, Tárnok Gyula Komáromból és Varga Imre Györkéről.
  2. ↑ A lelkészképző intézet konventi bizottság által megalkotott és a Konvent által elfogadott Szervezeti szabályzatának 8.§-a. Forrás: Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, Pápa (továbbiakban: DREL); Fondszám: I.2. – Felvidéki Ref,. Egyház iratai, 1925.
  3. ↑ Sörös Béla igazgató Egyetemes Konvent elé beterjesztett jelentése a losonci teológiai szeminárium 1926/27. évi életéről. Kézirat. Forrás: DREL - Fondszám: I.2. – Felvidéki Ref,. Egyház iratai, 1927.
  4. ↑ Pap József: A losonci református theológiai szeminárium története 1925/26 - 1938/39. Kézirat. (1973).
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Losonci_Teológiai_Szeminárium_(1925–1939)&oldid=843”