RefWiki

Lévai zsinat, a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház létrejöttét kimondó alkotmányozó zsinat, 1923. június 17–25.

Előzmények

A trianoni békediktátummal Csehszlovákiához csatolt területek reformátussága, állami elismerés nélküli egyházstruktúrában élt. A Tiszáninnentől és a Dunántúltól elcsatolt területek 1920 végén és 1921 elején önálló egyházkerületté alakultak. A Tiszántúltól elcsatolt részek, csak 1923-ban tudták létrehozni a Kárpátaljai egyházkerületet.

Az egyház vezetői 1921. október 9-re tűzték ki először az alakuló zsinat időpontját, s ahogy az 1790. évi XXVI. törvénycikk kimondta, írásban engedélyt kértek a legfelsőbb állami vezetőtől – császár híján – a csehszlovák köztársasági elnöktől a zsinat megtartásra. Prágából az a válasz érkezett, hogy az engedélyt a pozsonyi kultuszminisztériumtól kell kérni. Az egyházvezetők úgy értékelték ezt a választ, hogy nem kaptak engedélyt, hiszen nekik nem a minisztérium, hanem a császár, ill. a köztársasági elnök volt ebben a kérdésben a törvényes partnerük. A zsinat elmaradt. A második időpont 1922. október 8-a lett volna. Ismét elment az engedélykérő levél a prágai elnöki irodába, ám ebbe már azt is beleírták, hogy anyagi támogatást kérnének a zsinat megtartásához. A református egyház ugyanis nem kapta meg a neki járó állami támogatást a csehszlovák államtól. Erre a második levélre már válasz sem érkezett Prágából, így ez a zsinat is elmaradt. Majd 1923 tavaszán ultimátumot kapott a református egyház: ha 1923. június 30-ig nem tartják meg az alkotmányozó zsinatot, akkor a csehszlovák állam minden állami támogatást megvon a reformátusoktól, még a lelkészek és tanítók családi pótlékát is leállítják. A konvent – ennek az ultimátumnak a terhe alatt – meghatározta a zsinat harmadik időpontját és helyszínét is: 1923. június 17., Léva.

Az egyházkerületek megválasztották a zsinati képviselőiket, a lévai egyházközség minden szervezési munkát elvégzett, s az egyház egy külön egyházi adó kivetése révén, biztosította a zsinat anyagi fedezetét is.

A zsinat lefolyása

A 90. zsoltár 1. versének éneklésével és Pálóczi Czinke István, a szlovenszkói tiszáninneni püspök nagy ívű prédikációjával kezdődött a zsinat. A munka érdemi része abból állt, hogy megalkossák az egyház új alkotmányát és törvényeit. A szlovenszkói konvent megbízásából egy zsinat-előkészítő bizottság előkészítette a nyolc törvénytervezetet, amit a zsinat előtt az egyházkerületek és az egyházmegyék is véleményeztek. Valójában az 1904–1907 közötti Budapesti zsinat által elfogadott Református Törvénytárat igazították a csehszlovákiai viszonyokhoz. Ahol a szövegben Magyarország, vagy Magyar Királyság szerepelt, ott ezt Csehszlovákiára cserélték. Természetesen jócskán voltak ennél érdemibb módosító javaslatok is, és egy teljesen új törvénycikk – a Sörös Béla által kidolgozott, belmisszióról szóló – VIII. törvénycikk is a zsinat asztalán feküdt.

A lévai zsinat szakbizottságokban végezte a munkáját. Az egyházalkotmányról szóló I. törvénycikket az Alkotmányi Bizottság tárgyalta és véglegesítette. A lelkészválasztásról szóló II. törvénycikket a Lelkészválasztási Bizottság, az egyházi adókról szóló III. törvénycikkel és az egyházi közalapról rendelkező IV. törvénycikkel az Adóügyi Bizottság dolgozott. Az egyházi törvénykezésről szóló V. törvénycikket a Törvénykezési Bizottság tárgyalta, a közoktatásról szóló VI. törvénycikkel az Iskolaügyi Bizottság foglalkozott. A lelkészi nyugdíjintézetről rendelkező VII. törvénycikk a Nyugdíjügyi Bizottság asztalán volt és az egyház belső építéséről szóló VIII. törvénycikket a Belmissziói Bizottság véglegesítette.

Ezen túlmenően a zsinat tárgyalt a református katonai lelkészség felállításáról, a lelkészképző intézet létrehozásáról, egy szlovák ajkú egyházmegye kialakításáról, a református elemi iskolák fenntartásáról, a lelkészek és tanítók állampolgársági ügyeiről, és egy új énekeskönyv kiadásáról.

A lévai zsinaton megjelent a csehszlovák kormány képviseletében dr. Slávik György kormánybiztos is. Megismételte azt az állami elvárást, hogy a református egyház mondja ki a – Csehszlovák állam kötelékében értendő – önállósodását. Emlékeztetett, hogy a kormány nem ellenzi, ha a kárpátaljai reformátusok is ennek az egyháznak lesznek a részei, de az állam elvárja, hogy az egyházi törvények összhangban legyenek az állami jogrenddel. Ezzel a Kárpátaljai kormányzóság sajátos jogi státuszának egyházi lekövetésére utalt. A kormánybiztos nyíltan követelte az egyháztól egy szlovák ajkú egyházmegye létrehozását és kijelentette, hogy az egyházi törvények állami elfogadása után, a református egyház szervezete minden fokon, ezen új törvényes rend alapján újjáalakítandó lesz. Vagyis az állam egy teljesen új struktúrát várt el a református egyháztól.

Az érdemi munka június 18-án kezdődött azzal, hogy régi szokás szerint, üdvözlő táviratot küldtek Prágába, Masaryk elnöknek, majd megválasztották az egyes szakbizottságokat a törvénycikkek véglegesítésére. Egy hétig dolgozott a zsinat. Minden napról külön jegyzőkönyv vétetett fel, amit másnap reggel felolvastak és hitelesítettek az atyák. Így tárgyalták végig a törvénytárat, közel 200 oldalnyi egyházjogi anyagot, az egyes paragrafusokhoz tartozó módosításokkal, indítványokkal. Az egyes törvényekhez a módosításokat csakis írásban – kis cédulákon – lehetett beterjeszteni. Ezeket a cédulákat, módosításokat az előadók összesítették, csoportosították és így bocsátották szavazásra. A módosító javaslatokról szóló szavazásokkal, valójában az egyes törvénycikkeket el is fogadta, vagyis véglegesítette a zsinat.

Végül a hetedik munkanapra, június 25-re, így a zsinat elfogadta az egész törvénytárat. A zsinati jegyzőkönyv tanúsága szerint, ezen a napon – azaz június 25-én – „11 óra 20 perckor Pálóczi Czinke István püspök, buzgó hálaadó imádságával, s e gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésével a zsinat első ülésszaka bezáratott.”

A zsinati törvények utóélete

Létrejött Csehszlovákiában az önálló Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház. Ez azonban nem jelentette automatikusan az egyházi törvények állami jóváhagyását. A zsinat után elkezdődött egy véget nem érő folyamat a törvények állami elfogadtatásáért. Ma már tudjuk, hogy a csehszlovák állam miért vonakodott az egyházi törvények jóváhagyásától. Az állam képviselői soha nem adták hivatalosan írásba, hogy mit várnak el a református egyháztól a törvények elfogadásáért cserébe. Az állammal folytatott egyeztető tárgyalásokról – Sörös Béla személyes feljegyzéseiből – tudjuk, hogy az állam túlságosan magyarnak tartotta a református egyház struktúráját és az egyházi közigazgatás megnevezéseit. Prága és Pozsony számára a Tiszáninneni egyházkerület, a Barsi-, Gömöri-, Abauj-tornai egyházmegye megnevezések, túlságosan emlékeztettek a történelmi magyar vármegyerendszerre. Ezt kellett volna megváltoztatni ahhoz, hogy a csehszlovák államnak szimpatikusabb legyen a református egyház. Az egyház viszont ragaszkodott a történelmi és magyar gyökereihez és a megnevezéseihez is. Az egyeztető tárgyalások nem hoztak eredményt, az állam nem fogadta el a református egyház törvénytárát. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Csehszlovákia fennállása alatt, 1938. november 2-ig, az I. bécsi döntésig, a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház, nem volt államilag elfogadott egyház a Csehszlovák Köztársaságban.

A lévai zsinat alkotótagjai

I. A zsinat rendes tagjai:

A) hivatalból:

1. A Dunáninenni egyházkerületből: Balogh Elemér, püspök és Szilassy Béla, főgondnok.
2. A Tiszáninneni egyházkerületből: Pálóczi Czinke István, püspök és Lukács Géza, főgondnok.
3. A Kárpátaljai egyházkerületből: Bertók Béla, püspök és György Endre, főgondnok.
   

B) Az egyházközségek választott képviselői:

1. A Dunáninenni egyházkerületből: Patay Károly, esperes és dr. Mohácsy János, ügyvéd; Tóth Kálmán, esperes és dr. Kersék János, ügyvéd; Gyalókay László, egyházkerületi lelkészi főjegyző és dr. Gaál Gyula ny. polgármester; Sörös Béla, egyházkerületi lelkészi aljegyző és dr. Kiss Jenő, ügyvéd.
2. A Tiszáninneni egyházkerületből: Idrányi Barna, esperes és Szalay László, egyházmegyei gondnok; Péter Mihály, egyházkerületi lelkészi tanácsbíró és Tornallyay Zoltán, egyházmegyei világi tanácsbíró; Réz László, egyházkerületi lelkészi főjegyző és dr. Patay György egyházmegyei gondnok; Szűcs István, esperes és dr. Kovács László, ügyvéd; Búzi Márton, esperes és dr. Baksay Dezső, ügyvéd; Oláh Péter, egyházkerületi lelkészi tanácsbíró és dr. Halmy István törvénybíró; Pataky Pál, egyházkerületi lelkészi aljegyző és dr. Óváry Pál, egyházmegyei világi tanácsbíró.
3. A Kárpátaljai egyházkerületből: Biky Ferenc, esperes és dr. Polchy István, egyházmegyei gondnok; Komjáthy Gábor, esperes és Egry Ferenc, egyházmegyei gondnok; Sütő Áron, egyházkerületi lelkészi főjegyző és dr. Komáromy Lajos, egyházkerületi világi főjegyző; Bary Gyula, lelkész és dr. Korláth Endre, világi tanácsbíró.
   

C) Tanító képviselők:

1. A Dunáninenni egyházkerületből: Kovács Alajos, igazgató-tanító.
2. A Tiszáninneni egyházkerületből: Vass Ádám, igazgató-tanító.
3. A Kárpátaljai egyházkerületből: Molnár Ferenc, igazgató-tanító.
   

A megválasztott képviselők közül nem mindenki tudott részt venni a lévai zsinaton. A Dunáninneni egyházkerületből Gyalókay László lelkészi főjegyzőt, rendes képviselőt Bihary Kálmán esperes, lelkészi pótképviselő helyettesítette. Dr. Gál Gyula ny. polgármester, rendes világi képviselő távolmaradása miatt, Füssy Kálmán világi pótképviselő utazott a zsinatra. A Tiszáninneni egyházkerületből Szalay László egyházmegyei gondnok, dr. Patay György egyházmegyei gondnok, dr. Halmy István törvénybíró és dr. Óváry Pál egyházmegyei tanácsbíró, valamennyien rendes világi képviselők, nem tudtak részt venni a zsinaton. Az utóbbi három távolmaradót Dr. Rácz Lajon ny. táblabíró, dr. Kathona László ügyvéd és Stépán László, kerületi világi főjegyző helyettesítette. A Kárpátaljai egyházkerületből hiányzott György Endre kerületi főgondnok, és nem tudott részt venni a zsinaton dr. Polchy István pótképviselő sem, tehát a zsinat nem volt teljes létszámú.

Szerző
Somogyi Alfréd

Szakirodalom

• LÉVAI Attila – SOMOGYI Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története 1918-1938 - 1. Komárom, Selye János Egyetem, 2015.
• SOMOGYI Alfréd – SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti időszak püspökeiről. In: Somogyi Alfréd (szerk.): Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Kulturális Közművelődési Központ, 2023. 78-82.
• SOMOGYI Alfréd: Az 1923. évi lévai zsinat. In: Somogyi Alfréd (szerk.): s.l. Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Kulturális Közművelődési Központ, 2023. 27-49.
• SOMOGYI Alfréd: Az egyház és a csehszlovák állam viszonya a lévai zsinat utáni időszakban. In: Somogyi Alfréd (szerk.): s.l., Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Kulturális Közművelődési Központ, 2023. 50-55.
• SOMOGYI Alfréd: Reformátusok az elmúlt 100 év kihívásaiban, különös tekintettel a Felvidék és a Dunántúl összefüggéseire. In: Kolumbán Vilmos József (szerk.): A "recepta religiók" évszázadai Erdélyben. Egyháztörténeti tanulmányok. Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2019. 309-349.
• SOMOGYI Alfréd: „A babiloni vizek mellől jöttünk hozzád, Istenünk...”. A felvidéki reformátusosság helyzete az 1918-1923 közötti időszakban. In: Zombori István (szerk.): Trianon és az egyházak. Budapest, Magyar egyháztörténeti enciklopédia munkaközösség, 2022. 43-76.