Kun Bertalan (1817–1910)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. december 11., 12:09-kor történt szerkesztése után volt. (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Kun Bertalan (1817-1910) lapot a következő névre: Kun Bertalan (1817–1910))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Kun Bertalan (Kókai Kun Bertalan) (Felsőnyárád, 1817. január 21. – Debrecen, 1910. szeptember 28.) református lelkész, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.

Kun Bertalan a dualizmus kori református egyház egyik legmeghatározóbb alakja, 1866-tól 1910. évi haláláig tiszáninneni püspök, 1884-1910 között az egyetemes konvent és zsinat egyházi elnöke.

Származása, korai évei

A Borsod vármegyei Felsőnyárádon született, régi nemesi földbirtokos családba. Édesapja Kun Pál (1781-1857) felsőnyárádi földbirtokos, aki korábban a beregszászi algimnáziumban tanított. Édesanyja Hézser Varju Katalin (1790-1868), előkelő beregszászi család leszármazottja. Öt testvére volt: Klára (1813-1893), Mária (1819-1844) és Erzsébet (1823-1897), illetve Tamás (1815-1894) királyi tanácsos, Borsod vármegye főorvosa és Pál (1827-1896), a Miskolci Református Főgimnázium tanára.

Tanulmányai

Kun Bertalan tanulmányait Felsőnyárádon kezdte, majd anyai nagyanyja felügyelete mellett egy éven át Beregszászon folytatta. Felsőbb gimnáziumi és bölcsészeti éveit 1824-től Miskolcon, felsőbb akadémiai kurzusait pedig Sárospatakon teljesítette. Bölcsészeti kurzusának végén jelesebb tanítványként Miskolcon osztálytanítónak marasztották meg két évre, s kiemelkedő szolgálataiért jutalmul külön szuperintendensi engedéllyel ezt a két évet beszámították a sárospataki akadémiai tanulmányaiba. Emiatt Sárospatakra csak 1836. szeptember 3-án iratkozott be VI. éves tógátusnak. 1839-ben Iglóra ment a német nyelvtanulás céljából, itt Pákh Mihály evangélikus szuperintendens házánál lakott. 1840 júniusában tért vissza Sárospatakra, ahonnan hamarosan hároméves magánnevelői tisztségbe távozott Abaúj vármegyébe: a krasznokvajdai Szunyogh-fiúk nevelését irányította. 1843-ban – már működő lelkészként – vett részt peregrinációban. Hittudományi körútján Bécset, Lipcsét, Hallét és Berlint kereste fel.

Lelkészi működése

Még magánnevelőként, 1840-ben letette a lelkészi vizsgát az abaúji egyházmegyében, s Szászfán lett segédlelkész. 1841-ben Gagybátor meg is választotta papjául – ezt a hivatalt 1842 májusában foglalta el. Jelentős gyülekezeti munkát végzett, elősegítette a presbitérium rendezettebb működését, elérte a gyülekezetben az iskoláskorú gyermekek hiánytalan iskolába járását, elfogadtatta a hívekkel az általános adó bevezetését, iskolát építtetett és befedette a tornyot.

Az abaúji egyházmegye 1845-ben aljegyzőnek választotta meg. Sikeres gagybátori szervezői szolgálatának, valamint egyházmegyei hivatali és publikációs aktivitásának nyomán 1849-ben Szathmári József szuperintendens halálakor Miskolc hívta meg a négy papi állás egyikébe, ezt a tisztséget 1850 tavaszán foglalhatta el – s ebben haláláig megmaradt.

Miskolci papi szolgálatai összefonódtak és kölcsönösen megtermékenyítették egymást egyházkerületi főtisztségeivel, az országos református egyházi szervezkedésben viselt vezető szerepével, illetve Miskolc város közéletében vállalt feladataival. Így például 1877-ben Miskolcon gyűltek össze a két protestáns egyház püspökei; az ő vezetésével építettek tanítói és temetőőri lakásokat, bővítették a temetőt, építettek díszes parókiát, jobb karba helyezték az elemi iskolákat. Kun Bertalan alapította és vezette a három városi helvét hitvallású egylet közül az elsőt; s másodmagával ő alapította a Miskolci ref. Női Filléregyletet is.

Püspöki működése

Már első miskolci lelkészi évében, 1850-ben egyházkerületi dékánná, 1854-ben pedig egyházkerületi aljegyzővé választották. Zsarnay Lajos 1860. évi szuperintendenssé választásával egyidőben egyházkerületi főjegyző lett, Zsarnay halála után, 1866-ban pedig őt választották püspökké. A püspöki választáson Hegedűs László alsó-zempléni esperessel szemben nyerte el a voksok többségét. Püspökké Nagyvisnyón avatták 1866. szeptember 30-án. Püspöki éveire esik a sárospataki gimnáziumi és főiskolai (akadémiai) tanterv átfogó reformja, a sárospataki főiskola felügyeleti és irányítási struktúrájának átalakítása, a jogakadémia kialakítása, számos építkezés és épületrenoválás kivitelezése, az egyházkerületi leánynevelőintézet felállítása, a sárospataki irodalmi kör megalakítása, a Károli-biblia 300 éves ünnepsége, a Károli Gáspár-szobor felállítása, továbbá a miskolci református főgimnázium és a leányközépiskola felfejlesztése. Gondnoka volt a rimaszombati gimnáziumnak is. Püspökként vezette azt a tárgyalást, amelynek eredményeként az egyházkerület az állam fenntartói hatósága alá bocsátotta a sárospataki tanítóképző intézetet. Az egyházi élet újjászervezése érdekében kezdeményezte a parochiális könyvtárak alapítását, kidolgozta és népszerűsítette a lelkészi önképzés rendszerét, megújította az énekeskönyet, hangsúlyosan foglalkozott a papi özvegyek és árvák intézményes megsegítésének erősítésével. Rendszeres egyházlátogatások és zsinatok segítségével erősítette a rendezett működést és az egyházi belső összetartást. 1884-1910 között ő volt az egyetemes konvent egyházi elnöke.

Szellemisége

Kun Bertalan több műfajban is ismert tollforgató volt. Szárnybontogatásként is felfogható, hogy az 1830-40-es évek fordulóján több költeményét közölte a Társalkodó, az Athaneum és a Koszorú című lap, valamint a Részvét gyöngyei című almanach, illetve iglói éve alatt Pákh Mihály házánál előadták „Pajkos deákok” című színművét. Szunyogi Szunyoghy Ferencnek ajánlott gagybátori beköszönő egyházi beszédét megjelentette nyomtatásban is. Lipcsében tartózkodva írta szenvedélyes vitairatát „Visszhang a vegyesházasság ügyében” címmel elítélve benne a pápai rendeletet, miszerint a vegyes házasságokhoz a római katolikus plébánosok nem járulhatnak hozzá. Gagybátori lelkészként mintegy tucatnyi alkalommal publikált egyházjogi, egyháztársadalmi és liturgiai témájú cikkeket a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban. Első igazán jelentős műve, az Egyházi szónoklattan 1855-ben jelent meg. 1861-ben publikálta Az egyetemes papság egyházi beszédben című munkáját. „Biblia és népiskola” című első püspöki körlevele 1866-ban jelent meg – ez tekinthető fél évszázados püspöki tevékenysége programadó szövegének. Püspöki éveiben jellemzően csak halotti beszédei jelentek meg nyomtatásban.

Családi élete, leszármazottai

Peregrinációjából hazatérve 1844-ben házasodott meg először Szunyoghy Máriával (1817-1868). Négy gyermekük született, közülük Kun Béla (1845-1896) országosan ismert publicista, a sárospataki főiskola jogakadémiai tanára, Bertalan (1858-1923) későbbi miskolci vasúti főtisztviselő és Mária (1850-1909), a későbbi Gyura Adolfné érte meg a felnőttkort. Erzsébet (1858-1873) himlőben halt meg fiatalon. Kétszer özvegyült meg, összesen háromszor nősült. Második felesége Láczy Szabó Zsuzsanna, harmadik felesége pedig Giovannini Rudolf miskolci cukrász özvegye, Galambosi Herke Julianna volt. Nevelt lánya, Giovannini Gabriella viselte a halálos ágyán Kun Bertalan gondját. Stabilan Miskolc vagyonos polgárai közé tartozott: a tisztviselők közül a második leghosszabban, 26 éven át szerepelt a virilisták között. Három háza volt a városban.[1]

Hatása, emlékezete

Kun Bertalan kortársai által elismert, nagyra értékelt püspök volt. Az egyházkerület visszatérően megünnepelte püspökségének kerek évfordulóit – jóllehet ez a térségben nem volt szokványos gyakorlat. 1870-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1892-ben kiérdemelte a Lipót-rend középkeresztjét. Püspöki hivatalából fakadóan a főrendi ház, valamint Miskolc város törvényhatósági bizottságának a tagja volt. Miskolcon a helyi Nemzeti Színház és a Gőztéglagyár igazgatósági tagja volt. 1910-ben (nem sokkal halála előtt) Miskolc díszpolgárává emelték.

Munkásságát tudományos igénnyel még nem dolgozták fel. Ez alól Porkoláb Tibor rövid közleménye kivétel, amelyben Kun Bertalan korai költészetéről mutatta ki, hogy az a dilettans (műkedvelő) verselési stílusban fogant, s ily módon szoros szellemi rokonságban áll kora kollégiumi önképzőköri irodalmi gyakorlatával.

Halálának 100. évfordulóján 2010. október 24-én emlékező istentiszteletet tartottak Felsőnyárádon. Síremléke a miskolci Deszka temetőben található.

Irodalom

KEMPELEN BÉLA: Magyar nemes családok, Budapest, (VI. K. 296. 1, 1911-1932.

PORKOLÁB TIBOR: Önképzés, epigonizmus, almanachlíra. Kun Bertalan és a műkedvelő poézis, Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica, XXIII, (2019), 1, 174-187.

RADÁCSI GYÖRGY: Dr. Kun Bertalan 1817-1910, Sárospataki Református Lapok, VI, (1910), 40, 393–397.


Szerző

Ugrai János

  1. TÓVÁRI JUDIT: Az elit Miskolc város társadalmában 1872-1917, Stúdium Kiadó, Nyíregyháza, 1997, 100-101.