Huszár Gál (1512k–1575)
Huszár Gál (latinosan: Gallus Huszár Anaxius, 1512k.? – Pápa, 1575. október 23.) Reformátor, evangélikus lelkész, ének-, prédikáció- és imádságszerző, nyomdász.
A krakkói egyetem diákja lehetett, majd Vízkelet katolikus plébánosaként szolgált. Felekezetváltása után Óvár és Kassa protestáns papja volt. További élete során lelkészkedett vagy nyomdászkodott Debrecenben, Nagyszombatban, Komáromban, Rózsavölgyben, Komjátiban és Pápán. A gyülekezeti énekeskönyve (1560–1561) és graduálja (1574) a korai protestáns himnológia és liturgiatörténet egyedülálló darabja.
Élete
Botta János szerint 1536-ban a Krakkói Egyetemen tanult, személyét az egyetemi anyakönyvben szereplő „Gallus Benedicti de Baurivi”-vel azonosította. 1551–1552 folyamán a Nagyszombat környéki Vízkelet katolikus plébánosa volt, majd 1553-ban eretnekség vádjával kiközösítették. A Thurzó-család közbenjárására kerülhetett (Magyar)Óvárra, ahol protestáns lelkészként szolgált, s egy magas színvonalú, lelkészképzésre is alkalmas iskolát létesített. 1560 márciusától Kassán volt magyar prédikátor, ahol ugyanazon év októberben a reformáció tanainak terjesztéséért letartóztatták, fogságából a segédlelkésze, Bornemisza Péter, valamint a kassai polgárok szabadították ki december 27-én. Debrecenben talált menedékre, ahol 1561-től másfél éven át nyomdászként dolgozott. 1562 őszétől Nagyszombatban, majd Komáromban, Rózsavölgyben, 1565-től Forgách Imre papjaként Komjátiban szolgált. 1568-ban megválasztották Csallóköz–Mátyusföld szuperintendensének. Élete utolsó éveiben Pápán lelkészkedett, az 1575. évi pestisjárványban hunyt el.
A vándornyomdász
1557-ben Bécsben járva Hoffhalter Rafaeltől szerezhette be az első nyomdászfelszerelését, de korábban akár már Krakkóban is elsajátíthatta a mesterség alapjait. Néhány könyvdísze Sylvester János sárvár-újszigeti nyomdájából származik. Nyomdászként működött Magyaróváron, Kassán, Debrecenben és Komjátiban. Első ismert munkája a saját prédikációskötete volt (1558), majd kiadta Sztárai Mihály hitvitázó komédiáját (1559) és Heinrich Bullingernek a magyarok számára írott hitvallási levelét (1559). 1560 végétől az akkor létrehozott debreceni városi nyomda első mestere volt. Ott fejezte be a korábban nyomtatni kezdett énekeskönyvét (1560–1561), majd Melius Juhász Péter, a város lelkészének prédikációit és vitairatait nyomtatta ki. Az 1562-ben nyomtatni kezdett Egervölgyi Hitvallást már utódai fejezték be, Huszár Gál Debrecenben hátrahagyott felszerelésével. 1574-ben kiadta az első evangélikus graduált. Legnagyobb terjedelmű kiadványa Bornemisza Péter ötkötetes postilláinak első kötete volt, amely az advent első vasárnapjától vízkeresztig terjedő vasárnapokra és ünnepnapokra kínált prédikációkat (1573). Halála után fia, Huszár Dávid pápai nyomdája dolgozott tovább az apjától örökölt nyomdafelszereléssel. Nyomdai készletének egy része Bornemisza műhelyébe került át.
Az ének- és imádságszerző
Huszár Gál gyülekezeti énekeskönyve (1560–1561) és graduálkiadása (1574) a korai protestáns himnológia és liturgiatörténet egyedülálló darabja. A feltehetően német mintára született gyülekezeti énekeskönyvébe az addigra összegyűlt kéziratos énekkészletből válogatott 105 éneket és az istentiszteleti szempontoknak megfelelően rendezte őket gyűjteménybe. A szerkesztésben feltehetően közreműködött Bornemisza Péter is. Az énekek szövegei egyrészt a korábbi katolikus dallamokra íródtak, másrészt a korabeli humanista metrikus énekeket, harmadrészt pedig a külföldi protestáns dallamokat követték. Huszár Gál énekeskönyve felekezettől függetlenül a későbbi protestáns gyülekezeti énekeskönyvek mintájává vált. A kor Kárpát-medencei nyomdászatában szinte egyedülálló volt az öntött kottafejek használata. 3 Az új református énekeskönyvben (RÉ21) mindössze két énekét találjuk meg: a 221. („Adjunk hálát mindnyájan…”) és a 231. („Könyörögjünk Istennek ő Szentlelkének”) dicséretet. A Huszár Gál által szerkesztett Komjáti-graduál (1574) az első magyar nyelvű, evangélikus szellemben készült kiadvány, amelyben a gyülekezeti és a szertartási énekek mellett helyet kaptak imádságok, a szertartásra vonatkozó útmutatás és egy magyarázat a lelkészek és a kántorok számára. 5 A Komjáti-graduál a lelkész, az iskolás gyerekekből álló kórus, valamint a gyülekezet számára is tartalmazott énekeket, bár nem minden esetben dallammal együtt. A két részből álló kiadvány első része a reggeli rendtartást, a katekizációhoz kapcsolódó énekeket és szövegeket, a reggeli és „délesti” (délutáni) ünnepi dicséreteket, valamint a prédikáció utáni isteni dicséreteket tartalmazza. A második rész az igehirdetés utánra való dicséretekkel indul, majd következnek a zsoltárok, az egyéb dicséretek és a temetési énekek. Forrásai között lehetett bBenczédi Székely István himnuszgyűjteménye, egy 1544–1560 között megjelent reggeli énekeskönyv, a saját gyülekezeti énekeskönyve, valamint több 16. századi katolikus liturgikus mű, akár kéziratos formában is. 6 Huszár Gál imádságainak egy részét (a „hetedszaki imádságokat”) már az 1560–1561 folyamán kinyomtatott énekeskönyve tartalmazta. Többségük azonban csak a Komjáti- graduálban jelent meg először, majd másodszor a fia, Huszár Dávid által összeállított Imádkozó könyvben, amely a Heidelbergi Kátéhoz csatolva látott napvilágot 1577-ben.
Emlékezete
Arcképe nem maradt fenn. Debrecenben két szobra áll, az elsőt a Debreceni Egyetem előtti szoborpark részeként adták át 1939-ben, az egészalakos alkotás Ohmann Béla munkája volt. 8 A másodikat az Alföldi Nyomda bejáratánál találjuk, Józsa Lajos mellszobrát 2006-ban állították fel. 9 Mindkettő a nyomdász Huszárt, a debreceni nyomda alapító mesterét ábrázolja munka közben. A Debrecen Csapókert nevű városrészében utca őrzi a nevét, és a Diószegi úton működik a Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda. Mosonmagyaróváron róla nevezték el a városi könyvtárt, s ott is van Huszár Gál utca. Budapesten, a Deák téren az evangélikus könyvesbolt szintén az ő nevét viseli. Debrecenen kívül Pápán áll egy Sztárai Mihályra és Huszár Gálra közösen emlékező köztéri alkotás (Mezei László és Winkler Gábor alkotása).
Művei
1. Az Vr Iesus Christusnac szent vachoraiarol, kin szenvedeseröl es dichöseges fel tamadasarol valo predicacioc, Óvár, 1558. – RMNy 151. Hasonmás kiad.: Huszár Gál, Az Úr Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról, kínszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való prédikációk: Magyaróvár, 1558, kiad. Incze Gábor, Budapest, Egyetemi Nyomda, 1945 (A reformáció és ellenreformáció korának evangéliumi keresztyén (református és evangélikus) egyházi írói, 18). 2. Isteni dicséretek és psalmusok, [Óvár, Kassa, Debrecen], 1560–1561. – RMNy 160. Hasonmás kiad.: Huszár Gál, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek, a szövegét gond. Varjas Béla, kísérő tanulm. Borsa Gedeon, Budapest, Akadémiai K., 1983 (Bibliotheca Hungarica antiqua, 12). 3. A keresztyeni gywlekezetben valo isteni diczeretec es imadsagoc, szerk. Huszár Gál, Komjáti, 1574. – RMNy 353. Hasonmás kiad.: Huszár Gál, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok: Komjáti 1574, kísérő tan. Hubert Gabriella, sajtó alá rend. Kőszeghy Péter, Budapest, MTA Könyvtára, 1986 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 13/1–3).
Szakirodalom
Botta István, Huszár Gál élete, művei és kora: 1512?–1575, Budapest, Akadémiai K., 1991 (Humanizmus és Reformáció, 18), 17–326.
H. Hubert Gabriella, A régi magyar gyülekezeti ének, Budapest, Universitas, 2004 (Historia Litteraria, 2), 110–113.
Huszár Gál, Huszár Dávid, Imádkozó könyv: 1561, 1574, 1577, sajtó alá rend. Fekete Csaba, Debrecen, Református Hittudományi Egyetem, 2000 (Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati teológiai tanszék tanulmányi füzetei, 10) (Nyelvi és művelődéstörténeti adattár. Kiadványok, 2), XII–XIV.
Magyar művelődéstörténeti lexikon: középkor és kora újkor, főszerk. Kőszeghy Péter, IV. köt., Budapest, Balassi, 2005, 240–241.
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás története Magyarországon a kézisajtó korában, 1473–1800, Budapest, MTA Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2021, 72–75.
