Horkay Barna József (1908–2003)

Horkay Barna József (Kistárkány, 1908. november 29. – Sárospatak, 2003. szeptember 22.) – nagyszőlősi református lelkész, a Keleti Baráti Kör egyik meghatározó alakja

Származása, tanulmányai

Horkay Barna József 1908. november 29-én született Kistárkányban[1] (szlovákul: Malé Trakany, ma község Szlovákiában, Kassai kerület, Tőketerebesi járás) idősebb Horkay Barna református lelkész és Sasi Szabó Anna harmadik gyermekeként (a tízből). 1919 és 1927 között a Sárospataki Református Főgimnáziumban tanult. Diákként mind tanulmányi, mind sporteredményei terén kitűnő eredményei voltak, gimnáziumi végzősként az I. Rákóczi György Egyesület ifjúsági elnöke volt. Jeles eredménnyel érettségizett,[2] majd – a családi hagyományt követve – beiratkozott a Sárospataki Teológiai Akadémiára.[3] Itt csatlakozott a Főiskolai Ifjúsági és a Hittanhallgatók Egyletéhez. Emellett bizottsági tagja lett a Sárospataki Akadémiai Atlétikai Clubnak,[4] később pedig főiskolai kóruselnök is volt.[5]

Lelkipásztori szolgálatának első évei, családalapítása

A palástot már 1931-ben megkapta, de még két évig Sárospatakon marad a tanítóképzőben helyettes-vallástanárként, ahol intézményi lelkészként is tevékenykedett. Mindemellett vezette a vasárnapi iskolát és a bibliaköröket, egyben a Kálvin János Egyesület tanár-elnöke volt.[6]

1933-ban került Munkácsra segédlelkésznek Bertók Béla püspök mellé, ahonnét 1935 februárjában Nagyszőlősre hívták meg lelkipásztornak.[7] A lelkészi feladatok mellett az 1935. október 6-án megnyílt Perényi Szeretet Árvaház költségvetésének kezelésével[8] és bővítésének irányításával bízták meg.[9] Az ő gyülekezete adott otthont – 1936. augusztus 15–16-án – a Kárpátaljai Református Egyházkerület éves országos konferenciájának.

1936 őszén csatlakozott a Huszton megalakult Keleti Baráti Körhöz.[10] Visszaemlékezésében írta, miszerint az egyik baráti körös alkalom során jutott élő hitre.[11] Ettől kezdve aktív tagja lett a szervezetnek: csendesnapokat, evangelizációs heteket, leánykonferenciákat, bibliaköröket szervezett, s az ifjúság körében végzett lelki munkát is megnövelte.[12]

Az első bécsi döntést követően – 1938 novemberében – a helyi hatóságok kiutasították Nagyszőlősről. Így történt, hogy 1938. november 24. és 1939. február 13. között Tarpán szolgált. Csak Kárpátalja teljes visszatérése után költözhetett vissza gyülekezetébe.[13]

1942 tavaszán – pár óra különbséggel – elveszítette édesanyját és Judit nevű húgát, akik mindketten súlyos betegségben szenvedtek.[14] Ugyanez év július 26-án eljegyezte a battonyai lánykör és vasárnapi iskola vezetőjét, Törzsök Dolorózát, akivel október 27-én keltek egybe.[15] Házasságukból hat gyermek született: Erzsébet, Barna (aki 1976-ban fiatalon elhunyt), Sámuel, valamint lágerfogságából történt visszatérése után Margit, Anna és Márta.

A szovjet bevonulástól letartóztatásáig (1944–1947)

Horkay Barna a szovjet csapatok bevonulását követően is szolgálati helyén marad, egyben a Keleti Baráti Körnek havi összejövetelein is változatlanul megjelent.[16] A gyülekezeti munkások utánpótlása céljából – Zimányi Józseffel együtt – 1946-ban Gecsében egyhónapos bibliaiskola szervezését kezdeményezte. Ezzel az új államhatóság látóterébe került.[17] 1947 elején a szovjet állambiztonsági szervek (két hónapon át) több alkalommal is kihallgatták, de miután nem mutat hajlandóságot a velük való együttműködésre, békén hagyták.[18] Horkay tiszteletes egyike volt annak a három lelkésznek, akik 1947 márciusában az állam irányába is bizonyságot akart tenni Istenbe vetett hitéről. Így előbb Beregszászban szóban, majd Ungváron írásba foglalták azt.[19] Ezt a Keleti Baráti Kör betiltása követte, amiről a kör vezetőjét június 11-én értesítették.[20]

A tiszteletes letartóztatása, ítélete

A szovjet karhatalmi szervek 1947. október 17-én tartóztatták le Horkay Barnát,[21] majd másnap, a házkutatásban összegyűjtött bizonyítékokkal együtt, a lelkészt Ungvárra szállították. Hónapokig tartották vizsgálati fogságban, ahol rendszeresen vallatták, és a környezetében lévő embereket is kihallgatták. 1948. január 18-án emeltek vádat ellene,[22] de ügyében csak május 15-én hoztak döntést, miszerint az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Büntetőtörvénykönyvének 54-10. tc. II. bek., 109. tc., 196. tc. foglalt bűncselekmények elkövetésében találták bűnösnek, A legfőbb vád ellene az ifjúság vallási nevelésben való részesítése és az államhatalom féle 1947 márciusában írt bizonyságtétele volt. Büntetése 7 év javító-munkatáborban letöltendő szabadságvesztés lett.[23] Fellebbezni nem lehetett.

Élete a lágerben, szabadulása és hazatérése

Horkay tiszteletest tehervagonban indították útnak rabtársaival 1948. június közepén a legközelebbi elosztó táborból, Lembergből.[24] Omszk és Novoszibirszk érintésével a Csendes-óceán partján található Buchta-Vanyinára került.[25] 1949 júniusában előbb hajón (1500 rabtársával együtt) az 1400 km-rel északabbra fekvő Magadánba, majd október folyamán (20 társával együtt) még északabbra, a Kolima-vidékre szállították. Ez a vidék az Északi-sarkkör közelében, a tajga területe volt. A kegyetlen hideg, a nehéz munka és a gyenge koszt miatt teljesen legyengült a szervezete, így 1950 márciusában a 320 km-rel délebbre fekvő Nyekszikán kórházába vitték.

A lágerből – Sztálin halálát követően – 1953. június 24-én szabadul időengedménnyel, de haza nem térhetett, mert büntetésében 25 évnyi száműzetés is szerepelt. Így Nyekszikánban maradt és ott a központi gyógyszertárban lett éjjeliőr, nappal pedig egy kisgyermekre vigyázott, amíg annak szülei dolgoztak. Munkájáért akkor már fizetést kapott, amivel családját segítette. Haza, Nagyszőlősre, csak 1955. augusztus 20-án indult a légvonalban 6800 km-re fekvő Nyekszikánból. Az hazaút 37 napig tartott, így szeptember 7-én reggel érkezett meg Nagyszőlősre.

Szolgálata a hazatérést követően

Mikor 1955-ben hazatért, Sámuel nevű fiát akkor látta először. Egykori gyülekezetében (Nagyszőlősön) a lelkészi állás akkor épp betöltetlen volt, s a Húszas Tanács[26] egyhangúan Horkay Barnát választotta lelkészének, amit az állami hatóság is jóváhagyott.[27] Az ünnepélyes beiktatására a letartóztatástát követően kerek nyolc év után, 1955. október 18-án került sor.

A lelkészhiány miatt Horkay Barna is egyre több gyülekezetben vállalt szolgálatot: 1955-től Fancsikán, 1966-tól Feketepatakon és Mátyfalván, 1967-től Tiszakeresztúron, 1972-től pedig Tiszaújhelyben is ő szolgált. Emellett a Máramaros-ugocsai egyházmegyében – 1956-tól nyugdíjba vonulásáig – az esperesi feladatokat is ellátta.[28] Személygépkocsi nélkül, olykor kerékpárral, tömegközlekedéssel járta a gyülekezeteket, ahogy a többi lelkész is Kárpátalja-szerte. Ennek ellenére hűséggel és alázattal végezte a rábízott munkát a hat egyházközségben. Emellett alapító tanára volt az 1974-ben indult kárpátaljai református lelkészképző tanfolyamoknak[29]. Hetvenkilenc évesen, 1987-ben vonul nyugdíjba, s még ugyanazon évben engedélyt kapott a szovjet hatóságoktól, hogy – családjával együtt – áttelepedhessen Magyarországra. Még tíz éven át szolgált lelkészként Tiszaeszláron.

A Kárpátaljai Területi Ügyészség 13/67. szám alatt, mint politikai megtorlások áldozatát – 1989. június 29-én – bűncselekmény hiányában rehabilitálta.[30] 1992-ben a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki. Öt évvel később feleségével Sárospatakra költöztek. Visszaemlékezéseit 1998-ban, kilencven évesen írta meg A Keleti Baráti Kör címmel, amelyben életútja fontosabb mérföldköveit elevenítette fel, s emellett hangsúlyos szerepet kapott a hitéről való bizonyságtétele is.

Halála és emlékezete

Horkay Barnát életének kilencvenötödik évében vette magához Teremtője, 2003. szeptember 22-én.[31] Temetése 2003. október 1-én volt Sárospatakon, melyen a gyászbeszédet dr. Dienes Dénes teológiai tanár mondta.[32] A sárospataki református temetőben helyezték végső nyugalomra. Halálával a család évszázadokra visszanyúló lelkészi tevékenysége nem ért véget, ugyanis lánya, Márta szintén a lelkészi hivatást választotta.

Szerzők

Szamborovszkyné Nagy Ibolya
Székely Marianna

  1. ↑ ДАЗО – Державний Архів Закарпатської області, ф. P-1420, оп. 1.,
  2. ↑ A Sárospataki Református Főiskola értesítője az 1926-27-ik iskolai évről. LXXI. évf., Sárospatak, Ref. Főiskolai Könyvnyomda, 1927. 58–73.
  3. ↑ Horkay Barna: A Keleti Baráti Kör. Képek a kárpátaljai ébredésből. Kom Over En Help Alapítvány, 1998. 19.
  4. ↑ A Sárospataki Református Főiskola értesítője az 1927-28-ik iskolai évről. LXXII. évf., Sárospatak, Ref. Főiskolai Könyvnyomda, 1928. 88.
  5. ↑ A Sárospataki Református Főiskola értesítője az 1929-30-ik iskolai évről. LXXIV. évf., Sárospatak, Ref. Főiskolai Könyvnyomda, 1930. 23.
  6. ↑ A Sárospataki Református Főiskola értesítője az 1931-32-ik iskolai évről. LXXVI. évf., Sárospatak, Kisfaludy László Nyomdája, 1932. 138.
  7. ↑ S.n.: Horkay Barna az uj nagyszöllösi református lelkész. Prágai Magyar Hírlap 14(1935/45), 1935. február 22., 5.
  8. ↑ Kiss Gyula (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1941. Budapest, 1941. 223.
  9. ↑ Horkay Barna: A Keleti Baráti Kör. Képek a kárpátaljai ébredésből. Kom Over En Help Alapítvány, 1998. 13.
  10. ↑ Orbán Marianna: Ébredési mozgalom a Kárpátaljai Református Egyházban (1936-1947), Acta Beregsasiensis 8(2009/2), Beregszász, 239–244.
  11. ↑ Horkay Barna: A Keleti Baráti Kör. Képek a kárpátaljai ébredésből. Kom Over En Help Alapítvány, 1998. 15.
  12. ↑ Békefi Benő: Nagyszőllős. Nyírségi Virrasztó 5(1940/1), 1940. március 15., 3.
  13. ↑ Horkay Barna: A Keleti Baráti Kör. Képek a kárpátaljai ébredésből. Kom Over En Help Alapítvány, 1998. 29-31.
  14. ↑ Békefi Benő: Gyülekezeti Evangélizáció, Nagyszőllős. Nyírségi Virrasztó 7(1942/9), 1942. május 1., 3. Lásd még: Horkay: A Keleti, 48–94.
  15. ↑ Uo., 51.
  16. ↑ Székely Marianna: „Ne legyen hiába tűzbevettetésem” – Horkay Barna lelkész megpróbáltatásai a szovjet éra idején, in: Petheő Attila – Tömösközi Ferenc (szerk.): Hitvalló egyház magyar mártírjai III, Komárom, Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, 2024, 69.
  17. ↑ Székely Marianna: Szikszai Aladár a Keleti Baráti Körről. In Szamborovszkyné Nagy Ibolya (szerk): Magyar öntudat és krisztusi, keresztyén elvek. Narancsik Imre Kutatói Műhely, Beregszász, 2019. 141.
  18. ↑ Horkay: A Keleti, 116.
  19. ↑ Székely: Ne legyen hiába, 71-72.
  20. ↑ Fodor Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… A sztálini diktatúra koncepciós perei kárpátaljai református lelkészek ellen a KGB ungvári levéltárának dokumentumai alapján. Peranyagok, életrajzi adatok, fényképek. Debrecen, Kárpátaljai Református Egyház – Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, 2017, 178–179.
  21. ↑ Uo., 153–165, 196.
  22. ↑ Székely: Ne legyen hiába, 74.
  23. ↑ Fodor: Akik a nagy, 165, 198.
  24. ↑ Mai nevén Lviv (Львів), a Kárpátaljával szomszédos Lvivi megye székhelye.
  25. ↑ Horkay: A Keleti, 163–165.
  26. ↑ A presbitérium funkcióját ellátó, húsz főből álló gyülekezeti tanács megnevezése a szovjet éra idején.
  27. ↑ Horkay: A Keleti, 196–198.
  28. ↑ Fodor: Akik a nagy, 167.
  29. ↑ Uo., 170.
  30. ↑ Székely: Ne legyen, 78.
  31. ↑ Fodor: Akik a nagy, 167
  32. ↑ Uo., 171. Lásd még: Dienes Dénes: Horkay Barna emlékére. Sárospataki Református Lapok, 56 (2003/2), Sárospatak, 19.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Horkay_Barna_József_(1908–2003)&oldid=1192”