Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)

Gyermekvonatoknak szokás nevezni azt az első világháború után indult humanitárius segélyakciót, melyet Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga szervezett és melynek célja az volt, hogy a háborús traumán átesett, éhező, esetleg árva vagy félárva magyar gyermekeket feltáplálják. A liga számos országba indított különvonatokon magyar gyermekeket, hogy azok belga, holland, svájci, angol vagy svéd nevelőszülőknél üdülhessenek, majd 10 hét elteltével visszatérjenek hazájukba. Ez volt a terv, de sok esetben ettől mind a nevelőszülők, mind a gyermekek eltértek. A humanitárius akció keretében több, mint 61.000 magyar gyermek utazhatott külföldre.


Előzmények

A hollandok Magyarország iránti érdeklődése már az első világháború alatt elkezdődött. 1914 előtt az átlag holland nem tudta, hol van Magyarország, lakóiról pedig még kevesebb ismerettel rendelkezett. Noha a semleges Belgium és Luxemburg a német hadigépezet martalékává vált, az első világháború borzalmai elkerülték a szintén semleges Hollandiát. Az országot belga menekültek árasztották el, akik a német megszállók elől igyekeztek kitérni. A hozzávetőlegesen egymillió belga menekült 1918 után visszatért hazájába. A hollandok emellett személyes szimpátiájuktól vezérelve humanitárius segítséget nyújtottak különböző országoknak. Holland önkéntesek dolgoztak missziós kórházakban, melyek különböző háborús országokba települtek. Holland missziós kórház, vagy hadi kórház (Nederlandse Ambulance) működött Németországban, Franciaországban, Bulgáriában, Szerbiában, Romániában és Magyarországon is. A magyarországi holland missziós kórház 1916 januárjától június végéig működött Budapesten, a Mexikói úton található korábbi Zsidó Vakok Intézetében. Itt hat holland orvos, húsz ápoló és két diakónus gondozta a Monarchia hadseregének sebesültjeit.

A holland hadikórház ápolói között volt két prominens személy is, Henriëtte Kuyper (1870-1932) és Johanna Kuyper (1875-1948), a volt holland miniszterelnök Abraham Kuyper (1837-1920) lányai. Elsősorban református körökben keltett nagy feltűnést a Kuyper nővérek jelenléte, mert Abraham Kuyper nemcsak politikus, hanem elsősorban teológus, a holland neokálvinizmus (történelmi kálvinizmus) atyja, az amszterdami református egyetem a Vrije Universiteit megalapítója és a holland szigorú református egyház (Gereformeerde Kerken in Nederland) vezéralakja volt. A Kuyper nővérek elsősorban egyházi körökben találtak magyar barátokra. Sebestyén Jenő református lelkész, a magyar neokálvinizmus lelkes hirdetője, aki nem mellesleg Hollandiában folytatta tanulmányait, kiválóan beszélt hollandul, és a háború alatt kórházlelkészként szolgált, volt a legfontosabb magyar kapcsolata a Kuyper nővéreknek.

Abraham Kuyper 1916 tavaszán maga is ellátogatott Magyarországra, találkozott nemcsak a lányaival és Sebestyén Jenővel, de Tisza István miniszterelnök is fogadta.[1] Lánya, Henriëtte Kuyper Hollandiába való visszatérését követően könyvet írt magyarországi élményeiről, Hongarije in oorlogstijd (Magyarország háború idején) címmel, melyet 1918-ban adtak ki. A könyv első kézből tudósított a háborús helyzetről és a budapesti missziós kórház hétköznapjairól, de szólt a magyar nyelvről, kultúráról, vallási életről is. Ennek a könyvnek köszönhetően a holland olvasóközönség valamivel közelebb került egy számára addig meglehetősen ismeretlen országhoz és lakóihoz.

Külföldi gyermekek Hollandiában

Hollandia már a háború alatt is fogadott be gyermekeket elsősorban Németországból.[2] Ezek nem államilag szervezett, közpénzből finanszírozott akciók voltak, hanem – mint a jótékonysági megmozdulások általában – magánkezdeményezések. Magánszemélyek, egyesületek, bizottságok gyűjtést rendeztek, és ennek bevételéből finanszírozták humanitárius tevékenységüket, amelyek először Ausztriára összpontosultak, ami a holland katolikusok szimpátiájának volt köszönhető. Elsősorban Bécsből több ezer gyermeket vittek havonta Hollandiába nevelőszülőkhöz, hogy ott nyugodt környezetben feltáplálják őket. 1920-ban Ausztriából már havonta mintegy 3.500 gyermek érkezett Hollandiába.[3]

Magyarország ekkor még nem került az érdeklődés középpontjába, de ez hamarosan megváltozott. Ez a budapesti holland főkonzulnak, Jan Clinge Fledderusnak (1870–1946) is volt köszönhető. Fledderus bécsi, római és berlini megbízatásai után 1911-től volt a Holland Királyság budapesti főkonzulja, és ezt a címet 1946-ban bekövetkezett haláláig viselte.[4]

A holland főkonzul közvetlen szemlélője volt a Magyarországon végbement radikális változásoknak. Tanúja volt az összeomlásnak, a forradalmaknak, a terrornak, a megszállásnak és később Trianon következményeinek is. 1919 őszén Hollandiába utazott és ott felhívta a közvélemény figyelmét a magyarországi áldatlan állapotokra. A holland Vöröskereszt jóvoltából segélyszállítmányokat tudott indítani Magyarországra. A Vöröskereszt által rendelkezésére bocsátott összeg azonban csak csepp volt a tengerben, ezért a sajtó hasábjain igyekezett adakozásra bírni a hollandokat. Próbálta világossá tenni, hogy a háborús pusztítás miatt elszegényedett és éhező Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai nem csak Ausztriát jelentik, a nyomor a magyar fővárosban is rettenetes.[5] A hollandok tudatában Bécs volt az a város, melyen segíteni kell, ahol a nyomor elviselhetetlen. A budapesti állapotokról Fledderus felhívása előtt alig tudtak valamit. Ennek megfelelően a segélyek túlnyomó többsége Ausztriába került, Magyarország alig részesült az adományokból. Az arányokról sokat elárul egy holland napilap cikke, mely egy Ausztriába és Magyarországra tartó vöröskeresztes segélyvonat útját írja le 1919 decemberében. A vonat 53 tehervagonból állt, melyből 37 Bécsbe, 3 Innsbruckba, 3 Salzburgba, 3 Grazba vitt segélyt és csupán 7 ment Magyarországra.[6] A segélyszállítmányok (élelmiszer, gyógyszer, kötszer, ruha, cipő) mellett Fledderus a Kuyper nővérekkel együtt szorgalmazta a magyar gyermekmentő akció elkezdését. 1919 őszén felhívások jelentek meg a holland lapokban, melyekben magyar gyermekek számára kerestek befogadó szülőket. A cikkben megnyugtatásképpen közlik, hogy a budapesti holland főkonzul Jan Clinge Fledderus és felesége, valamint a magyar református lelkész és teológia professzor Antal Géza (1866–1934), aki ekkor már holland feleségével Hollandiában élt, mindent meg fognak tenni az akció sikere érdekében.[7]

Segélyakciók

Az első magyar gyermekek a Segély Magyarországnak (Comité tot verlichting van den nood in Hongarije) nevű szervezetnek köszönhetően már 1919 decemberében elindultak Hollandiába. Ezt a szervezetet Hollandiában élő magyarok (Gróf Batthyány Béla, Ótordai Weress Jenő és Benedek-Lammers Oszkár) hozták létre. Eredeti céljuk az volt, hogy az Angliában lévő magyar hadifoglyokat haza tudják hozni Magyarországra. Az akció sikeres volt és a szervezet a magyar gyermekek érdekében is gyűjtést rendezett. A szervezet megbízásából De Graaf van der Mooren asszony indult Magyarországra, hogy onnan 24 gyermeket vigyen Hollandiába.[8] A kis magyarokat Hágában, illetve Baarnban helyezték el, és terv szerint 4-5 hónapig maradtak Hollandiában.[9]

A Segély Magyarországnak mellett sok holland szervezet volt még, melyek mind a magyarok nyomorán szerettek volna segíteni. A legfontosabb szerepet azonban az 1919 novemberében, Hágában megalakult Központi Bizottság a Rászoruló Magyar Gyermekekért (Centraal Comité voor noodlijdende Hongaarsche Kinderen) valamint a Holland Római-Katolikus Elszállásolási Bizottság (Nederlandsch Rooms-Katholieke Huisvestings-Comité) nevű szervezetek játszották. Mint a magyar gyermeksegély kapcsán sok helyen, ennél az előbbi szervezetnél is felbukkan Fledderus és Henriëtte Kuyper neve. Ők azok, akik törhetetlen lendülettel szerveztek, érveltek, gyűjtéseket rendeztek és kilincseltek, hogy a magyar gyermekeken segíteni tudjanak. Catharina Kuyper is aktívan részt vett a magyar segélyakciókban. Az Amerikai-Holland Protestáns Gyermeksegély Bizottság [Amerikaansch-Hollandsch Comité voor noodlijdenden Protestantse kinderen] tagjaként Amerikában gyűjtött pénzt a magyar gyermekek részére és rendszeresen járt Magyarországon. A pénzből helyben akartak enyhíteni a magyar gyermekek nyomorán. Budapesten és környékén 16 ingyen konyhán naponta 1300 gyermeknek osztottak ételt.[10] Catharina Kuyper nevéhez fűződik még a budapesti Julianna Iskola alapítása mellett a debreceni egyetemen az 1920-as években a holland tanszék létesítésére tett kísérlet is.[11]

Az első gyermekvonat

Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga volt a gyermekvonatok szervezője. Különböző csatornákon felhívásokat tett közzé, a jelentkező gyermekeket orvosi vizsgálatnak vetették alá és akik megfeleltek a követelményeknek (nem voltak fertőző betegek, vagy túlsúlyosak), felkerültek a listára. 1920. február 8-án, vasárnap délután a Keleti pályaudvarról 600 gyermekkel indult el az szervezésében az első vöröskeresztes vonat Hollandiába. Huszár Károly (1882-1941) miniszterelnök a búcsúzáskor köszönetet mondott a hollandoknak nemes gesztusukért, hogy befogadják a magyar gyermekeket.[12] A vöröskeresztes vonatok, melyeket egykori katonai kórházvonatokból alakítottak át, legalább 3-4 napig voltak úton Hollandiáig. Az utazás alatt kísérő ápolónők, illetve diakonisszák gondoskodtak a gyermekekről. A gyermekeknek nyakukba akasztott kartonlapon szerepeltek az adatai: nevük, lakhelyük, szüleik neve és a holland nevelőszülők neve, valamint egy sorszám. Hollandiában több állomáson megállt a vonat, ahol már várták a magyar gyermekeket. A holland nevelőszülők általában a szám alapján azonosították a gyermeket, akit aztán kézen fogtak és hazavittek. A kommunikáció nem volt könnyű, ezért az Országos Gyermekvédelmi Liga holland-magyar szójegyzékeket bocsátott ki, melyet eljuttattak a nevelőszülőkhöz. A gyermekek rendkívül gyorsan tanultak meg hollandul és a kommunikáció egy idő után már ezen a nyelven folyt. Előfordult, hogy a gyermekek hollandiai nyaralásuk alatt az anyanyelvüket is elfelejtették és hazatérve újra meg kellett tanulniuk magyarul. Nemcsak a nyaralás volt a cél, hanem a gyermekek nyugodt környezetben, rendezett körülmények között történő elhelyezése és nem utolsó sorban felhizlalása. Erre szükség is volt, hiszen a vesztes első világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság, a vörös-, majd a fehérterror, a román megszállás, az ország kifosztása, megcsonkítása és az ezzel járó menekültáradat a végletekig kimerítette a lakosságot. Különösen a nagyvárosok és leginkább a főváros lakói szenvedtek. Az akció hivatalosan 1920 és 1926 között zajlott, de a gyermekvonatok még 1930-ig jártak a két ország között.

A gyermekvonatok és a nagypolitika

1920 és 1930 között összesen 61.477 magyar gyermek ment külföldre a gyermekmentő akció keretében. Ebből 28.563 Hollandiába, 21.542 Belgiumba, 10.608 Svájcba, 603 Angliába, 131 pedig Svédországba. Az akció humanitárius eredményei mellett sok más előnye is volt magyar gyermekek hollandiai nyaraltatásának. Egyre nagyobb lett az érdeklődés Magyarország iránt, és ez meglátszott a gazdaságon, a turizmuson, a kultúrán, az irodalmon és az egyházi valamint politikai kapcsolatokon is.[13] Az akció során a humanitárius szempontok találkoztak a magyar politika érdekeivel. A Trianon utáni külpolitikai elszigeteltség arra késztette a magyar kormányt, hogy minden eszközt megragadjon ennek az izolációnak a feloldására. Magánjellegű, egyházi, tudományos, sport, művészeti és minden elképzelhető kapcsolatrendszert felhasználtak annak érdekében, hogy a külföldi közvéleményt tájékoztassák a magyarországi helyzetről, egy nemzet tragédiájáról és a magyar ügy mellé állítsák. Az Országos Gyermekvédő Liga által szervezett humanitárius akció, amellett, hogy ténylegesen szükséges volt a lesoványodott, háborús traumán túlesett, gyakran árva vagy félárva gyermekek külföldi üdültetése, beleillett a magyar kormány politikájába. A szegény, lerongyolódott magyar gyermekek tízezrei, mint megannyi kis diplomata hirdették puszta jelenlétükkel Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Svédországban vagy Angliában a sanyarú magyar sorsot, és keltettek szimpátiát több millió nyugat-európai polgárban a magyarok iránt. A gyermekakció hosszú éveken keresztül sikeresen folyt mindaddig, míg a politikai érdek mindezt lehetővé tette.

A gyermekvonatok történetének tudományos igényű kutatása a 21. században lendült fel. Számos konferencián, kiállításon és kiadványon keresztül a nagyközönség is megismerhette a magyar gyermekek hollandiai történetét.[14]

Bibliográfia

  • AALDERS, Maarten J.: Magyarország barátai. Henriëtte Kuyper (1870–1933) és Jan Clinge Fledderus (1870–1946), in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 15–37.
  • BOZZAY Réka: Holland tanszék alapításának kísérlete a két világháború között, Gerundium, 7. évfolyam, 3-4. szám (2016), 61-71. https://ojs.lib.unideb.hu/gerundium/article/view/1330/1327
  • BOZZAY Réka: Holland díszdoktorok a Debreceni Egyetemen a két világháború között, Gerundium, 10. évfolyam, 1. szám, (2019), 63-91. DOI 10.29116/gerundium/2019/1/6; https://ojs.lib.unideb.hu/gerundium/article/view/2719/2729
  • BOZZAY Réka: A gyermekmentő akció debreceni díszdoktorai 1925-ben, in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 123–135.
  • NAGY Roland, RÉTHELYI Orsolya: Magyar gyerekek Hollandiában, ukrán gyerekek Magyarországon. Nyelvi közvetítés humanitárius gyermekakciókban 1922-ben és 2022-ben, in Seresi Márta, Robin Edina, Eszenyi Réka (szerk.): Nyelvi közvetítés fegyveres konfliktusokban és egyéb válsághelyzetekben. Budapest, ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék, Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. 2023, 27-49.
  • NEEF, C. de; KUYPER, C. M. A.: Amerikaansch-Hollandsch Comité voor noodlijdende Protestantsche Kinderen, De Spiegel, 17. évfolyam 52. szám (1923. szeptember 29.), 418-419.
  • NN: Kuyper volt miniszterelnök Budapesten, Az Újság, 1916. április 27., 9.
  • NN: Ingezonden, Arnhemsche Courant, 1919. október 30., 6.
  • NN: De Weensche trein, Dagblad van Zuid-Holland en ’s Gravenhage, 1919. december 16., 1.
  • NN: Kinderen uit Hongarije, Bredasche Courant, 1919. november 17., 2.
  • NN: Een reis naar Boedapest in 1919, Haagsche Courant, 1920. január 3., 9–10.
  • NN: Magyar gyermekek utazása Hollandiába, Pesti Hírlap, 1919. december 16., 7.
  • NN: Kinderen uit Boedapest, Haagse Courant, 1920. február 11., 5.
  • PUSZTAI Gábor: Menekülés az idegenbe. Székely László élete és irodalmi munkássága, Debrecen, PrintartPress, 2017. https://nederlandisztika.unideb.hu/sites/default/files/inline-files/menekules_az_idegenbe.pdf
  • PUSZTAI Gábor: Távoli jóakarók: Holland gyermekmentő akció a trianoni Magyarországon (1920-1930), in Kubassek János; Fekete-Mácsai Anetta (szerk.): A Kárpát-medence földrajzi egysége : Trianon a geográfia tükrében, a história mérlegén. Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 2022, 257-268.
  • PUSZTAI Gábor: Vonatok Hollandiába: 100 évvel ezelőtt indult el az első gyermekvonat. Egyháztörténeti Szemle, 22. évfolyam. 1. szám, (2021) 7-36.
  • PUSZTAI Gábor: A holland gyermeksegélyezési akciók : A migráció egyedi formája az első és a második világháború után. in Bozzay Réka, Pete László (szerk.): Migráció tegnap és ma. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021, 159-180. https://btk.unideb.hu/sites/default/files/upload_documents/migracio_tegnap_es_ma_kotet2021.pdf
  • PUSZTAI Gábor: Gyermekvonatok Hollandiába: Gyermekmentő akció az első világháború után. Alföld 71. évfolyam, 9. szám, (2020) 72-77. https://alfoldonline.hu/wp-content/uploads/2020/11/2020_szept_beliv.pdf
  • PUSZTAI Gábor: „…mert már majdnem úgy ismerem Leident mint Debreczent!”: 100 évvel ezelőtt indultak az első gyermekvonatok Hollandiába. Debreceni Szemle, 28. évfolyam, 3. szám (2020/3), 301-312. https://epa.oszk.hu/04600/04620/00051/pdf/EPA04620_debreceni_szemle_2020_03_301-312.pdf
  • PUSZTAI Gábor: „...Hitünk élesztője, tetterőnk fölébresztője, bátorságunk erősítője” Catharina Kuyper Sárospatakon és a 100 évvel ezelőtt indult magyar gyermekvonatok. Sárospataki Füzetek, 24. évfolyam, 2. szám (2020) 111-120. https://epa.oszk.hu/04000/04035/00026/pdf/EPA04035_sarospataki_fuzetek_2020_2_111-120.pdf
  • PUSZTAI Gábor: „Minden kis gyermekszív szavára/Virág fakad Hollandiában.”: Debrecen és a holland gyermekvonatok. Mediárium, 14. évfolyam, 1-3. szám (2020) 29-43. https://epa.oszk.hu/01500/01515/00023/pdf/EPA01515_mediarium_2020_01-03_029-043.pdf
  • PUSZTAI Gábor: A hollandiai gyermekmentő akció (1920-1930, 1947-1949): Száz évvel ezelőtt indult el az első gyermekvonat. in Kiss Réka, Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, identitás, történelem 2. kötet, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, 2020, 77-104.
  • RÉTHELYI Orsolya: Az új rokonság. A gyermekvonatok a kora ’20-as évek kultúrájában, in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 79–109.
  • RÉTHELYI Orsolya; PERÉNYI Roland (szerk.): Úti cél: remény: A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között : időszaki kiállítás a BTM Vármúzeumában, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum (BTM), Martin Opitz Kiadó, 2022.;


Levéltár
Holland Nemzeti Levéltár, Hága (Nationaal Archief Den Haag), Ministerie van Binnenlandse Zaken: Armwezen, toegangsnummer: 2.04.55, bloknummer: B24092 Inventarisnummer: 551

Szerző

Pusztai Gábor

  1. ↑ NN: Kuyper volt miniszterelnök Budapesten, Az Újság, 1916. április 27., 9.
  2. ↑ A háború alatt Hollandiában több int 30.000 német gyermeket fogadtak be ideiglenesen. Greber lelkész levele a holland kormányhoz a német Keresztény Segélyegyesület (Verein der Christlichen Hilfe) nevében, Coblenz, 1919. április 4. Nationaal Archief Den Haag, Ministerie van Binnenlandse Zaken: Armwezen, toegangsnummer: 2.04.55, bloknummer: B24092 Inventarisnummer: 551
  3. ↑ Rijks-Comissie voor Vakantiekinderen uit Duitsland en België (Német és Belga Gyermekek Üdültetési Bizottsága) levele a belügyminszterhez, Nijmegen, 1920. március 2. Nationaal Archief Den Haag, Ministerie van Binnenlandse Zaken: Armwezen, toegangsnummer: 2.04.55, bloknummer: B24092 Inventarisnummer: 551
  4. ↑ Maarten J. Aalders: Magyarország barátai. Henriëtte Kuyper (1870–1933) és Jan Clinge Fledderus (1870–1946), in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 15–37.
  5. ↑ NN: Ingezonden, Arnhemsche Courant, 1919. október 30., 6.
  6. ↑ NN: De Weensche trein, Dagblad van Zuid-Holland en ’s Gravenhage, 1919. december 16., 1.
  7. ↑ NN: Kinderen uit Hongarije, Bredasche Courant, 1919. november 17., 2.
  8. ↑ NN: Een reis naar Boedapest in 1919, Haagsche Courant, 1920. január 3., 9–10.
  9. ↑ NN: Magyar gyermekek utazása Hollandiába, Pesti Hírlap, 1919. december 16., 7.
  10. ↑ C. de Neef, C. M. A. Kuyper: Amerikaansch-Hollandsch Comité voor noodlijdende Protestantsche Kinderen, De Spiegel, 1923. szeptember 29. (17/52), 418-419.
  11. ↑ Bozzay Réka: Holland tanszék alapításának kísérlete a két világháború között, Gerundium, 7. évfolyam, 4-3. szám (2016), 61-71.
  12. ↑ NN: Kinderen uit Boedapest, Haagse Courant, 1920. február 11., 5.
  13. ↑ Réthelyi Orsolya: Az új rokonság. A gyermekvonatok a kora ’20-as évek kultúrájában, in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 79–109.; Bozzay Réka: A gyermekmentő akció debreceni díszdoktorai 1925-ben, in Maarten J. Aalders – Pusztai Gábor – Réthelyi Orsolya (szerk.): A gyermekvonatok. Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után, Budapest, L’Harmattan, 2020, 123–135.; Pusztai Gábor: Menekülés az idegenbe. Székely László élete és irodalmi munkássága, Debrecen, PrintartPress, 2017, 265.
  14. ↑ Réthelyi Orsolya; Perényi Roland (szerk.): Úti cél: remény: A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között : időszaki kiállítás a BTM Vármúzeumában, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum (BTM), Martin Opitz Kiadó, 2022.; Nagy Roland, Réthelyi Orsolya: Magyar gyerekek Hollandiában, ukrán gyerekek Magyarországon. Nyelvi közvetítés humanitárius gyermekakciókban 1922-ben és 2022-ben in Seresi Márta, Robin Edina, Eszenyi Réka (szerk.): Nyelvi közvetítés fegyveres konfliktusokban és egyéb válsághelyzetekben. Budapest, ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék, Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. 2023, 27-49.; Bozzay Réka: Holland díszdoktorok a Debreceni Egyetemen a két világháború között. Gerundium. 1. évfolyam, 1. szám, (2019) 63-91. DOI 10.29116/gerundium/2019/1/6;
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Gyermekvonatok_Hollandiába_(1920-1930)&oldid=1215”