Forró Imre (1910–1985)
Forró Imre (Kenderes, 1910. augusztus 26 – Karcag, 1985. augusztus 13.), református lelkész, a franekeri magyar peregrináció és a holland-magyar egyházi kapcsolatok kutatója.
Forró Imre a Stipendium Bernardinum ösztöndíjával Utrechtben töltött évek alatt kezdte el a magyar diákok franekeri peregrinációjának szisztematikus feltárását fríz egyetemi, városi és tartományi levéltárakban őrzött hungarica anyagok felkutatásával. Dolgozata összeállítását 1964-65-ben egy újabb Stipendium Bernardinum ösztöndíjjal folytatta, de kiadását már nem érhette meg.
Korai évek, tanulmányok
Forró 1910. augusztus 26-án született Kenderesen gazdálkodó családban. Szülei – körülményeikhez képest – igyekeztek jó nevelésben részesíteni fiukat. Elemi iskoláit Kenderesen végezte 1916 és 1920 között, gimnáziumba Kisújszállásra járt 1920-tól 1928-ig. Az érettségi után Debrecenben iratkozott be az egyetemre, ahol teológiát és klasszika filológiát hallgatott. 1930-ban teológiai alapvizsgát tett, majd 1932-ben, hosszú és súlyos tüdőbetegség után, kápláni oklevelet szerzett. Pihenés és nyelvtanulás céljából 1932 júliusában Klagenfurtba utazott.
Hollandiai tanulmányai és kutatásai
Kállay Kálmán ajánlására először az 1930-1931-es tanévre Kampenbe pályázott, de ezt az ösztöndíjat feltehetőleg nem kapta meg. 1932-ben viszont a Stipendium Bernardinum ösztöndíjával utazott ki Utrechtbe, az eredeti elképzelések szerint három évre. Tanulmányait a többi magyar ösztöndíjashoz hasonlóan holland nyelven végezte, első hollandiai tanéve után pedig nyelvtanulás céljából a nyarat Wuppertal-Elberfeld-Barmenben Johann Kühler-Kaufmann lelkésznél töltötte. Forró holland-magyar egyházi kapcsolatok iránti érdeklődése – önéletrajza szerint – utrechti tartózkodása harmadik évében kezdődött. A franekeri magyar peregrinációra vonatkozó adatok összegyűjtésére még egy éves ösztöndíjat pályázott és nyert el a Stipendium Bernardinum kuratóriumától. Bár kutatásával szépen haladt, 1936 tavaszán súlyosan megbetegedett, így az anyag összegyűjtését nem tudta befejezni.
A plágiumvád
A franekeri peregrinációról készülő dolgozatát valamikor 1936 őszén plágium vádja érte. Forró élete későbbi szakaszában írt szövegében az esetet egyik diáktársa irigysége miatti lejáratásnak vélte. Egy ilyen ügyet természetesen ki kellett vizsgálni. A plágiumvád tulajdonképpen azon alapult, hogy Forró a már korábban publikált franekeri névsort vette át Hellebrant Árpád munkájából. A vizsgálatot Kállay Kálmán és Révész Imre professzorok végezték. Kiderült, hogy a vád alaptalan volt – Forrót megrágalmazták – és ez alól Révész mentette fel. Ugyanakkor Révész „ítélete” nem volt egyértelműen pozitív. Révész ugyanis kifogásolta, hogy Forró a dolgozatának adott címben a Monumenta szót használta. Forró ezzel a latin címmel a munka sorozat jellegére kívánt utalni, és a következő diáknemzedékek figyelmét akarta felhívni a hollandiai levéltárakban található forrásanyagra, valamint ösztönözni szerette volna őket a sorozat továbbvitelére. Révész viszont úgy vélte, hogy Forró nem volt hivatott egy ilyen sorozat elindítására. Forrót ez a megjegyzés nagyon bántotta, végül évtizedekig nem is foglalkozott a franekeri kutatási anyagával.
Lelkészi szolgálat
Hollandiából hazatérve 1936 és 1943 között segédlelkész volt Kenderesen, Csökmőn, Rétközberencsen, majd újból Kenderesen. Közben megnősült, 1941. július 8-án feleségül vette Giday Hajnalka tanítónőt, házasságukból három gyermek született: István, Hajnalka és Eszter. 1944. március 12-én a tiszagyendai gyülekezet lelkésznek hívta meg, egészen 1955-ig ott dolgozott, a család a feleségnek kiutalt szolgálati lakásban élt. A településen a reformátusok kisebbségben voltak, egy templomuk volt. Forró felépített 1948 és 1954 között egy új lelkészi hivatalt és néhány melléképületet, illetve egy kis parkot a gyülekezet segítségével. 1955. november 1-vel egészségügyi okok miatt visszaköltözött Kenderesre, bár valójában esperese mondatta le állásáról. Amikor 1960 nyarán Csánky Benjámin helye megüresedett, akkor Kenderesre Kormos Lászlót nevezték ki, ezért Forró rokkantnyugdíjba vonult.
A második holland ösztöndíj és a franekeri peregrináció anyaga
1954-ben a fríz T. Wever kiadó levélben kereste meg Forrót. Van Rhijn professzortól tudták meg, hogy Utrechtben és Franekerben tanult diákok neveit és élettörténetét kutatja. A kiadót elsősorban a Franekerben tanult magyarok sorsa érdekelte. Felajánlották, hogy a kézirat áttekintése után esetleg tudnak belőle egy kiadványt csinálni. Forró nagyon megörült a lehetőségnek, hajlandó is lett volna az együttműködésre, utrechti diákéveiben megkezdett kutatását szerette volna folytatni.
Mivel időközben rokkantnyugdíjas lett, újból pályázott a Stipendium Bernardinum ösztöndíjára, melyet 1960 tavaszán el is nyert. A kiutazásra négy évet kellett várnia, mivel a magyar hatóságoktól nem kapott útlevelet. 1964 kora tavaszától 1965 nyaráig folytatta kutatómunkáját és gyűjtötte egybe a franekeri magyar peregrináció anyagát. Az 1970-es években többször is próbált ösztöndíjjal Hollandiába utazni, de többet kutatómunkára már nem kapott támogatást.
A franekeri magyar peregrinációról írt dolgozatát a Fríz Akadémia egyik munkatársának, Pieter Tuinhofnak a segítségével próbálta sajtó alá rendezni. A munka jól haladt, de Forró a forráskiadványt, melynek dolgozata eredetileg készült, nem találta elég olvasmányosnak, így hosszabb bevezetőt írt hozzá, majd egyéb holland-magyar egyházi vonatkozású szövegekkel egészítette ki a munkát. Élete utolsó éveiben már nem tudott a kiadással foglalkozni, így szövege kéziratban maradt.
Egyéb tudományos munkái
Forró egyik kutatása Kaj Munk dán evangélikus lelkész életéhez és működéséhez kötődött. Munk Dánia német megszállása idején több nagy visszhangot kiváltó prédikációt tartott, az egyiket 1943 karácsonyán a Koppenhágai Miasszonyunk templomban, ahol a zsidóüldözés beszüntetésére szólította fel a német megszállókat, ellenkező esetben az egész dán nép ellenállási harcát hirdette meg. 1944-es újévi prédikációjában a kollaboráns dánok ellen szólalt fel, hazaárulóknak minősítve őket. A németek 1944. január 4-én kicsalták parókiájáról, majd elhurcolták és útközben megölték. Életéről és munkásságáról két cikkben számolt be.
A másik nagy csomópont Forró tudományos munkásságában a Stipendium Bernardinum megemlékezés és egykori ösztöndíjasok adatainak összegyűjtése volt. A dolgozat elkészítéséhez felvette a kapcsolatot Magyarországon, a határon túl és Hollandiában élő egykori ösztöndíjasokkal, hogy életükkel és munkásságukkal kapcsolatban minél több információhoz jusson. Bár egy 38 oldalas anyagot juttatott el a Theologiai Szemléhez, végül csak két oldalt közöltek le belőle. A Reformátusok Lapjában három oldalnyi írása jelent meg, holland nyelvű tanulmánya a témában 1964. február 8-án jelent meg a Hervormd Nederland hasábjain.
Kéziratban maradt munkája a Studia et Acta V. tervezett kötetéhez a „Külföldi tanulmányozás” Ösztöndíjak címszó alá Hollandiáról, az 1867–1967 időszakra (1836–1970) vonatkozóan írt dolgozata, illetve Benkő József középajtai tudós lelkész életéről és működéséről írt szövege. Benkő volt az egyetlen magyar, aki a Haarlemi Tudós Társasághoz beküldött tudományos munkája révén tagja lett a társaságnak. Forró a Haarlemi Tudós Társaság titkárával folytatott levélváltással derítette ki, hogy Benkőnek Erdély barlangjairól szóló kézirata is kikerült Hollandiába. Szintén Forrónak köszönhetően értesült a Holland Irodalmi Társaság Antal Géza professzor feleségének, A. C. Wallis írónőnek Pápán őrzött kéziratairól.
Felhasznált irodalom
- FORRÓ Imre: In memoriam Kaj Munk, Theologiai Szemle 16(1974/1–2), 104–105.
- FORRÓ Imre: Emlékezzünk Kaj Munk dán evangélikus lelkészre, Lelkipásztor 49(1974. október), 610–612.
- FORRÓ Imre: A 200 éves Stipendium Bernardinum, Theologiai Szemle 4(1961/3–4), 104–106.
- ALLODIATORIS Irma: Dr. Benkő József, Élővilág 9(1964/2), 49–50.
- BOZZAY Réka: Forró Imre református lelkipásztor tudományos munkái,
- Hagyomány, Identitás, Történelem 2(2025), 151-163. DOI: 10.69594/hit.2025.1.11
- BOZZAY Réka: Forró Imre kenderesi segédlelkész holland kapcsolatai,
- Hagyomány, Identitás, Történelem 21(2025), 177-192, DOI: 10.69594/hit.2024.1.14
- BOZZAY Réka: Forró Imre utrechti tanulmányai az 1930-as években,
- Gerundium: Egyetemtörténeti Közlemények 15(2024/1-2), 67-91, DOI: 10.29116/gerundium/2024/1-2/5
