Dobos Károly (1902–2004)

Dobos Károly (Szolnok, 1902. december 8. – Budapest, 2004. január 16.) református lelkész

Pályájának első évtizedét az ifjúsági misszióban töltötte, majd a fővárosban a fasori gyülekezet másodlelkészeként szolgált, Szabó Imre esperes mellett. A vészkorszak idején zsidókat mentett, majd az ötvenes évek elején a kitelepítetteket segítette. 1952 őszén száműzték Budapestről, a kiskunsági tanyavilágban működve is hűséges lelkipásztora maradt a rá bízottaknak. A Kádár-rendszer idején a reformátusok elleni utolsó politikai per vádlottjaként sem sikerült megtörni. Nyugdíjasként a Nemzetközi Lepramisszióban szolgált, megalapítva annak magyarországi ágát. Végig élte a huszadik századot, életének 102. évében hunyt el.

Korai évei, iskolai tanulmányai

Dobos Károly Szolnokon született 1902. december 8-án, egy nyolcgyermekes család második gyermekeként. Édesapja a vasút gépgyárainál (MÁVAG) dolgozott művezetőként. Dobosnak eleven emlékei voltak az első világháborúról, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakáról. Édesapját nyolc gyermekére való tekintettel nem vitték el katonának. Majd a Tanácsköztársaság idején a szolnoki gépgyár egyik vörös őre lett, több kollégájával együtt.[1] Emiatt a kommün bukását követően internálták, szabadulása után ezért nem folytathatta gyári munkáját. A család ezt követően nagy szegénységben élt.[2]

Dobos elemi és gimnáziumi tanulmányait Szolnokon végezte. Mindvégig nagyon jó tanuló volt, az érettségin is jelesre vizsgázott. A kertészkedés és a földművelés szeretete mellett meghatározóak voltak számára a vasárnapi istentiszteletek. Hívő református családban nőtt fel, édesanyja téli estéken zsoltárokat tanított neki és testvéreinek.[3] Idős korában is gyakran emlegette, hogy vasárnaponként édesapja felsorakoztatta nyolc gyermekét és vezette őket a templomba.[4]

„Két dolog volt előttem, hogy vagy gazdatiszt szeretnék lenni, vagy református lelkész.”[5] – emlékezett vissza százéves korában. Jeles érettségi bizonyítvánnyal először a Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára jelentkezett. Kérvényét azonban alacsony társadalmi származása miatt visszautasították, hisz a főiskolán földbirtokos családok gyermekei folytatták tanulmányaikat, Doboséknak pedig nem volt földjük.[6] Ezután beiratkozott a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. A családban ő lett az első református lelkész, amely a társadalmi státusz tekintetében emelkedést jelentett számára.[7]

Teológus évei

Református teológiai tanulmányait 1921 őszén kezdte meg. Már ekkor anyagi problémái adódtak: csak egy havi internátusi díjat tudott téríteni, de a kérdés hamar rendeződött. Egyik tanára, Kovács J. István éppen titkárt keresett maga mellé hallgatói körében.[8] Dobost vette maga mellé a professzor, mivel ő volt az egyedüli teológus, aki tudott gyors- és gépírni. Titkári fizetéséből már tudta finanszírozni internátusi költségeit.

1921 nyarán –, miután Dobos elkezdte a teológiát – alakult meg a Siófok melletti Somogykilitin a református egyház megújulását célul kitűző, a történelmi kálvinizmus holland mintáját követő Soli Deo Gloria (SDG) mozgalom, a későbbi SDG Református Diákszövetség. Töltéssy Zoltán budapesti teológus hallgató kezdeményezte az SDG létrehozását, majd annak vezetője lett.[9] A tagság körében az első években kizárólag teológus hallgatók voltak. Töltéssy 1922 őszétől az új dunamelléki református püspök, Ravasz László segédlelkésze – egyben magántitkára – lett a Kálvin téri gyülekezetben. Ekkor még a teológia internátusában lakott, szobatársa a nála két évvel fiatalabb Dobos Károly volt, akivel életre szóló barátságot kötöttek.[10] Töltéssy meghívására Dobos bekapcsolódott az SDG-be, ahol lelki megújulása, megtérése is történt.[11]

A gimnázium utolsó évében egy tehetős osztálytársa mellett díjmentesen járhatott angol órákra. A nyelvet autodidakta módon teológusként is szorgalmasan tovább tanulta. Nyelvtudásának hamar hasznát vette. Az amerikai Reformed Church egyik teológiai tanára, James Good Magyarországra látogatott és ösztöndíjat ajánlott olyan teológus hallgatóknak, akik valamennyire beszéltek angolul. A professzor célja az volt, hogy a hallgatók teológiai tanulmányaik folytatása mellett ismerjék meg a keresztyén élet amerikai gyakorlatait.[12] Mindössze két budapesti teológus hallgató, Töltéssy és Dobos beszélt angolul, így ők nyerték el az amerikai ösztöndíjat 1923 őszétől. Töltéssy egy tanévet tanult Pittsburghben (Pennsylvania állam), majd a magiszter fokozat megszerzése után hazatért.[13] Dobos négy tanévet töltött az Egyesült Államokban: kettőt a daytoni református teológián (Ohio államban), egyet-egyet portlandi Western Seminary-n (Oregon államban) és a pittsburghi United Presbyterian Seminary-n (ma: Pittsburgh Theological Seminary, Pennsylvania államban).[14]

Teológiai tanulmányai mellett a gyakorlatban sokat tanult az ifjúsági misszióról, illetve Pittsburgh mellett, kivándorolt magyar bányászok között szolgált. Ösztöndíja lejártával élete egyik legnehezebb döntése elé került. Egyrészt a clevelandi magyar református gyülekezet hívta lelkészének, másrészt Töltéssy Zoltán hívta haza. Töltéssy korábban szintén egy évet töltött az Egyesült Államokban, ahol a gyakorlatban sokat tanult az ifjúsági mozgalmak szervezéséről. Ezt a tudást Magyarországon kamatoztatta és vetette bele magát az ifjúsági munkába először az SDG égisze alatt, majd ezzel párhuzamosan 1926 tavaszától a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek (KIE) Szövetsége nemzeti titkáraként, azaz vezetőjeként.

Miután Töltéssy belátta, hogy szüksége lesz egy munkatársra, hazahívta kedves jó barátját, Dobos Károlyt, hogy a KIE keretén belül a „bicskás legényeket” evangélizálja és a bicska helyett Biblia kerüljön a kezükbe. Dobos a biztos egzisztenciát jelentő clevelandi lelkipásztori állás helyett – engedve Isten vezetésének – a díjazás nélküli hazai ifjúsági missziót választotta. Így egy angolul kiválóan beszélő, világlátott, széleskörű teológiai műveltséggel és az ifjúsági munka akkor legkorszerűbb eszköztárával felvértezett fiatalember állt be a KIE-s szolgálatba.[15] Az evangéliumi ifjúsági misszió Magyarországon ekkor kezdett csak kiépülni Töltéssynek köszönhetően.[16]

Pályája kezdete a KIE-ben

Dobos Károly 1927-től tíz éven át a KIE református ágának (RKIE) első utazó titkára lett: fáradhatatlanul járta az országot és megszervezte a gyülekezetekben addig külön nem folytatott ifjúsági munkát. A KIE a két háború közötti időszak egyik legjelentősebb protestáns egyesülete lett, amelynek keretében az iparos-, kereskedő-, és parasztfiatalokkal foglalkoztak. 1928 őszén a református ifjúsági missziót támogató Sebestyén Jenő teológiai tanár közvetítésével Dobos hathetes tanulmányúton vett részt Hollandiában. A szigorú református egyházban gyűjtött tapasztalatait hazatérve kamatoztatta.

Megindította az ifjúsági vezetőképzést és holland mintára kidolgozott egy vezetői kézikönyvet a 12–18 éves fiatalokkal foglalkozó munkatársaknak, amelyet minden református gyülekezetnek elküldtek.[17] Mivel Dobosnak állandó fizetést nem tudott adni az egyesületi formában működő KIE, díjazását a hollandiai útja során felajánlott segélyekből fedezték hat éven át, egészen 1934-ig.[18]

1928-ban az SDG Református Diákszövetség diákfillérekből két telket vásárolt Balatonszárszón, amihez az első nagyobb összegeket Töltéssy Zoltán és Dobos Károly biztosította, az Egyesült Államokban keresett pénzükből félretett tizedből.[19] Itt rendezték meg az SDG nyári táborait, majd az 1943-as történelmi jelentőségű konferenciát is. Dobos egy dubrovniki ifjúsági táborban ismerte meg Ágoston Ilonát, a délvidéki református püspök, Ágoston Sándor lányát, akit 1929-ben feleségül vett, majd négy fiuk született.[20]

1933-ban oldódott meg a közegyház és a hitbuzgalmi egyesületek 19. század második felében kezdődő konfliktusa a magyar református belmisszió kérdéséről. Ravasz László dunamelléki püspök integráló személyiség volt és felismerte, hogy a misszió „egyháziasítására” és az egyház „missziósítására” van szükség. Az egyház misszió munkájáról szóló 1933. évi III. törvény értelmében az RKIE a református Egyetemes Konvent hivatalos ifjúsági munkaága lett.[21]

Ennek köszönhetően Dobos közegyházi alkalmazásban álló konventi ifjúsági misszió lelkészként folytatta KIE-s szolgálatát. Dobos igen céltudatosan végezte munkáját, emellett pedig kiváló szervező volt. Kialakította az ifjúsági misszió egyházmegyei szervezetét, a gyülekezetekben pedig újabb és újabb ifjúsági csoportok alakultak. Tíz éves KIE titkári működése során 188 helyi KIE egyesület jött létre.[22] Kevéssé ismert, hogy a KIE meghatározó szerepet játszott a cserkészet magyarországi meghonosításában.[23] 1944 tavaszán Dobos javaslatára az Egyetemes Konvent egy cserkészügyi albizottságot állított fel. Ennek vezetője Ravasz László püspök, előadója pedig Dobos Károly lett. A testület azonban a háború miatt nem tudott érdemi tevékenységet folytatni.[24]

A Fasorban

Dobos KIE titkári munkája mellett 1930-tól megszervezte, majd vezette a fasori egyházközség ifjúsági körét. 1938-ban a több mint tízezer lelket számláló fasori gyülekezet Szabó Imre esperes mellé hívta meg másodlelkészének. A két lelkész jól együtt tudott dolgozni. Dobos egy évtizedes KIE-s tapasztalatát kamatoztatta a Fasorban, a gyülekezeti ifjúsági munkában.[25]

1941 első felében Dobos Károly tagja volt annak az egyházi küldöttségnek, amely felkereste Ravasz Lászlót, hogy hozzanak létre egy hivatalos szolgálatot a zsidó származású reformátusok pásztorolására.[26] A püspök ekkor kitérő választ adott, majd egy–másfél év múlva már ő maga javasolta az Egyetemes Konventnek a szolgálat megalakítását, amely a Jó Pásztori Missziói Albizottság nevet kapta.

Az 1942. október 20-án létrehozott testület elnöke Muraközy Gyula konventi missziói előadó, Budapest–Kálvin téri lelkipásztor, egyik tagja pedig Dobos Károly lett.[27] Az első két zsidótörvényt megszavazó, majd a harmadik ellen szavát felemelő püspök, aki erélyesen tiltakozott az 1944 tavaszán meginduló deportálásokkal szemben, messzemenőleg támogatta a Jó Pásztor Albizottság működését. Dobos a Jó Pásztor vezetésére Éliás József zsidó származású református segédlelkészt javasolta. Leutazott hozzá Ceglédre és meggyőzte a feladat fontosságáról. Ezután bízta meg Ravasz püspök Éliást, hogy ügyvezető titkárként vezesse a Jó Pásztort.[28] Dobos Károly 1944-ben feleségével együtt aktív szerepet a származási vagy politikai okokból üldözöttek – köztük Veres Péter író – mentésében. Az embermentő tevékenységet lakásukban és annak pincéjében, a Vilma királynő út és a Bajza utca sarkán (a Magyar Írószövetség mai székházában) végezték.[29] Áldozatos tevékenységéért, feleségével együtt 1994-ben a Világ Igaza kitüntetésben részesítette a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet.[30]

A háború után fokozatosan csökkent az egyházak mozgástere. 1951-ben, a kiépült kommunista diktatúrának szemet szúrt, hogy Szabó Imre esperes körlevélben hívta fel a lelkipásztorok figyelmét a rendszer által megbélyegzett és kitelepítésre ítéltek ínséges helyzetére. Szabó és Dobos megszervezte a gyülekezet kitelepített tagjainak támogatását. A pártállammal együttműködő egyházvezetés ezért 1951-ben először Szabó esperest helyezte el a Szabolcs megyei Bujba, majd 1952-ben Dobos következett, aki a Kiskunmajsától nyolc kilométerre lévő Szank községbe került.[31]

A kiskunsági tanyavilágban

Mérhetetlen szegénységbe érkezett a fővárosból, két évig fizetést sem kapott. Ennek ellenére több mint egy évtizeden át hűségesen szolgálta Szankon és annak 65 kilométeres körzetében a tanyavilágban élő mintegy hatszáz reformátust. Mivel a móricgátiak engedélye az egykori református iskolában csak évi négy istentisztelet tartására szólt, imaház építésébe kezdtek, amely a gyülekezeti tagok adományai, kétkezi munkájuk és Dobos korábbi amerikai gyülekezetének anyagi támogatásával készülhetett el.[32]

1957-ben, a levert forradalmat követő megtorlás idején, kihasználva a pártállam egyházpolitikájának átmeneti elbizonytalanodását, az imaházhoz tornyot emeltek. A templom 1957. november 10-i felszentelésére mintegy ezer ember gyűlt össze, helyiek és messziről érkezettek egyaránt.[33]

Ismét Budapesten

A kiskunsági pusztákon folytatott szolgálat – az évi 3000 kilométer kerékpározás – Dobos egészségét komolyan megpróbálta. 1956 után több alkalommal is kérvényezte, hogy Budapesthez közelebb eső gyülekezetbe helyezzék. Erre végül hatvankét éves korában, 1964-ben kerülhetett sor, amikor többek közbenjárásának és Veres Péter egy folyóiratban publikált visszaemlékezésének köszönhetően pesthidegkúti lelkipásztor lett, ellátva a hozzá tartozó nagykovácsi leányegyházközséget is.[34]

Három évvel később, 1967-ben első fokon „államellenes összeesküvéssel” vádolták meg őt négy egykori KIE-taggal együtt. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság ezt egyesületi joggal való visszaélésnek minősítette vissza. A jogerősen meghozott ítéletek is jóval enyhébbek lettek. Dobos Károlyt másodfokon felmentették. Első fokon ugyanis többéves börtönre ítélték a vádlottakat, ami nemzetközi botrányt okozott annak a kádári hatalomnak, amely a Nyugat számára részben egyházpolitikájával próbálta legitimálni a rendszert.

A második KIE-per volt az utolsó olyan reformátusok elleni peres eljárás, amely az állambiztonság által kreált ügyből indult. (Az első KIE-pert 1951-ben, Pógyor István és társai ellen indították.) Az 1967-es bírósági per az ifjúsággal foglalkozó lelkészek és világiak számára komoly figyelmeztetést jelentett a pártállam által megszabott határok betartására.[35]

Dobos Károly ezután nyugdíjba vonulásáig folytathatta pesthidegkúti szolgálatát. Idős korában sem maradt tétlen: hetvenkét évesen, 1974-ben ökumenikus alapon indította el a Nemzetközi Lepramisszió magyarországi ágát. Az állambiztonsági szervek ezt gyanakvással fogadták, levelezését ezért még az 1980-as évek elején is ellenőrizték. A magyarországi lepramissziót csaknem haláláig, több mint két évtizeden át vezette.[36]

Emlékezete

Halála után öt évvel, 2007-ben a Magyarországi Református Egyház Zsinata emlékére Dobos Károly-díjat alapított. A díjat évente olyan lelkészeknek adományozzák mind a mai napig, akik legalább 20 éve a „kevesen is hűséggel”, nem reflektorfényben, falvakban, kis gyülekezetekben szolgálnak, építve a közösséget.[37] Dobos utolsó szolgálati helyéről ellátta a nagykovácsi leányegyházközséghez tartozó reformátusok szolgálatát is, amely gyülekezet 2005-ben önállósult. Közel egy évvel a Nagykovácsiban felépült, új református templom felszentelése után, 2013. október 27-én a templom előtti teret Dobos Károlyról nevezték el és leleplezték a téren álló Dobos Károly emlékplakettet.[38] Szülővárosában, Szolnokon utcát neveztek el róla.

Szerző
Erdős Kristóf

Felhasznált irodalom és források

  • ANISZI Kálmán: Szolgálva – mindhalálig. Dobos Károly református lelkipásztor életvallomása, Hitel 2020/5, 21–30. https://epa.oszk.hu/01300/01343/00220/pdf/EPA01343_hitel_2020_05_021-030.pdf
  • BALOGH Margit (rendező): A zsidók meg a biciklisták, Dunatáj Alapítvány, 1994.
  • Böngésző. Önkormányzati hírek. Nagykovácsi – Kowatsch, 2013. november. https://archiv.nagykovacsi.hu/admin1/file/bongeszo/Bong2013_nov_ujsag.pdf
  • ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247. https://real.mtak.hu/179141/1/Erdos_HIT2022.pdf
  • FABINY Tamás (szerkesztő-riporter): „Hosszú élettel elégítem meg őt…” a száz éves Dobos Károly, Duna Televízió, 2002.
  • FEKETE Zsuzsa: Mintalelkész, Parókia Portál, 2013. október 29.
  • FÖLDVÁRYNÉ KISS Réka: Újrahasznosítás. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület elleni állambiztonsági eljárások, in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka” Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 23–31. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  • FROJIMOVICS Kinga–MOLNÁR Judit (szerk.): A Világ Igazai Magyarországon a második világháború alatt, Budapest–Jeruzsálem, Balassi–Yad Vashem, 2009.
  • GÉRA Eleonóra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember” Töltéssy Zoltán, az ifjúsági vezető, in: Petrás Éva (szerk.): A 20. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka, Budapest, Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2021, 33–54.
  • KISS Réka: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók. Dobos Károly lelkipásztor élete, in Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 629–635.
  • KISS Réka: Társadalmi kérdések – egyházi válaszok: Muraközy Gyula lelkipásztori tevékenysége, in: Kósa László: Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 591–600.
  • KOVÁCS Ábrahám: Krisztus követése és a zsidómentés. A Jó Pásztor Bizottság hitvalló munkája a magyar református egyházban, in: Baráth Béla Levente (szerk.): Hittel és humorral. Tanulmánykötet a 60 éves Hörcsik Richárd születésnapjára, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Acta. Debreceni teológiai tanulmányok 8., 2015, 157–165. https://epa.oszk.hu/03900/03996/00001/pdf/EPA03996_acta_2015_08_157-166.pdf
  • KÖBEL Szilvia: Egy élet prédikációja. Kovács J. István (1880–1965) portréja, in: Petrás Éva (szerk.): A 20. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka, Budapest, Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2021, 81–110.
  • MARGIT István (szerk.): Dobos Károly élete, Fundamentum '93 Stúdió – Ébredés Alapítvány, 1991.
  • MIKLYA LUZSÁNYI Mónika (szerk.): Illés kenyerén. Írások, dokumentumok Dobos Károly református lelkipásztor kitelepítésének éveiből, Kiskunfélegyháza, Parakletos Könyvesház, 2006.
  • Református Közlöny, 2022. november 30. https://reformatusegyhaz.hu/documents/2845/Reform%C3%A1tus_K%C3%B6zl%C3%B6ny_2._sz%C3%A1m_8bFF0RR.pdf
  • RISKÓNÉ FAZEKAS Márta: Hosszú útján Jézus vezette. Elhunyt Dobos Károly (1902. december 8. – 2004. január 16.), Reformátusok Lapja, 2004. január 25., 3.
  • SZÁSZ Lajos: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület cserkésztevékenysége, in: Tabajdi Gábor–Szigeti László (szerk.): Magyar cserkészélet (1910–1948), Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2020, 33–42. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-10/tabajdi-szigeti-magyar-cserkeszelet-1910-1948.pdf
  • SZÁSZ Lajos: Gyülekezeti elv és központosítás. Ravasz László püspöki szolgálata a református belmissziós és ébredési mozgalmak megújításában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Ravasz 100. Püspöki jelentések. Előadások Ravasz László püspöki beiktatásának 100 éves évfordulója alkalmából. Ravasz László püspöki jelentései 1922–1948, Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület – KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet – Kálvin Kiadó, 2023, 32–41. https://real.mtak.hu/185221/1/Szasz-Lajos-Gyulekezeti-elv-es-kozpontositas.pdf
  • SZENES Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések, Budapest, Magánkiadás, 1986.
  • SZOBRÁSZ András: Interjú Dobos Károllyal. Budapest, 2000. július 5. USC Shoah Foundation Visual History Archive (https://vha.usc.edu), 51031. sz. interjú.
  • VERES Péter: Az ország útján. Önéletírás 1944–1945, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965.
  • VICZIÁN István: Hajós Emil és Mária, a Jó Pásztor munkatársai, Bibliatudományi Szemle 2024/1, 25–38.
  1. ↑ A Vörös Őrség a Tanácsköztársaság rendvédelmi- és karhatalmi szerve volt.
  2. ↑ ANISZI Kálmán: Szolgálva – mindhalálig. Dobos Károly református lelkipásztor életvallomása, Hitel 2020/5, 21–30, 22.
  3. ↑ Aniszi: Szolgálva – mindhalálig, 23; KISS Réka: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók. Dobos Károly lelkipásztor élete, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 629–635, 629.
  4. ↑ RISKÓNÉ FAZEKAS Márta: Hosszú útján Jézus vezette. Elhunyt Dobos Károly (1902. december 8. – 2004. január 16.), Reformátusok Lapja, 2004. január 25., 3.
  5. ↑ FABINY Tamás (szerkesztő-riporter): „Hosszú élettel elégítem meg őt…” a száz éves Dobos Károly, Duna Televízió, 2002.
  6. ↑ Aniszi: Szolgálva – mindhalálig, 22
  7. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 630.
  8. ↑ Kovács J. István ebben az időszakban (1920. február – 1922. február) kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő volt. Vö. KÖBEL Szilvia: Egy élet prédikációja. Kovács J. István (1880–1965) portréja, in: Petrás Éva (szerk.): A 20. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka, Budapest, Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2021, 81–110, 96.
  9. ↑ Töltéssyről (1900–1932) lásd GÉRA Eleonóra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember” Töltéssy Zoltán, az ifjúsági vezető, in: Petrás Éva (szerk.): A 20. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka, Budapest, Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2021, 33–54.
  10. ↑ Géra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember”, 39.
  11. ↑ MARGIT István (szerk.): Dobos Károly élete, Fundamentum '93 Stúdió – Ébredés Alapítvány, 1991; SZOBRÁSZ András: Interjú Dobos Károllyal. Budapest, 2000. július 5. USC Shoah Foundation Visual History Archive (https://vha.usc.edu), 51031. sz. interjú.
  12. ↑ Margit: Dobos Károly élete
  13. ↑ Géra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember”, 39–41.
  14. ↑ Aniszi: Szolgálva – mindhalálig, 24; Szobrász: Interjú Dobos Károllyal.
  15. ↑ Aniszi: Szolgálva – mindhalálig, 24–25; Géra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember”, 42–45.
  16. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 630.
  17. ↑ A kézikönyvet az Egyetemes Konvent által kiadott Belmissziói Útmutató sorozatában jelentették meg 1936 után. Vö. Margit: Dobos Károly élete. Dobos a kézikönyv szerkesztése mellett tevékeny részt vállalt a KIE lapjainak, az Ébresztőnek és a Református Ifjúságnak a szerkesztésében is. Vö. Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 631–632.
  18. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 630–631.
  19. ↑ Margit: Dobos Károly élete; Géra: „Szerény, de prófétai és harcos fiatalember”, 40.
  20. ↑ Fabiny: „Hosszú élettel elégítem meg őt…” a száz éves Dobos Károly.
  21. ↑ SZÁSZ Lajos: Gyülekezeti elv és központosítás. Ravasz László püspöki szolgálata a református belmissziós és ébredési mozgalmak megújításában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Ravasz 100. Püspöki jelentések. Előadások Ravasz László püspöki beiktatásának 100 éves évfordulója alkalmából. Ravasz László püspöki jelentései 1922–1948, Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület – KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet – Kálvin Kiadó, 2023, 32–41, 33–36.
  22. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 631.
  23. ↑ Az első magyarországi cserkészcsapat református volt, a budapesti KIE hozta létre 1910-ben. Vö. SZÁSZ Lajos: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület cserkésztevékenysége, in: Tabajdi Gábor–Szigeti László (szerk.): Magyar cserkészélet (1910–1948), Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2020, 33–42, 34–35.
  24. ↑ Szász: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület cserkésztevékenysége, 40.
  25. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 632.
  26. ↑ Éliás József visszaemlékezése szerint ezt a küldöttséget Bereczky Albert vezette, Doboson kívül még tagja volt dr. Benkó Ferenc és Sebestyén Andor. Vö. SZENES Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések, Budapest, Magánkiadás, 1986, 36.
  27. ↑ Vö. KOVÁCS Ábrahám: Krisztus követése és a zsidómentés. A Jó Pásztor Bizottság hitvalló munkája a magyar református egyházban, in: Baráth Béla Levente (szerk.): Hittel és humorral. Tanulmánykötet a 60 éves Hörcsik Richárd születésnapjára, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Acta. Debreceni teológiai tanulmányok 8., 2015, 157–165, 162; VICZIÁN István: Hajós Emil és Mária, a Jó Pásztor munkatársai, Bibliatudományi Szemle 2024/1, 25–38, 26–27. Muraközy Gyuláról lásd KISS Réka: Társadalmi kérdések – egyházi válaszok: Muraközy Gyula lelkipásztori tevékenysége, in: Kósa László: Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 591–600.
  28. ↑ Vö. Szenes: Befejezetlen múlt, 36–37; Dobos és Éliás visszaemlékezését lásd BALOGH Margit (rendező): A zsidók meg a biciklisták, Dunatáj Alapítvány, 1994.
  29. ↑ VERES Péter: Az ország útján. Önéletírás 1944–1945, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965, 131–165.
  30. ↑ FROJIMOVICS Kinga–MOLNÁR Judit (szerk.): A Világ Igazai Magyarországon a második világháború alatt, Budapest–Jeruzsálem, Balassi–Yad Vashem, 2009, 108.
  31. ↑ A református kitelepítetteket segítő akció hátteréhez lásd ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247.
  32. ↑ Dobos szank-móricgáti szolgálatáról lásd MIKLYA LUZSÁNYI Mónika (szerk.): Illés kenyerén. Írások, dokumentumok Dobos Károly református lelkipásztor kitelepítésének éveiből, Kiskunfélegyháza, Parakletos Könyvesház, 2006.
  33. ↑ Miklya Luzsányi: Illés kenyerén, 88–93.
  34. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 634.
  35. ↑ A témáról lásd bővebben FÖLDVÁRYNÉ KISS Réka: Újrahasznosítás. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület elleni állambiztonsági eljárások, in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka” Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 23–31.
  36. ↑ Kiss: Ifjúság, gyülekezet, társadalmi missziók, 635.
  37. ↑ Vö. 5/2022. (11.30) zsinati szabályrendelet a Magyarországi Református Egyház Zsinata által alapított díjakról és adományozásuk részletes szabályairól, 17. §. Dobos Károly-díj, Református Közlöny, 2022. november 30., 46.
  38. ↑ FEKETE Zsuzsa: Mintalelkész, Parókia Portál, 2013. október 29.; Polgármesteri köszöntő a Dobos Károly tér 2013. október 27-én vasárnap délután megtartott ünnepi avatáson, Böngésző. Önkormányzati hírek. Nagykovácsi – Kowatsch, 2013. november, 3.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Dobos_Károly_(1902–2004)&oldid=827”