Bertók Béla (1873–1945)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. december 11., 17:36-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Bertók Béla (Munkács, 1873. november 3. – Munkács, 1945. április 27.) munkácsi lelkipásztor, beregi esperes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület első püspöke.

Származása, iskolái

Bertók Béla 1873. november 3-án született a Bereg megyei Munkácson szülei utolsó, kilencedik gyermekeként. Édesapja, Bertók János a munkácsi református egyházközség orgonista-kántora, egyben leányiskolai, majd később községi és állami tanító, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban tüzérként és Görgey Artúr futáraként.[1] Édesanyja Papp Borbála a munkácsi városgazda leánya volt, akivel számos levélváltás maradt fenn a szabadságharc idejéből.[2]

Tanulmányai első négy évét szülővárosában, a Munkácsi Állami Algimnáziumban, a gimnázium felső osztályait pedig a Sárospataki Református Kollégiumban végezte, ahol 1891 júniusában érettségizett. Az érettségi megszerzése után ugyancsak Sárospatakon folytatta tanulmányait a Református Teológiai fakultáson.[3] Már kiskorától szenvedélyesen szeretett olvasni, mely időtöltésének a város kocsmáiban hódolt, ahol biliárdozni is megtanult.

Budapesti tanulmánya és tevékenysége, lelkészi szolgálatának első évei

Első lelkészképesítő vizsgáját 1895 júniusában tette le, majd 1895–97 között a Budapesti egyetemen bölcsészetet tanult, miközben segédlelkészi szolgálatot is végzett a fővárosban. Folyamatos anyagi problémái miatt mindemellett nevelősködött, ügyvédi irodákban dolgozott, valamint a Függetlenség c. napilap szerkesztőségi tagjai volt, és részt vett a Református Ifjúsági Egyesület munkájában. Fővárosi tanulmányait végül nem sikerült befejeznie, mert 1997-ben – ellehetetlenült anyagi helyzete okán – a szatmári Győrtelekre került nevelőnek, ahol a Szatmári Egyházmegye esperese, Biki Ferenc maga mellé vette segédlelkésznek. Második lelkészképesítő vizsgáját 1898-ban tette le Debrecenben, majd ezt követően 1898. szeptember 1. és 1901. augusztus 31. között segédlelkész-tanító volt Fehérgyarmaton,[4] 1901 szeptemberében pedig a beregi Zápszony gyülekezete hívta meg lelkipásztorául, ahol két évet szolgált.

Beregsurányi lelkészként, családalapítása

Zápszonyból 1903 szeptemberében költözött Beregsurányba az ottani gyülekezet meghívására és 1914. július végéig volt a Beregsurányi Református Egyházközség lelkipásztora. A fiatal és agilis Bertók Beregsurányban tizenegy évet szolgált, s igen sokat tett a település gyülekezetéért: felújíttatta templomukat és iskolájukat, új lelkészi lakást és gazdasági részeket építtetett. Ezen boldog és tevékeny évek alatt – 1907. június 25-én – kötött házasságot Sikor Erzsébettel, a Szatmári Református Felsőbb Leányiskola és Tanítóképző Intézet tanárnőjével. Frigyükből négy gyermek született: Emma, János, Erzsébet és Irén, ám első gyermekük héthónapos korában meghalt. Még beregsurányi szolgálata alatt választották meg a Beregi Egyházmegye főjegyzőjévé.[5]

Beregi esperesként és a munkácsi református gyülekezet élén

1914 tavaszán – Sütő Kálmán, munkácsi lelkész, beregi esperes halála után[6] – Bertók Bélát szavazattöbbséggel választották meg a Beregi Egyházmegye esperesévé, és 1914. április 15-én be is iktatták tisztségébe,[7] amelyet nyolc évig töltött be. Esperesként a belmissziós tevékenység fejlesztését tartotta legfontosabb elérendő céljaként.[8] Ezzel szinte egy időben (március 17.) szülővárosának, Munkácsnak presbiterei meghívták a város református gyülekezetének vezetésére is. Lelkipásztori beiktatását eredetileg Baltazár Dezső tiszántúli püspök végezte volna, ám mivel augusztus 1-jén életbe lépett a mozgósítás, helyette csak egy távirat érkezett. Így alakult, hogy 1914. augusztus 2-án munkácsi lelkipásztori tisztségébe Bertók – az E.T. II. tc. megfelelő szakasza szerint mint esperes –, önmagát iktatta be.[9] Így került vissza szülővárosába.

A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökeként

Püspökké-választásának körülményei

A csehszlovák államhatalom 1921. március 21-i Kárpátalja autonóm státuszáról szóló rendelete alapján a vidék református egyházközösségeit egy önálló Kárpátaljai Református Egyházkerületbe (KRE) kellett szervezni. A kérdés megoldása – Bertók Béla beregi esperes szerint – független volt a kárpátaljaiaktól, mivel az egyházkerület hivatalainak fenntartását nem terhelhették rá teljes mértékben a gyülekezetekre.

1923 februárjában a csehszlovák kormány és a református egyház közötti megállapodás eredményeként 1923. március 8-án megalakult – a Beregi, Ungi és Ugocsai egyházmegye 65 gyülekezete képviselőinek szavazata alapján – az új egyházkerület. A KRE élére – április 17-én első püspöknek – Bertók Béla munkácsi lelkipásztort, beregi esperest választották meg. Az új püspök beiktatására 1923. június 7-én, Munkácson került sor, amikor is Biki Ferenc ugocsai, Szentimrey József beregi esperes és K. Nagy Sándor ungi helyettes esperesek – a letérdelt püspök fejére téve kezüket, Biki Ferenc korelnök áldáskérő szavaival –, beiktatták Bertókot új tisztségébe.[10] A munkácsi beiktatására a csehszlovák állam képviselői közül senki sem jelent meg. Püspöki tisztségét 1938-ig viselte.

Az állami szubvenció és elismerés kérdése

Az állam képviselőinek távolmaradása a püspöki beiktatástól előre vetítette annak szándékát, hogy támogatást nem biztosít az új egyházkerület számára. Bertók csalódottságát tovább fokozta, hogy a szlovákiai részen található református egyházak e támogatást (szubvenció formájában) megkapták. Az érthetetlen huzavona feszültéget okozott Bertók püspök és Biki Ferenc rangidős esperes között. Ennek okán Biki lemondott az egyházkerület költségvetésének ügyintézéséről, átadva azt Bary Gyula nagyberegi lelkésznek. 1923 decemberében Bertók és Bary együtt rendezték az államhatóság által kifogásolt pénzügyi tételeltéréseket, de 1928-ig meddő próbálkozás maradt minden tettük.

Az állami szubvenció kérdése csak 1930-ban oldódott csak meg, miután Bertók püspök az államsegély elosztásának kérdését úgy a Belügyi Bizottság, mint a Konvent felé jogi útra terelte. A kérdésének előremozdulása azonban csak aztán indult meg, hogy a Tiszamelléki Egyházkerületben lezajlott püspökváltás a Konventben is személyi változásokat generált. Mivel az állami támogatásnak a három Szlovenszkói egyházkerület közötti felosztásról kialakult vita évről-évre megújult, az eltávolította Bertókot és a KRE telje vezetőségét az összegyháztól. Ebben a folyamatban jól láthatóan előtűnt a csehszlovák államhatalom által az osztd meg és uralkodj elvének alkalmazása a Református Egyházzal szemben, mely a kifárasztó és lejárató vitás folyamatot hallgatásával és/vagy kétértelmű nyilatkozataival fenntartotta. 1932 nyarán érkezett meg végre az 1923-as püspökválasztás eredményének elismerése az csehszlovák hivatalos szervek részéről.

Bertók és a sajtó

Bertók Béla könyvszeretete egyben az írott szó iránti szeretet is volt. Mikor 1895–97 között Budapesten bölcsészetet tanult, bekapcsolódott a Függetlenség c. napilap szerkesztőségi munkájába, ott érzett rá valójában arra, milyen fontos az írott szó terjesztése, annak hatása az egyes emberre. Beregsurányi évei alatt (1905 májusától) Bary Gyula beregszászi segédlelkésszel együtt kezdték el szerkeszteni a Beregi Újság c. napilapot.[11] Miután esperes, majd püspök lett, a sajtóban a felvilágosító munka terjesztésének leghatékonyabb módját látta, amelyet a hitélet előnyére szeretett volna felhasználni. 1923-ban – a KRE püspökeként – megvette a beregszászi nyomdát, amely az ő személyes irányításával azon év november 1-jétől mint Kálvin Nyomda működött. A nyomdát nem csak a KRE céljaira, hanem az egyetemes református egyház szolgálatára és javára szánta.[12] Bertók kitartásának köszönhetően jelent meg a Szeretet c. néplap (első száma 1923. március 23.) havonta kétszer. A lapnak nem volt előfizetése, adományokból adták ki.[13] A Szeretet mellékleteként 1924–1937 között évente megjelent egy Naptár is, amely rendhagyó módon a vidék négy legnagyobb (protestáns, római katolikus, görögkatolikus, izraelita) felekezetének/vallásának ünnepeit tartotta nyilván, de mellette népnevelési, gazdálkodási, általános ismereti tartalmakat hordozott. Emellett elindítottak egy Szeretet Kiskönyvtára c. vallási tartalmú könyvsorozatot is.[14]

Bertók és a belmisszió

Bertók már esperesi beiktatásakor a belmissziós tevékenység fejlesztését fogalmazta meg legfontosabb céljaként. Ennek első lépése a beregszászi nyomda megvásárlása volt, mely lehetőséget adott a KRE számára a Szeretet c. lap és naptár kiadására. Saját meghatározása szerint a missziós tevékenységnek három irányát jelölte ki: a református missziós gyülekezetek gondozása, a diakóniai munka, valamint a lelkészek, tanítók diakóniai munkára történő kiképzését és továbbképzését.[15] Ez a Bertók olvasatában a munkának az akkori korhoz való alkalmazkodását jelentette, mivel szerinte csak az öntudatos és képzett lelkészek és tanítók képesek élő és eredményes diakóniai munkát végezni.[16] E tudatos építkezésnek volt az első eredménye a munkácsi Református Otthon megnyitása 1925. november 29-én, majd a következő hónapban létrehozott missziós lelkészség. Utóbbinál Bertók azt szerette volna elérni, hogy a belmisszió szociális tevékenységgé váljék, amely széles néprétegeket karol fel, amelyben az ifjúságnak különleges helye kell, hogy legyen. Bertók javaslatára az első missziós lelkész Bácsy Gyula lett, aki a püspök elvei szerint munkáját a népmisszióra összpontosította. Bertók és Bácsy egyetértettek abban, hogy a népmisszió az adott helyzetben az egyedüli perspektíva a KRE túlélésére.[17] A belmissziós tevékenység azonban akkor tudott kiteljesedni, mikor a KRE 1930-ban hozzájutott az állami szubvencióhoz. Ennek látványos megnyilvánulásai voltak: a református árvaházak (huszti és az Atczél-Perényi Református Szeretet Árvaház), a Kárpátaljai Református Segítő Egyesület, az általános szegénygondozás megszervezése, a református öregotthon (Nagydobrony), a diakóniai munkatársak képzése (illetve az első diakonissza alkalmazása Nagydobronyban), a református egyesületek (ifjúsági, asszony- és bibliakörök) támogatása, belmissziós konferenciák szervezése, a zánykai református üdülő,[18] végül a Szabó Béla irányította iratmisszió.

Szerteágazó munkálkodása

Tevékenysége püspöksége idején igen sokrétű volt, amely egyben azt is mutatta, mily nagy hiány volt értő, pragmatikus, racionális, de hívő emberre a vidéken, akinek volt elhivatása és ötletei is. Szerteágazó felkérései is ezt mutatták. Az egyházi nyugdíjintézeti bizottság kárpátaljai képviselője, az iskolai és a missziós bizottság tagja, az egyházi bíróság rendes tagja, a Református Irodalmi Társaság vagy a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület munkácsi csoportjának vezetőségi tagja,[19] a Losonci Teológiai Szeminárium alapító tagja volt. Ezen kívül számos egyházi bizottságban töltött bet rendes tagságot, valós munkát végezve, mint a Konvent pénzügyi, zsinat-előkészítő, tanügyi-, belmissziós, nyugdíjintézeti, külügyi, lelkészképesítő, teológiai és konventi állandó bizottsága,[20] valamint a közigazgatási és a liturgiaiszakbizottság,[21] illetve a szórvány- és tanyagondozó albizottság.[22]

Önmaga a Losoncon létrehozott lelkészképző, a belmissziós és a sajtó terén végzett tevékenységét sorolta a legfontosabbak közé. A losonci iskolaalapításról Polchy István a KRE főgondnoka 1925 decemberében ezt fogalmazta meg: „Anélkül, hogy mások ez irányú munkásságát […] lekicsinyelni akarnám, kétségtelen, hogy főként Bertók főtiszteletű úr prófétai hitének, kitartásának és buzgalmának köszönhetjük azt, hogy a lelkész utánpótlás eddig megoldhatatlannak látszott nehéz problémája nem ad többé gondot egyházunknak”.[23] Mindemellett Bertók a Felvidéki Magyar Párt körzeti elnöki tisztjét is betöltötte.[24]

Tevékenysége az 1938-as visszatérés után

A trianoni egyezmény után leválasztott Kárpátalja egyházkerületének püspöki tisztségét 15 évig, 1938-ig viselte Bertók. Utóbbi évben – Balogh Elemér 1938. áprilisi halálát követően – őt választották meg a Konvent lelkészi elnökének, amely a legmagasabb megtiszteltetés volt számára. Amikor a három egyházmegye visszatért az anyaegyházhoz, Bertók püspöki tisztsége okafogyottá vált, de megmaradt a munkácsi hívek lelkészének. 1941 június 1-jével azonban onnan is nyugalomba vonult.[25] Szülővárosában tartott utolsó istentiszteletén búcsúztatta el tisztségéből egykori lelkész- és harcostársa, Bary Gyula a Beregi Egyházmegye esperese, akivel több, mint 35 évet dolgozott együtt. Bary búcsúbeszédében méltatta Bertók egyéniségét, nagy tudását, sokoldalú munkásságát korszakalkotónak nevezte nem csak a vidék, de az egész magyar reformátusság számára is. Egyben azt is kihangsúlyozta, hogy bölcsességét és tiszta jellemét mutatta az is, hogy szellemi képességeinek teljes birtokában, önállóan mondott le tisztségéről, teret engedve ezzel a fiatalabb generációnak.[26]

Halála és utólagos megítélése

Bertók Béla, visszavonulása után négy évvel, 1945. április 27-én tért meg Teremtőjéhez, s szülővárosának köztemetőjében, Munkácson helyezték örök nyugalomra. Annak ellenére, hogy püspökként számos problémával szembesült, szerteágazó és sokszor újító tevékenységet végzett, melyek közül kiemelkedő a belmissziós tevékenység elindítása és fenntartása, a Munkácsi Református Otthon és Szeretet Árvaház megalapítása. A korszellem felismerése ösztönözte sajtópolitikáját, mely annak megértése volt, hogy az írott szónak milyen nagy hatalma lehet, egyben az egyháznak is jövedelme származhat belőle. Különösen sokat tett a Losonci Református Teológiai Szeminárium elindítása érdekében.

Bertók Béla volt Kárpátaljai Református Egyházkerület első püspöke, aki tudatosan és teljes felelősséggel vállalta 1923-ban a megbízatást. A vidék magyar reformátusságának közösségéért folyatott heroikus munkát akkor sem adta fel, amikor a csehszlovák államhatalom – ígérete ellenére – nyolc évig nem folyósította a KRE-nak a neki járó állami szubvenciót. Az előnytelen és kilátástalannak látszó helyzetben is a kitartó, kemény munkát választotta, amelynek tükrében valószínűleg nehéz lehetne túlértékelni úgy lelkészi, mint egyházszervezői, egyházpolitikusi tevékenységét. Valamiféleképpen mércévé vált a vidék református lelkészei számára.

Szerző
Szamborovszkyné Nagy Ibolya

  1. ↑ Bertók Béla nyugdíjas lelkész. In: Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942–1944. A Tiszántúli, Királyhágómelléki és Kárpátaljai Egyházkerületek lelkészeinek emlékezete. I. kötet, Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára– Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Debrecen – Nagyvárad, 2016, 54.
  2. ↑ MOLNÁR Zsuzsanna: Bertók Béla élete és munkássága, in: Szamborovszkyné Nagy Ibolya (szerk.): Magyar öntudat és Krisztusi, keresztény elvek. A Narancsik Imre Kutatói Műhely tanulmánykötete, NIKIM, Beregszász, 2019, 87.
  3. ↑ Szabadi, Tiszántúli református, 54.
  4. ↑ Uo., 55.
  5. ↑ Molnár, Bertók Béla, 88.
  6. ↑ FODOR Gusztáv: Adattár kárpátaljai református gyülekezettörténeti kutatásokhoz, 1526–2016, Narancsik Imre Kutatói Műhely, Tiszaszentimre, 2016, 445.
  7. ↑ Bertók a 66 szavazatból 34 kapott, Szentimrey József derceni lelkész 17, Mizsák Péter beresomi lelkész 15 szavazatot kapott. L.: A Beregi református Egyházmegye 1914. április 15-én Beregszászban tartott köz- és bírósági gyűlésének jegyzőkönyve, 13. Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma (továbbiakban: KRELM).
  8. ↑ Uo., 15–16.
  9. ↑ Szabadi, Tiszántúli református, 55.
  10. ↑ Az első ruszinszkói református püspök beiktatása. Prágai Magyar Hírlap, 2(1923/129), 2., 1923. június 10.
  11. ↑ Szerkesztőváltozás. Szatmár-Németi, 9(1905/ 44), 1905. július 2.
  12. ↑ A Szlovenszkói és Kárpátaljai Református Egyház egyetemes Konventjének határozata, 1924. január 8., 19. KRELM
  13. ↑ Molnár, Bertók Béla, 93.
  14. ↑ OROSZ Zsolt: Bertók Béla püspöki és egyházszervezői munkássága. Szakdolgozat, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Egyháztörténeti tanszék, 2016, Debrecen, 21, 24. (kéziratban)
  15. ↑ PEYER-MÜLLER, A Kárpátaljai Református Egyház Története a két világháború között – kitekintéssel a jelenre, Református Zsinatai Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest, 1994, 182.
  16. ↑ Bertók Béla 1923. augusztus 27-i levele Peleskey Sándornak és Dancsházy Sándornak. TtREL , I.22.a. 1/1923/92, 1.
  17. ↑ Peyer-Müller, A kárpátaljai református, 185.
  18. ↑ Bertók Béla 180. számú körlevele, Munkács, 1934. június 29. KRELM, I.10.c. (1945 előtti körlevelek).
  19. ↑ Lelkes közgyűlés keretében megalakult a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület munkácsi csoportja, Prágai Magyar Hirlap 14(1935/167), 1935. július 24., 4.
  20. ↑ Molnár, Bertók Béla, 91.
  21. ↑ A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.1941. május 6-8., Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1941, 21.
  22. ↑ Uo., 769.
  23. ↑ A Kárpátaljai Református Egyházkerület 1925. december 15–16-án Munkácson tartott közgyűléséről. Református Egyház és Iskola 6(1925/2), 1926. január 10., 8.
  24. ↑ Napi Hírek, MTI, 15. kiadás [0462], 1940. március 16.
  25. ↑ A Magyarországi Reformált, 15.
  26. ↑ A Beregi református Egyházmegye 1941. június 6-án Beregszászban tartott tanácsülésének jegyzőkönyve, 36–37. KRELM.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Bertók_Béla_(1873–1945)&oldid=383”