RefWiki

Balogh Elemér (Székesfehérvár, 1866. február 6. – Pozsony, 1938. április 16.) református lelkész, a szlovenszkói Dunáninneni Református Egyházkerület püspöke, egyháztörténész.

Élete

Református lelkész család egyetlen gyermekeként nevelkedett. Édesapja – Balogh Sándor – előbb székesfehérvári, majd pálfai lelkész. Édesanyja, Micheli Mária, német származású, de magyar nevelése révén, magyar érzelmű asszony volt, nyitottsággal a művészetekre, főleg a zene szeretetére. Ő kezdte otthon tanítani a fiát, aki később Budapesten lett gimnazista. Természettudományos érdeklődésére bizonyíték, hogy gimnazistaként,ő készített el az első műszaki leírást Magyarországon, ami a kinematográf (mozigép) működéséről szólt.

Budapesten lett teológus, ám 1891–92-ben a skóciai Edinburgh Free Church College pereg-rinusa volt, ami meghatározó erővel hatott a későbbi szolgálatra, világ- és egyházlátására. Hazatérése után, rövid ideig apja mellett szolgált, majd hitoktató lett Budapesten és házi tanító a Kendeffy családnál, később a budapesti Skót Misszió segédlelkésze. 1895 pünkösd-jén került Pozsonyba missziós lelkészként, hogy szervezze meg a református gyülekezetet. Ez meg is történt, ráadásul Bécsben is összegyűjtött 350 magyar református családot, akik-hez rendszeresen kijárt.

1894-ben kötött házasságot Incze Ilonával, aki törékeny, beteges alkat volt. Gyermekük nem született. A gyógyulás reményében bejárták Európa szinte valamennyi gyógyfürdőjét, de mire kiderült, hogy mi a felesége baja, addigra már késő volt: neje 1928 júniusában meg-halt. Balogh Elemér még tíz évet élt özvegységben. Utolsó két évében már sokat betegeske-dett, 72 évesen, 1938. április 16-án fejezte be földi pályafutását a pozsonyi evangélikus kór-házban.

Munkássága

Balogh Elemér volt a pozsonyi református gyülekezet megalapítója, első és egyben temp-lomépítő lelkésze. 1907-ben a gyülekezet megvette az Irgalmasok terén álló sóraktár épüle-tét. Ez volt az az épület, amelyben a pozsonyi vértörvényszék idején, a 17. században, fog-ságban tartották a református és evangélikus prédikátorokat. Börtöncellájuk vas ajtaja máig látható a pozsonyi református templomban. Balogh Elemér először egy bérházat építtetett föl a Pozsony szívének számító Széplak utcában, s ennek bevételeit felhasználva láttak hoz-zá a templom építésének a sóraktár helyén. Az építkezés költségét – a mintegy 351 542 aranykoronát – nemcsak a gyülekezet, az egyházi gyűjtés és a város biztosította, hanem Ba-logh világjáró útjai során maga is gyűjtötte. A templom – amelynek a konzolos vasbeton boltíves mennyezete volt az első ilyen technológiájú Pozsonyban – 1913-ban készült el. Felszentelésén részt vett gróf Tisza István miniszterelnök is, aki ekkor a Dunántúli Egyház-kerület főgondnoka volt. Balogh Elemér egyházvezetői pályája a Trianon utáni Csehszlovákiában indult el. Igaz, előt-te kerületi tanácsbíra volt, de a Dunántúltól elszakított kerületrész önállósodása után, 1921-ben ő lett a Dunáninneni egyházkerület első püspöke. Tudós lelkészi mivolta és páratlan külföldi kapcsolatai miatt jelölte őt erre a tisztségre a Komáromi egyházmegye lelkészi kara. Két jelölt volt, a másik Patay Károly barsi esperes. A választások megosztották a Barsi és a Komáromi egyházmegye lelkészi karát. Néhány vonatkozásában a ma ismert politikai kampányok jellemzőit is felfedezhetjük az 1921. áprilisi szavazatbontást megelőző idők történéseiben. Például a Patay tábor egy körlevélben szóvá tette, hogy Balogh Elemér „hal-lási szervének nagyfokú deficitje miatt” nem alkalmas a püspöki tisztségre. Emiatt nem hívták meg őt a pápai teológia egyháztörténeti tanszékére sem. Ez a kampányszagú, de tényszerű megállapítás adhat magyarázatot arra is, hogy Balogh miért nem tanított később a losonci teológián sem. Mégis ő kapta a több szavazatot.

Püspöki beiktatására 1921. június 22-én, egy szerdai napon került sor. Gondolkodására, ma-gatartására jellemző az az érvelés, amelyet a beiktatása előkészítése kapcsán írt Tóth Kál-mán, komáromi esperesnek: „[…] vasárnap, kedd és péntek nem lehet, mert ünnep és heti-vásár napja, s a templomot bámészkodók foglalnák el a hívek helyett. A vasárnapot hagyja meg az egyház az Úr napjának, testi és lelki pihenésnek, s ne tartson akkor olyan gyűlést, amely izgalmakkal járhat. Mi pedig maradjunk vasárnap a gyülekezeteinkben a reánk bízott igehirdetésre. A szerdai napra idejében ideér mindenki és idejében hazamehet, s a vasár-napra felkészülhet”.

Püspökké választása és a református egyház csehszlovákiai hátrányos megkülönböztetése teljesen új szolgálat elé állította őt. Szinte napi rendszerességgel tartotta a kapcsolatot az államhatalommal és intézte az egyház és a lelkészek, tanítók ügyeit. Szinte heti rendszeres-séggel volt intézni valója Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének pozsonyi irodájában. A lelkészek állampolgársági ügyeitől kezdve, a különböző segélyeken keresztül az egyház és az állam hivatalos tárgyalásainak előkészítéséig, gyakorlatilag ő volt az 1923. évi Lévai zsinatig a kapcsolattartó.

Jó kapcsolatai voltak a csehszlovák állam legfelsőbb vezetésével is. Személyes ismerőse volt T. G. Masaryk elnöknek. Egy alkalommal, amikor az államfő Pozsonyba látogatott, Balogh Elemért ültették az elnök amerikai származású felesége mellé, hogy legyen valaki, akivel el tud beszélgetni angolul a first lady. Külön bejárása volt a kistapolcsányi elnöki rezidenciába is, de a Masaryk elnökhöz fűződő sajátos kapcsolatai nem voltak elegek ahhoz, hogy egyházán úgy tudjon segíteni, ahogy szeretett volna, mert a csehszlovák vezetés erős bizalmatlansággal volt a magyar reformátussággal szemben.

Szinte hihetetlennek hat, hogy 15 nyelven írt és olvasott. Nyelvismerete és skóciai kapcso-latai révén kiterjedt levelezést folytatott, főleg angol teológiai intézetekkel és könyvkiadók-kal.

Nehéz időkben volt a felvidéki reformátusság egyik őrállója. Minden lelkipásztorért, min-den református tanítóért, minden iskoláért, minden jogos támogatásért külön kellett meg-küzdenie. Szívén viselte a lelkészözvegyek és lelkészárvák sorsát. Külföldi kapcsolatai ré-vén több alkalommal szervezett gyűjtést és hozott anyagi támogatást, hogy az éhhalál kü-szöbén mozgó családokon segíteni tudjon.

Miután 1923 júniusában a Léván megtartott zsinat kimondta a Szlovenszkói Református Keresztyén Egyház megalakulását, méltán várták el az egyházunk vezetői, hogy változni fog az egyház és a Csehszlovák Köztársaság viszonya. Balogh Elemér – püspöktársaival, Pálóc-zi Czinke Istvánnal és Bertók Bélával együtt – azonban hiába próbálkozott Prágában és Po-zsonyban, a csehszlovák állam 20 évig nem ismerte el hivatalosan a református egyházat. A Léván elfogadott egyházi törvények nem kapták meg az állami jóváhagyást. A csehszlovák politika túlságosan magyarnak tartotta a református egyházat és megbízhatatlannak, állam-ellenes veszélynek tartotta a reformátusságot.

Tudományos munkássága

Egyháztörténészként a gyászévtized és a gályarab prédikátorok témakörét kutatta szívesen. 25 000 kötetes könyvtárában minden vonatkozó írás fellelhető volt. Fennmaradt róla, hogy 1896-ban végigjárta a gályarabságra hurcolt prédikátorok útvonalát is Lipótvártól Nápolyig, de bejárta Európa majdnem összes országát. Volt Ázsiában és Afrikában, és 1921-ben Ame-rikában: New Yorkban, Philadelphiában, Baltimoreban és Pittsburghban. 1929-ben bejárta Dél-Európát, majd két évvel később Nyugat-Európát is. Tudományos munkássága érintette az egyetemes egyháztörténet főleg magyarokra vonatko-zó részeit, a nyelvészetet és a régiségtudományt. Kutatta a hugenotta-magyar és a szláv-magyar kapcsolatokat, kölcsönhatásokat is. Foglalkozott a XVI. században Magyarországon járt nyugati tudósok útleírásaival, feldolgozta a Habsburg kor tábori lelkészeinek adatait és írt a waldensek magyarországi hatásáról, és kutatta a horvát reformáció irodalmát, valamint a görögkeleti egyház reformációját is.

Balogh Elemér nemcsak tudós, hanem nagy gyűjtő is volt. Európa jelentős antikváriusai ismerték őt. Nagy értéket képviselt könyvtárának hungaricum-gyűjteménye. A könyvek mellett gyűjtött régi képeket, térképeket, s régipénz gyűjteményében büszke volt a 200 da-rab római konzuláris éremre, valamint egy római dénárra. Érdekesség, hogy nagyon jól ér-tett a csipkéhez és a hímzéshez is. Ránézésre megállapította a kézimunka készítésének mód-ját és a tájegységek szerint meg tudta különböztetni az eredetit az utánzattól.

Balogh Elemér nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyar reformátusság kiemelke-dő alakja, akire így emlékezik az utókor: „nagy felelősséggel járó, magas egyházi tisztséget töltött be, de így is a régi maradt: szerény, szelíd, igaz, adakozó, munkás, Istennek enge-delmeskedő ember”.

Megjelent művei

• The martyrs of the Reformed Faith of Pozsony 1674–1676. (1899) • Az evangélium vértanúi a magyar evangéliumi protestáns egyház gyászévtizedében. Pozsony, 1900. • Kocsi Csergő Bálint „Narratio brevis…” művének X–XII. fejezete. Magyar Protes-táns Egyháztörténeti Adattár. Budapest, 1902. • A pozsonyi református egyházközség rövid története. Pozsony, 1913. • Historical Facts. Komárom, 1928. • Csehszlovák–magyar történelmi kapcsolatok. (1931) • History of the Huguenot Connections with Hungary. • Czech Influence in Hungary.

Szakirodalom

1. CSOMÁR Zoltán: A csehszlovák államkeretbe kényszerített magyar református ke-resztyén egyház húszéves története (1918–1838.), Ungvár, M. Kir. Állami Nyomda Kirendeltsége, 1940. 2. LÉVAI Attila-SOMOGYI Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház törté-nete 1918–1938. Komárom, Selye János Egyetem, 2015. 3. NARANCSIK Imre: Balogh Elemér. Református Világszemle, 5(1939/2), 1939. febr. 2. 4. PERES Imre: A pozsonyi református gyülekezet története (online). http://www.refblava.szm.com/pdf/A_gyulekezet_tortenete.pdf 5. SOMOGYI Alfréd: „A memorandumos évek”. Az 1920–21. év eseményei a helyettes püspöki hivatal (Nt. Patay Károly, alsószecsei esperes-lelkész, helyettes püspök) le-velezése alapján. In Egyház és történelem: Tanulmányok az egyház életéről és törté-nelméről. Szentendre, Tillinger Péter Műhelye, 2013. 6. SOMOGYI Alfréd: 150 éve született Balogh Elemér püspök. Református Újság – Gyü-lekezeti tájékoztató, 23(2016/2). 7. SOMOGYI Alfréd: Balogh Elemér püspökre emlékezünk – Hitből fakadó bölcsesség-gel vezetett. Kálvinista Szemle 87(2016/2). 8. SOMOGYI Alfréd - SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti időszak püspökeiről. Somogyi Alfréd (szerk).: Száz év. A Szlovákiai Református Ke-resztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Alsómihályi, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2023.

Szerző
Somogyi Alfréd
(szócikk megjelenése: 2025)